Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
1989. augusztus 12. Kelet-Magyarország 3 Közelebb a jogállamhoz ♦ Hozzászólás a népszavazásról szóló törvényjavaslathoz „Eröskezű, határozott igazgatta van szükségünk! Á tét: a vállalat jövője Az ajtó nyitva áll a négy pályázó előtt, de közülük csak egy valaki marad. AZ ALKOTMÁNY-ELÖ- KÉSZlTÖ KODIFIKÁCIÚS TITKÁRSÁG a közelmúltban bocsátotta társadalmi vitára a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló tör-» vényjavaslatot. A javaslat közzététele az alkotmányozási folyamat fontos állomásának tekinthető, mert e jog- intézmények tényleges bevezetése minden bizonnyal közelebb visz a sokat emlegetett alkotmányos állam, a jogállam megteremtéséhez. Nem valami merőben új elképzelésről van szó, hiszen hatályos alkotmányunk tartalmazza az Elnöki Tanácsnak azt a jogát, hogy országos jelentőségű kérdésekben népszavazást rendeljen el Jól ismert azonban, hogy országos kérdésekben o nép közvetlen megkérdezésére az elmúlt negyven évben nem került, nem kerülhetett sor. Hiányzott ehhez a politikai szándék, a demokratikus közélet, és nem állt rendelkezésre a népszavazás lebonyolítására vonatkozó szabályozás sem. Így a lehetőség egészen napjainkig, csak lehetőség máradt. A- népszavazás és a népi kezdeményezés lényege, célja az, hogy a választópolgárok átjétel^k nélkül, közvetlenül nyilváníthassák ki véleményüket, fejezhessék ki akaratukat, illetőleg az általuk fontosnak tartott kérdések érdemi megtárgyalását igényelhessék. A népszavazás és a népi kezdeményezés tehát egyfelől az állampolgárok közvetlen hatalomgya - korlásának formája. Ezzel együtt — bár erről kevesebb szó esik — szerepük lehet a hatalom-koncentrálódás veszélyének elhárításában is, mert alkalmazásuk korlátot állít a törvényhozó hatalom működése elé. Ez abban áll, hogy az országgyűlésnek munkája során a jövőben számolnia kell azzal, hogy az elfogadott egyes törvények, a képviselők által megszavazott döntések népszavazás során megmérettethetnek. A parlament továbbra is a népszuverenitás letéteményese marad ugyan, de a nép — szűk körű kivételtől eltekintve — bármikor, bármilyen kérdésben visszaveheti tőle a reá átruházott hatalmat. A TÖRVÉNYJAVASLAT SZABÁLYAI, megoldásai megítélésem szerint semlegesek, megfelelő kereteket teremtenek minden politikai erő számára a valódi közéleti küzdelemhez. Ezúttal hiányoznak a praktikák, a mögöttes szándékok, a jogi csapdák. A javaslat készítői komolyan gondolják azt az elmúlt évtizedekben kissé megkopott igazságot, hogy Magyarországon a nép a hatalom igazi birtokosa. A javaslat együtt tárgyalja az országos és a helyi népszavazás lebonyolításának szabályait. Ez inkább erénye, semmint hibája a tervezetnek, hiszen egyazon jogintézmények helyi, illetve országos alkalmazásáról van szó. Jogi és politikai szempontból egyaránt elfogadható a népszavazás kezdeményezésére jogosultak körének, és a kezdeményező állampolgárok arányának meghatározása. Eszerint országos népszavazást a köztársasági elnök, a Minisztertanács, legalább 50 országgyűlési képviselő, és legalább 50 ezer állampolgár, míg helyi népszavazást a 'tanácstag, az adott tanács illetékességi területén élő lakosság legalább 1 százalékát kitevő állampolgárok közössége, az elöljáróság, a végrehajtó bizottság, valamint az országos társadalmi szervezetek helyi szervei, továbbá a helyi' társadalmi szervezetek kezdeményezhetnek. A népszavazás nem csodaszer, nem helyettesítheti sem a politikai tevékenységet sem a képviseleti