Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
1989. szeptember 16. 5 Vélemények az önkormányzatról Miközben deklarálta az ország a tanácsok önállóságát, meghosszabított kezével — a megyei tanáccsal — állandóan átnyúlt a fejük felett. Az utóbbi években sok minden változott, ám még mindig a megyénél dől el, ki, mikor és mit kap, ott szabják meg ki, mikor, hogyan viselkedjen. Régi jogos igénye a településeknek, hogy ne atyáskodjanak felettük, hogy saját gazdáik lehessenek. Erre nyújt garanciát remélhetően a tanácstörvény örökébe lépő most készülő önkormányzati törvény, amely fontos garanciája kell legyen a demokrácia kiteljesedésének az államigazgatás területén is. tervezetéről, a formálódó elképzelésekről mondta el véleményét Király Sándor, a Tiszalöki Nagyközségi Tanács elnöke, a Tanácsi Önkormányzatok Országos Szövetsége elnökségének tagja, Fodor János, a Nagykállói Városi Tanács elnöke és Csabai Lászlóné, a Nyíregyházi Megyei Városi Tanács elnöke. Király Sándor Csabai Lászlóné Fodor János A helyi gondokat helyben kell megoldani Király Sándor: — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nemcsak saját véleményemet mondhatom el, hanem még öt tanácsi vezető elgondolását is, akik ötleteikkel, javaslataikkal segítettek az önkormányzati törvény kidolgozásában. Ami magát az önkormányzatot illeti, az erről szóló törvénytervezet nagy előrelépést jelent a korábbi tanács- törvényhez képest. Végre nálunk is eljutott a hatalom annak felismeréséhez, hogy a helyi gondokat helyben kell megoldani. A túlzottan központosított államszervezet előbb-utóbb elveszti önkontrollját és bürokratikussá válik. A jelenlegi tanácstörvény nagy hibája, hogy sok olyan feladatot ró a tanácsokra, amelyeket nem vagy nem tökéletesen tudnak ellátni. — Örömmel hallottam a minap a rádióban, hogy egy deregulációs bizottság alakult, amelynek az a dolga, hogy felülvizsgáljon egy csomó olyan rendeletet, jogszabályt, amelyek megkötik a tanácsok és más gazdálkodó szervezetek kezét. Az önkormányzatok egyik alapvető feltétele ugyanis, hogy a jövőben működésüket ne jogsza- bálydömping irányítsa, hanem keret jellegű jogszabályok, mert csak így hozhatnak tesre szabott, saját településük lakosságának megfelelő döntéseket. — Az önkormányzati hatáskört aszerint lenne célszerű rendezni, hogy mihez kapnak valós végrehajtási lehetőséget. Feladatot ugyanis csak oda lehet telepíteni, ahol a végrehajtás feltételeit is megteremtik. Csak akkor várható el valódi önkormányzat, ha nem a jelenlegi módon, egyformán ömlesztenek oda minden tanácsnak feladatokat, amelyek némelyikével nem képesek megbirkózni. — Törvényben kell szabályozni, milyen képviselő testületet kell létrehozni az önkormányzatoknak. Bár sok olyan vélemény van, minden önálló településnek legyen joga önkormányzatot alakítani, legyen lehetősége az önkormányzatoknak társulni, társulhassanak például hivatali szervezet működtetésére is. Ám ha ilyen formáinak tartott kérdésekben nem születik egységes álláspont, az állampolgároknak nehezebb lesz eligazodniuk. Az viszont elengedhetetlen követel 'cny lenne, hogy az önkormányzati ügyek eldöntése a helyi képviselőtestület feladatköre legyen, s ha úgy ítélik meg, hogy az ügyek egy bizonyos csoportjának megoldását célszerű átruházni az önkormányzati tisztségviselőire vagy annak bizottságaira, akkor legyen meg erre a lehetőség. Ez annál is inkább fontos, mert a vállalkozások, üzletkötések idejét éljük, s nem várható el és nem is oldható meg, hogy a döntések testületi ülések összehívásával szülessenek. E hatáskör gyakorlása dönti majd el leginkább, hogy al- kalmas-e feladata ellátására a polgármester, vagy