Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

2 Kelet-Magyarorsiág 1989. augusztus 19. Szatmári gyümölccsel a világ tetején A Garhwal ’89 magyar Himalájá-expedíció ezúttal is ma­gával vitte a cukorral dúsított szárított gyümölcsöt Földünk lagmagasabb pontjára, amelyen gyártóként már az Agro- Fruct RT neve szerepel. A csengeri részvénytársaság az 1988. február 4-ei alapító okirat óta szélsebes karriert futott be, hiszen a vállalatok 100-as toplistáján idén a 37. helyet szerezte meg. Persze tegyük hozzá, hogy az alapkőletétel dátuma tavaly július 18-án volt, míg az üzem beindulása idén június 28-án. Hazai viszonylatban is rekordnak számít egy 240 millió költséggel épülő beruházást egy év alatt tető alá hozni. A népes részvényesgárda (öt bank, később csatlakozott az Innofinanc is, a kereske­dők: ÁGKER, Centrum, a me­gyei gabonaforgalmi és ma­lomipari vállalat, az Állami Biztosító, a helyi városi ta­nács és nyolc termelőszövet­kezet) elégedetten dörzsölhe­ti a markát, hiszen a 105 mil­liós alaptőke azóta 136 millió­ra nőtt. Megvették ugyanis az Agroindustria rohodi le­ányvállalatát, amelynek ko­rábbi igazgatója Tóth Sándor lett a RT ügyvezető igazgató­ja. A tőke arányában viszont a gondok is jócskán növeked­tek. Karácsonyi ajándék amerikaiaknak Tóth Sándor, amikor bead­ta áz RT pályázatát foglal­koztatási alapra és terület- fejlesztési támogatásra, a me­gyei tanács 40 millióval já­rult ahhoz, hogy a rohodi üzemben kézi zöldség-gyü­mölcs kandi rozást, fagyöngy szaloncukor készítést géppel végezzék. Mivel az Agroin­dustria ezt a pénzt le akarta nyelni, a tanács visszavonta az összeget. Időközben meg­szűnt a leányvállalat, és 140 dolgozó majdnem az utcára került. Az Agro-Fruct „sző- röstül-bőröstül” megvette a rohodi üzemet, így megtar­totta a munkásokat, akik idén 350 tonna fagyöngy szalon­cukrot készítenek. Ebből amerikai exportra idén 25 jövőre 100 tonnát szállítanak, mivel egy ottani vállalkozó felmérése alapján a kintélő 1,5 millió magyar számára nagyszerű karácsonyi aján­dék lesz. Az üzem telepítésekor azt is számba vették, hogy Csen- ger és környékén 500—600 munkanélküli keres biztos megélhetést. A 300 munkára jelentkező közül mintegy 90 volt munkanélküli, elsősor­ban őket vették fel. Másod­sorban a Szálkára, a megye- székhelyre és a fővárosba in­gázóknak is jutott hely, de érkeztek dolgozók a téeszbol, az Auróra csengeri cipőüze­méből, és még román mene­kült is akadt. Elsősorban be­tanított munkásokra volt szükség, hiszen az automata gépek a korábbi kézi munkát elvégezték. Egyelőre 25 forint órabért fizetnek, erre jön a műszakpótlék és a vasárnapi dupla bér. Csakis miizliszelet A felvevőpiac az üzem évi termelésének — 1200 tonna — háromszorosára is vevő lenne A fél év alatt 480 tonnára kö­töttek szerződést, amely kö­zött a legnagyobb tétel az al­ma, de brokkoli, sárgarépa, meggy ugyanúgy megtalálha­tó. Gyümölcs-zöldség szárit- mány, kandírozás (cukrozott szárított termékek) és desz- szertféleségek adják a terme­lés profilját. Októberben be­indul a desszertüzem, amely nélkül 30 millió forint értékű hulladékot kellene kidobni a szemétbe. Helyette minimális csokibevonattal, gyümölcstöl­telékkel ízesített müzliszele­tet gyártanak jugoszláv gép­sorokon. Egy kanadai banktól lízing­be vett gépekkel 50 ezer ton­na kapacitású aszeptikus pa­radicsompürét és szintén ka­nadai finanszírozású 50 ezer tonnás lé- és sűrítőüzemet, valamint pektinüzemet léte­sítenek. A három üzem