Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12. 0 lory Gábor a fejedelmet leséget — híresen szépnek rtott Anna húgához hasonló- . aki férjet — úgy válasz- tt, hogy Bocskai rokonsá- t, örökségét elnyerje. Így koriban ő volt az ország ’gazdagabb, legmerészebb, ’nagyobb hatalmú ura. ;galább is így hitte. Móricz Zsigmondi az Erdély nű kiválló regényében sze- tettel ír róla. de hibáit szin- a történelmi hitelesség ényével tárja az olvasó elé. Uralkodásának első éveiben rt Velence követe az ország- n, aki így emlékezett meg akkori . benyomásairól: lindinkább kiderül. hogv eknek a tartományoknak iga- és fő célja konföderációt tni egymással, és a svájcia- hoz vagy a hollandiai ren- kéhez hasonló kormányza- . bevezetni, amennyiben az ztrák ház uralma alól ki- nják magukat, vagy azt nyira korlátozzák. hogy vlegessé válik”. Sajnos nem így történt. Báthory meg­támadta a havasalföldieket, akik maguk mögött tudhatták a szultánt. Nem tudott meg egyezni az erdélyi a szászok­kal. nem vette komolyan a ki­rályi Magyarország, azaz a felvidéki nagyurak szervezke­déseit, II. Mátyásnak a Habs­burg udvar hatalmáért vívott küzdelmeit, sőt még saját haj­dúiról is úgy hitte, minden körülmények közöt hűségesek hozzá. Érdekek ütköztek, szö­vetségek bomlottak és kötőd­tek, és mire ezt felismerte, 1613-ban ugyanazok gyilkolták meg Nagyváradon, akik egy­kor Kolozsvárra kísérték. Mindössze 24 évet élt. hiszen 1589. augusztus 15-én szüle­tett, de végső nyugalmat csak halála utáni évben nyerhetett, amikor Bethlen Gábor fejede­lem a nyírbátori templomban való temetésével történelmi nagyságát ismerte el. Dr. Láczay Magdolna Gesztelyi Nagy Zoltán: Csillagok üzenete Ma este, idefelé jövet ott fenn a telihold felett reámraqyoqtak mind a nyári csillagok. „Sok szerencsét!" — ezt köszönték és az egyik huncut rámhunyorgatott. Mostmár. míg találkozgatunk, akármi történik, tudom, hogy fenn az égen van egy csillagom. ö vigyáz rám, őrzi párnám, míg én itt lenn csak találkozgatom. Lehet, hogy minden véndiáknuk ma a nyári városi éjszaka teliholdjánál van egy csillaga. Jól vigyázzunk: mert őrzi álmunk, míg mi idelenn csak találkozgatunk. Nincs ebben semmi-semmi új. Te is a csillagtól tanulj tanulni és dalolni, nyisd ki ablakod. Nézz az égre s még ma éjre te is válassz magadnak egy csillagot. A vendég gyönyörködött a rágzó almásokban és figyelt, i újságírók „fülközeiben’' ltunk, nehogy lemaradjunk lyetlen értékes mondatról, toriról. Körülöttünk csopor­tban különböző beosztású izetők. Mellettük néhány írtfunkcionárius diskurált. gyikük, a megyei pártbizott- ig akkori mezőgazdasági osz- lyvezetője nem kevés éllel •gyezte meg amúgy félhango- in: — Itt vannak az újságírók is, t éhes seserahad ... Kádár meghallotta, s ki­ért mozdulattal a hang irá- gába fordult: — Az újságírók a mi bará­tink. Ok azért vannak ve­ink, hogy dolgozzanak, tájé- oztassák a közvéleményt. Ürrá lett a csend. Az osztály- ezető elvörösödött. Szájából taknem kiesett a mindig füs- ilgő pipája. Kádár János ko- tótosan rágyújtott a mezítlá- is Symphoniára és tovább allgátta a szakszerű magya - ízatot a jonatán jövójéről. ★ Csodálkoztam, amikor meg- idtam, mit főztek ebédre a üldöttségnek Nyírmadán. A ádár-féle menü gulyásle- esből és fánkból állt. Semmi lás. Másnap Szamostatárfal­ín a „változatosság" kedvéért babgulyást kanalaztunk. Meny­nyire kedvelte az egytál­ételeket, a gulyásokat, a pap­rikás krumplit Kádár János. A madai marhagulyás fo­gyasztását azonban megelőzte egy epizód. Hogy, hogy nem. az első titkár az ebéd előtt úgy osont ki a hosszúlére eresztett gulyáslevest kanalazó és minden figyelrhükkel a ha­sukra összpontosító „kísérők’ elől az udvarra, hogy nem vették észre. Pillanatok alatt ott termett az utcán és eldis­kurált a megélhetésről, a munkáról, a nagymiséről ha­zafelé igyekvő fekete ünnep- lős nénikkel. — Forró a gulyás. Gondol­tam kijövök, s míg hűl elbe­szélgetek egy kicsit azokkal is, akik nem „fértek" be a „programba”.