Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

1989. szeptember 18. Keieí-Megyaroraxág 7 Nyiregyliázápa költözik Egy másik küldetés Á bajnok gerelyhajító az olimpiára készül E gy nyolcgyermekes családapa nyilatko­zatára régen várt ennyire a sportközvéle- • mény. Csütörtök délután a' Petőfi hullámhosszán vég­re hosszú hallgatás után, több sajtóorgánum ajánla­tát visszautasítva, Molnár Dániel mikrofonja előtt egy órán keresztül Balczó And­rást hallgathattuk. A 00 perc választ adott a vele szemben kétkedőknek, az el­lendrukkereknek, a szim­patizánsoknak Balczó egyé­niségéről, hitvallásáról, ed­digi sorsáról. Az interjúban egy Istent dicsérő egykori sportfenomén beszélt ön­magáról. Eredménylistája alap­ján (hogy csak az ötszörös egyéni világbajnoki, a müncheni olimpia egyéni, összetett aranyérmet és a nyolcszoros magyar bajno­ki címet említsük) jelenleg is az évszázad legjobb ma­gyar sportolói közé sorol­juk, de talán egyikük sem távolodott el egykori sport­ágától annyira, mint az öt­tusa legendás alakja. Szur­kolói, ismerősei hosszú éve­kig értetlenül zúgolódtak, , amiért szerintük Balczót ér- , demtelenül mellőzték a szö­vetségi ' kapitány választá­sakor. Ezt csak fokozta a nyíregyházi születésű sport­ember hallgatása, aki az in­terjúban kijelentette, mi­vel a sajtó vagy tupírozot- tan vagy egyáltalán nem adta le legfőbb gondolatait, inkább senkinek nem nyi­latkozott. Mik ezek az ominózus mondatok, amelyeket pél­dául a Népsport nem mert leközölni? Az Istenről lepo­fozták az embereket, az Is­ten Marshall-segélye az em­bereknek Jézus, az orszá­got elkártyázták a vezetők, ezért szegényes gazdasági helyzetünk. A csütörtöki rádióbeli beszélgetést is Is­ten tette lehetővé, aki úgy rendelkezett. hogy más­ként éljen, mint ahogy kör­nyezete elképzelte. A Kül­detés című film rendezőjé­nek, Kosa Ferencnek a be­mutató utáni kérdésére, mit fog csinálni, annyit vála­szolt: életemet majd az Is­ten elrendezi. Ennyit érdemelt volna a sokáig ünnepelt világhírű sportoló, hogy 1977-től hat évig belovagló legyen, ahogy ő nevezi, csicskás, akinek a kollegái mindent megtettek azért, hogy mihamarabb el- kotródjon? A válaszom nem. Viszont az interjú után az öttusaszövetség ki nem mondott álláspontját is ej tudom fogadni, hogy Balczó András Isten-tiszte­lete az öttusázók csak na­gyon szűk körében találna követőkre. Ráadásul, ahogy ő fogalmazott, hat éve el­múltak szövetségi kapitányi ambíciói, kiégtek energiái a sportág iránt. A helyemen érzem ma­gam, nyilatkozta a hat éve , szellemi szabadfoglalkozást választó egykori sikerem­ber. Budakeszin építi 150 négyzetméteres házát, nyolc gyermekére, a legidősebb 13 éves. nem erőlteti a spor­tot. A boldogság, amiért mindent megtesz a család­ban. Járja az országot, sze­mélyes találkozókon mond­ja el véleményét hallgatói­nak. B alczó küldetése az utóbbi években: az öttusa helyett a val­lás missziója. Ennek elle­nére úgy érzem, nevének említésekor a legtöbb em­bernek a Bujtosról indult vókonydongájú öttusázó fe­lejthetetlen versenyzései jutnak eszébe. M. Cs. — Amikor középiskolás koromban atlétizálni kezd­tem, kimondottan utáltam a gerelyhajítást. Akkor a négy- és az ötpróba felé vonzód­tam. de edzőm, Kleiberné az Újpesti Dózsában minden­képpen dobót akart faragni belőlem. Végül aztán dönte­nem kellett, a súly és a disz­kosz helyett a gerelyt vá­lasztottam. Hozzájárult eh­hez a magyar gerelyhajítók akkori jó eredménye, Né­meth és Paragi győzelmei. Később — amikor már nyi­latkozatot is kértek tőlem, már csak azt mondhattam: azért lettem gerelyes. mert ezt szeretem ... Malovecz Zsuzsa, az Nyh. VSSC újdonsült atlétája, közben tényleg megszerette a gerelyt. Enélkül aligha lett volna elképzelhető, hogy eb­ben a versenyágban ő le­gyen a legjobb. Ma már a magyar atlétika meghatározó egyénisége, harmincszoros vá­logatott, nemzetközi minősí­tésű versenyző, a szám or­szágos csúcstartója (67,18 m). Ezt az eredményt, tavaly má­jusban, egy olaszországi ver­senyen érte el. Van egy eredménye, amely miatt ma is pironkodik: a szöuli olim­pián 54,58-at dobott, ez ak­kor csak a 12. helyhez volt elég. Jól szerepelt viszont az Európa Kupa B-döntőn, ahol 61,50 m-es eredménnyel első lett. Most egy indiai verseny­re készül — levezetésül. — Ezt a sportot csak mér­hetetlen hittel, elszántsággal lehet űzni — vallja —. nin­csenek csodák, az eredmény csak kemény munka után következik. Á siker mögött a versenyző és az edző izzadt- ságcseppektől borított homlo­ka ragyog. — Úgy érzem, jól válasz­tottam sportág .. igazság­hoz tartozik, kissé megra­gadtam a fejlődésben, ezért is változtattam klubot, jöt­tem Nyíregyházára, itt nyu­godt körülmények között dol­gozhatok. Szeretnék nagyob­bat lépni, a nemzetközi él­mezőnybe kerülni. Idehaza veretlen maradt, Diósgyőrött — egy válogatott viadalon — érte el idei leg­jobbját, a 63,94 m-es ered­ményt. Eddig mintegy húsz verseny szerepel idei edzés­naplójában, ebből mindössze háromszor kapott ki. a Hun­gária Biztosító Kupa soroza­tában ő szerezte a legtöbb női pontot. Egyszóval eddigi leg­sikeresebb évét zárja, pedig sokszor hallottuk vele kap­csolatban, hogy ez az olimpia utáni idénye csak „könnyí­tett” a számára. Zsuzsa, az NYVSSC igazolt atlétája elárulta, hogy a múlt heti nemzetközi viada­lon először versenyzett Nyír­egyházán. — Ez ideig mindenkor rossz időpontban tartották a nyíregyházi versenyeket, és úgynevezett „leszállóágban” nem szívesen indul el az em­ber. Aztán meghatározó volt az is, hogy a stadionban nem volt rekortán. — Hol lakik, mikor költö­zik? — Már biztos, hogy októ­ber elsejétől nyíregyházi la­kos leszek. Addig maradok itt, amíg ilyen jó marad a légkör, amíg biztosítottak a jelenlegi feltételek. Számom­ra legfontosabb cél az 1992-es barcelonai olimpia. Ezekben a napokban még Budapest és Nyíregyháza kö­zött ingázik. Élete szinte minden órája a sport körül forog. Eddig háromszor nyert magyar bajnoki címet. Befe­jezésül arra kértük, mutassa be önmagát. — Pesti lány vagyok, 179 magas, 74 kiló. Középiskolás koromban a Könyves Kál­mán gimnáziumban sok sportággal próbálkoztam: ké­zilabdáztam. kosaraztam, úsz­tam. sokoldalú voltam, míg végül a gerely mellett kötöt­tem ki. De hiszen erről már beszéltem... Kovács György Jövőre hazai színekben Kis kerekeken, villámgywsan Rajt! Felcsapódik a koc­kás zászló, nekilendül a kis­autók tömege. Az élről in­dulók hatalmas hangzavart, kipufogófüstöt hagynak ma­guk mögött, elkezdődik a 20 körös gokartverseny. Csúsz­nak a gumik, csattognak a motorok, a kormánynál ülők igyekeznek maximális telje­sítményt kicsikarni a gép­ből ... Első hely a bajnoki futa­mon, a győztes nyakában ba­bérkoszorú. Erről álmodik ta­lán minden valamirevaló ver­senyző. A győzelem azonban csak nagyon keveseknek jut osztályrészül. Kétségtelenül a technika szüleménye az a kis gokartautó, amelynek súlya 85 kiló, fogyasztása minimá­lis. Hogy manapság nem a hatalmas méretek jelentik a mindent, az. abból is látszik, hogy a szóban forgó 125 köb­centis űrtartalommal eléri a 140 kilométeres óránkénti se­bességet. Ahhoz, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a pom­pás kis négykerekűt, és al­kotóit, idősebb és if jabb Ko­vács Andrást, nem kell mesz- szire utaznunk. Ka Nyíregy­házán elsétálunk az édesapa Puskin utcai műhelyébe, megpillanthatjuk a híres au­tót és tulajdonosát, a 18 esz­tendős Kovács Andrist; — Mit tud ez az apróság? — Az egy héttel ezelőtt Győrött rendezett futamokon viszonylag nagy sebességgel nyertem, egyenesben a 110 .kilométert-is elértem. Az au­tó ára körülbelül 40 ezer fo­rint, de vannak ettől jóval drágább példányok' is. Egy- egy nyugati márka ára eléri a 200 ezer forintot. Ifjú Kovács Bandi sem lett egyből eredményes versenyző. Kezdetben inkább csak kós­tolgatta a gépet, figyelte, sőt „megtanulta” a hangját, hogy azonnal észrevegye, ha netán hamisan muzsikál. Még Bán- ki-szakközépiskolás volt, ami­kor kipróbálhatta egyik is­merősük gokartját, hamar megszületett a barátság a gép és a fiú között. A kisautók gyártása még nem vált hagyománnyá ha­zánkban, de hogy Kovács Andrisnak mégis van ver­senykocsija, arról az autó- és motorosszakmában ugyan­csak jártas édesapa gondos­kodik. Olyan gépet készített fiának, amely a magyar baj­nokság most befejeződött versenyein rendre legyőzte a „gyári márkákat” is. — Az igazi áldozatot az al­katrészvásárlás jelenti — így az apa —, a legjobb gumi, a legjobb gyújtás, mindenből a legjobb kell, hogy Bandi a spiccen lehessen a versenye­ken. Nyíregyházán nem műkö­dött ilyen szakosztály, And­ris a szomszédos Debrecenbe igazolt. A hajdúságiak nevü­ket adták, a Kovács család pedig magára vállalta az ez­zel járó anyagi áldozatot. Minden jó, ha jó a vége. Kovács András első lett a bajnokság legutóbbi, befeje­ző két fordulójában, nem ke­vesebb, mint harminchárom vetélytársát utasítva maga mögé. Éves összesítésben — mivel nem minden futamon lehetett ott — ezüstérmes lett, ez ugyancsak szép ered­mény. Decemberig kíván a hajdúságiaknál maradni, Nyíregyházán ugyanis újjá­alakul a gokartszakosztály, az ő soraikat kívánja erősí­teni. K. Gy. A napokban kapott értesí­tést az NYVSSC úszószakosz­tálya, hogy az Olimpiai Re­ménységek Versenyében két csapatuk is bekerült az or­szágos döntőbe, amelyet de­cemberben a Komjadi uszo­dában rendeznek. A delfin korcsoportos fiúk (10—11 évesek) és az úttörő korcso­portú leányok (10—11 éve­sek) edzője egyaránt Varga Sándor, vele váltottunk szót. Az Olimpiai Reménységek Versenyének területi találko­zója három fordulóból állt. Kettőt Nyíregyházán rendez­tek, az elsőt februárban, a másodikat márciusban. A harmadiknak májusban Eger adott otthont. A. három