újabb 120—140 dolgozót „szippant fel” a környékről. Ezzel ele­get tesznek annak a kritéri­umnak, mely szerint 1991-ig 160 fő foglalkoztatását vállal­ták. Crossbarról álnidii? Bár a kommunikácói ezen a vidéken a külfödi partne­rekkel lehetetlen, hiszen a te­lex is a városi tanácson van, crossbar vonalról nem is ál­modnak, a külföldi vevők egymásnak adják a kilincset, hiszen hasonló, teljes gépi- feldolgozású, bármelyik zöld- ségre-gyümölcsre hasznosít­ható gépsorral nem találkoz­tak Magyarországon. A devi­zaforint árbevétele az üzem­nek év végére eléri a 73 mil­lió forintot. így az üzem nemcsak dolgozóinak ad meg­élhetési lehetőséget, hanem azoknak a kistermelőknek, környékbelieknek, akik áru­jukkal az Agro-Fructhoz szerződtek. (M. Cs.) Kárpátaljai irófc rtruma Jön a „Hatodik síp” Régi vágya teljesül a kár­pátaljai magyarságnak azzal, hogy hamarosan magyar nyelvű irodalmi és közéleti folyóirat jelenik meg. Iro­dalmunk új hajtása, a kár­pátaljai magyar irodalom már évek óta egyre többet hallat magáról, és az ott megjelenő művek színvona­la, irodalmi értéke is azt bi­zonyítja, hogy általa nem­csak az ott élő magyarság, hanem az egész magyar iro­dalom kultúrája gazdagodik. Mind ez ideig azonban — bár az irodalom barátai er­re vonatkozóan többször is kísérletet tettek, s enge­délyért folyamodtak — kü­lönböző indokok miatt nem kerülhetett rá sor. így aztán a szervezők arra gondoltak, hogy Magyarországról kér­nek támogatást ehhez a fo­lyóirathoz, amely a kárpátal­jai magyar irodalom fórumá­vá válna. Végül a Mandátum Kiadó vállalkozott arra, hogy a Magyar Hitelbank Művésze­ti Alapjának, és a Magyarok Világszövetségének támoga­tásával teljesüljön a régi álom és megjelenhessen a fo­lyóirat, amelynek főszerkesz­A kiskereskedők üzletházát Nyíregyházán 21 üzlethelyiséggel szeptember 30-án adják át, amit — az egy hónapos hiánypótlás után — három vállalat, és tizennyolc kiskereskedő vehet birtokba. (Balázs Attila felvétele) tője Balia D. Károly lett. A szerkesztőségnek egyébként öt kárpátaljai és három ma­gyarországi tagja van. A tár­sadalmi szerkesztőség tagjai között pedig a szakma kiváló képviselőit találjuk, így Fo­dor Andrást és Födő Sán­dort, a Kárpátaljai Kulturá­lis Szövetség elnökét. Kiss Ferencet. Lator Lászlót, Po- mogáts Bélát és Vitányi Ivánt. A folyóirat, amelynek ta­lálóan a „Hatodik síp” lesz a neve. ötezer példányban jelenik meg Magyarországon, és ebből háromezer példányt terjesztenek majd Kárpátal­ján. Balia D. Károly írót. a fo­lyóirat főszerkesztőjét kér­deztük meg, hogy milyen lesz a lap profilja? — Túlnyomórészt kárpát­aljai szerzők szerepelnek majd lapunkban, hiszen lé­tezik ott egy komoly 40—50 főből álló szerzői gárda, amely érdemes arra. hogy nagyobb nyilvánosság előtt szerepeljen. Természetesen tőlünk elszármazott szerzők­nek is szívesen adunk helyet, mint ahogy bármilyen, Kár­pátaljáról szóló írásnak. Fel­vállaljuk a vallás nemzet­megtartó és emberformáló tevékenységének, a szellemi életben való közreműködésé­nek a támogatását is. hiszen mindez Szovjetunióban idáig jobbára fehér folt maradt. Folklórral és az irodalmi ha­gyományok ápolásával is kí­vánunk foglalkozni. Az olvasók hamarosan kézbe vehetik majd az első próbaszámot is — talán már augusztus végén —, amely többek között Tóth Károly református püspök, Paskai László bíboros és Szűrös Mátyás üzenetét is tartal­mazza. Ebben a számban ol­vashatjuk még Bállá Károly 1944-ben játszódó regény- részletét. és bizonyára sok olvasója lesz annak a doku­mentum-összeállításnak is, amely a magyar lakosság 1944-es deportálásáról szól. A szerkesztők remélik, hogy hangnemében és nyi­tottságában is más lesz a fo­lyóirat, mint amilyet eddig az ottani olvasók kézbe ve­hettek. (bodnár) Olvasói levél nyomában A megdézsmált parabola „Sok utánjárás és kiadás után végre mi is boldog né­zői lehettünk a műholdas te­levíziós adásoknak” — írta levelében Kántor Lajosné a nyíregyházi Ságvári-kertvá- rosból. Örömük, sajnos nem tar­tott sokáig, mert az általános iskola tetejére felszerelt pa­rabola antennából ismeretlen téttes(ek) elloptak egy alkat­részt. „Milyen ember az ilyen, érdemes-e egyáltalán annak nevezni?” — hangzik el a kérdés a több száz lakó felháborodását kiváltó cse­lekmény kapcsán. Szondy Zoltán, a MODUL antennaüzem vezetője meg­erősítette az olvasónk által leírtakat. Augusztus 3-án reggelre eddig ismeretlen el­követők felmásztak a tetőre és az antenna „kültéri egysé­gét” kompletten elvitték, melynek értéke 88 375 forint. Az esetet jelentették a rend­őrségnek, az ügyben folyik a nyomozás. A MODUL az ellopott egy­ség helyett beszerzett egy má­sikat, már csak a rögzítést kell megoldani. ígérik, a jövő hét végére újra fogha­tó lesz a Ságvári-kertváros- ban a műholdas vétel. S .talán nem tűnik okosko­dásnak néhány megjegyzés: egyre több nagy értékű para­bola antennát szerelnek fel, ezek őrzése nincs megoldva. Aki eltulajdonította azt a bi­zonyos alkatrészt, valószínű­leg tudta, mit akar, mert az kizárólag e célra használható. ■ Nem hiszem, hogy lelkiis- meret-furdalása lenne az el­követőnek e sorok olvasása­kor — mint ahogy azt levél­írónk reméli —, mert vagy nem is olvassa el, de a tol­vajt nem érdekli a következ­mény, az, hogy hány ember­nek szerez bosszúságot, eset­leg okoz kárt. D. M,. Olcsóbb q maszek... Fii a figarók feje? Semmiféle előnnyel nem járt a fodrászipari szövetke­zel számára Nyíregyháza megyei várossá válása, szá­mukra a rang eddig csak hátrányt jelentett. Az év el­ső felében ugyanis az üzle­tek bérleti díjai kétszáz­háromszáz százalékkal emel­kedtek, s emiatt, no meg a fodrászipari kellékek és koz­metikumok folyamatos drá­gulása miatt a szövetkezet július elsejétől áremelésre kényszerült. A forgalomban azonban visszaesést minded­dig nem tapasztaltak. A fodrászipari szövetkezet a megyében működő nyolc­van üzletéből az elmúlt években hetvenkettőt „ge- binbe” adott. A dolgozók átalánydíjas szerződést kö­töttek a szövetkezettel, meg­határozott összeg befizetése után a szövetkezet fedezi az SZTK-járulékot, bérleti dí­jat, energiaköltséget, bútor­bérletet. Ez a működési for­ma jövedelemcsökkenéssel nem jár, csak önállósodás­sal: a fodrászok, kozmetiku­sok maguk döntik el, milyen anyagból mennyit használ­nak, saját bőrükön tapasz­talják a költségek alakulá­sát. A nyolc, szoros elszámo­lású üzlet átalánydíjassá ala­kítását egyelőre nem terve­zik, ezek ugyanis olyan nagy létszámú fodrászatok, ahol szükség van a blokkolá- sos rendszerre, pénztárosra. A szövetkezet dolgozóinak száma egy év alatt hatvan fővel csökkent, jelenleg 350- en vannak. A tőkével rendel­kező rutinosabbak kiváltot­ták az ipart és magánfodrá­szatot, -kozmetikát nyitottak. Kisiparosként ÁFA-kedvez- ményezettek, és 15 százalék­kal olcsóbban dolgozhatnak, mint a szövetkezet. Decem­ber 31-e óta a férfifodrász kisiparosok 18-cal, a női fod­rászok 26-tal, a kozmetiku­sok 14-gyel lettek többen, mint a korábbi időszakban. Számuk