Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 10. Szakszervezeti vélemény HúsMáw- de miért? Miért „vetéli el” a sajtóvita? Honvédelmi sajtótájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) Kovács Lajos ezredes elmondta még: a hónap közepéig leszerelő 32 460 sorkatonától- augusztus 29-én és 30-án 31 800 frissen bevonuló fiatal — köztük 940 elő- felvételis egyetemista — veszi át a fegyvert a Magyar Néphadseregben. Az augusztusi bevonulás alkalmával most első ízben élhetnek törvényadta jogukkal azok a fiatalok. akik lelkiismereti okoktól vezéreltetve a polgári szolgálatot választják a fegyverforgatás helyett. A Honvédelmi Minisztérium vezető beosztású munkatársai beszámoltak az augusztus 20-i ünnepségekkel kapcsolatos előkészületekről is. A.Magyar Demokrata Fórum — amely jelenleg 17 350 tagot számlál — október 20 —22. között tartja országos gyűlését, ekkor dönt a módosított alapszabályról, a szervezet további terveiről, s nyilvánosságra hozza választási programját. Egyebek között erről tájékoztatták az MDF vezetői az újságírókat szerdán, Budapesten, az MDF központjában. A hazai és a nemzetközi sajtó képviselőinek bemutatták az időközi választásokon győztes MDF-jelölteket. Az MDF sajtószóvivője többek között hangoztatta: az MDF mérsékelt derűlátással nyugtázza választási sikerét, amely sok tanulsággal szolgált. Elmondták, hogy szeptember végén, október elején Komló országos munkásfórum helyszíne lesz. Az MDF Nagy Imre és sorstársai temetésére emlékezve életkörülményeinek alakulását figyelmen kívül hagyó áremelés ellen — úgy vélem — tiltakoznia kellene a szak- szervezeti kollektíváknak. A tervezettet máris meghaladó árszint miatt pedig az ellentételezésen kellene gondolkodni, akár a munkahelyeken is. Úgy gondolom, hogy a húshiányt előidézők és az árakat emelni szándékozók egyaránt tisztában vannak azzal, hogy termékeik több más ágazat dolgozóinak, szakszervezeti tagjainak közreműködése nélkül nem is juthatnak el az itthoni és külföldi boltokba, ezért is elvárható, hogy intézkedéseiket kellő körültekintéssel és felelősségérzettel hozzák meg. A Magyar Televízió vezetése ismételten megvizsgálta az országgyűlési ülésszakok televíziós közvetítésével ösz- szefüggő kérdéseket, s álláspontjáról — többek között — az alábbi tájékoztatást adta az MTI-nek: Határozottan leszögezzük, hogy semmilyen formában nem kívánjuk szűkíteni a nyilvánosságot, csökkenteni a társadalom tájékozódási lehetőségeit. A televízió számára egy-egy napi parlamenti közvetítés mintegy 1 millió forintba kerül. Ez 1988-ban 14 millió, 1989-ben — eddig — 18 millió forintot jelentett. Idén például május utolsó hetében a heti adásidő több mint 20 százalékát tették ki ezek a közveszeptember közepén emlékérmet bocsát ki. Az október 20-án kezdődő országos gyűlést szeptember 9-én megelőzi az MDF szervezeti vezetőinek országos tanácskozása. Az elnökség tagjai nem hagytak kétséget afelől, hogy a választások előtt semmiféle koalícióban nem kívánnak gondolkodni. Bejelentették, hogy az MDF 12 tagja Fórum néven részvénytársaságot alapított. Az Rt. elsődleges célja: gazdasági és jogi keretet nyújtani az MDF napilapjának kiadásához, illetve annak mielőbbi megindításához. A részvénytársaság alaptőkéje a tervezet szerint 30 millió forint, ennek megszerzéséhez 3000, egyenként 10 000 forint névértékű részvény kibocsátását tervezi a társaság. A részvényjegyzés kezdő időpontja szeptember I-je, zárónapja pedig 1989. december 31. (MTI) Kaifu Tosiki az új japán kormányfő Kaifu Tosikit, a Liberális Demokrata Párt elnökét nevezték ki hivatalosan Japán új miniszterelnökének, dacára annak, hogy a szenátus a kópviselőházzal szemben nem őt, hanem a Japán Szocialista Párt elnökét. Dói Takako asszonyt szavazta meg erre a posztra. A parlament két házán tik szerda délelőtti eltérő döntését a megegyezésük hiányát megállapítva, a képviselőház és a szenátus 10—10 tagú közös bizottsága délután a japán alkotmány előírásával összhangban Kaifu Tosikit nyilvánította az ország új miniszterelnökének. títések. A napközbeni adások nézettsége fokozatosan csökkent, az esti összefoglalók iránti érdeklődés változatlan maradt. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy miközben a TV heti adásidejének növelésére nincs anyagi lehetőségünk, várhatóan a parlamenti tanácskozások gyakorisága, egy-egy ülés hossza növekedni fog. Már az elmúlt időszakban is előfordult, hogy a tanácskozás estig tartott, s egy ilyen ülés közvetítése — egy csatornán — akár egy-egy hét teljes nappali-kora esti műsoridejét lefoglalhatja. Mindezek ellenére az a meggyőződésünk, hogy a Magyar Televízió parlamenti tudósításainak módjáról, formájáról a társadalom véleményének ismeretében kell dönteni. A nézők, a különböző politikai pártok, társadalmi erők, tényezők (akár széles körű közvéleménykutatással is alátámasztott) véleményét, valamint a parlament álláspontját és a rendszeres rádióközvetítések tényét is figyelembe véve kívánjuk kialakítani álláspontunkat. (MTI) A Kelet-Magyarország szerkesztőségének közlésével (augusztus 4.) ellentétben azért, mert egy írásukra (Seres Ernő: Faluboldogítók, július 20.) az átadott reagálást a szerkesztőség nem közölte le idejében, hanem magyarázkodni akart. Levelében fölhívta e sorok íróját, hogy keresse föl a szerkesztőséget — de minden fölösleges „szíveskedjen” nélkül ám! —, ahol módot adnak a találkozásra a vezetőkkel, szerzővel. Tehát nem meghívja, nem szívesen látja, hanem „módot ad” — szolidan lekezelve. Az már a levél írójának eszébe sem jutott, hogy ha a szerkesztőség akar magyarázkodni, akkor ő keresse meg a magyarázatra kiszemeltet... Egy levél modortalanságát az sem fedheti el, ha főszerkesztő-helyettes írja alá. Ennyit az előzményekről. * * * A kérdéses vezércikkben a cím (Faluboldogítók) a demokratikus ellenzék azon szerveződéseit takarja, amelyek fölemelik hangjukat a magyar falu sanyarú sorsáért. A gúny kisüt a címből. A szerző az írásban nem többet, s nem kevesebbet állít: nem faluboldogítókra van itt szükség, hanem olyan intézkedésre, operatív beavatkozásra, hogy el lehessen adni a barackot, zöldséget. De lesz még baj a burgonyával, a téli almával is — „inkább lenne kevesebb a faluboldogító.” Sem a gúnynak, sem az állításnak nincsen alapja, eny- nyiben igazat kell adnunk a szerkesztőségnek, bár csak azt állítja, hogy S. E. egyes megállapításai vitathatóak. Egyesek igen. A cikk egésze, a gúny — az menthetetlen. Nem véletlenül okozott széles körű felháborodást. Le kell szögezni, a magyar társadalom mély gazdasági, még mélyebb politikai és gennyesedő erkölcsi válságáért nem a demokratikus ellenzék, hanem az MSZMP a felelős. A falvakban ez a válságegyüttes lappangóbb, egyúttal súlyosabb, mint az ország átlagában. Különösen érvényes ez megyénk falvaira, hiszen tudjuk rég: a haza botlásai itt jobban fájnak. Hogy S. E. írása azt sugallja, hogy ez a „faluboldogítók” miatt van, az nemcsak logikai bukfenc, hanem a valóság tudatos meghamisítása is. A bajokat tehát megpróbálja a „faluboldogítók” nyakába varrni, ahelyett, hogy bevallaná: itt az MSZMP sorozatosan elhibázott gazdaságpolitikája és tudatosan vállalt, embertelen településpolitikája a vétkes. Ez utóbbit nyugodtan takarékosnak is nevezhetné, hiszen minden szempontból az, még a drága buldózereket is megtakarította az országnak, nem kellenek azok, pusztulnak itt a falvak maguktól. Értéktelenednek, kulturális kincseink tömege ment és megy tönkre és mindaz, amit a magyarság az elmúlt évszázadokban felhalmozott. Az MSZMP ma is érvényben lévő településpolitikáját délkeleti szomszédunk, a Kondukátor is megirigyelhetné. * * * S. E. írja, hogy „Nem egy párt és egyesülés éretlen programjának zászlajára tűzi a faluboldogítást. Nagy a hangoskodás ...” Vajon mit jelent e szövegkörnyezetben az éretlen jelző? Forduljunk a Magyar Nyelv Értelmező Szótárához: felelőtlenül, komolytalanul, gyerekesen viselkedő, idétlen, fel- nőtthöz méltatlan. A jelző(k) akkor is sértő(k) volna (volnának), ha az MSZMP kiérlelt, alapos, átgondolt, jövőképet nyújtó és végrehajtható programmal rendelkezne a falvak életminőségének gyors és átfogó megjavítására. Sajnos, ez korábban sem volt célja, ma sem az, és ilyen programmal nem rendelkezik. Rendelkezik viszont — S. E. is büszkén hangoztatja — agrár- koncepcióval. Első változatát a Magyar Néppárt agrárkoncepciójának nyilvánosságra hozatalával egyidőben, februárban tették közzé. A véglegest májusban fogadták el — de hol van az az eredetihez! A Magyar Néppárt téziseinek zöme átkerült oda — persze, a forrás, vagy az eredeti gondolat megfogalmazójának jelzése nélkül. Ám a csuda bánná, ha az MSZMP — amíg kormányoz — az így szerzett programot végrehajtaná. De nem azt teszi, hanem éppen az ellenkezőjét, általános forgalmi adót akar kivetni az élelmiszerekre, ez nagyarányú áremelkedéssel és a termelés teljes tönkretételével járna, ugyanakkor meg akarja adóztatni a kistermelőket. (E kérdésre a Magyar Néppárt megyei elnöksége a közeli napokban vissza kíván térni.) Ilyen körülmények között nagyfokú álszerénységre vall az éretlen és hangoskodó (szótár: kihívó módon beszél, lármázik, handabandázxk) jelzők dobálása. * * * Azt írja S. E.: „Nem lehet eligazodni bennük és azt sem tudjuk, hogy eredendően a paraszti társadalomért, a faluért ki, milyen jogon emeli föl a szavát.” Ami az S. E. eligazodását illeti, bizonyára • segítőkészen rendelkezésére állnának mind az MSZMP, mind a demokratikus ellenzék szervezetei, ha iíyen igé^ nye lett volna. (Nemigen volt.) De más itt a baj. A baj az. hogy a szó fölemelésének jogát kérdőjelezi meg. Hogy a Magyar Néppárt tagjai fölemelik a szavukat a falu sorsának jobbításáért, azt állampolgári jogon teszik. Állampolgárok vagyunk, tehát mindenhez közünk van, ami ebben az országban történik. És e jogát másoknak is elismerjük. Másodszor azért, mert szellemóriás elődeink örököseinek valljuk magunkat, a Nemzeti Parasztpárt nagyjainak, Veres Péternek, Bibó Istvánnak, Illyés Gyulának, Erdei Ferencnek és a többieknek. Az örökségünk az, hogy ne proletár internacionalisták legyünk, hanem azt nézzük, mi a jó, és mi nem — a magyar népnek. E szellemi örökség a szólás joga — és több is annál, kötelezettségünk. Harmadszor (most saját, személyes indokaim) az is kötelez, hogy évek óta részt veszek a szociális segélyek elosztásában. Nemcsak öregekről van szó, hanem kétkeresős családokról is (ha jut nekik a szűkös keretből), mert létminimum alatt élnek. Ha az ember megismeri az újmódi nyomor bugyrait — akkor kötelező kinyitnia a száját. S. E. írásának említett kitétele eszünkbe juttatja, hogy az MSZMP (MDP) négy évtized alatt kétszer Is megvonta a szót másoktól, nem ismerte el jogukat a közügyekbe való beleszóláshoz. Az első folyamat 1949-ben kezdődött, a második 1957-ben. Csöndesen megemlíteném: mindkettőnek baj, válság lett a vége. * * * A fentiek miatt neveztem gúnyorosnak (szótár: mások cselekedeteit lekicsinyelve, élcelődve nevetség tárgyává teszi) és demagógnak (szótár: népcsaló, népámító) S. E. írását. Mindkét minősítésemet fenntartom. És kérdem: ilyen adjonistenre milyen fogadjis- tent várt a szerkesztőség? Hozzá kell tennem: alaposabb politikai . elemzést igényel az a kérdés, hogy az írást milyen szándékok jelentették meg, mi volt ezzel a cél, és a lapgazda miért nem határolta el magát tőle. őszintén örülünk, hogy a KM szerkesztősége kinyilvánította azt a szándékát, hogy ezentúl korrekt kapcsolatot akar kiépíteni a Magyar Néppárt megyei elnökségével és a demokratikus ellenzék más szerveződéseivel. Az igazi megoldást azonban a mi elnökségünk nem a szerkesztőség jóindulatában látja, hanem abban, hogy a Kelet-Magyarország ne az MSZMP, hanem a megyében működő valamennyi párt és szerveződés orgánuma legyen. De erről majd egy másik alkalommal. Kun Istvánná, a Magyar Néppárt megyei elnökségének ügyvezetője (A szerk. megjegyzése: A szerző nyomatékos . kérésére szó szerint közöljük a fenti reflexiót, amelynek néhány állításával nem értünk egyet, s megismételjük: a „modor- talan” levélben mi „tisztelettel kértük” a találkozást. Olvasóinkra bízzuk ezek után: ítéljék meg, hogy a vitában részt vevő felek közül ki tanúsított a másik iránt nagyobb udvariasságot és megértést.) A mexikói Chihuahua város prostituáltjai azzal fenyegetőznek, hogy nyilvánosságra hozzák fontos klienseik nevét, ha a kormányzó nem szünteti be ellenük indított hadjáratát. A várossal azonos nevű mexikói szövetségi állam helyi kormánya az elmúlt időszakban bezáratott számos piroslámpás házat és szórakozóhelyet, mondván, hogy azok a korrupció, a bűnözés és a kábítószerkereskedelem melegágyai. Maga a prostitúció hivatalosan ugyan nem engedélyezett, de megtűrt iparág Mexikóban. Magdalena Aguirre, a prostituáltak szóvivője tegnap közölte a sajtó képviselőivel elhatározásukat : nem hagyják békén őket, nyilvánosságra hozzák azoknak a kormánytisztviselőknek a nevét, akik náluk keresnek vigaszt és örömöt. S hogy nagyobb nyomaté- kot adjanak elszántságuknak, tüntetést tartanak a város főterén, és levetkőznek a nagyközönség előtt. A GARANCIA SZOLGÁLTATÓ KISSZÖVETKEZET BUDAPEST megnyitotta! Divatudvarát NYÍREGYHÁZÁN, a Búza tér 17. szám alatt. AJÁNLATUNKBÓL: egyedi női ruhák, szoknyák, blúzok, blézerek, sportruhák, különleges sportcipők. Reméljük ön is észreveszi, hogy nem csupán ruházati kínálatunk tér el a megszokottól, hanem boltunk berendezése is! Ezek a sárgaréz lakás-kiegészítő kisbútorok szövetkezetünknél megrendelhetők! Ha nálunk vásárol, tapasztalhatja, hogy nemcsak a nevűnk GARANCIA! (2242) Október 20—22: MDF országos gyűlés Hadgyakorlat Ausztráliában. Két FA—18-as Hornet típusú ausztrál vadászgép repülés közben vesz fel üzemanyagot az amerikai haditengerészet KC-130-as gépéből augusztus 9- én, amikor több mint 27 000 ausztrál és amerikai katona részvételével a legnagyobb, békeidőben végrehajtott hadgyakorlat zajlik ^sztráliában. (MTI Telefotó) Túl drága... íz MTV álláspontja a parlamenti tudósításokról A húsellátás gondjait a dolgozók a szakszervezeteknél is szóvá tették. Ezzel kapcsolatban Bálint Attila, a SZOT szóvivője az MTI-nek az alábbi nyilatkozatot adta: Az ügyben a sajtóban egymásnak is ellentmondó magyarázatok követik egymást. De az üzletekből hiányzó húst ez sem helyettesíti. Gyanítható, hogy az ügy hátterében az húzódik meg: az exportértékesítésből sajnálatos módon nem a termelőknek, hanem a feldolgozónak és kereskedőnek van többlet- haszna, ezért nem szállítanak a hazai üzletekbe elegendő húst. Tehát alighanem a támogatásért folytatott hajsza rejlik a húshiány hátterében. Tudomásunkra jutottak olyan szándékok, hogy a hús- készítmények árát 6—7 százalékkal kívánják emelni szeptember elejéig. Feltehetően ismét olyan áremelési törekvésről van szó atnelyből a sertéstartó kistermelő nem részesülne, és amelynek ellenértéke a helyenként túlméretezett, nagy szállítási távolságokkal dolgozó, kihasználatlan húsipari kapacitások okozta veszteségeket lenne hivatott ellensúlyozni. Tehát az elhibázott iparpolitikai döntések tandíját újfent a lakossággal szándékoznak megfizettetni. A szakszervezetek nem vitatják, hogy szükség van a gabona- és hústermelés, valamint feldolgozás gondjainak széles körű elemzésére, és körültekintő intézkedésekre. A mostani áremelési szándék azonban aligha mutat ebbe az irányba. Az át nem gondolt, a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok Sztriptíz a főtéren?
