Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
1989. augusztus 1. Kelet-Magyarorsxág 3 Centrumban az innováció (1.)' Támogatással — a magunk erejéből mesébe illő történeteket HALLANI arról, hogy az USA-beli Kaliforniában, a Szilícium- völgyben milyen paradicsomi állapotokat talál az innovatív elme. Miként szökken hallatlanul rövid idő alatt szárba a tegnap még ötlet, vagyis az újítás, a csírázó mag. Világszerte követik példáját innovációs centrumparkokban és a siker sehol sem marad el. Hazánkban is van már rá példa és messze sem kell menni a tapasztalatokért. Minderről a közelmúltban írt hosszú és alapos tanulmányt dr. Kerekes Imre. Miskolcon a közelmúltban megalapított ICP megyénkben is munkálkodik, egyelőre kevésbé látványosan, mint várható lenne. Vajon létrehozhatnánk-e mi is? A kérdés nagyon sokakat foglalkoztat. Lapunk mai és holnapi számában a helyi lehetőségekről olvashatunk. Az első rész témája a helyzetelemzés és annak a kérdésnek a megválaszolása, mi is az az innovációs park ? ★ Szaboles-Szatmár megyét az elmúlt években minisztériumok és más országos szervezetek, de a helyi tanácsok is elmaradott, fel- zárkóztatandó, halmozottan hátrányos helyzetű térségként emlegetik. Az, hogy milyen gazdasági és történelmi gyökerei vannak a kialakult helyzetnek, hogy a közeli vagy távoli múlt milyen megtett vagy éppen elmulasztott intézkedései „eredményezték” jelenlegi állapotát, nem tárgya e fejtegetésnek. Itt és most azokat a gondokat soroljuk, amelyek az innováció szempontjából lényegesek. Területünkön kevés a kutatóbázis. Ugyancsak nem nagy a száma a saját kutató-fejlesztő apparátussal rendelkező vállalatnak. Néhány felsőfokú tanintézetünkben is alacsony a kutatók, s fejlesztők száma. Igen vékony a műszaki értelmiségi réteg és még azoh belül is kevés a kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységgel, vagy az aktív vállalkozással foglalkozó értelmiség. Sokan vándorolnak el, és ez a veszteség éppen az innováció iránt fogékonyabb emberek csoportját csökkenti tovább. Az ingázók gárdája 25 ezret tesz ki. Ök hamarabb válnak munka- nélkülivé, nehezebben képezhetők át. Ez a gond Szabolcs-Szatmáré, míg a jövedelmet másutt termelik meg. Kicsi a potenciálisan vállalkozó kedvű és érdekű magántőke. Eladósodottságunk magas, az egy főre jutó jövedelemben pedig az utolsók között a helyünk. Kevés még a kisvállalkozó, az országos aránynak talán fele vagy egyharmada. Következik ez a vállalkozási ismeretekben való járatlanságunkból. Mind népesebb a munka- nélküliek csoportja és fokozódnak az ebből fakadó társadalmi feszültségek. Ugyancsak egyre többen vannak a pályakezdők, évente 7—8 ezerre tehető a számuk. E réteg nagyon értékes emberekből áll, Hiszen mindenre — így az innovációra is — fogékony vagy azzá tehető. Jelenleg azonban elsősorban potenciális munkanélküli. Csak egyedi, a területre vonatkozó szabályozási kivételekkel tudnánk utolérni magunkat. E kivételhez azonban szükséges a terület fogadóképességének megteremtése. A megyének tehát saját problémamegoldó szisztémákkal és szervezetekkel kell rendelkeznie. Ennek lehetne kiváló eszköze Szabolos-Szatmár innovációs centrumparkja. ★ AZ INNOVÁCIÓS PARKOK — a koncentrált ipari, tudományos és innovációs övezetek — kialakulásának kezdetei mintegy húsz évre tekintenek visz- sza. Míg hazánkban az utóbbi három-öt év az, ami e javaslatok tanulmányozásával telt, másutt már évtizedes hagyománya van. Az általános folyamatok Európában igen különböző kép- pen mentek végbe. Belgium, Svédország, Hollandia és Portugália esetében közös, hogy valamennyi ország alkalmazta az innovációs parkokat, a technikai transzfer (átadás-átvétel) elősegítésére. Mindenütt kimutatható az állami részvétel: Az innovációs parkok szervezése egyik országban sem volt független, az időben változó ezzel kapcsolatos politikától és mindenütt egyformán a kisvállalkozásokat részesítette előnyben. Az egyes országokban különböző időben és különböző helyen létrejött innovációs parkok tanulmányozása lehetőséget nyújt a hazai formák kiválasztására és parkjainak működésének megszervezésére, ellenőrzésére. Nálunk jelenleg nyolc működő és egy szervezés alatt álló innovációs park létezik. Többségük budapesti székhellyel, vagy egyetemi, kutatóintézeti kötődéssel rendelkezik. Közülük sok alapításának tőkeösszetételével, vagy költségviselőinek megválasztásával több-kevesebb vállalatot is bevon működési körébe. Ilyennel találkozhatunk Debrecenben és Miskolcon. Alapításuknál az államot több szervezet képviseli. Cégjogi formájuk sokféle. Akad egyszerű gazdasági társaság, de van közöttük részvénytársaság is. ÉRDEKES, HOGY AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ — mint halmozottan hátrányos terület — innovációs parkja a miskolci ICP működik Rt. formában. Kizárólagos céljának az osztalékfizetést tekinti, az azonnal jövedelmet és a minél nagyobb profitot eredményező üzletkötést állítja tevékenységének középpontjába. Tanulságos ezzel kapcsolatban néhány részletet idézni. A miskolci ICP-t 54 belföldi jogi személy, 147 millió forint alaptőkével 1987. október elsején hozta létre. Alapításakor központi támogatásban nem részesült. Tevékenységi területe: szoftver-hardver fejlesztés, forgalmazás, összeszerelés, rendszerfejlesztés, lízingelés, szerviztevékenység, újítások, tanulmányok, know- how-ok képviselete, menedzselése, az innovációs lánc végigvitele. A kishatármen- ti külkereskedelmi lehetőségek felkutatása,' lebonyolítása. Régión kívüli területekkel szakmai és kereskedelmi kapcsolatok kialakítása. 1988-ban több mint félmiUiárd forintos árbevétel után 62 milliós nyereséget ért el. E szép nyereség ellenére mint arra a második részben kitérünk, megyénk számára nem ez a forma a követendő. É. S. (Folytatjuk) Üvegipari és szaktörténeti kiállítás nyílott Párádon, a helyi üveggyár termékeiből, dokumentumaiból. A Mátra üvegiparának történetét bemutató tárlatot Kékesi Pálné iparművész szervezte, s a tárlat anyaga egy leendő múzeum anyagát is képezi. A képen Szókun Gyula tárlatvezető, aki hat évtizedet dolgozott a parádi üveggyárban. (MTI-fotó: H. Szabó Sándor) Elült a vihar Nyírtasson. A hirtelen támadt forgószél felkavarta az indulatokat, majd hamar elcsendesedett. A Nyírtass» Állami Gazdaság május végén egyesült a Debreceni Tartósítóipari Kombináttal, ami elmérgesítette a hangulatot. A nagy hal megette a kis halát! — így mondják a rossznyelvek errefelé ... Néhányan ma is makacsul állítják — természetesen a háttérben maradva —, hogy az egyesülés csak porhintés volt. Megetették a dolgozókkal a béremelést, és maradt minden a régiben. Az a szóbeszéd is járja, hogy az egyesülés utáni első fizetési napon nem akartak gépre ülni az aratók, mert keveselték a fizetésüket. Becsapva érezték magukat, miközben vég nélkül ostorozták főnökeiket. Sok a mendemonda, de nyíltan senki sem meri felvállalni a véleményét, talán mert fél. Elbocsátás helyett Kovács Balázs igazgató készséggel vállalkozik a beszélgetésre, neki láthatóan nincs takargatnivalója. A névtelen áskálód ások híre már az ő fülébe is eljutott, de az aratás előtti hercehurcáról semmit sem tud. — Az egyesülés előtt mélypontra süllyedt a gazdaság. A konzervüzem raktárában 50 millió forint értékű termék várt eladásra, miközben erre az évre csak 1200 tonnára kaptunk megrendelést. Ez annyira kevés, hogy még 3—4 ezer tonna esetén is csak nullszaldósak vagyunk. És akkor hol van még a nyereség ? — tárja szét karjait az igazgató. Száztíz dolgozót kellett volna szélnek eresztenünk. Egyedüli megoldásnak azt látszott, hogy feladva korábbi önállóságunkat, egyesüljünk a DEKO- val. (Debreceni Tartósítóipari Kombinát — a szerk. megj.) — Kertelés nélkül felvázoltuk az emberek előtt, hogy milyen előnyöket rejt magában ez a kapcsolat. A kombinát évtizedes tapasztalatai révén a termesztés, a feldolgozás és a kereskedelem szervezése egységes irányítás alá kerül. Ehhez elengedhetetlen a technikai és technológiai váltás, amit az „érdekházasság” biztosít a számunkra. És ami legalább 'ilyen fontos, az átállás bérreformmal is párosul. A tavalyi 78 ezer forintos bér- színvonal ebben az évben már 95 ezer forintra emelkedik gazdaságunkban — emeli ki Kovács Balázs. Bekapcsolódik beszélgetésünkbe Szalmás Sándor termelési igazgatóhelyettes is, aki eddig a fizetési kimutatásokat böngészte. Mozgibéra minőségért — Az elmúlt év első félévéhez viszonyítva 15 százalékos béremelést hajtottunk végre. Emelkedtek az alapbérék és erre még mozgóbért is fizettünk, ami a minőséggel áll összhangban. Dolgozónként átlagosan 1380 forintot tesz ki a havonta változó összeg, amit a tárgyhónapot követő hónapban tudunk kifizetni. Kezdetben ez félreértésekre adott okot, de tisztáztuk dolgozóinkkal: amiért megdolgoztak, azt meg is kapják — hangsúlyozza ki a helyettes. Visszatérve az egyesülés körüli bonyodalmakra, így folytatja az igazgató: Nem ritka a konzervüzemben, hogy napi 9—10 órát is dolgoznak az uszonyok a gépek mellett. A túlóra nem kis leterheléssel jár együtt, de nincs más választás: a feldolgozandó gyümölcs nem rohadhat el... — Azon az ominózus májusi küldöttgyűlésen 26-an az egyesülés mellett, 8-an ellene szavaztak, tehát a többség akarata érvényesült. Jól döntöttünk! — mondja felelősséggel. — A konzervüzemben már erre az évre 121 milliós termelési értéket tűztünk célul, szemben a tavalyi 63 millió forinttal. Egy biztos: a fizetés nem szociális juttatás, a bérért mindenkinek keményen meg kell dolgoznia. A konzervüzemben is több lett a munka. A meggy- és a barackdömping idején napi 9—10 órát is dolgoztak az asszonyok, hogy a termés ne rohadjon bele a rekeszekbe. Hallosak az emberek Bihari Józsefné műszakvezető sincs könnyű helyzetben, hiszen nemegyszer neki kel megkövetelni az asszonyoktól a többletmunkát és a jobb minőséget. Főnökei dicsérik hozzállását, akaratát, bár hiányzik a munkakör betöltéséhez szükséges szakmai végzettsége, ami ebben a szakmában nem túl ritka a megyében. — Az asszonyok szívesen dolgoznak itt, örülnek annak, hogy az üzem jövőjét most már nem fenyegeti veszély. A műszakomban hajtó- saík az emberek, szeretne mindenki többet keresni, amiért áldozatokat kell vállalnunk. Kerekes Zoltánná zárógépkezelő is elégedett. — Ha látjuk az értelmét a pluszmunkának, akkor megcsináljuk, csak fizessék meg. Ügy látom, erre megvan a hajlandóság a vezetőink részéről. — mondja búcsúzóul. Útban hazafelé töyább éltek bennem a nyírtassi benyomások. Vajon tényleg elcsendesedtek a kedélyek, vagy csak látszólagos a nyugalom? Hiszem, hogy letisztul a kép és most már mindenki a munkájára összpontosít. Csonka Zsolt Amin a franciák nevetnek Orvosok és páciensek Fiatal lány a nőorvosnál: — Jaj doktor úr, annyira szégyellem magam. Még sohasem vetkőztem le férfi előtt. — De drága kisasszony, muszáj levetkőznie, hogy meg tudjam vizsgálni. Tudja mit, leoltom a villanyt, vetkőzzön le sötétben. A lány vetkőzni kezd, majd a sötétben motoszkálva megszólal: — És hová tegyem a ruháimat doktor úr? — Oda a székre... az enyémek mellé. O Beteg a háziorvosának: — Doktor úr, engem nyugtalanít valami. A tegnapi kórházi kivizsgálás után a diagnózis teljesen más volt, mint amit ön állapított meg. — Ne törődjön vele, uram. A boncolás engem fog igazolni. o Zaklatott nő panaszkodik az orvosnál: — Doktor úr, az az érzésem, hogy az utóbbi időben egyre rosszabb a memóriám. Sokszor már arra sem emlékszem, amit öt perccel korábban mondtam. — S mondja, asszonyom, mióta vannak ilyen jellegű panaszai? — Hogy micsoda? Milyen panaszokról beszél? O — Szinte teljesen megsüketítem — panaszkodik orvosának a beteg. — Először is, uram — mondja a doktor —, le kell mondania az alkoholról. Milyen italt szeret leginkább? — A whiskyt. Mindennap megiszom egy üveggel. — Ó, az rengeteg. Higgye el, uram, ha abbahagyja az ivást, sokkal jobban fog hallani. S valóban, úgy egy hónap múlva — mely alatt a páciens egy kortyot sem ivott — csodálatos módon visszatért a hallása. Két hónap múlva azonban ismét ugyanazokkal a panaszokkal jelentkezett az orvosnál. — Nekem úgy tűnik, uram, hogy ön újra a pohárhoz nyúlt — korholja az orvos. — Ne haragudjon ezért, doktor úr. Tudja, abból, amit hallottam, semmi sem volt olyan kellemes, mint egy pohár whisky. Akkor meg mi értelme van? ... Lipták Judit „A fizetés nem szociális juttatás!" ■■ Önállóság helyett egyesülés A színhely Nyírtass