szerveket. Amennyiben túl gyakran élnénk majd vele, úgy megbénítanánk a képviseleti szervek munkáját, mégkérdője- leznénk e szervek legitimitását. Éppen ezért a népszava- vazás elrendelésére vonatkozó szabályoknak két követelménynek kell egyidejűleg megfelelniük: egyrészt biztosítaniuk kell, hogy csak másként nem rendezhető kérdésekben, kiélezett, elmérgesedett helyzetekben szólítsák fel közvetlen döntésre az embereket, másrészt garantál- n i uk kell, hogy ha az Ország- gyűlés, illetve a tanácsok nem a társadalom valós igényeinek megfelelően működnek, a népszavazásra sor kerülhessen. A túlságosan gyakori népszavazások megakadályozása érdekében írja elő a javaslat, hogy az országos népszavazást elrendelő ország gyűlési döntéshez a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A kifejtettek alapján célszerű lenne minősített többséget megkívánni a helyi népszavazásról határozatot hozó tanácsülésen is. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor meghatározott számú állampolgár számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy kérésükre a népszavazást az Országgyűlés kiírja. Ebben az esetben nem mérlegelhet a parlament: a népszavazást el kell rendelnie. A törvényjavaslat alternatívaként 100 ezer, avagy 150 ezer aláírást kíván meg ehhez. Számomra a 100 ezer állampolgár aláírása elegendőnek tűnik, hiszen ilyen létszámú állampolgár már olyan erőt képvisel, amelynek akaratát feltétlenül akceptálni kell. Egyetértek azzal, hogy a helyi népszavazást a tanács akkor legyen köteles kiírni, ha az illetékességi területén élő lakosság legalább 3 százaléka kezdeményezi. A NÉPSZAVAZÁS KŐTELEZŐ ELRENDELÉSÉVEL kapcsolatban felvetődik, hogy a nép által közvetlenül megválasztott köztársasági elnöknek is legyen joga népszavazás kiírásához. Erre a javaslatban írt kérdésekben bármikor sor kerülhetne, ha az elnök valamely konfliktust más módon nem lát megoldhatónak. A javaslat — helyesen — bűntetté nyilvánítja azokat a konkrétan felsorolt magatartásokat, amelyek a népszavazás rendjét, lebonyolítását sértik. Az elkövetési magar tartások felsorolása hiányos annyiban, hogy a bűntett megállapítása mellett nem írja elő azok felelősségre vonását, akik az állampolgárok népszavazás kiírására irányuló kezdeményezését akadályozzák. Ebből következően nem lehetne megbüntetni azokat, akik gátolják az aláírásgyűjtés szervezését, az aláírásgyűjtést. Így büntetlenül maradnának azok is, akik jogosulatlanul fellépnek a kezdeményezést tartalmazó, íveket aláíró állampolgárokkal szemben. Figyelemmel arra, hogy a népszavazás kezdeményezése alkotmányos alapjog, a kezdeményezőkkel és az íveket aláírókkal szembeni bármilyen megtorlás bűncselekmény kell hogy legyen. „Ez a választás korántsem lefutott még, hiszen mind a négy pályázó egyenlő eséllyel indul és kizárólag a közgyűlés szimpátiájától függ, ki lesz az új igazgató!” — mondja a Nyíregyházi Tanácsi Építőipari Vállalat egyik dolgozója, aki tagja annak a bírálóbizottságnak is, amelyik véleményezte a beérkezett pályázatokat. A közgyűlés titkos szavazással dönt az igazgató személyéről; nem kisebb a tét, mint a vállalat jövője. Mélypontra zuhant a nem is olyan rég még eredményesen gazdálkodó tanácsi .vállalat és a megújuló vezetésnek ebből a zsákutcából kell kiutat találnia. Az bizonyos — bárki is legyen az igazgató —, nem lesz könnyű helyzetben. A közgyűlés előtt néhány nappal arra voltunk kíváncsiak, hogy a dolgozók mennyire érzik át a választás felelősségét, mit várnak az első számú vezetőtől. Hangulat- jelentésünkben nem kívánunk lándzsát törni egyetlen jelölt mellett sem, hiszen csupán betekintünk a Kulisszák mögé. Veszteséges év után Tavaly 3 millió forintos veszteséggel zárta az évet a vállalat, ezt megelőzően pedig 6—8 millió forint körüli nyereséget is termelt évente. A korábbi igazgató 25 éves vezetői múlttal a háta mögött alig két hónapja köszönt le, az igazgatói teendők ellátásával a korábbi főmérnököt bízta meg a vállalati vezetőség a választásig. A veszteség okait fürkészve megoszlanak a vélemények. Sokan, a termeléscsökkenésben, a szabályzók kedvezőtlen alakulásában, az építőanyagárak és az energiahordozók árának kiszámíthatatlan emelésében látják az okokat. Mások keveslik a szakmunkások számát és az „ütőképes” vezetői gárdát, szerintük nem megfelelő az utánpótlás. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy a szervezetlenség és az összhang hiánya is közrejátszott a végelszámolásnál. A veszteség utózöngéi után nézzük, mit mutatnak a félévi eredmények. Íme: a tervezett 1,9 milliós veszteséggel szemben 2,7 milliós a ráfizetés, ami közelít a tavalyi időarányos „eredményhez”. A vállalat pénzügyi szakembere szerint a helyzet nem ennyire kritikus, hiszen a jelenlegi felújítási, építési munkák volumene és eredményessége biztató lehet a jövőre nézve. Pletyka a jelöltekről A vállalat Tokaji úti központjában érdeklődtünk, hogyan értékelik, a dolgozók a változásokat. A lakatosműhely .előtt középkorú férfi ácsorog, Cigarettára gyújt és hosszasan elmereng. Megpróbálom szóra bírni, de mereven elzárkózik. Nem nyilatkozik! — mondja — mert abból jó nem sülhet ki. A műhelyben már több szerencsém van. Kromplák József asztalos, kis unszolásra kötélnek áll: — A dolgozókat előre nem tájékoztatták arról, hogy kik a jelöltek, de azt mindenki tudja, hogy a vállalatunktól is van egy pályázó. Pletyka szintjén azonban már sok minden kiszivárgott előre — mondja kertelés nélkül. — Van titkos esélyese a szavazásnak? — érdeklődöm tovább. — Titkos?! — kérdez visz- sza némi iróniával. — Persze, hogy van, hát ezt mindenki tudja. A közgyűlésen felszólalnak majd a pályázók is, hogy ismertessék elképzeléseiket, terveiket a vállalat megújítására. Van akit ez befolyásol, van akit nem. Én már biztosan tudom, hogy kire. adom le a voksom, nálam csak egy ember jöhet számításba. Bízom benne, hogy az új igazgató rendet tesz a vállalat háza táján, elsősorban a középvezetői szinten. A legalkalmasabb embernek kell megadni a lehetőséget, az alkalmatlan vezetőktől — legyen az közép vagy felső vezető — könyörtelenül meg kell válni. Szükség lenne a jó szakemberekre, hiszen kevés a szakmunkás, a mérnök, a technikus is a vállalatnál. Fontos lenne a bérrendezés, mert a fizetésünk a környező építőipari vállalatokhoz viszonyítva jóval alacsonyabb és ezért sokan itthagyják a céget — fakad panaszra az asztalos. Erőskezű vezetőt akarnak A TMK-műhelyben fogadást ajánl az egyik szerelő a választás kimenetelét illetően. Biztosnak látszik a dolgában. Abban is tántorítha- taltan, hogy erőskezű, határozott vezetőnek kell lennie, aki tud bánni az emberekkel. Az autószerelőknél hasonló kép fogad. Pap László éppen egy kisteherautó javításával foglalatoskodik, de a kedvemért lazít néhány percre. — Korábban a vállalatinál voltam tanuló, így ragadtam itt másfél évvel ezelőtt. Csak a munkámmal foglalkozom, a pletykák, az áskálódások hidegen hagynak — így a fiatal autószerelő. — Elégedett vagyok, bár az órabérünk elég alacsony a műhelyben. Jobb esetben is csak négy— négy és fél ezer forintot tesz ki hó végén a fizetésem, ami lehetne több is. Még nagyon fiatal vagyok, így nem biztos, hogy ettől a vállalattól megyek majd nyugdíjba. A választás szerintem még nem dőlt el, de nem irigylem a leendő főnököt, bárki is legyen az. Lesz mit helyretennie! Ebben maradunk. A közgyűlés hétfőn dönt, addig még folytatódhat a korteshadjárat a háttérben. Az eredményre később visz- szatérünk. Csonka Zsolt Propán-bután gázzal működő vadriasztó készülék vizsgázik Nagygomboson, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában. Az NSZK-ban gyártott „mezőőr” kétpercen- ként 86 decibel erősségű durrogó hangot ad, ezzel riasztja el a kártevő madarakat. (MTI fotó: H. Szabó Sándor) Dr. Barabás Bertalan jogtanácsos O ké — minden oké, — közölte velem szépen, magyarul Sto- hanek, miközben elmagyarázta fogyókúrájának lényegét. Étkezési szokásán nem változtat, reggelizik, ebédel és vacsorázik, de egyszerre. — Reggel elkészítem a lakoma hozzávalóit. Szalonnát a serpenyőbe, hozzávaló a karikára vágott hagyma, csipetnyi só. esetleg piros- paprika és három tojás habosra verve. Szóval ezt előkészítem és délben kisütöm a szalonnás to- jásrántottát. Reggel az előkészítéssel, délben a kisütéssel lakom jól. Vacsorára aztán bevágom az egészet, tele a has, bennem a kalória, nyugodtan alszom és álmodok. — Miről álmodik? — Hogy karcsú vagyok, mint a nádszál. Ja, még arról is álmodom, hogy stégtulajdonos vagyok a ráckevei Duna-ágban. — Ezt az álmát meg honnan veszi? — Láttam egy filmet a televízióban. Arról volt szó nagy vonalakban, hogy miközben a Riviéra a tengerparti algalerakódás miatt elnéptelenedik, addig a mi vizeink algásodása majdhogynem nulla. moly dolgokra. (Éretlen úgy mint: gyerekes. idétlen, felnőtt- höz méltatlan, sőt buta). De Stohanek tudja, hogy mit mond. Kissé ködösen, de elmagyarázza, ha stégtulajdonos lesz a ráckevei Dunn-ágA ráckevei Duna-ágban például, ha vannak is algásodásra hajlamos szakaszok, az az Adriai-tengerparthoz viszonyítva semmi. Ezek után érthető, hogy arról én nem álmodom, hogy a Riviérán legyen egy stégem. Igaz. a ráckevei Duna-ág az ott lévő 8 ezer stéggel momentán zsúfolt, de majd szorítok ott magamnak egy falatnyi helyet. Ha nem tudnám, hogy ez a Stohanek túl az élete delelőjén már apa, sőt nagyapa, most azt mondanám, éretlen a kőbán, akkor ő megalakítja a stégtulajdonosok egypárt- rendszerét és érdek- szövetségét. — Mire fel és minek? — Akarnak engem a stégesek. Másrészt harcolni fogok az al- gásodás ellen. — Ne bomoljon. A ráckevei stégesek azt sem tudják, hogy maga a világon van. Hogy akarhatnák vezérüknek. — Majd megtudják. Majd kiabálok értük, majd vitázok érettük, majd vitalevelet írok az érdekükben, majd beszedem tőlük a tagdíjat és algaellenes alapítványt teszek. Az én ráckevei stégeseim nem lesznek többé egyedül. Én majd megvédem őket. Visz- szahelyezem valamennyit stégtulajdonosi jogaiba, meg minden. — Ember! Azok a ráckevei stégesek birtokon belül vannak. Azok az emberek már tartoznak valahová. horgászszövetséghez. meg ide-oda. Mit akar maga még? — Akarja hallani a programomat. amit majd elmondok a stégen. Igaz, a program lényegét kétszer már ellopták, de én harmadszor is reszkírozok ... Nem figyelek a programra. Ehelyett azt javaslom a jó szomszédnak, ha már fogyózni akar. akkor a reggelit, ebédet, va csorát ne estidöben egye meg egyszerre, hanem délben. A bőséges esti zabálás megfekszi a gyomrot és rémeket álmodik tőle az ember. Seres Ernő
