Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 23. Románia ünnepén N incsenek ellenségeink Közép- és Kelet-Európábán. Sorstársaink vannak és sorsközösségben élünk. Adyval valljuk: „Dunának, Oltnák egy a hangja . .Bartókkal hirdetjük: „A népek megtanulták az együttélést, nincs bennük gyülölség és becsülik egymást. A népek közötti viszályt mindig a felsőbbség teremti meg. S a jósors, hogy olyan felsőbbségei legyenek Kelet- és Kö- zép-Európának, amelyek nem a viszály magvait, hanem a sorsközösség tudatáról szóló ismereteket hintik el. . .” Sorskérdésünk a közép-európai kis népek sorsközösségének képviselete; nemzeti érdekünk természetes kezdeményezésekkel ösztönzi itthon és máshol e lassan érlelődő közösségtudatot. Azok a tervek, amelyek egy egységes, demokratikus Kö- zép-Európáról régóta álmodoztak, széttörtek a nagyhatalmi törekvések zátonyain. Pedig Kossuth Lajostól a román Petru Grozáig már sok politikus belátta: e térség népeinek nincsenek egymással szemben álló érdekeik, sőt ők igazán egymásra utaltak. Igazak a fenti szavak általában, különösen azok két közvetlen szomszéd esetében. E gondolatok jegyében nyújtjuk át a Tisztelt Olvasónak ezt az oldalt, amelyet a romániai Szatmáron élő-dolgozó újságírók — a Szatmári Hírlap és a Croni- ca Satmareana munkatársai — készítettek, nemzeti ünnepük alkalmából, lehetőségük szerint bepillantást engedve a határon túl élők, nagyon sokszor velünk közvetlen rokoni kapcsolatban is lévők mindennapjaiba. Meggyőződésünk, hogy szándékuk — csakúgy, mint az írásokat közreadóké —. tiszta és őszinte: e sok gonddal terhelt időben a korábbiaknál is jobban szükséges vigyázni a két népet, az egyszerű emberek tíz- és százezreit összekötő, olykor ijesztően véknvuló szálakat. Búzakoszorús kenyérünnep Bükkalján. Az elmúlt esztendőben, amikor Luczki Rudolf mérnökkel, a Szatmárhoz közel lévő zöldségtermesztésre szakosított állami és szövetkezeti gazdasági társulás igazgatójával napokig jártam a hozzájuk tartozó farmokat, alkalmam volt közelebbről is megismerni a munkájáért élő-égő szakembert. Terepútunk során többször is megemlítette: — Csak egyszer érném már el, hogy zavartalanul teljesítjük a termesztési tervet. Nos, azóta többször láttam már szervezői-irányítói tevékenységében Luczki Rudolfot. Hallottam halkan beszélni, Tárlatlátogatás Erdős öröksége de ... fültanúja voltam már hangos szavának, ha az a társulás érdekében úgy volt szükséges. Legutóbbi a különben mindig „tűkön ülő” igazgató nyugodt volt, hiszen a két hónapra tervezett 2750 tonna zöldség helyett 2830 tonnát teljesítettek. Tavaly még csak óhaja volt az, amit most nagyon is természetesnek vesz. — Pedig a termés betakarításának zöme még ezután történik — mondta. — A hetven hektáron termesztett zöldbab leszedésénél például napjában százharminc személy dolgozik. Hatvan szüreteiét találhatunk a 15 hektáron ültetett paradicsomban, ahol az idő előrehaladásával párhuzamosan egyre több a terméssel rakott ládák halmaza... Burgonyaásóink sem szünetelnek az ötven hektáros korai táblában. Mindennap annyit gyűjt be az itt dolgozó százhúsz személy, amennyit a felvásárló igényel tőlünk. Az egyik legnagyobb időszerű munka most az ötven hektáron termesztett szárazhagyma ásása, válogatása, a begyűjtése. Luczki Rudolf százötven személyre becsüli azok számát, akik most a hagymatáblában szorgoskodnak, hogy mielőbb biztonságba kerüljön innen a gazdag termés. A betakarítási munkálatokkal párhuzamosan növényápolási teendőket is végeznek a társulásban. A má- sodültetésű hatvan hektárnyi káposztaféle szépen fejlődik a farmokon. A Mondiala Világszerte ismert márka Huszonnégy év alatt márkanév lett a Mondiala. A világ minden táján ismerik női-férfi konfekció termékeit, a szatmári asszonyok, lá- ijyok ügyes keze munkáját. Mára gyártmányaik mintegy 90 százaléka exportra készül. A mostani esztendő első felében például négy nemzetközi kiállításon voltak jelen az NSZK, Belgium, Hollandia és az Amerikai Egyesült Államok piacain. Sikerrel. Különösen arról is jól ismerik őket, hogy az exportmegrendeléseiket mindig pontosan, határidőre szállítják. Daróci csokor A község lakóiról mindig 13 azt tartották a környékbeliek, hogy dolgos, törekvő emberek A település urbánus jellege egyre szembetűnőbb. Az eltelt évtizedek alatt újjáépült a település, a házak többsége új, az utcákon szebbnél szebb házak sorakoznak. S nem csupán a főutcán, de a mellékutcákban is, a legtöbbjüket már úgy tervezték, hogy maradéktalanul megfeleljenek a korszerű életvitelnek, az igényeknek. Alakulóban van a községszékhely is, ahova a meglévő kereskedelmi komplexumon kívül, rövidesen tizenhat lakosztályt magába foglaló két épülettömb készül el, melyek földszintjén kereskedelmi és szolgáltató egységek, valamint a posta kapnak helyet. Ugyanakkor hozzálátnak a főutca közművesítéséhez, az ivóvíz- hálózat kiépítéséhez. Új, 10 osztályos iskola épült, ahol 40 tanügyi munkás készíti fel a tanulókat az életre és a munkára. A szociális létesítmények között említésre méltó az új orvosi rendelő, ahol 5 orvos és négy egészségügyi technikus őrködik a helybeliek egészsége fölött. „A művészet szebbé és jobbá teszi hz ember életét” — olvasom, jegyzem le újra a .közel három évvel ezelőtt elhangzott szavaikat. Azt mondhatnánk, hogy közhely- szerű megállapítás. Most, hogy ismételtein megtekint- tettem Erdős 1. Pál emlék- kiállítását, valamiképpen mégis' súlyt, s jelentőséget nyernék bennem a néhai Mester szavai. Magéval ragad a kép>ek atmoszférája, messze röpít a művészet varázslatos világába. Több évtizedet felölelő életmű sűrítődik a megyei múzeumkomplex u m főtéri kiállítótermeiben látható kiállítás képsoraiba. A látvány csodálatos élményt ígér, s nyújt mindazoknak, akik ismerték őt, az alkotót, s azoknak is, akik e kiállítás révén ismerkednek meg művészi pályájával, amely- immár véglegesen lezárult. Megállók a képek előtt, vissza-visszatérek egy-egy alkotáshoz. Mi az az erő, amely belőlük felém sugárzik, ami visszahív újra s újra? Elsősorban humánus töltetük, embenközelségük. Alig _ van kép, amely ne emberar- ’ cot ábrázolna, általa a lélek mélyrétegeibe , kalauzolva bennünket. Nézem az avasi férfiak markáns tekintetét, határozott, kemény vonásait, melyekből erő, önbizalom sugárzik. De emezeknél is jobban tetszenek a későbbi alkotások, amelyek a valóság művészi átköltésével nyújtanak képet önmagunkról, azok, amelyeken a líra, a zene, a harmónia adja a művészi hatás alapgondolatait, tónusát, amelyeken — más szót nem találok rá — a szépség dominál, a művészi üzenet filozofikus tartalmat nyer. A külföldi utak ihletéből fakadt remekművek. Párizs, Velence, Firenze sugallta alkotások valósággal foglyul ejtenek. Említsem csak a Galambok a Szent Mánk téren, a Galambok Velencében. A béke virágai, Az idő, a Concerto Grosso II. című csodaszép műveket, s sorolhatnám tovább, a Villon- és Eminescu-ilusztrációkat is. Ezeken a képeken megnyugszik a szem, láttuikon melegség önti el szívünket. Aztán ott a váltás: a balladás hangulatú férfiarcok, s rajtuk, bennük az élet súlya, terhe. Tovább mennék, de elgondolkozom : mi' minden formálhatta ilyen bölccsé, komollyá, elmélkedővé ezeket az arcokat? A mitológiai témák sugallta hatás? Zeusz, Mózes, a Zsuzsannát körülvevő vének? Avagy egyszerűen a hatvannál is több esztendő, mely a művész vállaira nehezedett? Elért abba a korba, amikon bölcs megnyugvással tekintette, tekinthette az életet, s ha vissza-vissziatér is a líra, a költészet csodája, ha a képeken újra lágyabbak lesznek a vonalak, finomabb, légiesebb a gondolatközlés, belopódzik a pillangómotívum: a múlandóság jeleként int arra, hogy a szárnyra kapott idő végére jár. Az emlékkiállítás méltó tisztelgés a néhai Mester előtt, aki halála után is tud örömet szerezni nekünk, a mai s holnapi nézőknek, valóban szebbé s jobbá téve napjainkat, életünket. M. J. Egy-egy jellegzetes tér, út, épületcsoport vagy akár épület mindenütt egyedivé, mással össze nem téveszthetővé teszi egy település arculatát. A kastélykörnyéki árnyas park volt ez hosszú időn át Nagykároly számára. Ma már újabbak is vannak: a Felszabadulási Emlékmű, s az ezt övező tágas, virágos tér, melyet két évtizednyinél hosz- szabb ideje már megannyi színes képeslag örökít mintegy városjelképként. Az új ipari zónák építményekkel elsőként ötlenek a vasúton érkezők szemébe, hirdetve a településnek negyedszázadnyi idő alatt gyökeresen megváltozott életét, arculatát. Az újdonatúj lakótömbökkel, negyedekkel szinte évente gyarapszik a város. Ez együttesen jelenti a mai Nagykárolyt, Szatmár megye második városát. Képünkön; Nagykároly madártávlatból. Pénzes Ferenc gépei A GEPROM-nál főleg arra törekednek, hogy az általuk tervezett és kivitelezett bányagépek minőségi jellemzői elérjék a világszínvonalat, s így versenyképesek legyenek a külhoni piacokon is. A? igyekezet nyomán figyelemre érdemes eredményeket értek el az új, eddig főleg importból beszerezhető bányagépek előállításában, újabban már a sorozatgyártás esetében is. Ez utóbbi az ipari egység prototípus-készítő műhelyében bontakozik ki, melyről Pénzes Ferenc részlegvezető így beszélt: — A mikroprodukciós tevékenység keretében sikerűit kialakítanunk a kisszériás termeléshez szükséges félté teleket, s már exportra is dolgoztunk. Kínai megrendelésre gyártottunk sújtólégbiztos villamossági berendezéseket, mélyszinti kitermeléseknél alkalmazott bányagépekhez. Jelenleg több bányagép új, korszérűsített változatát készítjük — kapcsolódott a beszélgetésbe Szabó Antal főmester; A főmester szerint az idei esztendőben az új termékek muntapéldá- nyainak készítésé mellett főleg sújtólégbiztos villamossági berendezéseket gyártottak. Elsősorban bányamozdonyokhoz és más, főleg a zsil- völgyi bányavállalatoknál használt gépekhez. A műhelyben tett terepszemle során arról is meggyőződhettünk, hogy a mintapéldány-készítők mind korszerűbb bányagépek prototípusait készítik. Az itteni szakemberek az energetikai program valóra váltásáért első számú feladatuknak tekintik, hogy a tervezett és kivitelezett új bányagépeik fogyasztása mind gazdaságosabb legyen. Zöldségparadicsom ml wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmitmsmmmmmmmmmmmmmm Készül a polipropilénszál az avasi műanyaggyártó vállalatnál. Nagykárolyi újdonságok