a tanácselnök, és ez árulja el majd szakmai hozzá-, vagy hozzá nem értését is. — Az a testület, amelyikben én is dolgozom, nem a megyei tanácsok ellen jött létre, hanem az államigazgatásban dolgozók érdekévédelmi szervezete kíván lenni. Mindezek ellenére és ezzel együtt is célszerűtlennek tartjuk a megyei szintű képviselő testület létrehozását, tehát a mai megyei tanácsot. Ha mégis olyan döntés születik a Parlamentben, hogy legyen, akkor abban a polgármestereknek kellene képviselni a települések lakosságát. — Ami a gazdasági dolgokat illeti: véleményünk szerint a lakóhely szerinti önkormányzatnak kell megkapni a másutt dolgozó emberek személyi jövedelemadóját is. És meg kell szüntetni a visszaosztások rendszerét, mert a települések egy jelentős részének gazdálkodását ez hátrányosan érintette, nem vált be a céltámogatások rendszere, ennél szerencsésebb, hogy ha valamit központilag támogatnak, akkor a település önkormányzata döntse el, mit valósít meg, s ehhez az anyagi fedezetet honnan teremti elő. — A jelenlegi hatályos tanács- törvényhez képest rendkívül progresszív és haladó tartalmú az önkormányzatokról szóló koncepció. Hogy a törvény is az legyen, ahhoz el kell érni, hogy ne a napi politikának. a mindenkori politikai erőviszonyoknak legyen alárendelve. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel országos, területi és helyi szinten is sok olyan hatalmi tényező — megyei hatalom, tanácselnökök — funkcionál, amely a jelenlegi viszonyok konzerválására törekszik, s minden változás létét, létüket veszélyezteti. Fodor János: — A tanácsoknak gyakorlatilag nincs érdekképviseleti szervezete, miután a Minisztertanács Tanácsi Hivatala megszűnt, bár ez sem jó képviselte a helyi tanácsok érdekeit. Amióta bekerültünk a nagy kalapba, a Belügyminisztérium szervezetébe, azon belül a tanácsok érdekképviselete végképp nem olyan, mint amilyennek mi szeretnénk. — A tanácsok önkormányzatáról sokat lehetne beszélni. A lényeg talán az, amit 1984-től Nagykállóban mi is kipróbáltunk: olyan hatáskörökkel ruházták fel a helyi tanácsokat, amelyekkel jól-rosszul lehet élni. Amivel jól lehet élni, az az ön- kormányzat lehetőségéből adódik. Többek között a döntési lehetőségek, az önálló gazdálkodás, az önálló településfejlesztési politika alakítása, így van tehát értelme az önkormányzatnak. Nyilvánvaló, hogy tovább kellene a lehetőségeket szélesíteni, hogy a testületeknek nagyobb szerepe, jelentősége legyen ebben az önkormányzati irányításban. A jelenlegi kéttestületes (tanács és végrehajtó bizottság) rendszer mintha lefutott volna, mintha túlhaladta volna az idő. — Nem tudom az új törvénybe hogyan fog ez majd bekerülni. Volt olyan javaslatunk, hogy legyen egytestületes és ebben az állandó és a különböző ad hoc bizottságoknak kellene a tanácsok mellett nagyobb szerepet adni. Működnek a gyakorlatban mqst is bizottságok, de sokkal több és nagyobb lehetőség volna ebben a rendszerben, főleg most, miután létrejöttek az alternatív szervezetek. Vétek lenne nem bevonni őket az államigazgatási, a helyi feladatok megoldásába. — Fontos, hogy az önkormányzatok tudják biztosan mennyi az az összeg, amivel gazdálkodhatnak. A mai elosztási rend eléggé bizonytalan helyzetek elé állítja a tanácsokat. És ebben eligazodni nehéz. A VII. ötéves terv indítása óta a költségvetési csökkentések miatt sok mindent megfaragtak, így az eredeti elképzeléseket át kellett dolgozni. Jó lenne, ha egy olyan normatív költségvetési elosztási rendszer születne, amelyet hozzá lehet rendelni az önkormányzati rendszerhez és a kettő együtt alkalmas egy normális helyi önkormányzati irányításellátására. — Módosítani