Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

1989. szeptember 23. Kefet-Magyaronzís 3 Ritmus és önmérséklet MAGÁT EGY ÜJ GE­NERÁCIÓ tipikus képvi­selőjének tartja, s bár til­takozik ellene, láthatóan tetszik neki a politikai fenegyerek-szerep. Orbán Viktor, a FIDESZ választ­mányának tagja nemcsak a nemzeti kerékasztal hát­terét igyekezett megvilá­gítani mintegy 160 hall­gatójának szeptember 20- án, a megyei és városi művelődési központban. Beszállt a FIDESZ-ről ki- alakult-kiala'kított képről és a mostanság őt ért tá­madásokról, a személyét érintő nem épp hízelgő hangnem okairól. Élénlk színfolt a békés átmenetben az a sajátos, szigorú belső logikájú szervezeti filozófia, me­lyet ők képviselnék. Szo­katlan, sokakat vissza is riaszt éles, indulatos, stí­lusuk, ugyanakkor a ma­ga módján racionális érv­rendszer, mely alapján a FIDESZ összetéveszthe­tetlen bármely más ellen­zéki szervezettel. De — ahogy közeli és távoli múltbeli példák is bizo­nyítják — a szakmai és retorikai felkészültség, a tisztánlátás képessége el­lenére bárki elveszítheti politikai realitás-érzékét, s beleeshet a kizárólagos igazságosztás csapdájába. Álláspontja szerint az MDF „hasbaszúrta ma­gát”, miikor a megállapo­dás aláírásával paktumot kötött az MSZMP-vel... A POLITIKAI VER­SENYSZABADSÁGBAN, az érlelődő szabad válasz­tások előcsatározásaiban, a legtermészetesebb, hogy minden politikai szervezet a „saját magáét hajtja’'; de ákkor, ha emellett egy fikarcnyi szándék sincs benne a másik másságá­nak, másképpgondolkodá- sának tiszteletben tartá­sára, nem fogják komo­lyan venni. Az MSZMP-t azzal vádolta, hogy az mindenkit leíasiztáz, aki politikailag jobb nála. S bár tudomásul veszi az MSZMP-ben zajló válto­zásokat, a reformkom- munistákkal csupán egy közös érdekük van: ne győzzenek a konzervatí­vok. Ha valamely politikai szervezet ahelyett, hogy türelmes megértést tanú­sítana az Iránt, aki több­évtizedes örökölt terhé­vel birkózik, — megsza­badulni próbálván súlyos hozományától —, to por­zókéivá követeli, hogy őt „igenis értsék meg!”, az semmi másra nem vall, mint politikai mohóságra. Sokszor elhangzott az az alaptételük, hogy „a kom­munistáiknak menniük kell”. Az MSZMP ellen- ségmivoltát többször hosz- szaaan indokolta, s szer­vezete nevében (sokad­szor) hangosan követelte, hogy az MSZMP adja vissza lopott vagyonát. A TÖBBSÉG SZÁMÁ­RA HITELES, tekintélyes politikusokat saját nép­szerűségből „felhasználni” ízléstelenség. Nem bízik sem Pozsgay Imrében, (mert még sohasem vál­lalta fel nyütan a FI- DESZ-t), sem Nyers Re­zsőben. Az efféle politikai kel­léktárban egyaránt meg­férnek egymás mellett az imponáló beszédkészség,, a ritka intellektus, okos érvek és az olcsó fogások, hatásvadász poénok, az olykor cinikus megjegy­zések. A harmadik oldalt képviselőket az MSZMP vendégeinek, meghívot­tá inaik titulálta. Bármely szervezet, mely (annák ellenére, hogy csak három és fél ezer ta­got számlál) megfellebez- hetetlen, kíméletlen íté­letsorozatokkal politizál, túlzottan magábiztosnak hat, s hatalmi aspiráció­kat sejtet. Nagyon fontos dolog a politikában is a ritmus, az energia, az egyéniségek és a szervezet tempera­mentuma, de az önmér­séklet még soha senkire és semmire nem veteti rossz fényt. Meglátása szerint az EKA szakadárokra és aláírókra oszlott, s ezzel egyidejűleg fel is bomlott, hisz nincs lehetőség a to­vábbi együttműködésre. LESZ MAJD „TÁNC­REND” a többpártrend­szerben, de valószínűleg kerülni fogják azokat, akik minden partnerüket kérlelhetetlen szigorral, kritikával, bizalmatlanul mérik végig, majd tánc közben önmagukat folya­matosan méltatják, s har­sogva sorolják a szom­széd pártok viselt dolgait. A Fiatal Demokraták Szövetsége hamarosan nyilvánosságra hozza tel­jes választási programját. Szőke Judit Kézi csomézású Békésből Az országban egyedül­álló módon, kézi csomó­zással készítenek sző­nyegeket Békésszent- andráson, a Szőnyegszö­vő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövet­kezetnél. Évente kétezer négyzetméter készül ezekből a termékekből, melyek keresettek a francia, NSZK-piacon, de az angol királynő lak­osztályában is megtalál­ható. Másik termékük az iparművész által ter­vezett kézi szövött sző­nyegek, melyeknek jó piaca van a tengerentú­lon is. Egy közös vállalkozás bonyodalmai Fizet, vagy elzárjuk a csapot! De ne lepődjünk meg ezen, vámszabad területen járunk, ahol nem lehet csak úgy lóf­rálni. Rend a lelke minden­nek. Így tervezték ezt el annak­idején a fehérgyarmati téesz és a nyugatnémet MANZ- cég vezetői is, mikor megala­kították a MACOWE nevű közös vállalatukat itt a tu- nyogi legelő szélén. A rendet természetesen nemcsak a be­lépésre, hanem a konzervké­szítő üzem teljes működésé­re gondolták, ám ez utóbbi valahogy nem akar sikered­ni. Most, a hét elején kétségbeesett hang telefonált Tu- nyogmatolcsról szerkesztőségünkbe: a fehérgyarmati termelőszövetkezet be akarja zárni a tunyogi konzerv­üzemét, veszélyben több mint száz ember munkája. A kapuzárás időpontja szeptember 20., szerda. A helyszínre siető krónikás sztrájkra, tüntetésre, meg efféle demonstrációkra számít — lassan mindennapo­sak már a hasonló tiltakozások — ám a kapához érve azoknak nyomát sem látni, őszi színekben pompázó legelők, békésen legelésző tehenek, csendes napsütés. Minden a legnagyobb rendben találtatik tehát, csak ak­kor lepődik meg, mikor egy idősödő úr elkéri a láto­gató személyi igazolványát, akkurátusán kitölt egy nyomtatványt, majd mindkét okmányt a fiókba teszi. Egy nap haladék A két alapító között már hónapok óta tart a huzavo­na. A gyarmatiak azt állít­ják, hogy a nyugatnémetek ki akarnak bújni pénzügyi kötelezttségeik teljesítése alól. míg az utóbbiak sze­rint a gyarmatiak megsértet­ték a pénzügyi szabályokat. A közös vállalatként műkö­dő konzervüzem építési és üzemeltetési költségeinek túl­nyomó részét a szövetkezet fedezte, s a közös vállalattól mintegy hatvanmillió forin­tot követel vissza. Az üzem viszont nem tud fizetni a né­IfZ lök a pádon. Ul­ti nek ott mások v is, beszélget­nek. Mondja az egyik: fáj nagyon a gyomra, úgy érzi, fe­kélye van. Szedjen rá Béres-cseppet — hal­lom. Egy másik hang fájlalja a hátát Szedjen rá Béres- cseppet! És ez így megy a végtelenségig. Száz féle nyavalyára egy orvosság. Már unom, de szerencsé­re jön Stohanek. Sántít. — Mi baja van? — kérdezem. — Fáj a lábam nem látja! — Szedjen rá Bé­res-cseppet. Ezzel a jó tanács­csal csúcsra járattam a szomszédomat. Be­pörög, mint Bősön a vízierőmü turbinája. — Elegem van a Béres-cseppekből — kiabálja. — Mit gon­dol, mitől fáj a lá­bam? A Béres-csepp- től! Már harmadik napja állok sorba ér­te. — Csak nappal? — Éjjel-nappal sor- baáUok, ülök, sőt fekszem. Hálok az ut­cán a Herbária előtt. — Ahelyett, hogy a rádiót hallgatná. — Miért, mit mond a rádió? Elismétlem, hogy mit mondott a rádió Napi 300—400 ezer üveg Béres-cseppre lenne szükség, de a Herbária nem győzi a munkát, üveg sincs elég, másrészt nehogy azt higyje bárki, hogy a Béres- csepp a Herbáriának olyan nagy buli. A haszon nagy részét elviszi az adó, külön­ben is, az igazgatók nem a Béres-csepp után kapják a prémi­umot, hanem'az ex­portterv teljesítésé­ért. — Nem érdekel az igazgatók prémiuma, én Béres-cseppet akarok — hörög az expozémba Stohanek. — Azt mondja meg, zulásom van. Ide nézzen! Odanézek. Stoha­nek gyűri, göngyöli magát. A lábát a nyakába rakja, kar­ját kicsavarja, feje a feneke alá kerül és úgy pózol, mint cir­kuszban egy gumiem­ber. — Borzasztó — mondom —, maga egy kész ficam. Ma­gának nincs gerince tartása. — Az nincs — só­hajt a szomszéd. — Most mondja meg, mit csináljak? — Talán szedje a Béres-cseppeket! Nem várom meg amíg a szomszéd a gubancból lábra kap és megtalálja a kezét. A tekintetéből lát­tam, hogy képes len­ne a tettlegességre. Megyek inkább tele­fonálni. Megtelefoná­lom a Herbária köz­pontjának, hogy ne vacakoljanak már. Kapjon a vezérigaz­gató és minden igaz­gató a Béres-cseppek után kiemelt prémiu­mot, csak legyen elég szer. Aztán mégsem telefonálok. Eszembe jut, ha most azért nincs csepp, mert nem prémiumfeltétel, akkor az sem hasz­nálna, ha prémium- feltétel lenne. # sten ments, hogy sok prémiu­mot kapjon a Herbária vezérkara mert akkor sztrájkba lépnének a dolgozók. Példa erre egy Volán vállalat. Be hát mi­ért csinálok én eb­ből gondot magam­nak? Még bedilizek és szedhetem én is a Béres-cseppeket. Ha kapok. Seres Ernő met cég hozzájárulása nél­kül, így a szövetkezet veze­tősége úgy döntött, a végső megoldást választja. Az üzemben vagy leállítják a termelést, vagy ha nem, a téesz elzárja a vizet. Arra hivatkozva, hogy ezt jogosan tehetik, hiszen a konzerv­üzemben az ő pénzük fek­szik. A legutolsó határidő szep­tember húszadika volt, ám ehhez képest meglepően nagy a nyugalom a csarnok­ban. Az émberek dolgoznak, mintha mi sem történt vol­na. Ám az irodában más a helyzet. Bakos Béla cégveze­tő igazgató asztalán halom- nyi telex, mind azt bizonyít­va, az üzem vezetője min­dent megtesz azért, hogy e természetellenes állapot be­következzen. — A termelőszövetkezet vezetőségétől, vagyis elnöké­től kaptunk még egy nap haladékot — mondja. — ez a magyarázata annak, hogy dolgozunk. Egyébként a múlt héten, pénteken volt itt egy munkásgyűlés, ott hangzott el. hogy hétfőn már nem ter­melhetünk. Aztán ez módo­sult szerdára, ma pedig csü­törtökre. A kft. egyik ügyvezető igazgatója a gyarmati terme­lőszövetkezet elnöke, s előbbi minőségében utasította a cégvezető igazgatót, hogy a további teendőkig állítsa meg a termelést. Ám ő ezt a má­sik ügyvezető igazgató. Wolf­gang Polsterer hozzájárulásá­nak hiányára hivatkozva tel- jesíthetetlennek ítélte. a szövetkezet vezetősége ez­után döntött úgy, hogy elzár­ja a vízcsapokat. Teljes < képtelenség ? Míg Bakos Bélával a tele­xeket böngésszük, nyílik az ajtó, két fiatal, fehér köpe­nyes férfi lép be rajta. Nyu­gatnémet technológusok. Egyikük, Jörg Meining hi­tetlenkedve csóválja fejét a bezárás tervén. — Teljes képtelenségnek tartom, s nagyfokú felelőt­lenségnek. hiszen egy kon­zervüzemet nem lehet egyik napról a másikra csak úgy bezárni. A hozzá nem értők is tudhatják, itt rengeteg a romlandó anyag, mely órák alatt tönkremegy, ha nem dolgozzák fel. Egyébként nem ez az első afférünk a téesz elnökével, beleszólt ó már a gyártási folyamatokba is, tavaly pedig egy héten át almát szedetett az itteni em­berekkel. Ak én tudomásom szerint a MANZ alapításakor letett törzstőkéhez is hozzá­nyúlt a szövetkezet, ezért a bank zárolta a tőkét, most folyik a per. Minden jel szerint a nyu­gatnémetek emiatt nem já­rulnak hozzá ahhoz, hogy a MACOWE hitéleket vegyen fel. ennek híján viszont kép­telen a szövetkezet követelé­sét kiegyenlíteni. Ráadásul a szövetkezet által benyúj­tott számlát irreálisan ma­gasnak tartják, s amíg min­dent nem tisztáznak, fa­gyasztják az ügyet. Azt is a nyugatnémet technológustól tudjuk meg, hogy a számla benyújtása után Budapestről egy szakértőt hozattak, aki szerint az üzemi létesítmény kevesebbet ér. mint amit a szövetkezt által felmutatott számlák igazolnak. A rendkívül szövevényes ügyben legfeljebb egy jogi, műszaki, gazdasági szakis­meretekkel együttesen felru­házott személy láthatna tisz­tán, számlák, jegyzőkönyvek, rendeletek alapos átrágása után. Ami biztos: a gyarma­ti szövetkezet korábban egy másik német céggel határoz­ta el, hogy közös konzerv­üzemet építenek, ám annak tulajdonosa, váratlanul meg­halt, akkor lépett helyébe a MANZ. Kilencszázezer már­kás alaptőkét hoztak létre, hatvanöt, illetve harmincöt százalékos arányban. A majd hatszázezres tőke a gyarma­tiaké, rájuk várt az üzem felépítése is. Az tavaly au­gusztusra el is, készült, s megkezdte a termelést. Ám a különféle jogi akadályok miatt a cégbejegyzés csak az idén februárban történt meg, a MACOWE így hitelt nem vetetett fel, s ebben a hely­zetben természetesen az üzemeltetés költségei is a ter­melőszövetkezetre hárultak. A bíróságra vár — A vegyes vállalat mind a mai napig tartozik hatvan- millió forinttal, s a követelé­sünk még így is minimális — mondja Klapka György téeszelnök, ügyvezető igaz­gató. Annakidején szerződés­ben rögzítettük, hogy az épí­tés után a MACOWE a törzstőkénk kivételével, mely 16,5 millió forint, a beruhá­zás összegét nekünk vissza­fizeti. Mi ötvenötmilliós számlát mutattunk be, ám ezt a németek sokallták. A beruházás költségén sokáig vitatkoztunk, végül mi en­gedtünk, s megegyeztünk negyvenöt millióban. Egyéb­ként mi is hivattunk szakér­tőket, ők nekünk adtak iga­zat, végül mégis mi hajol­tunk meg, hogy minél hama­rabb megkapjuk a pénzün­ket. További harminc milli­ónkban van az üzemeltetés, így már összesen hatvan mil­lió forint után szaladunk, sajnos, eddig mindhiába. Az a szomorú valóság* hogy a konzervüzem a mi pénzün­kön termel, a nyugatnémetek pedig zsebrevágják a hasz­not. Ezért állíttatjuk le a munkát. A társtulajdonost hátha rákényszeríthetjük ez­zel arra, hogy leüljön velünk tisztázni a pénzügyeket. Annak eldöntése, hogy a Zalka Máté kontra MANZ- ügyben végül is kinek van igaza, valószínűleg a bíró­ságra vár. Ám ahhoz már nem kell szakembernek len­ni, hogy csodálkozzon az em­ber a gyarmatiak naivsággal határos jóhiszeműségén, s mostani kapkodó lépésein Melyeknek, mint már annyi­szor ezen a vidéken, most is főleg a munkásemberek lát­ják a kárát. U. I. Természetesen sze­rettük volna meghall­gatni a másik felet, ne­vezetesen Polsterer ügyveze­tő igazgatót is. Riportunkat azért nem is közöltük ko­rábban, mert ő péntek reg­gelre jelezte érkezését. Ám helyette csak üzenet jött, közlekedési nehézségek miatt későbbre halasztotta az uta­zást. Egyébként a konzerv­üzemben a termelés mind­ezek ellenére nem állt meg. Balogh Géza mikor lesz Béres- csepp?! Azt nem mondta meg a rádió? —» Megmondta. Ok­tóberben. — Addig én meg­halok. Nekem kétol­dalú heveny izomla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom