Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

10 1989. július 8. A KMvendége Megnyerni a bélkíznapnk csatáit Népművelő' Tiszadobról Ismerősei, barátai megdöbbentek, so­kan megpróbálták lebeszélni. Népmű­velőnek Tiszadobra? A pályakezdés amúgy is nehéz, különösen akkor, ha olyan faluba kerül a fiatal, ahol régen nem volt a művelődésnek gazdája, de még háza sem. Film A flambírozott nő Nehéz ügy keresztszülőnek lenni, különösképpen a mo­ziforgalmazás világában. A cím ugyanis reklám, a rek­lám pénz, pénzünk pedig mostanában egyre kevesebb. Ezért tökéletesen megértem, miért lett Robert Van Acke­ren A flambírozott nő című filmjéből itthoni használatra a Testek csábítása. A kony­haművészetben járatosak számára az eredeti változat is kellő vonzerővel bírna, de a nézők többsége a hagyomá­nyos magyar receptekhez szo­kott, ezért a legjobb esetben is az idegen szavak szótárá­hoz kellene folyamodni, mit jelent a flambírozás művele­te. Így azonban nincs zsákba­macska, aki jegyet vált, biz­tosra mehet, azt kapja, amit a cím ígér. Az viszont már más kérdés, kell-e nekünk Gud- run Langrebe flambírozva, vagy anélkül. A főszerepet ugyanis ő játssza, s az a Yerma óta tudható (Gyön­A község nevét manapság az Andrássy-kastély sorsáról folytatott vita kapcsán emle­gették sokat. A történelmi múlt ellenére mégis hátrá­nyos helyzetű településnek számít. Lakóinak száma 3200, csökkenő tendenciával. Kevés a helyi munkalehetőség, a nyolcszáz ingázó a Dunán­túltól a borsodi nagyvároso­kig mindenütt megtalálható. Az itt élők 15 százaléka, az iskolában minden harmadik gyerek cigány származású. A településen van villany, víz, ... és a Tisza. Mindezt tudta Szabó Péter is. mielőtt tavaly augusztus­ban „elszerződött” volna ide. Friss diploma, egyéves taní­tás után kereste meg a ta­nács vezetése. Megnősült, szolgálati lakást kapott, s megszületett a kis Julianna is. — A főiskola közművelődé­si gyakorlatai bizonyították számomra, hogy ilyen helyen van a legnagyobb szükség népművelőre, aki katalizátor­ként részt vesz az emberek hétköznapjainak, közérzeté­nek javításában — vallja. — A harc a mindennapok kultú­rájáért, a devianciák ellen fo­lyik, ennek csupán eszközei és nem céljai a különböző közművelődési formák. A fa­lusi társadalom elvesztette azokat a régi kereteket, me­lyek szabályozták az ottlakók egymáshoz és a környezetük­höz való viszonyát. S a foko­zódó nehézségek elviselésére feltétlenül szükség van erköl­csi és kulturális „táplálék­ra”. A tanult, úgynevezett szocialista értékrendek sok esetben összeütközésbe ke­rülnek a mindennapok gya­korlatával. Ez a kettősség különösen a fiatalok erkölcsi romlásában figyelhető meg. Dönthetnek nagy dolgokról a fővárosban, vitatkozhatnak, idő kell, míg ide elérkezik a „hír”. Végtelen sok befekte­tésre csak parányi eredmény jut. Bízom benne, hogy az erőfeszítés, a jó példa feltö­ri a csigaházakat és a sün- disznóállásokat. A lépéshez bátorság kell, de türelem és kitartás is. Péter, mint jó szakember tervez, alapokat épít. Közel egyéves ittlétének eredmé­nye, hogy a falunak van egy háza, melyet eg.y régi iskolá­ból alakítottak ki. Berende­zése szegényes, pályázatokon, ismeretségek alapján kapott székek, fűthető nagyterem. — Három területen jelöl­tünk ki magunknak feladato­kat — jegyzi meg, majd hoz­záteszi:; — Nálunk most el­sősorban a közéletre nevelés kap fontos szerepet. Meg kell találni a kiutat, ehhez a gaz­daság fellendítése mellett az emberekre is szükség van. Hasznos tudnivalókat kell adni: ezért nem a „végzett­séget” akarjuk előtérbe he­lyezni, hanem praktikus isme­reteket nyújtó tanfolyamokat és előadásokat szervezni (ilyen például a szabó-varró tanfolyam). Az országban ta­lán az elsők között voltunk — a községek közül —, akik lapot adtak ki. Szükség van a TUBUS-ra, mert vélemé­nyem szerint valódi informá­cióáramlás nélkül könnyen megbetegszik egy község. Je­lentős szerepet kaptak a kü­lönböző fórumok is. ahol gondok, nézeteltérések napi­rendre kerülhetnek, hogy ne mérgezzék fekélyként a falu életét. Vallom, a konfliktu­sokat ütköztetni kell és lehe­tőleg vita formájában. (Má­jusban az országgyűlési kép­viselő látogatott el hozzánk.) Megalakult a faluvédő egye­sület. és az eddig már jól működő ifjúsági klub mellett létrejött egy ifjúsági egyesü­let. Tizenkét taggal megszer­veződött az MDF helyi cso­portja. melynek képviselője­ként részt vettem a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­ságának választási előkészü­leteiben. — Másik nagy lehetőség az amatőr művészeti mozgalom­ban van. Ez közel is áll hoz­zám. ötévi közös munka után kellett búcsút venni a Nyírség néptáncegyüttestől. Nehéz szívvel váltunk el, fe­leségem is aranygyöngyös táncos és a népművészet ifjú mestere. A hagyományok ápolása erkölcsi tartalékot jelent és segít nemzetünknek a nehéz helyzeten úrrá len­ni. Viszont a mozgalomnak fontos szerepe van a közös­ség teremtésében is. mert a munka, az együtt „izzadás” összekovácsolja és formálja a csoportokat. — Minden a gyermekeknél és a fiataloknál kezdődik. Három korcsoportban közel 70-en vesznek részt a népi- tánc-foglalkozásokban. de van gyerek-citerazenekarunk és működött egy színjátszó­kor is. Valószínűleg szeptem­berben újra indul. — Harmadik feladat a kul­turált szórakozás lehetőségé­nek megteremtése. Sokat em­legetett és elcsépelt gondolat, de a tárgyi feltételek hiánya nagyon meghatározó. A Fő­városi Moziüzemi Vállalattól kaptuk a nézőtéri székek ülő­kéit és támláit. A vázak el­készítését a helyi gyár- és gépszerelő üzem vállalta (ami sajnos, késik). Ezért le kellett mondani több előadást is. Számunkra egy igazán ko­moly program megfizethetet­len. Marad a videomozi és a diszkó. Ezeken a zenés-tán­cos rendezvényeken igyek­szünk kulturált körülmények­ről gondoskodni — még ak­kor is, ha ez sokszor a je­lenlévőkkel szemben is tör­ténik. (Például a dohányzás megszüntetése a nagyterem­ben.) Az eddigi időszakot úgy summázhatjuk: ismerkedés a településsel és annak la­kóival. Igazából most törté­nik a munka tárgyi és sze­mélyi feltételeinek feltérké­pezése, megteremtése. Az itt élőkben kezd kialakulni egy egészséges igény. Az üzemek, intézmények hozzáállása jó, segítségükkel meg lehet a közművelődés csatáit nyerni. Pár év múlva már számon kérhető a népművelő is: tud-e eredményeket felmu­tatni. Erre biztosíték a csa­ládi háttér, az ő hite. szak­ma- és emberszeretete. — S talán válasz a kétke­dőknek néhány eddigi