Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

1989. július 29. 5 JJétvégi Jnterjú II „vízfej“ továbbra is megmarad? KFT. KONTRA KÖZPONT Bak Tibor Szegeden született 1956. au­gusztus 6-án. A vegyipari szakközépiskolát már Debrecenben végzi, majd a veszpré­mi vegyipari egyetemen veszi át a szerve­ző vegyész üzemmérnöki diplomát. Ezután elvégzi a Marx Károly Közgadaságtudomá- nyi Egyetem ipari szakát. A Taurus nyír­egyházi gyáránál mint szervező lép először munkába. Nemsokára a megyei állatfor-; galmi és húsipari vállalatnál szervezési osztályvezető és közgazdasági főosztály­vezető. Ezt cseréli fel nyolc hónapra a me- - gyei pártbizottság gazdaságpolitikai osz­tályának munkatársi beosztására. Az el­múlt év december elsejétől pedig a Mező­gép általános vezérigazgató-helyettese. A múlt évi megyei pártértekezleten a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkárának javasolják, amit utólag nem teljesen meg­alapozottnak és előkészitettnek értékel. Ha viszont őt választják meg, elfogadta volna a felkérést. Felesége az örökösföldi iskolá­ban tanít, fia négy és féléves. A A vállalatot 1987-es gazdálkodása miatt büntetőadóval sújtották, amit mostanáig a nyakában cipel. A túlzott bérkiáram­lás, a szocialista exportadó és az eleve veszteséges termékek gyártása miatt a mínusz több tízmillióra rúg. Elképzel­hető, hogy mindezek a csőd szélére so­dorják a nagymúltú céget? — Nincs csőd, ezt nyugodtan merem kije­lenteni. A termelésünk nem stagnál, hanem ' most következik a dinamikus növekedés. Az 1,5 milliárd forintról 1 milliárdra lecsökken- tett termelési érték 95 százalékára már meg­kötöttük a szerződést. Jelenleg ugyan 24 milliós a veszteségünk, amit 39-ről csökken­tettünk le, de ha a kft-k nyereségét is hoz­závesszük, akkor ez a szám már csak 14. Erezhető az elmozdulás a holtpontról. Jelen­tősen csökkentettük a gyártó kapacitásun­kat, hogy ne termelődjön tovább a veszteség. Azoknak a termékeknek a gyártását, ame­lyek induláskor veszteségesek voltak, abba­hagytuk. 0 Megvádolták a Mezőgépet is azzal, hogy az óriási tartozás miatt kikényszeríti az újabb hiteleket, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozza a bankokat, akik kény­telenek újabbakat adni. — Ezt én is hallottam, de ez nem igaz. A Az év elején megkezdődött a vállalat szétdarabolása korlátolt felelősségű tár­saságokká. Miért ezt a társulási formát választották, és tervezik-e a közeljövő­ben hasonlók kialakítását? — A kft szervezése könnyebb és kedve­zőbb mint a részvénytársaság. Korábban a centralizált szervezetnél csak a vállalati központban volt technológia, műszaki fej­lesztés, kereskedelmi hálózat. Amikor el­kezdtük a decentralizált szervezetet kialakí­tani, vagy az a megoldás kínálkozott, hogy teljes egészében leadjuk a.kft-knek ezeket a funkciókat, vagy pedig a központban meg­hagyunk bizonyos funkciókat, és érdekeltté tesszük abban az új vállalkozási formákat, hogy minél több nyereséget érjenek el. Pél­dául a műszaki fejlesztést korábban közpon­tilag irányították, óriási mértékű volt a pa­zarlás, nem lehetett ésszerűen felhasználni a pénzeszközöket, hiszen a műszaki fejlesztők elképzelése ritkán találkozott a gyáregység terveivel. Most létrejött két tervező kft, az Arginov és a Memir, amelyek piaci alapokon szolgáltatást végeznek. Nekik a termelőhe­lyek adják a megrendelést. Eddig 9 kft jött létre, de most megálltunk, mert kifogytunk a tőkéből: ^ Az első kft, a Törzsgyár átalakulásakor a többi gyáregység vezetői nehezmé­nyezték, hogy ők mind anyagi, mind műszaki színvonalban sokkal alacso­nyabb szinten állnak. Már induláskor hátrányba kerülnek a megyeszékhelyen kívül levő gyáregységek. Hogy tudtak a lemaradáson segíteni? — Eddig a fejlesztési források döntő ré­szét Nyíregyházára összpontosították, amely eszközállományban lényegesen felülmúlta a többit. Emiatt nem is invesztáltunk be jelen­tős pénzeszközöket a Törzsgyár átalakulá­sakor. A másik ilyen volt a tiszavasvári gyáregység, amely jelentős külső forrás be­vonásával átalakítja a precíziós öntödéjét. A többi gyáregységgel óvatosan kellett bánni, hiszen profit nélkül kockázatos lett volna őket a piacra engedni. A vállalati központ­nak éppen az a feladata, hogy a többi egy­ség is találja meg azokat a termékeket, ame­lyek nyereségesek, és lehetőséget adnak a megélhetésre. Ezek közül viszonylag jó a helyzet Baktalórántházán, ahol a pótkocsi még mindig olyan termék, amely folyamato- .san fejlesztve' nyereséges. Nyírbátor széles skálán próbál mozogni, de számára is egy olyan külső partner tőkéje jelentene megol­dást, mint egy NSZK-beli hajtóműgyártó cég. Nagykállónak nincs termelési profilja, emiatt oda sürgősen telepíteni kell olyan terméket, amely nyereséges. Fehérgyarmaton az államközi egyezmény alapján még jövő­re is gyártanak lakókocsit. A szocialista exportadó ellenére szeretnénk a szovjet pia­con bentmaradni, ehhez folyamatosan fej­lesztünk és emelünk árat, csak így tudunk minimális nyereséget elérni. Mátészal­kán a szeptemberben induló konté­nergyártás várhatóan öt évre megoldja a gyáregység kapacitásgondját. 0 Ha már a vállalati vagyon jelentős ré­szét a kft-k kezelik, akkor miért van szükség ekkora központ fenntartására? Korábban hasonló volt a helyzet, ami­kor a budapesti székhelyű központi iro­dából irányították a termelést. A szer­vezet tetején a vízfej továbbra is meg­marad? — Ha csak a pénzelvonás és az élősködés lesz a szerepe, akkor saját magát fogja meg­fojtani. A központnak kell megmutatni, hogy képes arra, hogy ne terhelje a kft-ket, és elősegítse ezeknek a termelőhelyeknek az önálló profitcentrumokká való kialakítását. Túloznak azok, akik azt állítják, hogy a veszteségek egyedüli forrása a központ. Az alacsony hatékonyság és az ehhez párosuló gyenge technikai színvonal okozta a mínu­szokat. A vállalati vagyon 40 százalékát ad­tuk kezelésre bérleményként a kft-nek, ame­lyektől az az elvárás, hogy megfelelő va- gyonarányos nyereséget termeljenek. Ha én létrehozok egy kft-t, nem az a cé­lom, hogy a konkurenciát erősítsem. Az is számít, hogy nincs méghatá­rozva, hogy a nyereség bizonyos százalékát automatikusan elvonjuk. A nyereség 10 szá­zaléka mindig helyben marad műszaki fej-. lesztésre, a többi pénzt pedig ott fektetjük be, ahol a legnagyobb hozadék ígérkezik. £ Az apparátus ehhez még mindig tii! nagy. Tervezik-e a további karcsúsítást? — 325-ről eddig 140-re fogyott le a köz­pont, de a tervek szerint ez tovább folyta­tódik. A távlati tervezés és fejlesztés, vala­mint a pénzügyi folyamatok ellenőrzése, a nyereség befektetése, és a marketingmunka, legfőképpen a tőkés export lebonyolítása marad a központban. A háromszintes épület földszintjét kiadtuk a Mezőtradé RT-nek, és a júliustól önálló kft-ként működő vállalko­zási osztálynak. A kiegészítő épületeket és a területet is bérlik. 0 Korábban úgy ismerték a Mezőgépet, mint az idősebb, más helyen megbukott káderek lerakatát, akik szép kis sum­mát kaptak minden hónapban. Velük mi lesz? —. Akikre a vállalat távlati tervezése szempontjából szükség van, azok természe­tesen maradnak. A többieknek felajánljuk a korengedményes nyugdíjaztatást. Ezt a ter­het el kell viselni a vállalatnak. Számuk várhatóan az év végéig 15—20 lesz, nekik körülbelül még 2 évig folyósítjuk a fizeté­süket. £ Ilyen helyzetben, amikGr a Mezőgépet sokan a veszteséges gazdálkodással azo­nosítják, mások viszont elismerik kez­deményezésüket, és a már létrejött új szervezeteket, nem mindegy, hogy a bankok milyen véleményt alakítanak ki önökről. A hitelképesség megállapításá­nál a sorban hol helyezkedik el a Me­zőgép? — Középen. Egy hellyel sem szorultunk hátrébb mint tavaly. A Budapest Bank, az Iparbawk bízik bennünk, az Országos Keres­kedelmi és Hitelbank már kevésbé. Pedig a tárcaközi bizottság által is támogatott 191 milliós hitelkérelmünk jelenleg is náluk van, ebből elsősorban a nyugati előírásoknak megfelelő konténerek gyártását finanszíroz­nánk. Ehhez a megyei tanácshoz is benyújtottunk foglalkoztatást bővítő pályázatot. Azért is nem a további darabolás a cél, mert a vállalat hitelkérelemnél ki tudja használni a nagyságának előnyeit. Ha a Mezőgép kér hitelt, a nagyobb vagyon mi­att nagyobb a biztosíték a megtérülésre, mint egy kft-nek. 0 Kinek van joga eldönteni, hogy egy üz­let mennyire nyereséges, és főleg azt, hogy melyik kft vállalja? — A végső döntés a termelőhelyeké, ők állapodnak meg az árban és abban, hogy milyen határidőre vállalják a munkát. A központ egy-ey gnyereséges vállalkozás után az ilyen kiközvetítésért jutalékot fog kérni. 0 Ne.'i gondoltak-e arra, hogy átfestik a cég táblát, lassan alig gyártanak mező- gazdaságban használatos termékeket? — A cégtábla marad, ez még csak szóba se került. Nem ott van az elmozdulás, hogy nem gyártunk mezőgazdasági gépeket, ha­nem az alapvető szerkezetváltás oka, hogy kétezerről 750-re csökkent a Tajga lakóko­csik gyártása. Egyedül a fehérgyarma­ti gyáregység csinálja tovább, amely a fej­lesztések eredményeként belföldre is szállít, és a tervek szerint esetleg a nyugati piac is szóba jöhet. A többi helyeken megmaradt például az állattartás gépeinek, a szűrőcik­lonoknak, a folyékony műtrágya-szállítók­nak a gyártása. Jelenleg a magángazdasá­goknak tervezünk olyan kis gépeket, ame­lyeket az őszi Budapesti Nemzetközi Vásá­ron fogunk bemutatni. Mivel a tőkénk kezd kiapadni, külső forrást keresünk, és olyan vállalkozásba fogunk, amely kevésbé tőke­igényes, viszont pénzforrást jelent a további elképzelésekhez. Ilyen a Mezőtrade RT, amely 31 milliós külső forrással jött létre, ebből 21 millió a nyugati. Erre saját erőből, nem lett volna pénz. Az RT egy hónapon belül megkezdi a Ford személygépkocsik és kisbuszok bérbeadását. Egy rongyosbutikot is nyitunk Nyíregyházán, ebből is hasznot remélünk. — A tervezett intézkedések hatásá­ra reméljük nem lesz veszteségünk, sőt egy szerény, ötmilliós nyereséget is elkönyvelhe­tünk. Q Működik-e továbbra is a Vállalati Ta­nács? — A kft-k már nem képviselik magukat a VT-ben, a központ és a gyáregységek saját területükön határozzák meg a feladatokat. Az egyeztetés a kft-kel továbbra is nélkülöz­hetetlen, de ez nem a VT-üléseken zajlik. 0 Azt hallottam, hogy megfogadta ön cs Szemján Tibor vezérigazgató, hogy ad­dig nem emelkedik a fizetésük, amíg je­lentős elmozdulás nem tapasztalható? — A vezérigazgató fizetése egy évig állan­dó volt, most emelték. A központban levő igazgatóké és az enyém például 9 hónapja állandó. A kft-k ügyvezető igazgatóinak már magasabb a fizetése, mint nekem. Ezt nem panaszkodásként mondom, de tartjuk ma­gunkat az elhatározásunkhoz. Csakúgy mint ahhoz, hogy veszteséges vállalatként nem kaptak jutalmat a vezetők. 0 Köszönöm az interjút. Máthé Csaba | Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE ... a mai fiataloknak az a legnagyobb baja, hogy mindenki rájuk figyel, az ő érdekeiket védi. Persze csak papíron és szavakban. Nem akarok egyetlen szer­vezetet kiragadni, de jó volna, ha kö­zülük valaki végre megmondaná, hogy amiért programjaikban leginkább „har­colnak”, abból mikorra tudnak gyakor­latban valamit is felmutatni. Az ország azzal van tele, hogy legye­nek az eddigieknél jóval nagyobb ked­vezmények, a fiatalok lakáshoz jutásá­nál, és hogy az első munkahelyhez is minden fiatalnak legyen joga, lehető­sége. Fiatalok lakáshoz jutása: ez valami olyasmi, mint egy délibáb. Érdemes volna egyszer számba venni, hogy ami­óta megy ez a „nagy harc” a fiatalok könnyebb lakáshoz juttatásáért, meny­nyit romlott a helyzet. Mennyivel ne­hezebb ma lakáshoz jutni, mint akár­csak egy évvel ezelőtt is. Az idő nem az ifjúságnak, hanem a spekulánsoknak és az újgazdagoknak kedvez. Akinek pedig mégis sikerül lakáshoz jutnia, azt a hosszúlejáratú, magaskamatozá­sú kölcsönök úgy kísérik végig az éle­te során, mint a saját árnyéka. Első munkahely. Szerencsésnek — vagy protekciósnak — mondhatja ma­gát, akinek érettségi, szakmunkásvizs­ga, vagy államvizsga után sikerül jól elhelyezkednie. Kívülről talán nem lát­szik ilyen rossznak a helyzet, de erről azokat a fiatalokat kellene megkérdez­ni, akik hónapokat szaladgálnak munkahely után. Főleg vidéken nagyon sokan nem is tudnak elhelyezkedni a szakmájukban, vagy amikor meghall­ják, mennyi lesz a keresetük, már nem is nagyon akarnak. Munkám során gyakran találkoztam olyan huszonéves bolti eladókkal, fiatal szövőnőkkel, be­tanított munkásokkal, akik négyezer forint körül kerestek. Még bennem is él az a megalázó érzés, amit ekkor él­tem át, amikor 1984-ben friss diplo­másként 3350 forintos kezdőfizetéssel vágtam neki a nagybetűs életnek. Aki­nek egy csepp érzéke van a realitáshoz, az tudja, hogy az előbb említett fize­tésből családot alapítani, lakásra gyűj­teni, jövőre gondolni nem lehet. Ma­rad tehát az, amibe belenőnek otthon a gyerekek: másodállás, mellékállás, feketepénzek és ügyeskedés. Persze van egy rétege az ijúságnak, amely ugyancsak jól él. Ök azok akik­nek csak megszületni volt nehéz. Apu­ka és anyuka ellátja csemetéjét min­den földi jóval. Így nem is csoda, ha jobbára ebből a körből kerülnek ki azok, akik nehezebben illeszkednek be a társaik közé. Aztán van egy olyan réteg is, amelyik nem politizál, nem akar tudomást venni semmiről, nincs jövőképe, nincsenek életcéljai, máról holnapra él. Közülük kerülnek ki az állomások, elhagyott helyiségek, bördzsekis éjszakai ügyele­tesei, valamint a rockkoncertek csá- poló, őrjöngő, táncoló szereplői. Óriási tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ők azok, akik rendszeresen erőszakos- kodnak. Sokkal több a balhé a „jólöl­tözött” diszkókban, ahová ők nemigen kívánkoznak, és nem is jutnak el. Tudom, az egyre nehezülő körülmé­nyeink ellenére ma is vannak „normá­lisan” élő, fejlődő gyerekek, de a mai sokszínű politikai világban hovatovább ők azok, akik deviánsnak számítanak, ök még fel merik tenni a kérdést: miért nincs meg még mai napig a fe­lelőse annak, hogy az érettségi körül ilyen botrányok történtek? Hogy a folyton csak nyilatkozók, egymást túlli­citálni igyek­vők mikor tesznek már valamit is konkrétan le az asztalra? Szerintem a mai fiatalok­nak az a leg­nagyobb baja, hogy mindenki rájuk figyel, az ö érdekeit vé­di. Persze csak papíron és sza­vakban ... Száraz Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom