Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 3. Távozzanak az alkalmatlan vezetftk A magyar gazdaság jelen­legi katoszrofális helyzeté­ben mindannyiiunik létérdeke, ihogy — politikai meggyőző­désre és pártállásra való te­lkiintet nélkül — változtas­sunk e helyzeten. A változ­tatás egyik első és legfonto­sabb feltétele, hogy megfele­lő emberek legyenek a válla­latok élén: a dolgozók ítélete alapján távolítsák el mind­azokat a vezetőiket, akik csődbe vitték az irányítá­súik alá tartozó intézményt, vállalatot. Ugyanakkor kap­janak megerősítést azok, akikről az a vélemény ala­kult ki, hogy képesek meg­birkózni a mostani felada­tokkal. Ezért felhívással fordulunk a dolgozókhoz, hogy maguk döntsenek vezetőik alkalmas­ságáról. Tartsanak titkos, ál­taluk ellenőrzött bizalmi sza­vazást, amelyen meggyőződ­nek arról, hogy mely vezető­ket akarja meneszteni," és melyéket alkarja a helyén meghagyni a többség. Grósz Károly látogatása az MSZBMtcr Helyreállítják a hadifogoly-temetőket Grősz Károly, az MSZMP főtitkára szerdán látogatást tett a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaságban, és megbeszé­lést folytatott az ügyvezető elnökség tagjaival. A társa­ság tevékenységéről Apró Antal, az MSZBT elnöke és Bíró Gyula főtitkár adott tá­jékoztatást. Grósz Károly tájékoztatást adott a július 24—25-i ma­gyar—szovjet felső szintű ta­lálkozóról. Kiemelte, hogy a szovjet vezetés megértéssel viszonyul hazánk nyitott kül­politikájához, ahhoz a törek­véshez, hogy Magyarország bővítse kapcsolatait nyugat felé és intenzívebb, hatéko­nyabb együttműködést ala­kítson ki a szocialista or­szágokkal. Előzetes megálla­podás született a második vi­lágháborúban a Szovjetunió­ban elesett magyar katonák emlékének kegyeleti ápolá­sáról. A főszerkesztő postájából Kinek legyen hitele? őszintén bevallom, hogy a K-M július 22-i számában megjelent „Kinek warn hite­le?” című cikket nem ol­vastam. Az erre történt re­agálásra (VII. 29.) figyeltem fel, s akkor már mindkét írást elovaistaim. Egyikkel s<am kívánóik vitába bocsát­kozni, mert mindkettőben mutatkozik bizonyos szub­jektivitás. Néhány gondola­tot azonban mégis szeretnék megerrűitemii, csupán az ösz- szehasonlítás okából; példát a múltból és jelenből. Az 1930. évi népszámlálásnál részt vettem Napkoron, ami­kor is megállapítható volt, hogy a zsellérek, napszámo­sok, kukások, gazdasági cse­lédek a község lakosságának 70 százalékát tették ki. A legtöbb ház vályogból ké­szült, petróleummal világí­tottak, s néhány közkút volt csak a községben. A gyere­kek mezítláb jártak; az idősebbek nyáron gatyában, s a megélhetés a létmini­mumon mozgott, vagy még az alatt. Az analfabétizmus 50 százalékra volt tehető. Ha jelenleg megnézzük Napkort, megállapíthatjuk, hogy az egyik legmódosabb községgé fejlődött. Ez meg­nyilvánul abban, hogy kor­szerű nagyüzemi gazdálko­dás folyik, egész mezőgazda- sági bázis alakult ki, amely évente több millió termelési értéket hoz létre. A lakóhá­zak modemek, egészségesek, a legtöbben vízvezeték van, sőt központi fűtés is. A la­kosság jólöltözött. Annyi autó van, hogy a múltban kerékpár nem volt annyi. Az analfabétizmust felszámol­ták. Beszélgetve a napkori emberekkel, szóba kerül a múlt, hogyan éltek a szüle­ik. A válasz az, hogy az ak­kor volt — természetes. Rá­térve arra miért elégedet­len? Azt feléli, hogy még ez is az is hiányzik — pedig mindene megvan — mert másnak már ilyen meg olyan szupergépkocsája van, neki miért nincs? Az összehason­lítás végül is a mai állapot javára billen. Az a körülmény, hogy mégsem boldogok az embe­rek — amit az öngyilkosok nagy száma is mutat — ab­ban keresendő, hogy az em­ber mindig többre vágyik. Ha az egyik teljesül, újról álmodik mindig valami más­ról, mint amiben él. De folytathatnám az összeha­sonlítást nyíregyházi vi­szonylatban is. A múltbeli 40 ezer lakosú kisváros Csaknem háromszorosára emelkedett