elsősorban a váro­sokban növekedett, mert ab­ban bíznak, hogy itt sikerül jelentősebb vendégkört ki­alakítani. ARANYLAKODALMAK. Ma ötven éve esküdött örök hűséget ötvös László nyug­díjas középiskolai tanár és Bajzáth Olga, akik Nyíregy­házán az Ungvár sétányon élnek. Az ünnepeiteket há­rom gyermeke, öt unokája, egy dédunokája és a Családi Iroda kamarakórusa köszön­tötte. Tiszalökön is aranylakoda­lomra gyűlt'össze Tóth Gábor és Kiss Ilona családja, isme­rőseik. Az idős házaspár hal gyermeke, tizenhat unokája és két dédunokája együtt ün­nepelt a 150 fős násznéppel a nevezetes eseményen. Gratu­lálunk! ■ ■ Az Igrice az Atlanti-óceán partján Közel kétezer kilométeres utat megtéve július 8-án reg­gel érkezett meg az együttes az Atlanti-óceán partján fek­vő városkába, Bouinbe. A fo­gadó családok ekkor már két óra hosszat vártak a polgár- mesteri hivatal előtt a cso­portra. Nyíregyházáról már többször fogadtak művészeti csoportot. Az Igricével csak tovább mélyült és szélesedett a két város közötti kapcso­lat, barátság. Az első fellépési helyünk­ről Notra-Dame-de Monst- ról, ahol az Atlanti-óceán lett volna a színpad hát­terében, a rossz időjárás mi­att le kellett mondanunk. Azonban a program szervező­je Olivier Condredu lelemé­nyességének köszönhetően a fellépés nem maradt el: azt a bouini sportcsarnokba helyezték át. Az együttes még csak öltözött és melegített, amikor a sportcsarnok már „dugig” volt nézőkkel. Viha­ros taps fogadta a konfe- ranszunkat és tolmácsunkat, amikor mikrofonokkal a ke­zükben megjelentek, hogy az együttes életrajzát és első két számát bekonferálják. Ennek is köszönhető, hogy a táncosokban minden feszült­ség feloldódott. Tudásuk legjavát nyújtot­ták, úgy ahogy még a hazai színpadokon sem tapasztal­tam. Éltek a színpadon. Nem­csak az összmunka, hanem az egyéni (szóló) teljesít­mény is elnyerte a nézők tet­szését. Balázs Richárd, az1 együttes szólótáncosa által bemutatott cigánytáncot pe­dig a lagnagyobb tapssal kö­szönték meg. A fellépés csúcspontját az Ecsedi táncok utáni közös tánc jelentette, amikor is tán­cosaink jól megforgatták francia vedéglátóikat. A következő nap, a szom­szédos városban Bouevoir- ban, ahol a csoport nagyobb része volt elszállásolva, a mi gyermeknapi ünnepségünk­höz hasonló fesztiválon, négyszer lépett a közönség elé (képünkön). Azonban nemcsak fellépé­sek voltak, hanem kirándulá­sok is. Fürdés az óceánban, osztrigakóstoló, Párizs neve­zetességeinek megtekintése: ezek voltak a legnagyobb él­mények. Július 11-én búcsút vet­tünk a bouini és a bouevoiri vendéglátóinktól és tovább­utaztunk Normandiába No- ron la Poterie nevű község­be. Az Igrice itt is belopta magát a nézők szívébe. A polgármester megígérte, hogy hogy legközelebbre megfele­lő körülmények között, szín­padon fog az Igrice fellépni. (Mivel most az iskola udva­rán a betonon táncoltak.) Vagyis meghívást nyújtott át az együttesnek, amelyet a közeljövőben hivatalosan is meg fog erősíteni. Ezen a területen nagy él­mény volt a csoportnak a normandiai partvidék egy szakaszán végigsétálni és azokon a betonbunkereken, ágyúcsöveken játszani, ame­lyeket — szerencsére — ők már csak a történelmi olva­sókönyvből ismernek. Több mint 5 ezer kilomé­ter megtétele után július 15- én érkezett haza autóbuszunk a művelődési központ elé: az együttes teljesítette felada­tát és méltóképpen képvisel­te Nyíregyházát és Magyar- országot a francia földön. Balázs Gusztáv

Next

/
Oldalképek
Tartalom