ver­senyen elért eredményeket összesítették, ebben bizo­nyult az NYVSSC a legjobb­nak. A szövetségbe beérke­zett valamennyi területi ta­Varga edző és tanítványai. (Balázs) lálkozó eredménye és ezek közül a nyolc legjobb produ­káló indulhat majd a decem­beri döntőbe. — A leányok közül Kovács Ágnes, Asztalos Adrien, Sza- lontai Viktória, a fiúk közül Mázsán László, Huss Viktor, Tar Flórián és Baksa János szerepelt kiemelkedően, de a csapat többi tagjai is dereka­san helytállnak — említi az edző. A döntőig szeptemberben napi egy, utána pedig napi két edzéssel készülnek. Ta­valy a korcsoportos egyéni bajnokságon a leányok a BVSC mögött a második leg- eredményebbnek bizonyul­tak, a fiúk a harmadik he­lyen végeztek. Mán László Eg? tucat „úté” A poci nagymestere Bár a pötizés magyar baj­noka címet soha nem osztot­ták ki, ha mégis lenne ilyen, ezt a titulust a kosaras Ger­gely Tamás érdemelhetné 'ki. Egy-egy lepattanó labdát csuklóval passzol vissza a palánkra vagy foepasszírozza a gyűrűbe. A módszer hatá­sos, hiszen a védők helyből felugorva két kézzel próbál­ják megkaparintani a labdát, míg a MAFC centere lendü­letből érkezik és kihasználja hosszú kezeit. A Budapesti • Műszaki Egyetem utolsó éves építész­mérnök jelöltjét legutóbb a magyar főiskolás válogatott színeiben láttuk játszani Nyíregyházán. Kemény csa­tát vívott a leendő amerikai profikkal, kiosztott néhány takarót és ügyes kosarakat szerzett, félidőben pedig, ha félsikerrel is, de szerepelt a zsákolóversenyen. Vitathatat­lan, hogy a magyar játékosok közül ő kapta a legtöbb tap­sot. Nem csoda, hiszen rövid kecskeméti kitérő után a nyíregyházi Krúdy gimnázi­umban érettségizett és tagja volt a megye egyetlen férfi NB I-es csapatának, a ta­nárképző főiskola gárdájá­nak. A sportélmények egyike is innen származik. A TKF— BSE meccs izgalmas véghaj­rájára szívesen emlékszik, csakúgy mint a MAFC—Hon­véd MNK-rangadóra. A 23 éves 205 centiméteres, 93 kilogrammos, magyar mé­retekben számolt óriás az egyetemi évek alatt a MAFC valamennyi NB I-es meccsén szerepelt. Tavaly végig kez­dőjátékosként lépett pályára. ■Neve a válogatott edzőjének noteszébe is bekerült, jelen­leg is kerettag. Showmanként is bediene, kedveli a különcségeket, a mókás ötletekből ritkán fogy ki. Termetével már kitűnik az átlagpolgár közül és ha még ezt egy kis extravagány- sággal megtoldja, arra min­denki felifigyel. Tanulmányi munkáját jel­lemezve nem tartozik az eminensek és az évismétlők közé sem, bár gyors számlá­lás után 12 „úvét”, utóvizs­gát sorolt fel. Jelenleg a mű­egyetem kollégiumának la­kója, "és az Országos Sport- hivatal ösztöndíjasa. Mivel utolsó évét kezdi, vidéki klubok ajánlatai között válo­gathatna. Ha egy tervezett amerikai—magyar vegyesvál­lalat vállalná a MAFC szpon­zori szerepét, akkor diplo­maszerzés után maradna a csapatnál. Tehetséges gárda jött össze, amely az idei baj­nokságban a 4—6. helyet cé­lozta meg. Említettük a pocit, amiben nagymester, de a technikai elemekben és erőnlétben töb­bet vár tőle edzője. Azokat a felvillanásokat, amelyeket az amerikaiak ellen bemutatott, kellene hosszú időre konzer­válnia. (métké) Esély a tavalyi élekre Rencirek az ORV döntőjére

Next

/
Oldalképek
Tartalom