Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-28 / 202. szám
1989. augusztus 28. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Válaszol Tóth Kornélia rovatvezető Élénken foglalkoztatta olvasóinkat ezen a héten a húsáremelés. Sok kérdést tettek fel, azok jórészére a lapunkban megjelent információkkal már válaszoltunk. Szántó András a nyíregyházi örökösföldről azt tudakolta, miként lehetséges az. hogy az — állítólag — központi szabályozás alá tartozó parizert az örökösföldi ABC-ben 130, a Vöröshadsereg útiban 100 forintéit látta? A megyei tanács kereskedelmi osztályán Takács Józseftől megtudtuk: kétféle, egymáshoz nagyon hasonló parizert forgalmaznak a kereskedelmi vállalatok. Az úgynevezett tartós párizsi a korábbi száz helyett augusztus 21-től 130 forintba kerül. A vasi párizsi ára eddig 92 forint volt, s ez nem is változott. Miután nagyon hasonlít egymásra a két parizerfajta, bizonyára ez okozta a félreértést. Miért nem lehet alkoholmentes Póló sört kapni Nyíregyházán? — kérdezte Drahos Ferenc. a Nyíregyenes alkoholellenes klub titkára. Hozzátette, KáUósemjénben például van. Sajnos, nem sikerült hitelt érdemlő információt szerezni. Magán-közvéleménykuta- tásom és háziasszonyként a boltban szerzett tapasztalatom alapján állíthatom: a Póló sör nemigen nyerte meg a szomjastorkűak tetszését. Ugyanakkor tudom, hogy a valódi sör illúzióját keltő habzó ital gépkocsivezetőknek, vagy éppen az alkohol rabságából szabadulni vágyóknak hasznos találmány. Ezúton hívnám fel az érintett kereskedelmi vállalatok figyelmét, jó lenne Póló sört is forgalmazniuk. Van-e szexklub Nyíregyházán? — tudakolják az Ifi-tanya vendégei. S még hozzáteszik a tinédzser es a huszonéves fiatalok nevében tollat ragadók, hogy bizonyára több bűncselekményt meg lehetne akadályozni, ha lenne egy szexklub. S mennyi a belépőjegy? Ki kell ábrándítanom ifjú olvasóinkat, de Nyíregyházán ma még nincs ilyen klub, s tudomásom szerint a jövőben sem terveznek. Azzal már vitatkoznék, hogy a bűn- cselekmények csökkennének, ha nyílna egy ilyen „műintézet”. De — anélkül, hogy megbántanám a levélírókat — javaslom, a magyar helyesírás szabályait tanulmányozzák. Hemzsegő hibáik közt arra gondoltam, talán még akadnának fontosabb tudnivalók az életükben ... Mi lesz a nyíregyházi szovjet ' laktanya sorsa? Ezt már többen kérdezték, legutóbb éppen a Mettalum kft. képviselője tudakolta. mi lesz ott a jövőben? Két helyről szereztünk választ. A Honvédelmi Minisztériumban a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón elhangzott: szeptember elején az Állami Fejlesztési Intézet pályázatot hirdet a megüresedett szovjet laktanyák hasznosítására. Vállalatok, szövetkezetek, társaságok és magánszemélyek egyaránt pályázhatnak. Előnyt az élvez, aki a településfejlesztés és az ott lakó nagyobb közösség érdekének leginkább megfelelő elgondoláshoz kér zöld utat. Nyíregyháza tanácselnöke, Csabai Lászlóné elmondta: a már elviselhetet- lenségig zsúfolt mentőállomást szeretnék itt elhelyezni. Egyelőre indokolt a feltételes mód, mert pályázaton dől el, ki lesz a győztes. Egy nyíregyházi olvasónk (pontos név és cím a szerkesztőségben) egész kérdéscsokrot küldött. Kell-e vezetni lakó- nyilvántartó könyvet a tanácsi bérlakásokban a házfelügyelőnek? Ugyanis sok fiktív „szom- szémjuk” van, akik csak bejelentkeznek a tanácson. Az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat házkezelési osztályán Forró Zoltántól megtudtuk: ma is kötelesek vezetni a lakónyilvántartást a házfelügyelők. Szintén ingatlankezeléssel kapcsolatos a következő kérdése: a nem főállású házfelügyelő munkaköri leírását a lakó megismerheti-e? Természetesen, válaszolták az IKSZV-nél, Nyíregyházán a Bessenyei tér 3—4. alatt található a házkezelési osztály, ott minden további nélkül betekinthet a lakó ebbe a munkaköri leírásba. Mennyi földet vásárolhat egy vállalati dolgozó? — kérdezte továbbá olvasónk. Angyal László a nyíregyházi tanácson azt mondta: a földtörvény módosítása után, tehát körülbelül egy hónapja megszűnt a tulajdonszerzési korlátozás, ennek értelmében annyi földet vehet valaki, amennyi pénze csak van ... Mit lehet építeni a nyíregyházi Verseny utcában? A válasz: sem családi, sem vikendházat, hanem 30 négyzetméteres gazdasági épületet, amely a telken folytatott gazdálkodáshoz elegendő. Mikor küldi el az Állami Biztosító a Családi Otthon Biztosítás kötvényt? — kérdezi egy nyíregyházi olvasónk. 1989. január 10-én ugyanis azt mondták neki, két—három hónap múlva megkapja, de a mai napig nem érkezett meg a fontos irat. Kocsis István, az Állami Biztosító nyíregyházi fiókjának üzleti vezetője szerint az ügynökök valóban azt mondják, hogy közel két hónap múlva kapják meg a kötvényt a biztosítottak, viszont a SZÜV nem tudja időben feldolgozni a kötvényeket, ezért csúszik a határidő. Nem szándékos félrevezetésről van szó és az ÁB elnézést kér. Jó tudni, hogy a biztosítás megkötésekor adott igazolás teljes mértékben pótolja a kötvényt. így semmiféle hátrányt nem szenved az ügyfél. Egyébként kérték az üzletkötőket, ne mondjanak határidőt, amikor kiderült, hogy hosszabb lesz az ügymenet. Ügy látszik, elfelejtették. A barabási asszonykórus Hol ran már a bűvös kígyó? A lavina ellen könnyebb lett volna védekezni, mint a barabási asszonyikórus panaszáradatától. A helyi Lenin tenmelőszövetkezet kertészének nődolgozói saját maguknak adták a kórus titulust, amivel nem azt jelezték, hogy mennyire szépen éneklik a tájegység népdalait, hanem azt- hogy a tée&z vezetése ellen egyöntetűen képviselik panaszukat. A szerkesztőségünkbe küldött levelükben csak példáikat hoztak fel sérelmeikre, amit a helyszínen a többszörösével egészítettek ki. Kereset kétezer alatt A téesz léüzemének raktárában a ládaszegezés a panaszáradat felsorolására szakadt meg. Bár két nagyasztal mellett állították össze az almásládákat, a beszélgetés megkezdésekor az asszonyok jól láthatóan két csoportra oszlottak. A nagyobb csoport, körülbelül húszán előbb egymás szavába vágva sorolta a panaszokat, nem győztem kapkodni a fejemet. Nemsokára valamennyire lecsillapodott az asszonykórus, ekkor egymást kiegészítve, de nem közbevágva ecsetelték kapcsolatukat a téesz vezetésével. Ami a legelső és talán a leglhúsiba vágó sérelmük a meghökkentően alacsony havi bér. A kétezer forint alatti kereset valóban minimális. Ha már efölötti összeget találnak a borítékban, az lassan kivételes jutalomnak számít, mondták. Ehhez csak annyit tettek hozzá- hogy naponta 28 forint az óvoda és némelyiküket 1200 forint OTP törlesztés is terheli. Mi marad? — szegezték nekem a kérdést. Reggel héttől délután ötig tart a munkaidejük, amelybe a kertészeti munkától az almaszedésig, a metszésig minden beletartozik. A hó, meg a jég alól kaparták ki télen a löttyedt almát — hallgatom a sérelmek folytatását. Januártól március végéig tartott az almafák metszése, ha esett, ha fújt, kint voltak a szabadban. Hektáronként a kapálásért 58 forintot számoltak el. Két napja pedig almásládát szegeinek, aminek darabjáért 3,60- at kapnak. Igaz tavaly 3,90 A panaszáradat után folytatódott a ládaszegezés. Egy láda 3,60, amiből naponta maximum 108 forintot tudnak megkeresni. volt, de az méretben más volt. Ebből legalább napi harmincat tudnak összeszegezni és az is csak 108 forint. Hazaküldilc őket... A munkaszervezés is szóba került, erről sem voltak valami kedvező véleménnyel. Nem jönnek szólni- mondták, menjünk a munka után mi. Ha nincs mit tenni, hazaikül- dik az asszonyokat. Kérdezem, hogy miért nem fordulnak a szakszervezethez, a téesz elnökségéhez, vagy esetleg a helyi nőibizottság- •hoz. Erre újra kitört a hangorkán: „Nincs itt érdekvédelem, a nőbizottság is feloszlott, a téeszvezetőség csak meghallgatott minket, tenni már nem akar.” Ahogy a másik csoporthoz indultam, megállítottak: „Nem akarunk innen elvándorolni, itt szeretnénk dolgozni és tisztességes keresetből megélni. Korábban itt gyártottuk a Rubik-kockát, a bűvös kígyót és volt textilválogatás is. Ez jól szervezett volt és a jövedelemmel is elégedettek voltunk. Nem fogadjuk el azt a választ a téesz vezetőitől, hogy egy-két nagyszájú asszony nem fog nekünk dirigálni. A csendben ülő négytagú csoport ugyanezt mondta, mint az asszonyok, hiszen bérük egyforma. Annyi a különbség közöttük, hogy ők alkalmazottak, nem téesz- tagok és inkább hátrahúzódva figyelik az eseményeket. A téeszirodán Kun Barna- básné főkönyvelő a bérfizetési lapokat mutatva mondta, hogy ilyen alacsony keresetet csak akkor kapnak, ha 10—15 napot dolgoznak az asszonyok. Az átlagkereset náluk 70 ezer forint , bár ettől elmaradnak az asszonyok, de nem 30—40 ezer forinttal. A téesz ráadásul nyereséges, prémiumot a teljesítés arányában kaptak az emberek. Részhónapot dolgoznak Tóth Kálmán téesz-elnök szerint nyolcórás munkaidőre 170—200 forint körül fizetnek a kertészet asszonyainak és csak akkor kapnak ilyen alacsony jövedelmet, ha 15—20 napot dolgoznak havonta. Ha valaki a vezetőség által jóváhagyott bértételek alapján teljes hónapot ledolgozza 4—4500 az átlag- keresete. Mivel ezt az asz- szonyok nem teljesítik, ráadásul munkájukkal kapcsolatban sok észrevétel van, elsősorban rajtuk múlik, hogy mennyivel többet keresnek. A téesz vezetése egyelőre az asszonyokban keresi a hibát, túl sokat lazsálnak, jelentősen megnyújtják a pihenőidőt. Az asszonykórus a biztos megélhetés reményében indul dolgozni, de szerintük a szervezetlenség és a gyatra munkaellátás az oka alacsony keresetüknek. Míg mindketten mereven ragaszkodnak nézeteikhez, a két kórus nem fog egy szólamot fújni. (máthé) au aem vagyok jós, de StoIV haneknek arra a kérdésére, hogy az anyagi helyzete, megélhetése a jövőben hogyan fog alakulni, kapásból válaszolom: — Rosszul. — Gondolja ? Mit mondjak erre. Ismerve Stohanek étvágyát és mohóságát, tudva azt, hogy milyen nagy lábon él, hajszolja az élvezeteket, egyszóval miután ez a Stohanek nem ismer határt, előbb-utóbb anyagi csődbe jut. Tegnap is elvoltam hűlve. Jó szomszédom írd és mondd, három csirkelábat evett meg ebédre együltőhe- lyében. És milyen élvezettel, és kéjelegve csámcsogott, cuppogott, bolti fogával még a csontot is összerágta. Állkapcsával úgy őrölt, mint egy malom. Rá is szóltam: — Ne vigye túlzásba. Más kisnyugdíjas örülne, ha egy csirkelábat ehetne. — Egyszer élünk — mondta flegmán a Stohanek és még hozzá tette — amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra. Hát ilyen az én szomszédom és akkor még van mer- sze megkérdezni, hogy mit gondolok a holnapi, holnaputáni anyagi helyzetéről. A bögre De miért kérdez ez tőlem ilyeneket, sőt még ilyenebbeket? Mert nem hagyja abba: — Mondja szomszéd úr, ha maga is nyugdíjas lenne, milyen összegű nyugdíjat tartana igazságosnak, méltányosnak? — Nagy összeget. Sokkal nagyobb összeget attól, mint amennyire maga gondol. — Sejtettem, hogy anyagias. Nekem elég lenne olyan összeg is, amelyből mindennap annyi kaját vehetnék, hogy örökké jóllakjak. — Maga bélpoklos. Maga mindig csak a hasára gondol. Kultúrára, újságra, könyvre, mozira, színházra, kirándulásra, utazásra magának nem kell a pénz? — Kellene, de előbb legyen tele a has, aztán mehetünk a moziba. Tudja, korgó gyomorral nem szeretek a moziban ülni, mert zavarja a szomszédaimat, másrészt, ha dübörög a gyomrom, nem tudom eldönteni, hogy a vásznon dörög az ég, vagy a hasikám háborog. Most nem háborog a Stohanek gyomra, hiszen már egy negyedórája tömi. Olcsó parizert töm az etetőbe, zsacskóstejjel kiadósán öntözi, de tele a szája, harmadnapos kenyérrel is. Amíg rág és emészt, megkérdezem: — Honnan szedje a buta kérdéseit? — Nem szedtem, kaptam — mondja. — Kaptam egy kérdőívet, közvéleménykutatás és mert tudják, hogy nekem mindig van közvéleményem, hát jogos a kérdés. Csak a bögrével nem tudom mit csináljak. — Milyen bögrével? — Azt mondja a kérdés. Az alábbi kávéscsésze az elmúlt nyegyven évet jelképezi. Alul van benne a keserű kávé, felül a friss, jó ízű tejszínhab. Rajzolja be az ábrán az ön fekete löttyét, a rosszat, és a jót a tejszínhabot. Miből volt több. Mit rajzoljak? Én csak a jóra emlékszem. Egyszer megettem 30 túrós palacsintát gyermekkoromban a születésnapomon. De ez még negyven évvel ezelőtt volt. Egyszer szerelmes is voltam, és 50 éve folyamatosan papucs vagyok. Na mit rajzoljak? Negyven év alatt nemcsak a bögrém lett tele, de a hócipőm is. — Ha nem akar, vagy nem tud, ne rajzoljon. — Ha nem rajzolok, akkor megette az egészet a férte, hiszen akkor a többi kérdésre sem tudok válaszolni, úgy kinek köszönhetem a rengeteg rosszat és a kevéske jót. Es ennek alapján a választásokon kire szavaznék... Javaslom a Stohaneknek, hagyja abba. ha valaki eny- nyire bizonytalan a bögreügyben, az ne legyen közvélemény, minden további vita és megjegyzés elkerülése végett meghívom a tejbárba. Leisszuk magunkat kakaóval. Ekkor kérdi a szomszéd, hogy én menynyit költők patikára. Ez már idegesít. Még egy ilyen kérdés és felmegy a pumpa és felzabálom a házipatikámat. Seres Ernő Sok beszéd „Alig ismerek még egy olyan országot, ahol any- nyi negatív beállítottságú ember élne, mint Ausztriában. Magyarország talán ezen is túl tesz. Ez köt minket össze. Csakhogy mi ezt kibírjuk, Önök kevésbé ... Most a legfontosabb, hogy önbizalmuk legyen. Fel kell hagyni a sok beszéddel és cselekedni kell, méghozzá Finnország és Dél-Korea példáján tanulva.” Hannes Androsch úr, a neves osztrák közéleti és gazdasági szakember szavai ezek, s vélhető, hogy nemcsak légből kapta, hiszen a Világbanknál dolgozó egykori miniszter, alkan- cellár jelenleg a magyar kormánynak is tanácsadója. Űjra meg újra elolvasom a szavakat, s hol bosszankodom, hol szégyenkezem. Mondom magamban: könnyű neki, kívülről megítélni bennünket, ám ha ő is átéli, megszenvedi a mi valósagunkat, akkor bizonyára megértőbb lenne egyes jelenségekkel szemben. Ugyanakkor restellkedem is, mert amit mond, az telitalálat. Mert aligha vitathatnánk, hogy valóban sok nálunk a pesszimista ember, s azt sem állíthatjuk, hogy önbizalomból még kölcsönözni is tudnánk. Okunk van persze arra is, hogy elbizonytalanodtunk. de mégiscsak lehet valami Hannes Androsch úr véleményében, legfőképpen abban, hogy fel kellene már hagyni a sok beszéddel, ami nem pótolja a cselekedetet. Ügy látszik, neki a rövid itt-tartózkodása is elegendő arra, hogy túlzásnak érezze a sok nyilatkozatot és ellennyilatkozatot, állásfoglalást és tiltakozást szándéknyilatkozatot és követelést, kirohanást és elhatárolódást. Bárhol üti fel az újságokat, minden napra jut tucatjával ezekből, s minden nap születnek, osztódással szaporodnak új szerveződések, pártembriók. Álhírek és rémhírek keverednek fontos információkkal, bolhák elefánttá duzzadnak, számosán pálfordulást élnek meg, jó pontokat igyekeznek szerezni, ködösítik saját múltjukat és erősítik fontosságtudatukat. Mindezt lehetőleg a legnagyobb nyilvánosság előtt, nem mérve a szavak súlyát, pillantást sem vetve arra, hogy az eldobott kő kiket talál. Mondja ismerősöm: jó lenne már, ha végre újságot is írnátok, s nem csupán a különböző nyilatkozatok, tiltakozások postaládájának tekintenétek a lapot. Az osztrák úr cselekvést sürget, kevesebb szóval is beérné, s azt sem tartaná szerénytelenségnek, ha itt-ott azt hallaná: a sok-sok baj ellenére azért mégiscsak ránk tekint valamiért a világ ... Jut eszembe, a Világbank szakembere bizonyára gyakorta elmosolyodik a sok beszéd hallatán. Szeretném hinni, hogy csak mosolyog... A. S.