kellene a megyéi tanács felépítését is, mert jelenlegi felépítésében ezt a fajta önkorány- zatot nem segíti, elképzelhetőnek tartanám, hogy a megyei tanács hivatalként működne, testületét pedig a tanácselnökökből alakítanák, ők az érdekeket értő. a helyi érdekeket jól képviselő tanácstagok lennének. Biztos, hogy parázsabbak lennének a viták, mert a helyi érdekeket kellene egy megyei érdek alá vagy fölé helyezni és ott a pro-kontra érdek egyértelműbben kifejezésre jutnának, mint most, amikor egy-egy megyei tanácstag esetleg csak messziről ismeri azt a területet, ahonnan küldték. — Az önkormányzat szerepének növeléséhez a megyei tanács szervezetét is át kell alakítani. Éppen ezért, nem szerencsés a mostani idő az átszervezésre. Lehet, hogy az új törvény végrehajtásához sem a régi, sem az új szervezet nem lesz megfelelő. A tanácsi gazdálkodási rendszernek is át kell alakulni és akkor egy normatív renszer alapján juthatnának pénzhez a tanácsok. Ahhoz a pénzhez, amelyek ma is rendelkezésünkre állnak, de még most is a pántlikás pénzek korát éljük, még mindig megh tározzák mit, mire költhe- tünk. A VII. ötéves tervben már volt valami a normatív fejlesztési szabályozásból, ami jól-rosszul működött. a fejlesztéseknél legalább előre tudhatta a tanács, hogy mennyit költhet a fejkvóta szerint. Az összköltségvetés normatív lebontása biztonságot adna az önkormányzati egységnek, ők gazdálkodnának a pénzükkel, s arra költenék, amit a legfontosabbnak ítélnek. Csabai Lászlóné: — Azt gondolom, hogy mint mindenhol, az alulról jövő kezdeményezések, az alulról építkezés változtathat a mai helyzeten. A készülő törvénytervezetnek már csak egy olyan sarkallatos pontja van, ahol vitázunk az előterjesztőkkel. Mi azt mondjuk, hogy ha* a megyei tanácsi önkormányzat marad, az önkormányzati tulajdonnal, pénzosztási és adókivetési lehetőséggel, akkor a jelenlegi szituáció semmit nem változik, akkor a megyei tanács pénzelosztó szerepe és a függőségi viszony ugyanúgy megmarad, mind eddig. Nekem szimpatikusabb az a változat, amelyik önkormányzatok szövetségének mondja a megyei testületet, mellette lenne egy nagyon erős hivatal, amelynek bizonyos koordinációs, szakmai felügyeleti, törvényességi felügyeleti hatásköre lenne, mert erre szükség van. — Nágy bűn lenne azt gondolni, hogy a megyei apparátusra nincs szükség. Csak a pénzosztó szerepére, a függőséget konzerváló szerepére nincs szükség. Meg kell határozni az önkormányzatnak, hogy mely feladatok ellátásáért felelős. Ilyen feladat az alapellátás, az általános iskolai oktatás, az óvoda, a bölcsőde, az egészségügyi alapellátás és a szociális intézkedések egy része. Ezekre a fedezetet központilag fejkvóta alapján a népesség megoszlás arányában kellene osztani. A másik dolog a személyi jövedelemadó, amely egy városnak, egy községnek a cselekvőképességét adná vissza. El kellene érni, hogy egy városnak és egy vállalatnak közös érdekei legyenek, így érzik egymásrautaltságukat. — A törvény meghatározza a megyei feladatokat is, mint például a középiskolai oktatás, kórház és még néhány dolog, így tisztábbá válik az a kusza és áttekinthetetlen helyzet, ami ma van. Egy kórházi fejlesztés akkor nemcsak a székhelytelepülés, hanem minden település érdeke lesz, s nem mondja mondjuk egy máriapócsi ember, hogy már megint Nyíregyháza kap pénzt fejlesztésre. Abba viszont, ami az önkormányzathoz tartozik, csak a lakosságnak legyen beleszólása. — Rendbe kell teni a közművel dolgait. Tisztázni kell ki a közmű gazdája. Azt mondja a törvény, hogy azokat a közműveket, amelyek regionális feladatokat lámák el, nem lehet helyi önkormányzathoz rendelni, hanem vagy központi állami, vagy megyei tanács irányítása alá. Nyilván nem kerülhet egy tiszaberceli vízmű a helyi tanács irányítása alá, de gond, hogy a távhőhöz, amelyik Nyíregyházáról indult ki, vagy a SZAVICSAV- hoz semmi közünk, pedig közművek zöme Nyíregyházán van. Ha részvénytársasággá alakulnának a fejlesztésébe a város képsiveleté- ben nekünk is beleszólásunk lenne, hiszen a legnagyobb részvényes Nyíregyháza. Ma semmi közünk hozzá, pedig a mi pénzünkből építenek szinte mindent. — Nem is tudjuk még ma. hogyan kell majd azt a lehetőséget kihasználni, hogy a földtulajdon mindenhol a tanácsé lesz. Ha egy vállalat átalakul részvénytársasággá. annak részese a város is, minimum a föld arányában. Ha ezeket jól használjuk a város érdekében, akkor olyan pénzt kaphatunk érte, amit a város fejlesztésére lehet fordítani. Megszűnik az állami tulajdon, önkormányzati tulajdon lesz. Most még a saját tanácsházánk is állami tulajdon, csak kezelője a városi tanács. És állami a bérlakás is, amit tanácsi pénzből építünk. Ezért gond a lakások eladása, ezért ódzkodnak a tanácsok, hogy eladják vagy ne adják, mert az önkormányzati tulajdon része lesz és nem a mostani jogszabályok fogják meghatározni, hogy eladható- e, kötelezhető-e eladni és milyen áron, hanem ahogy az önkormányzat meghatározza. Lehet háromszoros bérleti díjat szabni, s lehet féláron is bérbe adni, a lényeg, hogy ezt a lakosság megértse, elfogadja. — Eddig mi volt? El lehetett adni •a forgalmi érték 30 százalékáért a Lenin teret is, meg a Guszevet is. Az egyikre volt vevő, a másikra nem és kaptuk a rengeteg kritikát érte, ha eladtuk volna, akkor pedig azért kapunk. Kritizál aki megakarja venni, mert a jogszabály lehetőséget ad, ha pedig eladjuk, jönnek a bejelentések: micsoda dolog ez, a tanács kiárusítja az állami tulajdont. Mert még az is megkérdőjelezhető, hogy azok az emberek tanácsi bérlakásra jogosultak-e. — Ha az önkormányzati tulajdon részei lesznek a bérlemények és nem központi rendelet határozza meg, hogy milyen bérleti díjat kell szedni érte, lehet hogy a Zrínyi Ilona utcán a mainak kétszeresét-há- romszorosát fogjuk kérni, Örökösföldön pedig — hogy legyen ott is bolt — öt évig nem kérünk bérleti díjat. így lehet gazdálkodni, így lehet ösztönözni a vállalkozásokat. De az sem biztos, hogy pénzzel lehet ide csak ipart hozni. Ha adunk telket, a telek árával benne vagyunk az üzletben és esetleg adunk öt év adókedvezményt, amíg megerősödik, lehet hogy többet ér mint most 10 millió forint, mert ez biztonságot jelent és előnyös lenne a tanácsnak is. Ma az ilyen lehetőség hiányzik. Ma nem tudunk lemondani valakinek az adójáról, mert tiltja a jogszabály, azt azonban meg lehet csinálni, hogy befizetjük az adóját, aztán később majd visszakapjuk. Miért van ilyen kanyarokra szükség? Ha komolyan vesszük az önkormányzatot, egy sor olyan eszközünk lenne, amivel lehetne élni. — Szeretném elmondai, hogy a döntések egy részét akkor sem a tanács, vagy az önkormányzat fogja hozni. Nem lehet népszavazással gazdálkodni, ez egy tévhit. Itt kok- káztatni kell, felelősséget kell vállalni és sok minden akkor is szakmai berkekben fog eldőlni. Mondok más példát. A napokban három-négy külföldi üzletemberrel tárgyaltam, remélem erre később is sor kerül. Én nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy azt mondom: nem tudok válaszolni, majd a tanáccsal megtárgyalom. Ilyen nincs. Buta dolog azt hinni, hogy ilyesmi lehetséges. Ilyen eszköz, ilyen lehetőség kell egy vezető kezébe. Az a lényeg, hogy ez nyilvánosan történjen, hogy meglegyen a társadalmi kontroll. Balogh József II Kelet ■ a Hboyarorszáj hétvégi melléklete
