Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-02 / 180. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 2. Férőm politikai kérdésekről Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án Mátészalkán tartják azt a megyei ünnepséget, melynek szónoka Jassó Mihály, az MSZMP KB Politikai Intéző Bizottságának tagja lesz. Ez alkalomból a mátészalkai parkerdőben, az ünnepi program keretében fórumot is szerveznek, amelyen Jassó Mihály, valamint a megye és a város politikai, társadalmi vezetői válaszolnak a résztvevők kérdéseire. A rendezvényre meghívták és várják a különféle ellenzéki szervezetek, csoportosulások képviselőit is. A fórum sikere érdekében a szervezők előzetesen leadott kérdéseket is elfogadnak az érdeklődőktől, akik a városi tanácshoz, a városi pártbizottsághoz, valamint a Hazafias Népfront és a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezeteihez címzett leveleiket augusztus 15-ig Fórum jeligével ellátva térítésmentesen adhatják postára. Kevesebb munkással Elbocsátások az ISG-ben Szűkült piac, nem váltott időben a vállalat Jó ideje tartja izgalomban a mátészalkaiakat a hír: embereket bocsátanak el az Ipari Szerelvény és Gépgyárból, s így sokan munka híján az utcára kerülnek. Bár megnevezésük az ISG mátészalkai gyára, szervezeti felépítésük azonban egyértelműen gyáregység. A gyakorlatban ez a központi elképzelések helyi megvalósítását jelenti. Alacsonyabbak a bérek Az elképzelések tehát Pesten születnek, végrehajtásuk azonban a szalkaiak feladata. A mátészalkai gyáregység dolgozói 10—12 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint fővárosi munkatársaik. Csontos Károly szálkái igazgató szerint ekkora különbség egyáltalán nem indokolt. Városi újság Hogy hangzik a Szálkái Szó? Akit érdekel, vegye az ünnepi tanácsülés tiszteletére megjelent mutatványszámot, amely a város életéről, gondjairól, terveiről számol be, s melyben Kanyó László, a városi pártbizottság első titkára ünnepi számvetést készített a térség gondjairól, beszámoló olvasható a MOM és a Szatmár Bútorgyár életéről, az új pályaudvar építéséről. „A kitüntetésnek nagyon örülök, bár szívesen vártam volna még rá tíz évet” — olvashatjuk Kövendy Lajosnak. a városi tanács nemrég leköszönt elnökének nyilatkozatát, akit a betegség kényszerített idő előtti visszavonulásra. Szabó Tiborné tanárnőnek írott levelet, a kitüntettek névsorát, s több apróbb hírt is olvashatnak a Szálkái Szó-ban, amelyet valamennyi Kelet-Magyarország előfizetőnek, s az ünnepi tanácsülésen résztvevő embernek eljuttatnak, s ha a lapnak sikere lesz, októbertől havonta találkozhatnak vele a szalkaiak. Egy tenorista, a város szülötte A múlt században olyan színészegyéniségek kerültek kapcsolatba a kisvárossal, akik később nevet és elismerést érdemeltek ki a teátrum ^világában és a műpártoló szalkaiak évtizedekig lelkesen emlékeztek rájuk. Szentpétery szálkái vonatkozásai kevéssé ismertek; E. Kovács Gyula, aki a közeli Gebéről (Nyírkáta) származott el, többször fellépett a Felhágó nevű fogadóban; itt született a híres aradi színidirektor, Szend- rei Mihály, ugyancsak a város szülötte Strasznof Ignác, az előbbi öccse, aki inkább szélhámosságairól kapott (világ-) hírnevet, de ismert volt neve a színpadon is. (Nyíregyházán tudtak arról, hogy az 1914— 18-as színi szezonban dolgozott egy Szendrei Ignác nevű titkár, akiről csak bizalmas színházi körökben tudták, hogy azonos Strasz- noffal...) Mátészalkai születésű volt Békefi (olykor Békeffi) Lajos, aki 1871. január 13-án látta meg a napvilágot. A Schöpflin Aladár-féle Magyar Színművészeti Lexikon meglehetősen szűkösen emlékezik meg róla. Néhány adattal ezt a biográfiát kiegészíthetjük. Gyermekkoráról nincsenek információk. Itt végezSzínészmúlt te_ iskoláit. a szinipályára 1890-ben lépett Halmay Imre társulatánál. Egv évig volt segédszinész, öt évig a Népszínház énekkarában is működött. Ez alatt elvégezte a Solymossy-féle színésziskolát; járt külföldön is, majd Beöthy László a Magyar Színházba szerződtette tenoristának. Innen Micsey F. György kecskeméti társulatához szerződött, majd Sopron, Debrecen. Kassa, Nagyvárad, azután ismét Debrecen közönsége eiőtt játszik. Nagyváradon 1903- ban már működött. 1904- ben ott játszotta A görög rabszolga címszerepét. (Sidney operettje.) 1905-ben Makó Lajoshoz szerződött Szegedre. 1907-ben Újvidéken O. Strauss Varázske- ringőjében Niki, Lehár Víg özvegyében Danilo. 1909- ben és 11-ben Szegeden közönségétől ezüstözött babérkoszorút kapott; 1917- ben Szolnokon Lehár Luxemburg grófja René szerepét játszotta, 1924-ben a Városi Színházban lépett fel; 1926-ban Szatmáron a Cigánybáró ban, ugyanott ebben az évben ünnepelte feleségével együtt (Koppén Margit, sz. Bp. 1876. június 30.) szinészjubileumát. (Kérdés, hogy hányadikat, mert ő 1890-ben, felesége 1897-ben- kezdett.) Nyugalomba vonult 1927. december 1-jén, de adat van arról, hogy 1929-ben Nagyváradon van, Radzsami herceg szerepét alakítja Kálmán Imre Bajadér című operettjében. Kétségtelen, hogy a gyéren feltüntetett szerepek is arra vallanak, hogy az operettek bonvivánjaként foglalkoztatták. Egyik színháztörténészünk emlékezése szerint jó kiállású, bőbeszédű. közlékeny férfi volt. Békefi Lajos 1954. november 15-éri halt meg, mint a Jászai Mari Színészotthon lakója, a halotti értesítés szerint mint a Városi Színház egykori tenoristája. Szálkái volt ő is, ennyivel is emlékezzünk rá. Nyéki Károly a közeljövőben újabb 10—15 embertől kényszerülnek elbúcsúzni. Igaz, őket nem elbocsátjuk, hanem a nyugdíjba vonulók, katonasághoz szegődök helyére nem veszünk fel újabb embereket. Korábban kizárólag produktív fizikai állományba vehettünk fel új embereket, július 1-jétől azonban ez is megszűnt, s csak előzetes yezér- igazgatói engedély alapján lehetséges. A természetes leépítés bevált módszerét követve a különféle okok miatt távozók helyére az ISG-ben nem vesznek fel újabb embereket, miközben szigorúan megválnak azoktól, akik bármilyen vétséget követnek el. Nem tehetnek mást. A szálkái gyárban a jelenleginél kevesebb, de jobban dolgozó munkásra van szükség. Hogy miért? Az ok igencsak egyszerű. A korábbi évekkel ellentétben mára alaposan visszaesett a megrendelések száma. Amíg évekkel ezelőtt 10—20 százalékkal több volt a megrendelés, mint amit teljesíteni tudtak, ma erőteljes piackutatással is alig tudják eladni termékeiket. Kevés a rendelés — Kényelmi helyzet alakult ki — mondja az igazgató. — Korábban a piaci kapcsolatokban mi diktálhattuk a tempót. Előfordult az is, hogy a megkötött szerződéseknek sem tudtunk eleget tenni. Mostanra fordult a kocka. Ez év első felében még öt százalék, ez idő szerint pedig negyven százalék a rendelések hiánya. A jelentős mértékű visszaesés ellensúlyozására megtettük a szükséges intézkedéseket. Léptünk, igaz kicsit későn. Megszüntettük a külső gyártást, s a korábban a Szerelvény és Kovácsoltárugyár- ban készült termékeket is mi gyártjuk. Tíz fős piackutató csoportot hoztunk létre, melynek tagjai felkeresik a valós vagy remélt megrendelőket, s afféle ügynöki módszerrel árulják termékeinket, miközben véleményt, javaslatot is kérnek velük kapcsolatban, s ötleteket, tippeket gyűjtenek a további fejlesztésekhez. R dolgozó a vesztes Az ISG mátészalkai gyáregységében tehát nem titok az elbocsátások híre. Akik tehetik — s főképpen azok, akik nem érzik biztonságban magukat, önként állnak odébb. Vannak olyanok is, akik azt vállalták, hogy a gyár fővárosi üzemeiben 1 folytatják tovább a munkát. Az igazgató a nőket sajnálja legjobban. — Valamennyien jó szakemberek, mégis kénytelenek vagyunk megválni tőlük, pedig munkájukra Mátészalkán is nagy szükség lenne. A legnagyobb baj mégis az, hogy a maradék létszámot sem vagyunk képesek olyan intenzitással foglalkoztatni, ahogyan . szükséges lenne. Ha ma többet dolgoznak, holnap nem tudunk nekik munkát adni. A hír tehát nem rémhír, sokkal inkább valóság. Napjaink valósága, amely egyre szigorúbb mértéket állít elénk, dolgozót és munkaadót egyaránt érint. A legszebb, legkulturáltabb városoknak kijáró Hild- érmet nem véletlenül kapta annak idején a város. Lakótelepeinek, új épületeinek kulturáltsága ma is szembetűnő az ideérkezők, s itt élők számára. A város vezetői azóta sem ültek a babérokon, így a húszadik születésnapon újabb nevezetességgel gyarapodott a település. Sebestyén Sándor szobrászművész kőplasztikáját a Hild-parkban láthatja ezentúl az érdeklődő közönség. Telefonközpont átadás előtt Tárcsázható a világ Várossá válásának huszadik évfo dulóját ünnepelte tegnap Mátészalka. Az ünneplés azonban rövid, utána további dolgos hétköznapok jönnék. A városépítés ugyanis igencsak hosszú folyamat, mondhatnánk úgy is, csa'k eleje van, s talán. soha nincs vége. Feladat, megvalósításra váró tennivaló tehát ezután is bőségesen marad Szálkán, melyek között talán az egyik legsürgősebb a telefonhelyzet javítása. Igaz, az utóbbi időben történtek változá- zok, az Ideális helyzet azonban még jócskán odébb van. , — A telefonra égető szükségünk van — mondja Dobos Ferenc, a városi tanács tervcsoportjának vezetője. — Ezért is öröm számunkra, hogy elkészült egy korszerű postaforgalmi épület, s rövidesen elkészül az a góoközpont is, amely nemcsak Mátészalka, hanem a vonzáskörzetéhez tartozó Ópályii, Jármi, Papos, Ko- csord és Nyírmeggyes telefonhelyzetét is jelentősen javítja majd. További lényeges előrelépés, hogy a szálkái gócközpont segítségével kapcsolódik be az országos távhívóhálózatba a szatmári rész szinte valamennyi községe. Ha minden a tervek szerint zajlik, akkor 1990 őszétől már az ország bármely pontja tárcsázható ezekből a településekből. A telefonközpontba úgynevezett digitális átviteltechnikái berendezést szerelnek, melynek végső teljesítménye 10 ezer vonal lesz, amelyből az első ütemben háromezer épül meg. Ebből a háromezerből 750 vonal a város- környéknek, 2250 pedig Mátészalkának jut. A beruházás teljes költsége mostanra alaposan megváltozott. Amíg a tervkészítés idején még 285 millió volt a várható számla, a jelenlegi álláspont szerint ma már 433 millió lesz a végösszeg, amelyből 107 milliót a tanácsok fizetnék, a többi költség a postát terheli. A szakemberek véleménye szerint a jelenlegi ütemezés szerint az úgynevezett góckörzeti műszaki épület szerelési munkálatai, valamint a kábelhálózat kiépítése Mátészalkán és a környező öt községben 1990. június 30-ig készül el, 1990. szeptember 30-ig tervezi a posta a próbaüzem lefolytatását, s vele együtt a már telefonnal rendelkező előfizetők készülékeinek crossbarhálózatra kötését is. így ha minden igaz, Mátészalkán és a vonzáskörzetében 1990. október elsejétől közvetlenül tárcsázható a világ. Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA A MÁV-állomás fejlesztése, korszerűsítése jó ideje foglalkoztatja a szalkaiakat. A közel fél milliárdot érő beruházás költségeiből 400 millió forintot a MÁV fizet, de kive-. szí részét az anyagiakból a posta, a helyi tanács, valamint a Volán is. A munkálatok során teljesen átalakítják a pályaudvar környékét, korszerű, kulturált várótermet építenek, s négy jegynyomó automata segíti majd a gyorsabb jegyeladást. Modernizálják, bővítik a vasúti pályákat is. Az eddigi nyolc vágányhoz még kettőt építenek, közülük négy a személy, négy pedig a teherforgalmat bonyolítja majd. Régi óhaj teljesül a közel száz csomagmegőrző automata építésével, s tervezik elektronikus váltóberendezések felszerelését is. Mint ahogy az sem, hogy a bérfejlesztések során ez a különbség tovább öröklődik. Az elbocsátásokkal kapcsolatban kiderült; az 551-es összlétszámból 95 a szellemi, 181 az improduktív fizikai, s 275 a produktív fizikai dolgozó, s eddig 41 embertől kellett a gyárnak megválni. — Hogy miért terjedt el a rémhír, van-e hivatalos alapja? — ismétli meg a kérdésemet az igazgató. — Sajnos van. Eddig 41-gyel vagyunk kevesebben a korábbinál. A távozók közül négyet elbocsátottunk, mások maguk kérték elbocsátásukat, további négy ember elküldése pedig most van folyamatban, s
