Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10. Kelet-Magyarország Idén is nagy sikere volt a megyei úttörőelnökség szervezte kerékpártárának. Nyírbátor­tól Vaján át Köleséig; Fehérgyarmattól Gergelyiugornyán át Kisvárdáig sok sok csapat kereste fel az említett térségben lévő történelmi-irodalmi nevezetességeket, természeti szépségeket. A fehérgyarmati Móricz Zsigmond kollégium is fogadta egy-egy éjszakára a csoportokat, akik — miként a Gyulaházáról idekerekezők — nem mulasztották el az Árvízi emlékmű megtekintését. Törd a fejed! Afrika, I. Vízszintes: 1. Megfejtendő (zárt négyzetekben abc- sorrendben: A, N, T). 6. Kén. oxigén vegyjele. 7. Halotti lakoma. 8. Bőg. 9. Ázsia közepei 11. Idejétől fogva. 12. Olaszországi tűzhányó. 14. Bizonytalanul áll a lábán. IC. Megfejtendő. 1B. £s, la­tinul. 20. Nagy magyar költő. 21. Morze­lel. 22. Germán törzs volt. de művészeti stílus is. 24. Létezik. 25. . . . -bogas. 27. ... -fere. -28. Papagálynév. 29. Kortyolta. Függőleges: 1. Ebben a pillanatban. 2. Közlekednek rajta. 3. Omladék. 4. Észak-európai nép. 5. Káros (—’). 6. Megfejtendő (zárt négy­zetben: N). 10. Férfi ' fehérnemű. 11. <3, nőnemben, oroszul. 13. A felismerés in­dulatszava. 14. Foghús. 15. Megfejtendő (zárt négyzetben: U). 17. Állami javada­lom. 19. Megfejtendő. 21. Kézben fog. 23. Kopasz. 24. Magot földbe szór. 26. Téli- sport. 27. Személyes névmás. Megfejtendő: nyugat-afrikai államok rvízsz. 1. 16, függ. 6. 15. 19). Múlt heti megfejtés: HOLLÓSTETŐ — SÁSTÓ — HÁRSHEGY — SOPRON. Könyvjutalomban részesültek: UJteleki Mariann Sós­tóhegy, Balázs Gábor Tiszavasvári. Balogh Hajnajka Nagykálló. Kerekes Ferenc Nyíregyháza, Király Diana Fehérgyarmat. Bodzás Andrea Kétérköz, ifjú Papp Miklós Nyíregyháza, Rebenku Enikő Mezőladány. Szol­noki Balázs Mérk. Szabó Melinda Nyírbátor. Bistei Szabolcs Virányos. Szert Andrea Márokpapi. Ladik János Nyíregyháza. Kaplonyi Andrea Nyíregyháza és Szőke Bertalan Varsánygyüre. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Budaházi István Eső után Hályogos az ég, Napocska, kinéz í' MESÉRŐL. MESÉRE Host láthatod a természetben! A súlyom Egyes folyók holtágaiban át­hatolhatatlan szövedéket alkot, másutt hiányzik ez az érde­kes, de sajnos. a környezet- szennyezés miau mindinkább pusztulóban levő vízinövényünk. Felismerésében segít — a leg­inkább nyárfáéhoz hasonló, csipkézett szélű, rombusz alakú levele. Baek a bőrszerűen ke­mény tapintású levelek szép levélrózsát alkotnak. A középen A vízből kiemelt sulyombokréta. elhelyezkedő kisebb leveleknek rövid a nyelük, a szélebben lé­vőknek fokozatosan hosszabbo­dik. Ha .megvizsgáljátok a súlyom levelét, feltűnik a levélnyélen levő vastagodás. Ez valójában olyan, mint egy „felfújt úszó­gumi” — a víz színén lebegteti a növény levelét. Virágai igen aprók, fehérek. A virágzás után a virágot tartó kocsány meggörbül, s a víz alatt fejlő­dik ki a 3—4 centiméteres nagyságú jellegzetes makkter­més. A növény gyökere az Iszapban található. A száron a víz alatt is levelek vannak, de azok vékony szálacskákhoz ha­sonlítanak. A súlyommal borított víz­partokon nem ajánlatos mezít­láb járni. Ugyanis a nyár végé­re beérő négy hegyes tüskével borított, feketés színű termés bármelyik oldalán hever is a földön, vagy az iszapban, egy szarvacskája mint .valami nyíl­hegy az égnek mered, s jaj annak, aki belelép. A súlyom egyéves növény. Termése az iszapban, a víz alatt tavasszal csírázik, s a kifejlődő növény termést hozva ősz végén el­pusztul. Ha éles késsel kettévágjátok az egyébként igen kemény ter­mést, megfigyelhetitek a belse­jében található „fehér port”. Ez valójában a csírázásához szükséges tartaléktápanyag, amely igen gazdag keményítő­ben. Meg is kóstolhatjátok! Haj­danában gyűjtötték, sőt termesz­tették is a sulymot, s ínséges időkben a terméséből nyert „lisztet” kenyérsütésre is fel­használták. Mára már feledésbe merült ez az ősi eledel, de saj­nos a növény is mind inkább visszahúzódóban van. Igen kedveli a kevés meszet tartal­mazó, gyorsan melegedő álló­vizeket. A Tisza holtágaiban még szerencsére jelentős állo­mányai vannak. Az óriási hínár- tömeg kiváló élőhelyet nyújt a halállománynak, s az ilyen te­rületeken általában igen gazdag a madárvilág is. Agárdy Sándor Miénk a szí! MADÁRPARADICSOM SZÉNAZSÁTON Az elmúlt napokban különös meglepetésben volt ré­szem. A Tomyospálca közelében lévő Szénazsát nevű vizes réten tíz nagyikócsagot, húsz szürkegémet és egy fekete gólyát figyelhettem meg. Feltűnt még hamaro­san egy kabasólyom és egy barna rétihéja is. Társaink­kal megbeszéltük, hogy felváltva figyeljük és óvjuk csodaszép madárvendégeinket. Balogh Miklós 5. a. Tomyospálca, madártani szakkör NYÍRBOGAIRÓL A NAGYVILÁGBA Az orosz szakkörösök Ungvár és Munkács látnivalóit tekintették meg egy tanulmányi kirándulás alkalmával ezen a nyáron. Számos érdekes dolgot figyelhettünk meg, csupa olyasmit, amit a tankönyvekben eddig nem találtunk. Irodalmi fakultáció tagjai . Nyírbogát Batűdominó Gondolkodó A múlt heti rejtvény megfej­téséért könyvjutalomban része­sült: Bartha Ildikó Fehérgyarmat és Bakó Imre Pusztadobos. Mai rejtvényünk: Rakjátok egymás mellé a dominókat úgy. hogy összeolvasva őket egy ma­gyar költő nevét adják. A nevét küldjétek be szerkesztőségünk­be! iki'tört felhő-ablakon. Lenéz a földre, tekintetére felszárad az út, gí-gáz a piros cipő» lúd: fű araszol, virág nyurgul, nap felé a forgó fordul. Erre libben szellő-gyerek, bodzafával elbeszélget. Madarak is felröppennek, szivárványhoz énekelnek. Virág Kapaszkodik bolyhos szára az égre, kelyhét nyitja a reggeli napfényre. KifesLik a margaréta virága, méhek szállnak bódultán a szirmára. — Ma Apa meséljen — jelentette ki Balázs, és a maga részéről elintézettnek tekintette a kérdést. Csodál­kozni, megütközni lehet, egyezkedni nem. S hogy ezt mennyire komolyan kell venni, arról meggyőződhet­tem, amikor egy hónapig csak én törölhettem meg a fenekét. Hiába, ez a népszerűség átka. Mese nincs, itt mese lesz! De miről meséljen az em­ber, ha teljesen váratlanul mesélnie kell? Még ha fel­készülhetett volna, vagy könyvből lehetne. De azt nem. Az, hogy Apa meséljen, azt jelenti, ő és a saját mesé­jét. Tettem ugyan egy suta kísérletet valami könyv megkaparintására, de Balázs szétoszlatta mindén remé­nyemet. Ne olyat! Te mesélj! Éreztem, nem sokáig halo­gathatom a kezdést anélkül, hogy atyai tekintélyem csor­bát ne szenvedjen. Táborozok Tivadarban Balatoniak a határszélen Lengyel harcerek és a kó- rustábor lakói népesítik be Tivadart augusztus elején. A nemzetközi mércével mér­ve is korszerű ifjúsági tábor június közepén nyitotta 'ka­puit. A tervek szerint lehe­tőséget teremtve cserekap­csolatok kialakítására, hazai és más országok nevezetes­ségeinek megtekintésére. Június 19-től például bog- lárlelleiék töltöttek 10 napot a Tisza-kanyarban. Velük együtt Kárpátaljáról 40 fia­tal élvezte a kellemes nyáx- eleji napokat. A szatmári irodalmi és ■ történelmi neve­zetességek, de Tarpa, Csaro- da és Tákos műemlékei ugyancsak megnyerték a vendégek tetszését. Már a viszontl á tolatásokra is sor került a Balaton partján, il­letve a szomszédos ország hegyvidéki területein. Több megyei rendezvény­nek is helyet ad a tábor. Volt komplex vezetőképzés, rendszeres vendégek az or­szág különböző részéről ér­kező kerékpárosok, de ott­honra leltek itt a vízispor- tofcnafc hódolók éppúgy, mint a megyei pedagógiai intézet meghívására étkezők. Bgy teljes turnust kapnak a Veresegyházáról érkező cse- retáborozók. Előttük a vá­roskörzetből százan keresték fel a Duna-kanyart. — Miről meséljek? — Amiről akarsz. Hát ez az, mert ha én va­lamiről is akarnék, akkor nem lenne gond. Lesz, ami lesz... — Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislegény... Balázs, kerekre tágult szem­mel figyelte, mint formálód­nak számon a szavak, s ahogy a történet alakult, úgy változtak arca vonásai. Ereztem, jó nyomon vagyok, így kell mesélni, s fűztem szót szóba a kislegényről, hogy ilyen meg olyan kalan­dok meg próbák, és így meg úgy kerekedett felül a go­noszon, és jószívű volt és rendes, míg Balázs fáradón- figyelő szeme jelezte, jöhet a mese vége. — .. .és azóta is boldogan él, ha meg nem halt. Jó éjszakát! — de ezt már aligha hallotta. Vitte a mesés kislegény az álmok vi­lágába, új kalandokra. Fáradtan, de a nagyot al­kotott emberek boldog büsz­keségével néztem Balázs édesanyjára (aki a felesé­gem). — Milyen voltam? — Remek — mondta elis­merően. Szemében valami huncut csillanást vettem ész­re, de semmi komolyabbra nem gondoltam. Ö igen. Másnap este kezdett vala­mi derengeni, amikor Balázs megszólalt: — Ma Apa meséljen! Igazából már nem ütköz­tem meg, s az előző esti si­ker még magabiztossá is tett. Ha én, hát én. — Miről meséljek? — s vártam a választ: „Amiről akarsz." — A kislegényt! — jött a határozott kívánság. — A kislegényt? — erre nem számítottam. — .Azt tegnap meséltem. Ne... — A kislegényt! — Egyszer volt, hol nem volt... — Nem úgy'. Hol volt, hol nem volt — javított ki Ba­lázs, és érdeklődéssel várta a folytatást. — Igen, igen — helyesbí­tettem —, hol volt, hol nem volt... — és eszembe jutott feleségem szemében ‘ az a tegnapi csillanás. Még vagy harmincszor a mese közben, mert Balázs unos-untalari félbeszakított javításaivalj de a várakozás élénkségével, mi lééz a kislegénnyel. Gyift- relmes este volt. A húrt túl ne feszítsem néhány nap alatt úgy-ahogy megtanultam a mesét, de egész pontosan csak hetek múlva tudtam elmondani. így volt, igaz volt, de ne akarjátok, hogy újra elme­séljem! m I Kislegény, sokszor

Next

/
Oldalképek
Tartalom