siker­élmény is: a karácsonyi mű­sort 97 fizető néző látta, s mikor egy hölgy belépéskor „elfelejtett fizetni”, kifelé menet megváltotta a jegyét. A nyugdíjasokkal rendbe hoztuk a buszmegálló kör­nyékét. S ami a legtöbbet je­lent. egyre többen köszönnek vissza! — fejezi be a beszél­getést. Dankó Mihály gyössy Imre és Kabay Barna iszonyúan elrontott Lorca- adaptációjáról van szó), hogy dekoratív jelenség, de ezzel aztán minden dicsérhetőt el­mondtunk róla. Keresgélem az indokokat, amelyek e film megvételére sarkalltak, de nem nagyon találom. Manapság a kama­ratermekbe (már ahol akad ilyen) száműzik a művészileg értékes filmeket, s mivel a Testek csábítása a fővárosban ilyen vetítőhelyen érhető el, arra gondoltam, hogy eszmei­sége miatt figyelemre érde­mes filmet láthatok majd. Csalódnom kellett, mint ahogy minden bizonnyal csa­lódnak azqk a nézők is, akik a cím ígérte szexuális téma miatt váltanak jegyet. A prostituált is ember, lét­helyzete és lelkivilága is al­kalmas lehet a művészi ál­talánosításra (elég, ha csak Fellini Cabiria éjszakái című munkájára emlékezünk), de Van Ackeren hőseinek élete teljességgel taszító, egy pilla­natig sem kínálja fel a rész­vét, vagy legalább a megér­tés, belátás lehetőségét a né­zőben, bár a rendező látható­lag mindent megtesz, hogy elérje ezt. A film arról szól, hogy egy unatkozó, helyét nem találó fiatal nő (aki élettársi vi­szonyban él egy idősebb fér­fivel, s talán orvostanhallga­tó) szakít korábbi életformá­jával, s örömlánnyá válik, bár alighanem találhatnánk pontosabb megnevezést is az e szakmára vonatkozó rokon­értelmű szavak között, hi­szen ezeket a kapcsolatokat inkább az örömtelenség jel­lemzi. Az alkotás legtámad- hatóbb pontja éppen az, hogy nem motiválja a döntő cse­lekvést, így valójában nem tudjuk, miért szánja el ma­gát az Éva nevű, Carmenként praktizáló nő erre a lépésvál­tásra. E téma nem újkeletű a filmművészetben, hiszen Bu­nuel kései munkái közül az egyik legvonzóbb, a Nap szé­pe (Catherine Deneuve-vel a főszerepben) ugyanezt dol­gozza fel, de ott mind a tár­sadalmi háttér, mind pedig a lélektani árnyalt és gazdag (hogy a színészi megvalósí­tásról ne is beszéljünk), s ezek fontos filmmé avatják. Van Ackeren filmje sajnos nem is fontos, nem is érde­kes. Az előbbit a művészet még csak elviselné, az utób­bit a közönség aligha. A cse­lekményvezetésben az esetle­gességek és véletlenszerűsé­gek az esztétika mércéje sze­rint soha nem kaphatnak fel­mentést, az egyszerű közön­ségigény ugyan visszaigazol­hatja ezeket, de csak akkor, ha valamiként hozzá tudnak járulni az izgalomkeltéshez, vagy más, a kellemesség kö­rébe tartozó érzelmi állapot­váltás kialakításához. Gudrun Landgrebe Évájá­nak emberi kötődései kívül- esnek a logikán, mert józan ésszel nehéz követni, hogy egy nő el tudjon fogadni ön­maga számára olyan társat, aki öregedő nőknek és ferde hajlamú férfiaknak egyaránt kiárusítja magát, s azt vég­képp nem, hogy akkor akar­jon szakítani vele, amikor az éppen régi életmódjával akar szakítani. Így hát a rendező bűvész­kedhet a lassítások látványos pillanataival, részletezheti esendőbb fantáziájúak szá­mára a mazochizmus gyakor­latát, Landgrebe mereszt­heti kék szemeit, ám amikor a kurvákat a pincérek bár­székestől kiteszik az utcára, a néző is úgy érezheti némi­képp, hogy őt is kitették. De a lányoknál legalább ott ma­rad a pohár. Robotzsaru Színes szinkronizált amerikai film Hamar Péter Az ember már csak ilyen: kíváncsi a titkokra. Izga­lommal vetettem rá magam Christian Heermann: A Scotland Yard titkaiból cí­mű könyvének olvasására. A címlapon arcvédős Bob- byk talán rohamra készül­nek; telefon, rémült férfi- arc, kés, szóval minden szenzációkellék megtalálha­tó. A kötet előszavát Aczél Endre írta. Megtudhatjuk: a Scotland Yard másfél száz éves ugvan, de csak rend­őri. pontosabban rendőrsé­gi mivoltában. Amúgy — van vagy ezeréves is. — Tagadhatatlan, hogy a brit főváros a maga ma­mut méreteivel, szélsőséges gazdagodási és elszegénye­dési tüneteivel nagyon gyorsan a bűn- és a bűnül­dözés koncentrált színpadá­vá vált — folytatódik az előszó. — A Scotland Yard kétségkívül elterjesztette magáról a világ legjobb rendőrsége legendáját. A könyv a bevezető ré­szében a közkedvelt re­gényíró, P. C. Wren sza­Könyvespolcunk A titok megmaradt Christian Heermann könyvéről vait idézi, aki a londoni rendőrökről így írt: „Erős. nyugodt és csöndes férfiak, akik fegyvertelenül és rég­óta kipróbált tekintéllyel felruházva testesítik meg a törvényt, a rendet és a biz­tonságot. Egész Európa bá­mulja őket.” A kötetben olvashatjuk, hogy a XIX. század dereká­ig Anglia azok közé az or­szágok közé tartozott, ahol a büntetőtörvények a leg­keményebbek voltak. Már azt is, aki csak megkísérel­te, hogy ellopjon egy nyu- lat, vagy 40 shilling és 6 pennynél többet tulajdoní­tott el, vagy valamilyen ok­iratot meghamisított, halál­ra ítélték. Kétszázharminc- két fajta bűncselekményért járt halálbüntetés, míg Franciaországban csupán hatért. A szigorú törvények elle­nére is nőtt a bűncselekmé­nyek száma Londonban. A társadalmi ellentétek min­den korábbinál nagyobb mértékben kiéleződtek. A tyburni vesztőhelyen a nyil­vános kivégzések egészen 1867-ig népünnepélyszám­ba mentek. A londoni rendőrség vol­taképpeni története 1739- ben kezdődött, amikor a Bow Streeten megnyitot­ták a rendőrbírói hivatalt. A XVIII—XIX. század for­dulójára London még min­dig a világ legnagyobb, s egyben a legtöbb bűnözővel megátkozott városa volt. A szabadversenyes kapitaliz­mus ■ virágkorát élte. Lon­donban mindenki mindenki ellen harcolt. A könyv további részé­ben vagy 16 sztorit találha­tunk. például többek között Hulla a bőröndben. A turf- csalók királya. Az East End-i szajhagyilkos. Az ál- lord ... címmel. Utolsó fejezete egyebek mellett arról ad számot, hogy sok rendőr a munká­ja eredménytelensége miatt leköszön. A Yard újonnan felvett alkalmazottainak mintegy 40 százaléka idő előtt elhagyja a szolgálatot. Hozzájárulnak ehhez a ke­mény igénybevétellel együtt járó veszélyek is: országo­san évente mintegy 8 ezer rendőrt támadnak meg. Igen gördülékeny stílus­ban megismerkedhetünk még sok mindennel: nyo­mozók sikereivel, kudarcai­val. s betekinthetünk az an­gol igazságszolgáltatás mű­ködésébe is. Mégis úgy ér­zem. a Scotland Yard tit­kaiból nem sokat tudtam meg, vagyis a titok megma­radt. (cselényi) II Kelet­a mamarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom