Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-04 / 182. szám
1989. augusztus 4. Kelet-Magyarország 3 Egy elvetélt sajtóvitáról „Faluboldogítók” címmel jegyzetet közölt a Kelet-Magyarország 1989. július 19-i száma. A szerző — Seres Ernő — szerint — „nem egy pánt és egyesülés éretlen programjára fűzi a faluboldogítást... A .kötetekre rúgó . ígéretek, helyzetelemzések ... között nem lehet eligazodni... a parasztember, a falusi munkás nemigen tudja, mit akarnak tőle, érte, vagy ellenére van*-e a hangoskodás .,.” Megírta azt is„sokan az MSZMP új agrárpolitikai téziseit sem értik. Nem is érthetik addig a falu felemelkedését, amíg az agrárágazat válságának megoldását nem jelzik kézzelfogható,.. eredmények.” Kisebb vihart kavart ez a szubjektív írás, amely — egy percig sem állítjuk az ellenkezőjét — néhány részében valóban vitatható. Szerkesztőségünkbe kézből juttatta el véleményét Kun Istvánná, a Magyar Néppárt megyei elnökségének ügyvezetője. A terjedelmes válasz nem fukarkodott a sértő, személyeskedő, túlzottan általános és messzemenő következtetés seket levonó szavakkal — bár ez a kisebbik baj. Ügy láttuk, Kun Istvánná azt is bírálta, amiben a szerző azonosan vélekedett a jelzett cikkben. Ezért levélben megkerestük, s tisztelettel kértük, ameny- nviben ideje és lehetősége van, a félreértések tisztázására keresse fel szerkesztőségünket, ahol módot adunk:a;találkozásra mind a szerkesztőség vezetőivel, mind a szóbanforgó cikk szerzőjével. Tesszük ezt azért — írtuk levelünk- ben^-.:' mert a Magyar Néppárt megyei elnökségével is korrekt kapcsolatot szeretnénk teremteni. Nem jött létre ez a remélt találkozás, helyette erélyes hangú válaszlevél érkezett. Ebben közli az ügyvezető: „nincs itt semmi félreértés ... nincs értelme bemennem a szerkesztőségbe, mert nem vagyok kíváncsi az Önök bi- zonyítvány-magyarázásá- ra. Ha egy másik alkalommal konstruktív témájú beszélgetésre meghívnak — talán akkor ...” A kikosa- nazást indulatos szavak követik a korrektség minimumáról, a tisztázó eszmecsere tisztelettel invitáló soraink „hangneméről, lekezelő stílusáról”. írja még: a levél ■ átadásakor fí'szóban közölte egyik munkatársunkkal, hogy a közléssel július 25-ig rendelkezhetünk. „Ez az idő' elmúlt, úgyhogy a reflexió közléséhez immár nincsen joguk.” Olvasóink aligha szorulnak rá, hogy mindehhez bővebb kommentárt fűzzünk. Annyit azért meg- jegyzünk: lapunk tisztázni és nem elutasítani akarta a reflexiót. S ebbe beleértendő a megjelentetés is. Más szerveződések, pártok megyei képviselőivel az utóbbi időben hasonló esetekben mindig konszenzusra jutottunk. Ennek bizonyítékai a lapunk hasábjain közölt írások. így történhetett volna ez most is, ha a bizalom helyett nem a gyanakvás! „közöljék le, ha merik”) keríti hatalmába a másik felet... Lapunk — mely nem titkolja, hogy az MSZMP orgánuma, fórumot kíván teremteni valamennyi politikai szerveződésnek’ köztük a Magyar Néppártnak is, s változatlanul keresi az • együttműködés. lehetőségeit. A közeli napokban sorra kerülő talákozón pártok, szerveződések képviselőivel konstruktív beszélgetésen kívánjuk rögzíteni az igényeket, lehetőséget a nyilvánosság kiterjesztése érdekében. Erre — bizonyítván, hogy nincs bennünk tüske az elvetélt sajtóvita miatt — kellő tisztelettel meghívjuk a Magyar Néppárt megyei elnökségének ügyvezetőjét is. Kisvárosi közérzet Nagykállóban Határozottabb változások kellenek Beszélgetés az MSZMP városi titkárával Enyedi Sándorné ötödik éve a nagykállói pártbizottság titkára. Annak idején fiatal fényképészként került Nyíregyházáról a volt járási székhelyre, a pártba a közösségben tevékenykedés igénye miatt jelentkezett 1970-ben, több mint tíz éve dolgozik az apparátusban. Marxista egyetemet végzett, jelenleg a tanárképző főiskolán tanul tovább levelező tagozaton, könytár szakon. Családos, három gyermek édesanyja. Ma nem minden MSZMP- titkár tartozik a legnépszerűbb emberek kézé. Enyedi- nét a családanyát, háziasz- szonyt, a kállai lakost viszont ugyanúgy fogadják a7 emberek mint korábban. Mi ennek a titka? — Anriyit érzek: rriosl sokkal nehezebb a pártmunka és a párttitkári munkámat nem tudnám elképzelni jó emberi kapcsolatok nélkül. Érdekes, hogy itt Kálióban van egy jellegzetesség: a vezetői réteg körében sok a nyíregyház* születésű, akiket még akkor is bekerültként könyvelnek el a kállóiak, ha már nagyon hosszú ideje itt telepedtek meg. Én ezt nagyon ritkán éreztem, elmondhatom, hogy közvetlenek a kapcsolataim, nekem mindenki köszön, megállítanak az mtcán az ügyes bajos dolgaikkal az emberek. Kérdezik is időnként a gyerekeim: anyu, te másfél óráig jársz vásárolni? Arra céloznak: közel, van a bolt. mégis sokáig elmaradok — éppen az ilyen beszélgetések miatt. Ide a pártbizottságra is úgy jönnek az emberek, . olyan természetesen, hogy „majd Piroska elrendezi." Nem tartottam minden esetben szerencsésnek, hogy a párt intézi az ügyeket, de ez a bizalom megvolt velem szemben és ez nemcsak Piroskánál: szólt, hanem a párttitkárnak is. Milyen változások történtek itt a pártéletben az elmúlt egy év alatt a megújulás jegyében? — Teljesen más tartalmú munkára van szükség és ezt a munkát mozgalmi síkre kell terelni. Ennek jegyében tértünk át az úgynevezett egytestületes pártbizottsági formára. A 41 fős városi pártbizottság és a 9 fős végrehajtó bizottság helyett jelenleg vb. . nélküli 19 fős pártbizottság működik. Az apparátusban a korábbi három helyett most másfél státus van, magam főállásban dolgozom és egy négyórás politikai munkatársam van. A bekövetkezett változások közül az egyik legfontosabb, hogy a lakóterületen erősítjük a pártmunkát, minden fontos kérdésben lehetőleg a helyi érdekek képviseletében próbálunk tenni, de ezt most nehéz, mert többféle érdek van jelen egyszerre. Volt itt közben titkárválasz- vás is, aminek a hangulatáról azt lehel mondani: nem voll felhőtlen, de újr2 önre szavaztak. Nem gondolt arra, hogy itt az alkalom, most kellene távozni az apparátusból? — A választás előtt a jelölőbizottság elnöke már talált is munkahelyet a számomra egy kállói üzemben. Tapasztalható most országszerte; A Szipa-csatorna felett átívelő hidat építik Csarodán a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat mátészalkai üzemegységének dolgozói. A korábbi hidat szigetelési és korróziós gon- dók miatt bontották le. A Csarondán épülő hídon, ahogy a helyiek nevezik a csatornát, a járműforgalom várhatóan október elején indulhat meg, addig terelőúton közlekednek az autósok. mindegy hogy mi jön, csak a régi ne maradjon. Arra is gondoltam, hogy fiatalítanak. De én indulni kívántam, és azt kértem, ne egy szűk kör, hanem egy nagyobb közösség, a küldöttértekezlet ítélje meg a munkámat, alkalmasságomat. A 90-ből 87-en voltak ott, és csak 3 ellenszavazatot kaptam. Készülök egyébként a „kimenetelre” ezt természetesnek tartom, kell a frissítés a pártban. Egyetértek azzal is, hogy a többpártrendszerben kell gondolkodni, amelyben a politikai munka a társadalmi munkaterületre tevődik át, és meggyőződésem, hogy a pártmunkát szabadidőben keil végezni. Milyen ma ití a tízezres kisváros közérzete, politikai hangulata? — Az MSZMP mellett itt van a tanácsi testület, az ifjúsági szervezet, a népfront, a baráti kör. Ez utóbbinak a működése igen jó hatással van "a kállóiak közérzetére, hiszen innen elszármazott, vagy velünk szimpatizáló személyeket köt hozzánk, akik esetenként tenni is tudnak valamit a város érdekében. Az MDF 15—20 fővel működik, a megalakuló ülésükre meghívtak, elmentem, felajánlottam egy tisztességes településpolitikai elképzelési Azt ott tudomásul vették, de — tekintettel arra, hogy a vitakultúránkkal még az MSZMP-n belül is gondok vannak — a megkezdett párbeszédnek különösebb folytatása nem lett. Hallomásból tudom, hogy megalakult a kisgazdapárt 20 körüli létszámmal. Az ifjúsági mozgalomban, remélem nem sértem meg a vezetőjüket, de érdektelenség tapasztalható, a fiatalokat a napi gondok foglalják el. Általában érzékelhető egy MSZMP-ellenes hangulat — a párton belül is. Az elmegyógyintézetben megalakult a reformkor — ez az egyik szárny. A párttagság másik része közömbös, pasz- szív, elfordul a politikától, és el is hagyja a pártot. Az utóbbi napokban felgyorsult ez a folyamat, a tavalyi 850 párttag közül mostanra 150- en kiléptek, a napokban egy alapszervezet megszűnt, mert mindössze hárman maradtak. Tapasztalatok a Szabolcs Cipőgyárból Amin a franciák nevetnek Orvosok és páciensek Kérdések sorjáznak a magyar cipőgyártás válságáról, a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár fizetési gondjairól a munkaerő-feleslegről. Szanálás előtt áll a vállalat? Mindez pletyka, vagy valóság? Erre próbáltam választ kapni, felhívtam tehát a gyárat, hiszen rójuk van szó. A válaszokból kiderült, van ami igaz, van ami nem. Boldizsárné Török Mária műszaki igazgatóhelyettes vállalkozott arra, hogy boncolgassa egy kicsit a jelenlegi helyzetet. fényt derítsen azokra az eseményekre, amelyek idáig juttatták a vállalatot. Bir dollárért, export rubelért A Szabolcs Cipőgyár már hosszú ideje termelésének nagy részét szovjet piacon értékesítette. Négy-öt éve eljutott odáig, hogy az itt gyártott férfi és fiúcipők háromnegyede került a Szovjetunióba. A nyersanyagot viszont tőkés importból szerezték be és a termelés csak úgy lehetett gazdaságos, ha megkapták az állami támogatást. Ám a költségek fokozatos növekedését nem követte a szovjet piacon az árak növekedése. A belföldi piacot közben egyre inkább elvesztették és ez évben az állami támogatást is megvonták. Emiatt a szovjet piacra csak veszteséggel tudnának' termelni, itthon {ledig nincs kinek eladni. A helyzetet nehezíti, hogy másfél éve hitelezési gondokkal küzdenek. Részvényesként pénzt kaptak Hogyan lehet ezen a pénznélküliségen felülkerekedni ? Mint mindenütt', itt is keresik a kapcsolatot a tőkés országokkal. Az amerikai Rockport-cég még 1987-ben megkezdte egy új technológia kialakítását a nyíregyházi gyárban. Mindez azonban pénzbe kerül, közel húszmillió forintba. A múlt év áprilisában a termelés megindult az amerikai- piacra, bár még nem teljes kapacitással dolgoznak. Problémák az idén is jelentkeztek, hiszen csak úgy tudják a termékek előállítását megoldani, hogy a devizáért vásárolható alapanyag felét az amerikai fél vásárolja meg. Átképzés a magasabb minőségre A nyírbogdányi felsőrész- készítő üzem tavaly óta különvált a nyíregyházi gyártól, egy nyugatnémet cég a teljes termelését átveszi. Részvénytársasági formákban működik, melyben a Szabolcs Cipőgyár is részvényes, így némi pénzhez jutott. Nem szakítottak teljesen a szovjet partnerekkel sem. amit lehet, árucsere formájában igyekeznek megoldani, így a sztavropcli gyárral nyersbőrt cserélnek felsőrészre. Az ungvári RUTA népművészeti vállalatnak pedig készterméket adnak, helyette nyersbőrt, parkettát, ágyneműgarnitúrát kapnak. Ungváron cipőboltot is nyitottak. Mi az igaz az elbocsátásokból? Az adminisztratív munkakörökben van létszámleépítés, de a fizikai dolgozók még így is kevesen vannak. Az viszont igaz, hogy jobb minőségű terméket igényel az amerikai piac, mint korábban a szovjet. Nem tudnak minden dolgozót, minden gyártó szalagot azonnal átállítani. Korábban betanított munkások is könnyen ellátták a feladatot, most azonban nagyobb szakértelemre van szükség. Megkezdődtek tehát az átképzések, amelyek nem csak időt, de pénzt is igényelnek. Bár kiderült, hogy mindenütt „szorít” a cipő, korai lenne leírni a Szabolcs Cipőgyárat. Szilágyi Zsuzsa — Nos, doktor úr, milyen az EKG-m? — Nem rossz, uram. Bár van egy kis szívritmuszavara, de én emiatt nem nyugtalankodom. — Tudja, doktor úr, ha magának lenne az a kis ritmuszavara, én sem nyugtalankodnék. O — Doktor úr, azt hiszem, gyomorrontást kaptam. — Igen? És mit evett? — Tegnap életemben először ettem kagylót. — S mondja, amikor feltörte a kagylókat, nem érzett valami különös bűzt? — Miért, fel kellett vol- ■ na törnöm?! o Sebész a pácienshez: — Ha lenne olyan kedves előre rendezni az anyagiakat. — Micsoda? A műtét előtt fizessek? — Hát hogyan, operáljam önt biztos kézzel, ha attól rettegek, hogy utána nem kapom meg a fizetségemet? Lipták Judit — Milyen a tízezer ember hangulata? Az értelmiség üti meg a legelégedetlenebb hangot, veiük többet kellene foglalkozni, és a helyi, egzisztenciális megbecsülésükre is jobban oda kell figyelni. Az átlagember? Belefáradtak az emberek... Itt volt pél-' dául a városkörzeti tanácskozás, ahol a téma az egészségügyi alapellátás volt — tehát mindenkit érdekelhet és érinthet, mégis nagyon kevesen jelentek meg ... — Talán azért, mert úgy gondolják, úgysem történik változás Hogyan képzeli el most a párt funkcionáriusa a további utat? — Engem rettenetesen zavar, hogy mindenért szégyenlősek vagyunk, és céltábla lettünk — mármint az MSZMP. Személy szerint nem érzem, hogy szégyellenem kellene magamat — vagy szégyenkeznie kellene annak, aki megőrizte emberi méltóságát. Itt is voltak, akik emberek tudtak maradni. Ezt a méltóságot szeretném megőrizni akkorra, amikor esetleg már nem leszek a párt funkcionáriusa. A nagypolitikában szerintem a jövőnk attól függ, hogyan sikerül határozottabb, karakterisztikusabb változásokat végrehajtani az MSZMP-ben, illetve hogy a többpártrendszerben az MSZMP egy akar-e lenni a többi között, vagy pedig képes lesz a párt koalícióban, vezetőként tovább funkcionálni. Mi itt helyben a választási programban már így próbáljuk az együttműködés útját keresni, nem egymás ellen, hanem lehetőleg a nagyobb közösség érdekeit tekintve. Baraksó Erzsébet Mindenütt „szorít” a cipő Egyik napról a másikra élnek