­★ Legnagyobb élményem Sza- mostatárfalván történt. Előző nap eső áztatta a fekete föl­deket. Lassan szikkadtak az utak, még csúsztak. Kádár -János nehezen viselte el a kö­töttségeket. így leheti az előre kijelölt utakkal, útirányokkal is. A forgatókönyv szerint tör tént minden, amíg a szamosta- tárfalvai közös gazdaság gyű- mölcsöskertjében taposta az enyhén ragacsos földet. Nyo­Szalay Ferenc festészetéről A AQWag HÉTVÉGI MELLÉKLETE — kiállítása kapcsán ---------------------­Október 6. Akik Szalay Ferenc művé­szetét kézikönyvekből, albu­mokból ismérik, azok indo­koltan feltételezhetik. hogy az alföldi táj, és a benne élő ember. a paraszti világ e mélységes belső ismerője eb­ből a környezetből indulva jutott el az alkotói életúthoz. Szalay Ferenc azonban 1931. február 13-án, az Alföldtől bi­zony elég távol, Mosonmagyar­óváron, jogász-értelmiségi család gyermekeként indult életútjára. Mostani, a budapesti Mű­csarnokban megnyílt kiállí­tása az 1963-as és 74-es be- mutatkazás után a harmadik. A kiállítási katalógus adata­iból az is kiderül, hogy Szalav Ferenc nem tartozik sem « mellőzött, sem a dédelgetet- ten elismert, kitüntetett mű­vészek sorába: 1965-ben ka­pott Munkácsy-díja után több mint két évtizedet, majd ne­gyedszázadot váratott magára (1988) az érdemes művészi el­ismerés. Abban már számos művésztársa sorsát osztja, hogy alkotó munkája mellett több mint két évtizede a sze­gedi Tömörkény István Mű­mában a delegáció, a kísérők, vendéglátók és természetesen az újságírók. Egy pillanatban meggondolta magát, letért az útról, s a fák között megin­dult felfelé a Szamos töltésén. Megállt, letekintett a folyóra, majd kezdett leereszkedni a partoldalon a meder felé. Figyeltük lépteit, mikor vá­gódik el a vizes töltésen. Sze­rencsésen leért. E pillanatok­ban érkezett meg lassan szel­ve a vizet a Szamos túlsó partjáról egy frissen festett csónak. Búcsúra igyekvő, vagy onnan érkező emberek ültek benne. Gyerekek, asszonyok, cigányok, hangszerek, nagy­bőgőt, batyuk, csomagok szí­nes népség. . Néhány lapátcsa­pás és partot érnek, kikötnek. Ahogy közeledett a csónak a parthoz, a benne ülők arcán úgy volt felfedezhető a megle­pődés, hitetlenség: — Nézzétek Kádár . .. Ká­dár elvtárs! Köszöntik, üdvözlik integet­nek neki. Kádár mosolyog, fogadja. Egy cigányasszony kicsinyé­vel bíbelődve igyekszik a partra, de sehogyan sem akar sikerülni. Már-már úgy tűnik elveszti egyensúlyát, amikor Kádár János feléje nyújtja a kezét ... vészeti Gimnázium és Szak­középiskolai igazgatóhelyette­seként művészet-pedagógiai, igazgatási teendőket is vég­gez. A kiragadott sajátosságok és adatok után indokolt életút­jának egyéb összetevőivel, eseményeivel is megismerked­nünk. A szülővárosában befe­jezett gimnáziumi tanulmá­nyok után felvették a Kép­zőművészeti Főiskolára, és ott Szőnyi István növendékeként szerzet oklevelet 1957-ben. Mestere hatásából eredeztet­hető Szalay Ferenc humánus elkötelezettsége, alkotói hiva­tástudata, és a művészet tár­sadalmi feladatába vetett hite. A főiskola elvégzése után Hódmezővásárhelyre telepe­dett le, és azóta ott él. alkot, mint a Vásárhelyi Műhely ki­emelkedő, meghatározó egyé­nisége. Szinte természetes, hogy művészetének gyökerei az alföldi realistákig (Tornyai, Koszta, Nagy István) nyúlnak. Ez a kapcsolat azonban nem formai, hanem művészeti magatartásbeli és etikai. Ér­vényes elsősorban arra, hogy Szalay Ferenc is kötődik a tájhoz, a szűkebb hazához, a benne élő emberhez. Ez a kötő­dés nemcsak tematikai, ha­nem „testközeli” is. A tévé­nézők közül bizonyára vanak jónéhányan, akiknek emlé­kezetében felmerül Szalay Ferenc tanyája, szélmalma, melyet a Koncert a malom­ban című tévériportban lát­hattak. Ugyancsak az alföl­di festészet hagyományából él tovább Szalay munkásságá­ban a humanizmus, mely nála azt jelenti, hogy a tájban élő, azt formáló, alakító ember nemcsak megjelenítettje. ha­nem egyben címzettje is mű­veinek. A megjelenítési mód­ja azonban már nem kötődik az alföldi realisták fő vonula­tának drámaiságához, expresz- szivitásához. E tekintetben igen mélyre ásott az európai művészet történetébe, egészen az olasz trecento hittel teli, őszinte világáig, a tempera festés visszafogott, világos szí­neinek érzelemteljességéig. Szalay Ferenc egyedülálló érdeme, hogy vállalkozott a táj nagy történelmi-társadal­mi változásának, a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sének megörökítésére. Tette ezt teljes őszinteséggel, olyan időben, amikor még nem le­het beszélni arról, hogy ez az átszervezés nem máju° 1-i fel­vonulás, hanem százezrek drá­mai történése volt. Megjelení­tette a pergamen arcú. aggó­dó. új útra lépett parasztokat, és a hozzájuk küldött szerve­zők monolitikus, rezzenetlen arcát is. Az új közösségben helyüket kereső parasztok és a tsz-nyugdíjasok közössége, múltidéző emlékei mind-mind megjelentek műveiben. A lé­lek belső történése, drámája olykor csak egyetlen mozdu­latban, a megszokott szer­számtól való elválás fájdalmá­ban nyert megrázó kifejezést. A paraszti világ, a fogyó ta­nyák magányosodó öregjeinek sorsát sűríti egyetlen, a la­vórból mosakodó öreg képi vi­lágába. Az aratás munkát, élel­met és életet jelentő eseménye mitikus jelentést kap nem egy művében. Portréiban sohasem fizetett, vagy alkalmi model­lekkel találkozunk, hanem mindig olyanokkal, akikkel családi kötelék, vagy életre szóló érzelmi kötődés, barát­ság fűzi össze. Ezen túl természetesen fog­lalkoztatta népünk történel­mének nagy és hősi vállalko­zása a szabadságharc is. Szé­pítés nélkül jelenik meg a fel­lángolás, a külsőségesség, a személyes presztízsféltés épp­úgy, mint a tragédia Október 6. című képén. Ez utóbbit a színekben gazdag nyárvégi mezőre esett huszárcsákó és a mellé vetülő súlyos sötét ár­nyék emeli történelmi jelkép­pé. Szalay Ferenc munkássága mai. sokszólamú képzőművé­szetünknek sajátos egyéni gaz- dagítója. Ez a sajátosság, a szűkebb hazához való kötődés, a mélységes humanizmus, a megjelenítés tisztasága, egy­szerűsége, érzelemteljessége által valósul meg. Századunk művészetének nagy eredmé­nyét az integráció, az egyete­messég jelentette. Ez azonban más oldalról a sajátos eltűné­sét. és ezzel a művészet sze­gényedését is magával hozza. Ennek felismeréseként a leg­újabb törekvések — a regio- nalizmus jegyében — vállal­ják a szűkebb' haza sajátossá­gainak kifejezését is. Ezt az utat vállalta következetesen és járja sikerrel Szalay Ferenc. Dömötör János Farkas Kálmán öregember szekérrel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom