Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
8 Kódexlap Nagykállóból Levelezésem Szigeti Kiliánnal Dr. Szigeti Miklós Kilián (1913. Szombathely — 1981. Győr) pannonhalmi bencés tanár a hazai katolikus szertartásrend (liturgia) és egyházzene történetének kiemelkedő tudósa volt. Számos orgonát is tervezett és Pannonhalmán létrehozta az Orgonatörténeti Múzeumot. A „régi magyar orgonák” című könyvsorozatában ismertette Kőszeg, Győr és Szombathely orgonáit és argon aépítőit. Szigeti Kiliánnal való kapcsolatom, levelezésem 1971-ben Nagytól lóban, az együk református anyakönyv kötéstáblájában felfedezett kódexlap (Fazekas Árpád: XV. századi kódexlap Nagykáilóban. Sziaibolcs- Szatmári Szemle, 1972. 1, 62—67.) zenei anyagának értékelésére való felkéréssel kezdődött. Merő véletlennek tekinthető, hogy a középkorban virágzó hazai cisztercita rendi élet csaknem egyedülálló és ide sodródott írásos emlékének a könyvészeti feltárása Nyíregyházán történhetett. Ugyanis Kovács Imre nyíregyházi református esperes nemcsak felettese volt a nagykállói református egyházközségnek, hanem egyben amatőr könyvkötő és kitűnő könyvészeti szakember is. A feltárás nagy türelmet és szakértelmét igénylő munkáját ő végezte el, 1971 novemberének utol- »6 napjaiban. így vált láthatóvá a kötéstáblából kiszabadított 24 centiméter széles és 35 cm hosszú pergamen (írókártya) belső oldala is, eredeti színeiben és szépségében. Ezután került a kódextöredék fényképeim révén Pannonhalmára, ahol Szigeti Kilián kalocsai, soproni és pannonhalmi kódexekkel való egybevetése alapján megállapította: „A pergamen folio kétségkívül XV. századi Antiphonálénak töredéke... a virágzó középkori ciszterci életnek csaknem egyedülálló írásos emléke.” A végleges tudományos megállapításait tartalmazó ezen 3 gépelt oldalas levél alapján felkérésemre megírta „A nagykállói kódextöredék” című közleményét, amely a Szabolcs-Szatmári Szemle következő, 1972. évi 2. számában már megjelent. „Talán nem lesz érdektelen, ha megemlítem, hogy tudományos fáradozásom oda irányul, hogy megírjam a magyar egyházzene és liturgia történetét. Ehhez mindezek a töredékek szervesen és lényégesen hozzátartoznak.” Nagy irodalmi tájékozottságával a kódex előéletét is tisztázta: Toron tál vármegye Egres nevű helységének cisztercita apátságából a törökdúlás elől menekítették más egyházi értékekkel egyetemben a szatmári Ecsed várába, ,s ahonnan szétszóródott és használták fel végül könyvkötésre. Bebizonyította, hogy valójában a szerzetesek is felhasználták könyvkötés'hez a régi kódé xlapo kát, sőt: A nagykállói kódexlap belső oldala. „Igazában azt 'kell mondanunk, a középkori kódexeknek könyvkötésre való felhasználása nem helyi sajátosság, nem is magyarországi különleges eljárás, hanem Európa-szerte általános gyakorlat volt, mint azt hozzánk elkerült számtalan, nyugat- európai könyv ottan kötött kódextöredék táblája bizonyítja”. Sok kódexünkből éppenséggel ily módon marad reánk egy-egy lap, hogyha az így bekötött könyveket a könyvtárak vagy lei- készi hivatalok megőrizték, illetve képesek voltak az évszázadok viharaiban is megtartani. Leveleztünk, barátnak éreztük egymást, összehozott benmiünlket a XV. századi kódex lap, nemzetünk múltjának kutatása. Szigeti Kilián valódi humanista volt, akii a másvallásút, a másként gondolkozót is egyenértékű embernek tekintette. Dr. Fazekas Árpád ROLLER PETER: BAJNOK A Mt nem rendült meg az alkotókban Beszélgetés Jancsó Miklóssal A közelmúltban több szakmai fórumon is szóbake- rült, hogy mind veszedelmesebb arányt képviselnek a mozikban az értéktelen, szellemi környezetszennyező munkák, amelyek igénytelenségüknél fogva igen nagy tömegeket vonzanak és sokakkal hitetik -el, hogy az a művészet. Fokozott ez a veszély a video esetében, hiszen a használatban lévő videokészülékek száma és azok filmellátása teljesen áttekinthetetlen, döntő többségben az ellenőrizhetetlen feketepiacról származó, művészileg értéktelen alkotásokat nézegetik a videózás kedvelői. E témáról kérdeztem Jancsó Miklós filmrendezőt, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének elnökét. — Kíván-e a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége valamit tenni a filmértékek megmentésére? Egyáltalán miként értékeli a szövetség ezt a helyzetet? — A magyar filmalkotók, a szövetség tagjai és vezetői ismerik a sajátos állapotokat, azonban megítélésükre testületi állásfoglalás még nem született, de a közeljövőben várható. így nem a szövetség nevében, hanem csak a saját nevemben nyilatkozhatom Az a véteményem: a kulturális szemét világáradata nem állt, nem állhatott meg a magyar határnál. Ez világjelenség. A társadalmi struktúra, a hatalmi struktúra megrendítette a jobbat akarás hitét, de ez a hit nőm rendült meg az alkotókban, s nem rendült meg a nézőkben sem. — Bocsásson meg, de a nézők igen nagy hányada éppen az értéktelenségeket kedveli. Azérl nézik a selejtes müveket, mert a filmforgalmazás azokat kínálja, vagy azért kínálják a nézőknek a kulturális selejtet, sőt szemetet, mert ők azt keresik? A kínálat nem hagyható figyelmen kívül. És fontos az emberek gondolkodása, ízlésvilága, amelyet a kínálat befolyásol és ront el. De nemcsak a mozi, nemcsak a film- forgalmazás a ludas, hanem a roppant tömegekre ható televízió a video, a könyv- es lapkiadás és az emberek ízlésvilágát, érdeklődésének irányulását befolyásoló sok más kommunikációs lehetőség. A mi esetünkben talán maradjunk a mozgókép különböző jelentkezési formáinál, a filmnél, televíziónál, videónál. — Mit lehet, és főleg mit kell tenni ennek a folyamatosan romló helyzetnek a megváltoztatására, a film iránti érdeklődésben tapasztalható nagyon egészségtelen arányok javításáért? — Alapvetően azt, hogy a támogatásnak az értékesre, a másra, az eltérőre kell elsősorban irányulni. Ennek a módszereit kell megkeresnünk és megtalálnunk, s persze, alkalmaznunk. Alkotóknak, forgalmazóknak, mindenkinek, akinek a filmhez köze van. — Miként látja ebben a forgalmazás szerepét? — A film elsősorban terjesztés. Ugyanis mindaddig, amíg az alkotó készítette film nem jut el a közönséghez, a m.nd szélesebb közönséghez, addig nem kész, addig nem film. Ezért mondom, hogy a film elsősorban terjesztés. Meg kell változtatni a film, a televízió és a forgalmazás viszonyát, át kell szervezni a film és a közönség egymásra találásának lehetőségeit. De már megelőzően hozzá kell kezdeni a filmesztétikai neveléshez a legkülönbözőbb direkt és indirekt eszközökkel. Ennek helyet kell kapnia az iskolai oktatásban is. Hiszen a felnövekvő generációk gyerekkoruk óta a mozgókép hatása alatt állnak, s nem közömbös, hogy felserdülvén a szellemi selejtet, vagy az értéket keresik-e. Ez nem a filmesek érdeke, hanem az össztársadalomé. A selejtes dolgokkal szemben a másikat kell minden eszközzel erősíteni, szellemi és anyagi támogatással egyaránt. Egyetlen módon nem szabad beavatkozni: rendeletileg, tiltásokkal, adminisztratív eszközökkel. Mert ez csak ellenhatást válthat ki, és az csak még rosszabb állapotokat eredményezhet — mondta befejezésül Jancsó Miklós. B. M. A közelmúltban a Műcsarnokban rendezték meg a Robert Capa emlékkiállítást. A magyar származású fotóriporter be járta a világ válsággócait, megrázó felvételeken ítélte el a háború borzalmait. Képünkön: Varsó 1945. Szobrok a pöstyéni parkban 1989. címmel immár a 22. nyáron (szeptember 10-ig) rendezik a szlovák képzőművészek nyári szabadtéri szoborkiállítását. A kiállított 55 szobor közül 12 a vendégségben lévő cseh — prágai — művészektől van. A gyógyszállók övezete, a sétány nagyszerű lehetőség ilyen kiállítás megrendezésére. A nagy és kisebb, egymástól elkülönülő díszfákkal beülteted park, egyik-másik tárgynál* annyira szerencsés, hogy olyar érzésünk van, régen ott lévő, e helyhez tartozó állandó szobor. A rendezés dr. Kubicskt Klára szakavatott munkája Az idegenből jött szemlélőnek feltűnt, hogy nagyon sok a poliészter, — kőplaszt- (ez egyfajta műkő) szobor, sőt mé{ színezett hugarocell (Golia: Andrej munkája) tárgyat is kiállítottak. Ez a munka a szín házi díszletfigura igényű, sen megmunkálásban, sem anyagá ban nem hordja magában i szobrászat — statu — (állan dóság) lényegét. Van olyan tra ventinkő utánzat, Vacek Jaros láv nagyméretű plasztikája mely még a szakembert i meglepi kőszerűségével, csal kopogtatással derül ki, hog; üres. E műanyag plasztikái nekem olyanok, mint az egy nyári virág. Ha ez a cél, elfő gadom, hogy ezen a nyároi színesítik a parkot. Közülül leginkább tetszett és a célnak mint parkdísz megfelelt Bárt fay Tibor sokmadaras kom pozíciója, ahol a sok egymás túlkiabáló között, egy bölc fogoly figyel és hallgat. Plasz tikailag a bolgár származást Pozsonyban élő Venkov Emt két figurája tetszett, mel bronzban elementáris hatás’ lehetne. A nemes anyagú munka közül elsőnek szólnék a szé pen faragott kövekről. Rolle Péter bajnoka és Tóth Stefá Oidipusa, mely bronzzal ap likált nemcsak, méretébe kiemelkedő alkotás — ezt a dí jazás is honorálta. — Jancsó vies Milán szépen faragói kövei szerénységükben is fel tűnnek. A fából faragott alkc tások Goliaspva Drobna Ann nagyméretű . határozott plass tikái — növekedés, rügyek - így fordítanám a címet — tel szettek. Bojnansky Vit örmén tragédiája, llecskó Alexande .színes női figurái és Pribis M ró fémmel aplikált, színezet kevésbé elvonatkoztatott ne alakja kellemes látvány parkban. Lipcsey György k< archaizáltan faragott szobi Makay Va Istvándi volt az ér leinformáló kohóm — i kezett vissza Móricz mond az én falumra, istvámdira, ahol tanít gyök. Itt járta ki az : osztályodat, ahol nagybátyjánál lakott, Kende gépészkovái miután szétrobbant a csei család az anyagi után. S amilyen tűnd get volt neki Tiszacséi szülőfaluja, olyan i sziget nekem Túristi melyet az égerek árny« Túr folyócska fodroz 33 kanyarjával. S a dohogó, Euirópa-hírű m közel házunkhoz, évszá: óta perlekedik az ártéi dók madárfüttyével ver ve. Vízrobajának suh altat el és ébreszt fe'. tott ablakomon át. I nya pedig a keskeny 1 olyan, akár egy vibráló matgyöngyé a hullámzí csíkon. Kétszeresen is szigi kém ez a kis falu. Mái szór a nemesítő és t emlékek között me helyként. Északról, Sza cseke felől Kölcsey lel Himnusz ódái sorainál lámát hárfázzák a szél jai, nyugatról a Túr to
