Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
1989. augusztus 26. 5 Hétvégi interjú Oktatásunk színvonaláról Július elsejétől új főigazgatója van a Bessenyei György Tanárképző Főiskolának. Székely Gábor személyében. (Cservenyák László, az intézmény előző vezetője két fázisban töltötte be ezt a funkciót, s a jelenleg érvényben lévő rendeletek szerint hosszabbítást nem kaphatott. A főiskolai tanács úgy döntött: az új jelöltet a dolgozók, hallgatók, oktatók szavazatai alapján javasolta a minisztériumnak. A nyilvános pályázaton ketten indultak, s végül Székely Gábor főigazgatóhelyettes győzött.) Székely Gábor 1943-ban született Egerben. Itt is érettségizett 1961- ben, majd 1962—67 között német—orosz szakra járt a Kossuth Lajos Tudományegyetemre. Feleségével együtt 1967-ben Nyíregyházán telepedett le. Előbb a Vasvári Gimnáziumban tanított, majd 1969-ben a főiskola orosz tanszékére kerül. 1974-ben doktorált magyar—orosz összehasonlító nyelvészetből. 1978-ig személyzeti vezető volt; ekkortól kezdve három évig nappali aspirantúrárn járt. Kandidátusi értekezését is összehasonlító nyelvészetből írta. 1982-től főigazgatóhelyettesként, 1983-tól tanszékvezetőként is dolgozott. Arról beszélgettünk: mit tervez a következő öt esztendőben. 0 ön hét éven keresztül a tanárképző főiskola főigazgató-helyettese volt. Önhöz tartoztak a tanulmányi ügyek,' valamint a külföldi kapcsolatok. Milyen motívumok késztettek arra, hogy megpályázza a főigazgatói széket? — Igazán komolyan 1989. áprilisáig nem gondoltam rá. Akkor kezdett foglalkoztatni, amikora kiírás megszületett. A döntő motívumot az jelentette, hogy úgy éreztem, s ebben sok kollégám is megerősített: meglehetősen jól ismerem a főiskola belső életét, hiszen előző megbízatásaim során számos tapasztalatot szereztem. Ügy tűnt, a tanárképzőnek is hasznos lenne, ha olyan ember vezetné, aki nem elölről kezd mindent. A másik, számomra fontos motívum a nyelv- oktatás kérdése. Szakomnál fogva alkalmas vagyok arra, hogy a nyelvi képzés átalakítását irányítsam. 0 Ügy vélem, hogy a főigazgatói munka teljes embert igénylő, felelősségteljes, ám némileg hivatali jellegű tevékenység. Hogyan lesz képes összeegyeztetni a tanítást, a tudományos kutatást és az intézményvezetést ? — Talán annyi előnyöm van, hogy végső soron 1974 óta, kivéve a hároméves aspiran- túrát, az oktatói a tudományos és az oktatásszervezői munkát mindig is össze kellett hangolnom. Azt tapasztaltam, hogy képes vagyok arra, ha van egy fél órám, akkor tudományos tevékenységet folytassak. Vannak olyan tudományos munkával foglalkozók, akik csak úgy tudnak elmélyülten dolgozni, ha szabadnapjuk van. esetleg 2—3 nap is egyhuzamban. Én hozzászoktam ahhoz, hogy viszonylag gyorsan tudok váltani. Nagyon remélem, hogy az átmeneti időszaktól eltekintve továbbra is tudok évi egy-két szakmai jellegű dolgozatot írni. Arra nem számíthatok, hogy e megbízatás mellett nagyobb lélegzetű, előre lépést jelentő tudományos munkát meg tudok alkotni. 0 Kérem, vázolja föl azt a programot, amellyel indult a pályázaton. Melyek e program főbb irányai, közeli és távlati elképzelései? — Az első és legfontosabb a képző tevékenység színvonalának emelése. Ügy gondolom, hogy a következő öt évben kedvező helyzetben leszünk, ugyanis az egyetemekre, főiskolákra most népes generáció érkezik. Ezért nagy lesz a túljelentkezés, tehát jó hallgatói gárdát tudunk kiválasztani, velük viszont megkísérelhetjük az oktatás színvonalának emelését. Ide tartozik az is, hogy az általános iskoláiban csökken a gyermeklétszám. A művelődési kormányzatnak így megvan az a lehetősége, hogy csökkentse az osztálylétszámokat, ami által szintén lehet emelni a nívót. Végül is úgy látom, hogy az elkövetkezendő esztendőkben a pénzügyi nehézségekkel és a társadalmi-politikai mozgásokkal együtt, illetve azok ellenére lehetőség van a tanárképzés és a közművelődés színvonalának emelésére. Ehhez persze az egész személyzeti és bérezési rendszerünket felül kell vizsgálni. (Az előzetes megbeszélések szerint a következő tanév első felében erre sor kerül). A másik, szántén tartalmi kérdés a nyelvoktatás, a nyelvtanár-képzés. A Van-e már kikristályosodott elképzelés ^ ezzel kapcsolatban? — Igen. Tervezzük egy kb. 14 fős angol, s egy ugyanekkora né 't tanszék kialakítását. Ez azt jelenti, hogy cvente ötven angol és ötven német nyelvtanárt tudunk képezni. Az orosz tanszéket is 14 fővel akarjuk mű- ködtetni. A francia tanszék 8—10 fős lesz, évente harminc-(harmincöt tanárt bocsát ki. A francia és az orosz tanszék, az olasz, illetve spanyol, valamint a szláv (szlovák, ukrán, lengyel) nyelvek fakultatív oktatásában segít majd. A következő terület a számítógépes és technikai képzés: tovább kívánjuk fejleszteni a számítógép főiskolai alkalmazásának lehetőségét mind az oktatás, mind az adminisztráció területén. A harmadik fontos kérdéscsoport a politikai-társadalmi mozgásokkal összefüggő ideológiai-filozófiai szférában végbemenő változások főiskolai adaptálása. 0 Ezek a főbb tartalmi vonalak. Vannak-e területek, amelyek a feltételek megteremtéséhez tartoznak? — Természetesen. Például a nyelvoktatás bővítése és az óvónőképzés bevezetése miatt helyiséggondokkal küzdünk. Lennének lehetőségeink, ha a város tudna segíteni a mostanában felszabaduló különböző oktatási intézmények átengedésével. A másik terv egy esetleges új épület építéshez szükséges anyagi támogatás megszerzése a minisztériumtól. Pillanatnyilag problémás a testnevelés tanszék dolgozóinak, a gazdasági hivatal és a tanulmányi osztály ügyintézőinek elhelyezése. E helyzet megoldása kollégiumi férőhelyeket szabadítana fel. Az új szakok bevezetése óriási mértékben növeli a terhelést; sok kis tanteremre lenne szükség. Külön kell szólni a gyakorlóiskolákról. TVIeg kellene szüntetni azt a nem mindig előnyös helyzetet, hogy ezek az intézmények csak a főiskolához tartoznak. Pénzügyileg sem kívánatos ez a szituáció; jó lenne támogatást 'kapni a 2-es gyakorló gondjainak enyhítéséhez. Mindezeken kívül felül kell vizsgálni a főiskola gazdálkodásának rendjét, s ameny- nyire lehet, erősíteni kell a gazdálkodói-vál- lalkozói jelleget. Emellett a levelező képzést is át kell alakítani. A vállalkozói jellegnek azonban nem lehet a tanárképzést alárendelni. £ A felsoroltak közül mi az, ami a következő fél évtizedben reálisnak tűnik? — Szerintem mindegyik megvalósítható, kv.éve az építkezést. Mellesleg gondolkodni lehet még a főiskola irányítási struktúrájának finomításáról is. Tovább kívánjuk bővíteni az együttműködést a helyi felsőoktatási intézményekkel, a debreceni egyetemmel, illetve a város és a megye egyéb szervezeteivel, vezetésével. 0 Ebben az esztendőben furcsán alakultak a felvételik: nagyon megemelkedett hirtelen a főiskola szinte valamennyi szakpárján a pontszám. Mi a véleménye erről? — A felvételik kapcsán jeleztük a minisztériumnak, hogy egyrészt érthető a döntés, másrészt — elsősorban regionális szempontból — nagyon sok kivetnivaló volt benne. .Szerintem azt nem tudjuk kivédeni, hogy a magas pontszámú, az egyetemekre be nem került hallgatókat átvegyük. Felháborodást az kelt, amikor nem. szakmaorientáltságú egyetemekről kell beiskoláznunk jelölteket. Az a javaslatunk, hogy kötelező átirányítás csak az egyetemek és a pedagógusképző intézmények körében legyen. Egyébként pedig bízzák az intézményekre, hajlandók-e kivételt tenni. A másik lehetőség az, hogy egy magas pontszám felett mindenkit felvenni, egy alacsonyabb ponthatár esetében pedig döntsön az adott főiskola. £ Mostanában sok szó esik arról, hogy ideje lenne megnyitni az egyetemekeí- főiskolákat. Azaz érettségi után, ha akar, bárki továbbtanulhat. Mit gondol, van-e esély arra, hogy a tanárképző főiskolát megnyissák az érdekeltek előtt? — Külföldi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a nálunk sokkal gazdagabb országokban, például az NSZK-ban, a hallgatók nem férnek be az előadásokra és a szemináriumokra. Ott ezért hábo- rognak az emberek és követelik, hogy valamiféle határt kell szabni. A mi főiskolánkon most lehetetlennek tartom a korlátlan felvételt. Sok esetben a felvételi teljesítmények ezt nem is indokolják. A szűrővizsgák megléte "mindenképpen szükséges. Kettős ponthatárt tartok elképzelhetőnek. Vegyük például a klasszikus szakpárt, a magyar-történelmet; mondjuk 100 pont felett automatikusan bekerül a jelölt. 90 és 100 pont között pedig magas tandíj vállalása mellett nyerhet felvételt, például havonta kétezer forint befizetése esetén. 0 Ezáltal viszont kiesik egy olyan népesség, amely nem képes ezt a pénzt megfizetni ... — Ez igaz, ellenben mégiscsak van lehetőség arra, hogy a megfelelő hallgatók egy részét felvegyük. Ezáltal keményebb szelekció valósulna meg. Ha valaki jól tanul, kapjon teljes megélhetést biztosító ösztöndíjat. Aki pedig csak kellemes éveket akar, az fizesse meg a képzést. A korlátlan felvételnek persze 1 atárt szabnak objektív tények: a laboratóriumok nagysága például. 0 ön két évtizede dolgozik a tanárképző főiskolán. Véleménye szerint melyek a magyar felsőoktatás legneuralgikusabb pontjai? — Nincs egységes felsőoktatás. Egészen más problémákkal küzd egy tanárképző és egy orvosi egyetem. A legneuralgikusabb pont szerintem az emberi tényező. A felső- oktatás színvonalának emelése csakis az oktatói kar és a hallgatói gárda színvonalának emelésével képzelhető el. Ehhez ösztönző feltételek kellenek. A pedagógusok, ezen belül a kiemelkedő egyetemi-főiskolai oktatók alacsony bérezését ezért tartom szerencsétlennek, mert ezáltal nem tudjuk a felsőoktatásba bevonni a legalkalmasabb szakembereket. Az öntudat és a szakmaszeretet ellenére sokak számára elviselhetetlen, ha 15—20 éves gyakorlattal, egyetemi doktori fokozattal nyolc-kilencezer forintos jövedelemből kell megélni. Nálunk a 35—40 éves korosztály nettó jövedelme most ennyi. Oktatóink így egyrészt nem tudják teljes energiájukat a képzésre fordítani, másrészt nem tudjuk idehozni a legjobb embereket. A hallgatókat sem motiválja az ösztöndíj arra, hogy komolyan készüljenek a szakmára. A felsőoktatásban dolgozó, kiváló teljesítményt nyújtó kollégák esetében legyen meg a lehetőség arra, hogy elismerjék a munkájukat. Ugyanez vonatkozik a hallgatóra is: a kitűnő vagy jeles eredményű fiatal, aki mondjuk még tudományos diákkörben is dolgozik, kapja meg a megfelelő elismerést. A felsőoktatásban dolgozóknak minőségileg a legjobbaknak‘kell lenniük. Ez nem személyi kérdés. Ez nemzeti érdek. Q Beszélgetésünk végén úgy látom, optimistán tekint a következő évek elé. öt esztendő múlva, hogy látja most, mi mindenről adhat számot? — Megítélésem szerint főiskolánk, a gondokkal együtt viszonylag jó helyzetben van, hiszen felsőoktatási célra épült. Másrészt nehéz jóslatokba bocsátkozni, mert kockázatos kiszámítani, hogy a mostani társadalmi mozgások a mi számunkra kedvezőek lesznek-e vagy sem. Célunk az lehet, hogy a tanárképző főiskolán az eddigi eredményekre alapozva átgondolt és megfontolt, a kornak megfelelő változtatásokat végrehajtva próbáljunk meg előrelépni. Feladatunk, hogy biztosítsuk az általános iskolai tanító- és tanárképzést, illetve az értelmiségnevelést. A Köszönöm a beszélgetést. Karádi Zsolt U Kelet a Bbgjarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE ... kevés állampolgár mondhatja el ma magáról a napi politikai eseményeket illetően, hogy „készültem”. Képtelenség például nyomon követni a programnyilatkozatok, az állásfoglalások áradatát és áramlatát. Nincs idő elolvasni minden fontos, vagy annak vélt híradást, hiszen nem vagyunk időmilliomosok, másrészt az életünkben a legfontosabb a munka, a főmunkaidö, a mellékes munkaidő és akkor még művelődni, szórakozni, élni is szeretnénk. Élni úgy, hogy jusson egy-két óra a családra, a rokonokra, a barátokra és az ismerősökre, hogy tudjuk, mi újság. Szóval ha nincs is elég időnk arra, hogy naprakészen tudjuk a politikát, ha el is szalajtjuk (halasztjuk) néhány számunkra is fontos dokumentum tartalmának a megismerését, azért nem árt, ha nagy vonalakban tisztában vagyunk a nagy politika dolgaival. Mindez azért jutott eszembe, mert baráti beszélgetésünk közepette egyszerre csak elhangzott egy kérdés; „most aztán mit akar az MSZMP?” Az egyik reagálás az volt, „miért? Akar valamit?” ezek után az eredeti kérdésfeltevő elmagyarázta, hogy miután elolvasta az MSZMP programnyilatkozat-tervezetét, nem tudta eldönteni, hogy a kongresszust követően milyen párt is lesz a jelenlegi párt. Mert az rendben van — mondta a programnyilatkozat-olvasó — hogy a pártállam, állampártját a többi párttal egyenrangú és versengő szocialista párttá akarják átalakítani, de mi legyen a többi öt jelzővel, avagy kritériummal: szocialista párt mellett néppárt, reformpárt, demokratikus párt, a jövő pártja, nemzeti párt. Az egyes kitételeket a programnyilatkozat-tervezet — ha szűkszavúan is de — indokolja, viszont hiányzik az a magyarázat, hogy milyen alapon akar a párt megújulni. Milyen lesz az ideológia. Szerinted ez fontos, vagy nem fontos? Figyelemmel kísértem azokat a megnyilvánulásokat, véleményeket is, amelyek a programnyilatkozat-tervezethez kapcsolódtak. Az ellenzéki vélemények, a különböző pártok szóvivői nem az ideológiai alapokat hiányolták, inkább azt tették szóvá, hogy sok az olyan elem az MSZMP programjában, amely más pártok programjában is megtalálható, sőt a szociáldemokraták szóvivője azt is kijelentette, hogy a programnyilatkozat-tervezet jórészt a szociáldemokrata tézisekre, hagyományokra épül. Szerintem az, hogy milyen párt lesz az MSZMP és hogy milyen lesz a demokratikus szocializmus az alapvetően az októberi pártkongresszuson tisztázódik. Most még keresztbe és kasba nagy a vita, de nemcsak a programnyilatkozat-tervezet tartalmát vitatják, de mérkőznek egymással a különböző párton- belüli áramlatok, platformok is. Mást mondanak az „összefogás” és megint mást mondanak az „egység” platformhívei és megint mást a „reformkörök” szószólói. Érdekes például az a vélemény, hogy a programtervezet az eddig megszokott 300—400 szó helyett másik 300—400 szóval él, amit a politológiából kölcsönzött, de nem tűnik ki egyértelműen a programtervezetből, hogy valójában kié. Mind ezek ellenére a vita jó és hasznos, remélhető, hogy ebben a közegben kikristályosodnak, letisztulnak a fogalmak és mire szükséges, egyértelművé, érthetővé válik minden ... Visszatérve az írást indító mondathoz, el szeretném mondani, hogy mint a földre a meteorraj, úgy záporoznak most ránk a politikai események, és az ezzel kapcsolatos hírek, információk. Ezek közül nem mind hulló csillag, nem addig él, amíg el nem ég a légtérben. Vannak állócsillagok is, amelyeket érdemes, sőt szükséges megfigyelni, felfedezni és tanulmányozni. Mondom ezt azért, mert az MSZMP programnyilatkozat-tervezete nem újszerű, hanem valóban új és nem azért, mert a politológiából a szerkesztő bizottság 300—400 új szót kölcsönzött. A programnyilatkozat (ha a különböző hasznos javaslatokkal, véleményekkel kiegészítik és a végleges formát, mint programot elfogadják), kiállhatja az idők próbáját. Állócsillag lehet, olyan, amely vezérel, amely a társadalom hajósainak helyes irányt mutat. Seres Ernő