lakosait tekintve. A múltban a megyeszékhe­lyek közül egyedül Nyíregy­háza nem volt csatornázva, ami aztán megtörtént. Az egyéb fejlesztést illetően: modern, emeletes, sőt to- ronyházák épültek, új vá­rosnegyedek nőttek, ki a földből, komfortos, vagy összkomfortos létesítmé­nyekkel. A város sokat for­dít esztétikumára is, gondo­lok itt főtereinek kialakítá­sára, sávházaik' építésére, úthálózat rendibehozatalára, kereskedelmi egységek, ipa­ri hálózat fejlesztésére. Mindezt azért említem, mert ezek az elmúlt 40 év alatt létesültek, ami nem lebecsü­lendő eredmény. Rátérve a bevezetőmben írtakra; „ki­nek legyen hitele?” csak azt mondhatom, mindazok­nak van, és lesz hitele akik az említetteket továbbfej­leszteni képesek, mozgósít­ják a tartalékokat, meggá­tolják az infláció továbbter­jedését, megszűntetik a munkanélküliséget, és az életszínvonal emelkedését segítik elő. Mindezekhez nem az egymással való egyenetlenkedés és egymás hitoáztatása árán vezet az út, hanem a megbékélés és az egészséges kompromisszum az egyetlen járható út. Ez pedig nem más, mint az aranyközépút. Politikusaink­nak és gazdasági vezetőink­nek erre az útra kell rátér- / niük, s akkor az előttünk álló nem kis feladatot köz- megelégedésre fogják meg­oldani. Megérdemlik, hogy .Jhitelülk” is legyen, amit előlegezünk számúikra azzal, hogy a kamatokkal is el kell számolniuk... dr. Kiss László Nyíregyháza „Vitaképtelen vagyok...” A lap 1989. július 2fl-i számában vitalehetőséget kínál a Módi László aláírás­sal megjelent cikkhez. Be­vallom, hogy aki mocskolod - ni tud érvek nélkül, azzal szemben vitaképtelen és tel­jesen tehetetlen vagyok, mert még a megszólalásra is érdemtelennek tartom. Má- di Lászlóval a leírtakról így nem vitatkozhatok. Azt azért kijelentem, hogy ha Mádi László emberileg és politika­ilag a vitára megérik, akkor felveszem a kesztyűt. Zeke Árpád Nyíregyháza Stadion u. 2 A főtitkár hangsúlyozta, hogy a történelem átértéke­lése nélkül, az egymás érzé­sei iránti nagyfokú tapin­tattal és kölcsönös körülte­kintéssel e területen is lehe­tőség van az előrelépésre. A magyar vezetők felvetésére Mihail Gorbacsov közölte: készek pontosítani a Szov­jetunió területén lévő ma­gyar hadifogoly-temetők he­lyét, s együttműködni hely­reállításukban. Nem ellenzik olyan szimbolikus sír, vagy emlékmű felállítását sem, amelynél hozzátartozók le­róhatnék kegyeletüket. Kiszczak a miniszterelnök Czeslaw Kiszczak eddigi belügyminisztert, a LEMP KB politikai bizottsági tagját választotta meg szerdán mi­niszterelnökké a lengyel parlament alsóháza. Kiszczakna szavazott a LEMP -kép v iselők túlnyomó többsége, a Demokrata Párt és a Parasztpárt nagy többsége. Lényegében testü­letileg ellene szavazott a parlamenti ellenzék (Szolida­ritás), továbbá néhány LEMP- és paraSzpárti képviselő. A tartózkodók főleg paraszt- pártiak voltaik. MSZMP A szakértői bizottságokban folyó politikai egyeztető tár­gyalásokon a párttörvényről, a választásokról és az alkot­mányozási folyamatról kiala­kított MSZMP álláspontról tájékoztatták szerdán délu­tán a Központi Bizottság székházában a hazai és a külföldi újságírókat. Elhang­zott, hogy az MSZMP tár­gyalódelegációjának megíté­lése szerint az igen jelentős nézetkülönbségek ellenére is nagyobb ma a remény arra, hogy megállapodás születik a három törvénynek a Parla­ment elé terjesztésében, kö­zös szövegében. Vitakérdés a tárgyalásokon a pártok mun­kahelyi működése, amellyel kapcsolatban az MSZMP a EKA: A politikai egyeztető tár­gyalások munkahizottságai- iban képviselt álláspontokat ismertették az Ellenzéki Ke­rékasztal képviselői szerdai sajtóié jékoztalój ukon. A résztvevők közül többen leszögezték: az ellenzék a tárgyalásokon bizonyította, hogy nemzeti méretekben gondolkodik, képes egységes fellépésre, összehangolt cse­lekvésre. Ugyanezt viszont nem tapasztalták az MSZMP részéről — tették hozzá. A FIDESZ képviselője fe­lelőtlennek minősítette Pozs- gay Imrét, aki szerint a tár­gyalások legégetőbb szaka­szában ment szabadságra, akkor, amikorra tisztázódtak az álláspontok, s kiderült, milyen kérdésekben van né­zetkülönbség az ellenzék és az MSZMP között. „Amióta Remény van a megegyezésre teljes jogegyenlőség híve, s semmilyen diszkriminációt nem tud elfogadni. A sajtótájékoztatón el­mondták, hogy az alkot­mánymódosítás időszerű kér­déseivel foglalkozó munkabi­zottságban lényegesen keve­sebb előrehaladás történt mint a többi bizott­ságban. A tárgyalópart­nerek készséggel elismerik a már elfogadott törvényeket, azonban politikai megfonto­lásból ellenzik, hogy a terve­zeti szinten lévőket jelenlegi összetételű Országgyűlés al­kossa meg. Indokként azt je­lölték meg, hogy a törvény­hozó testület nem legitim. A tárgyalások megszakadnak? Fejti György vezeti az MSZMP delegációját, az MSZMP keményebb szárnya vette kezébe a tárgyalásokat, s úgy tűnik, a tárgyalások több ponton megszakadnak” — mondotta. A Magyar Nép­párt képviselője szerint az MSZMP az elmúlt két hétben stratégiát és taktikát változ­tatott; ezt tudatos politikai lépésnek ítélik, s nem pedig valamely politikus egyéni ak­ciójának. A Független Szakszerveze­tek Ligájának képviselője arról beszélt: ha a tárgyalá­sok egyre lassuló ütemben folynak, azt is meg kellene fontolni, hogy az EKA eset­leg „kivonuljon” az Ország­házból. Stibl-fűrész-bemntaló a FEFRG-nál (Folytatás az 1. oldalról) zásához egyaránt alkalma­sak. Azt is elmondta a szer­vizfőnök, hogy speciálisan átalakított fűrészeket szállí­tanak a Szovjetunióba, ame­lyek az ottani klímához és műszaki adottságokhoz leg­inkább alkalmazkodnak. A szovjet fél fűrészáruval, fe­nyővel, búforalapanyagokkal „fizet” magyar partnerének a sikeres üzletért. A kétnapos szimpózium el­ső napján megtekintették a résztvevők a FEFAG műszaki erdészetének javitóbázisát, es a Stihl-íűrészek műszaki adottságaival, használatával és magával a gyártó céggel ismerkedtek egy referencia-' film segítségével. Ma a prog­ram a baktalórántházi erdő­ben folytatódik, ahol már „élesben” szemrevételezhetik az érdeklődők a legújabb csodafűrészeket. (csonka) Nines veszélyben a húsellátás (Folytatás az 1. oldalról) tőségeket, ez érthető is, de úgy látszik, egy kicsit elszá­mították magukat. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy néhány dunántúli vállalat korábbi fejleszté­seit világbanki hitelből va­lósította meg és ennek tör­lesztésére dollárfedezetre van szükség. Ennek megteremtését segí­tik a most kialakult kedvező eladási lehetőségek. Megyénk húsipari válla­latát ilyen jellegű hitel nem terheli. Termelésük 30 százaléka ke­rül exportra, a tőkés orszá­gokba elsősorban élőállatot és húst szállítanak. Szilágyi László elmondta, hogy min­dent megtesznek a későbbi­ekben is annak érdekében, hogy a megye lakossága semmiben ne szenvedjen hi­ányt. Bővíteni igyekeznek árukínálatukat is, új száraz­áruval állnak a közeljövőben a fogyasztók elé. Tárgyalásokat kezdett a Kereskedelmi és a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium is, hogy ne alakuljon ki országos húshiány. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a hazai igénye­ket mindenképpen ki kell elégíteni, ha szükséges, a2 Export rovására is. (Szilágyi) ... pián ölet perillä... azaz „mindjárt megérke­zel” — biztatja egy tábla Kajaani határában a mesz- szi útról érkezett, alapo­san megfáradt utast. Ez a biztatás valóban ráfér az érkezőre, hiszen kelét-finn­országi testvérvárosunk Helsinkitől több mint 600 km-re, de még a legköze­lebbi városkától, Iisalmitól is majdnem száz kilométer­re található. Az idő meglehetősen hű­vös, az itthoni késő őszi időjárásra emlékeztet, de a baráti fogadtatás annál melegebb. Pertti és bájos felesége mindent megtesz, hogy az 5—6 órás autóúton kellemesen érezzük ma­gunkat, jól meghajszolva az egyébként nemrég felújí­tott, több mint 20 éves Vol­vót, amely itt is egy kicsit már csodabogárnak számít, így aztán este kilencre meg is érkezünk Kajaaniba, ahol a nap — már amikor süt —, ilyenkor éjjel tizen­egy óra körül még látható. Vendégszerető háziasszo­nyunk, Maija Väisänen hatalmas tál sült törpe ma­rtnával fogad, amely első ízlelésre is finom csemegé­nek bizonyul. Másnap a házigazdánk, sok nyíregyházi régi isme­rőse, az örökifjú Matti, a napfényes, bár hűvös reg­gel örömére az eredeti prog­ramot megváltoztatva, ki­használva a bizonytalan ideig tartó jó időt, tóparti nyaralójába invitál, ahol a közeli mocsár számunkra ritka élményt kínál. Nehe­zen botorkálunk a nagy tó­hoz vezető ingoványos, lá- pos talajon, de megéri a fáradságot, hisz eddig so­sem látott ritka növények­re hívják fel a figyelmün­ket. Közülük a leginkább figyelemre méltó a mi égtá­junkon ismeretlen mocsá­ri hamvas szeder, amelynek gyűjtése nyár derekán ki­csik és nagyok kedvelt foglalatossága, annak elle­nére, hogy igen fárasztó és nagy kitartást igényel. Fi­gyelmes idegenvezetőnktől megtudjuk, hogy sok fárad­sággal járt az a munka is, amellyel Finnország negye­dik legnagyobb tavának, az Oului-tónak a partján ki­kötő hajókból a mocsáron keresztül háton cipelve el- juttott az áru a Kajaani vá­rosba vezető országútig. (Ezt a vidéket * egyébként valaha az „ínség földjének” nevezték.) A régi időket nemcsak az efféle visszaemlékezések elevenítik meg, hanem a hagyományokat őrző és to­vább örökítő rendezvények is. Ezek egyike épp ezek­ben a napokban zajló fa- és rönkúsztató verseny, amely próbára teszi a vál­lalkozó kedvű férfiak bá­torságát és ügyességét. Ilyen próbatétel, hogy a gyors fo­lyású folyón úsztatott szál­fákon kell minél gyorsab­ban végigegyensúlyozni. De északi testvérvárosunk természetesen nemcsak a múltnak él. Két nap sem elegendő Kajaani legújabb látványosságainak meg­szemlélésére. A népfőiskola igazgatója büszkén muto­gatja a modern technika minden vívmányát felsora­koztató intézményt, a leg­különbözőbb kézműves szakmák és hobbik gyakor­lására, vagy nyelvtanulásra és a művészeti hajlamok fejlesztésére alkalmas ter­meket, előadókat, szabadté­ri színpadot és a velük szo­ros egységet alkotó dísz­termet, amely egyben magas színvonalú koncertek ren­dezésére is alkalmas. (Itt je­gyezzük meg, hogy a nem­rég átadott teremben már szerepelt nyíregyházi zene­kar.) Ezt a kulturális közpon­tot — melynek a múlt év­ben - magyar gasztronómiiai napokat rendező Hotel Ka- jaamus is része — a továb­biakban zeneiskola és kép­zőművészeti múzeum egé­szíti majd ki. A város új intézményei közé tartozik a modem könyvtár is, ahol most épp egy Kodály-em- lékkiállítás látható. A vá­ros másik végében megcso­dáljuk a hatalmas spont- és szabadidőközpontot, melynek része egy óriási lesiiklősánc és egy sífutó terep, amelyet a hosszú té­li estéken megvilágítanak. Kajaani Nyíregyházához viszonyítva kis város, de központjának üzletsora gazdag választékával nem marad el bármelyiik fejlett ország nagyvárosáétól. Saj­nos a magyar turista nem­csak az árubőlséget csodál­hatja meg, hanem a mi pénztárcánk számára ma­gas áraikat is. A hatalmas területen el­nyúló, tágas és levegős város — bár a nyár ellené­re is csak ritkán kecsegtet szép idővel —, mégis ba­rátságos és kellemes; és itt is, mint egész Finnország­ban, érezzük azt a termé­szeti gazdagságot, amely nyáron egyetlen összefüggő, tavakkal tarkított parkká varázsolja az országot. Bodnár István — Révay Valéria SZÉPSÉG, STABILITÁS, TECHNIKAI SZÍNVONAL SOFA — THERM I Luxus kivitelű ablakok, bejárati ajtók, erkélyajtók nagy választékban kaphatók telepeinken! AJÁNLATUNK: — Ablakok: 2 500— 9 500 Ft — Erkélyajtók: 6 500—15 000 Ft — Toló erkélyajtók: 37 000—50 000 Ft — Ajtók: 9 500—15 000 Ft VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT A KELET-TÜZÉP VÁLLALAT! (2169) Munkatársaink külföldön Levél északról

Next

/
Oldalképek
Tartalom