Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

1989. július ,28. Kelet-Magyarország 3 A szavak és tettek egysége hiányzik Reformkörök válaszúton Csecsemőruházat ráfizetéssel — és a megoldás A fel nem vett prémium Helybe viszik a mintakollekciót Anyagbolyholás csecsemőruh ákhoz. A MSZMP REFORMKÖ­REI szeptemberben országos tanácskozást tartanak. En­nék előkészítését szolgálja az a pénteki budapesti ta­nácskozás, amelyen a vidéki refonmlkörök képviselői is részt vesznek. Ebből az alka­lomból célszerűnek tűnik néhány, sokunkat foglalkoz­tató kérdés nyilvános felve­tése. Több reformkort - zavarba hoztak az MSZMP KB jú­nius 23—24~i ülésén született személyi döntések. Nem vé­letlen, hogy az ülésen elfo­gadott állásfoglalásról a re­formkörök nemiigen nyilat­koztak, pedig az jelentős re- formirányú fordulatot tartal­maz, még ha kompromisszu­mok árán is. Nyilván további közös vitatást igényéi, hogy mit értünk modellváltáson, melyek azok a .szocialista ér­tékek, melyeket továbbra is Vállalni akarunk, sőt arról is nyíltan kellene eszmét cse­rélni, hogy mennyiben te­kinthető a sztálini és a poszt­sztálini modell létező szoci­alizmusnak? Az elmúlt egy hónap alatt az élet számos kérdést meg­válaszolt, másokat továbbra is nyitva hagyott. Ügy lá­tom, Nyers Rezső pártunk­nak nem formális elnöke, hanem valóban a párt első emberévé vált, akiinek hite­lességét kevesen kérdőjele­zik meg. Több évtizedes ki­tartása a reformok ügye mellett alkalmassá tette ar­ra, hogy több száz ezer kom­munista összefogását — ha nem is monolit egységét — elősegítse. Meggyőződésem, hamis il­lúziót kerget, aki az egyfor­mán gondolkodásban látja pártunk választásai esélye­inek kulcsát. A hangsúlyt az önállóan gondolkodó egyének és irányzatok összefogására kellene fektetnünk. Az össze­fogás céljának pediig nemze­tünk mielőbbi felemelkedé­sének szolgálatát tekintem, amihez csupán eszköz és nem cél a választási siker. AZ MSZMP REFORM SZÁRNYA (amelynek csu­pán részei a reformkorok, még ha a legszervezettebbek is) jelentős sikereket tudlhat magának. Legjelentősebbek talán az igazi platformsza­badság kivívása, a párt- kongresszus idei összehívása a reformerők túlsúlyra jut­tatása a legfelsőbb vezetés­ben és a helyi pártszervek­ben, a reformszáíny állás­pontjának megjelenése kü­lönféle kérdésékben a párt hivatalos álláspontjaiként. Például a budapesti párt- bizottság végrehajtó bizott­ságának Mit képviseljünk? — című vitaanyaga, amely a szegedi platformtervezet gondolatvilágából merít. Ami zavarba hoz sokaikat: a sza­vak és a tettek egységének hiánya. Gondolok itt a kong­resszusi küldöttválasztások anomáliáira, s ez különösen Budapesten szembeszökő, a tisztségviselők újraválasztá­sának halogatására az alap- szervi vezetőségéktől kezdve felfelé, a görcsös ragaszko­dásra a taüldöttválasztások augusztusi lezongorázására, holott már fél ország reform- körei 'követelik ennék szep­temberre halasztását, nem is beszélve a kongresszus idő­pontja körüli csetepatéról. Mindennek ellenére pár­tunk vezetése már nem hát­rál, hanem előre megy, és igyekszik a társadalmi moz­gások élére állni. Ebben a hivatásos pártmunkásak egy része segíti. Még óriási mun­ka áll előttünk, ha azt akar­juk, hogy a kongresszusig a párt újjászülessen, hiteles programmal .— és ami leg­alább ilyen fontos — minden szinten hiteles vezetőkkel, képviselőjelöltekkel állhas­son ki a választók élé meg­méretni magát Jelképes értékű, hogy a párt elnökének első nyilvá­nos közszereplésére július 5- ón került sor a budapesti re- formikörök több száz képvi­selője előtt. Egyebek között arról szólt, hogy a reformko­rokét a párt avantgardjának tekinti .1 Szavaiban tapintatos ta­nács is vélt: arra ds vigyáz­ni kell, ne szaladjon túlzot­tan előre, mert ha a derék­had leszakad, az élcsapat magárá triarad. Ügy tűnik, ezt a vidéki reformkorok — helyi sajátosságaiból faka­dóan — maguktól és hama­rabb felismerték, mint ahogy azt is, hogy együtt ikell mű­ködni a pártapparátusiból is azokkal, akilk őszintén óhajt­ják ezt. Mindezt persze sok budapesti reformkor is fel­ismerte, csak némi késéssel. FONTOSNAK TARTOM, hogy ne csupán a saját szab- lyájukat élesítsék, ne akar­junk egyre radikálisabb jed­sza vakkal versenyezni a pártvezetés — nagyrészt tő­lünk átvett — céljaival. Moz­galmi jellegünket megtartva célszerű lenne aktív integrá­ló szerepet betöltenünfc a kongresszusi felkészülés fo­lyamatában. Jelenti ez a do­kumentumok előkészítésében való aktív részvételt is, de mindenekelőtt a párton be­lüli és a párton 'kívüli töme­gekkel folytatandó még ak­tívabb párbeszédet. Nem vé­letlen, hogy éppen most, a többpártrendszer csiráiinők megjelenésekor kezdi betölte­ni pártunlk önmaga ellenzé­kének szerepét is, ami a párt­államban lehetetlen volt. Azonban a pártnak újjászü­letésében csak konstruktív ellenzék segíthet belülről.. Szántó György az MSZMP Reformkörök Országos Tanácskozása Előlkészítő Bizottságának tagja A csecsemők nem is gondol­ják, nem is gondolhatják, hogy mennyi galibát okoztak a múlt évben öltözködésük­kel. Mivel csökkentették a csecsemőruhák állami dotá­cióját, a szülőknek egyre mélyebben kellett a zsebük­be nyúlniuk egy-egy vásár­lásnál. A gyártók az új szabályozórendszer miatt 'kénytelen-kelletlen vissza­árazták termékeiket 1988. január 1-től. Erre ugyan rá­tették az általános forgalmi adót, amit a vevő megfize­tett, de ebből a gyártó nem részesült. Nem ilyen búcsút... Az állam a növekvő ára­kat szociális juttatásokkal próbálta ellentételezni, a gyártónak viszont saját ma­gának kellett kigazdálkodni az árcsökkenés okozta vesz­teséget. Voltak, akiknek nem sikerült. A mátészalkai Szatmárvidéki Háziipari Szö­vetkezet, amely fennállása óta valamennyi évben nye­reséges volt, egy év alatt 400 ezer forint veszteséget gyűjtött be a csecsemőruhá­zaton. A sors paradoxona, hogy Nagy Sándorné, aki közel három cikluson keresztül, több mint tíz évig állt a szövetkezet élén, nyugdíjba vonulásakor nem ilyen bú­csút képzelt a szövetkezet­től. Az idei tisztújító köz­gyűlésen a búcsúzkodás örömébe némi üröm is ve­gyült. Helyét a korábbi műszaki vezető, Zámoliné Szűcs Mária vette át. — Mivel a lekötött szer­ződéseket nem akartuk egy­oldalúan felbontani, vesz­teségesen voltunk kénytele­nek termelni — elemzi a 400 ezres mínusz okait. — A szerződések teljesítése után teljes ' modeüváltást hajtottunk végre, ami leg­főképpen a belföldi értéke­sítésen alapul. Divatosabb bakfis ruhákat gyártunk és áttértünk a munkaruházati termékekre. A textilkonfek­ció bővítése mellett leszű­kítettük a horgolt termékek gyártását, amelyre beszűkült a kereslet. A csecsemőruhák­nál a kétrészes garnitúrákat, sapkákat és kocsikabátot hagytuk meg, amelyek még mindig nyereségesek. Rossz adós? Érdekes, hogy a veszteség ellenére a kitűzött termelési értéket elérte a szövetkezet, amely a vezetőknek prémium fizetésére adott volna lehe­tőséget. Azonban a vezetőség úgy döntött, hogy egy fillért sem vesz fel, mondván, ők is osztozzanak a dolgozók­kal, akik szintén nem kaptak jutalmat. Utóbbiak nem is bánták, bár hozzátették, hogy nem sajnálják azt az ezer forintot, ha a vezetők­nek sem fizetik ki a 10—15 ezret. A 400 ezres veszteséget pedig az Ipari Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetsége finanszírozta. A fejlesztési alapból furcsa módon a KISZÖV elnöksége csak a legmagasabb, 15 szá­zalékos kamat mellett adott hitelt. Az indoklás szerint a szövetkezetnek amúgy is van' hiteltörlesztési kötele­zettsége, amelyet átüteme­zett, emiatt, ahogy a köz­nyelv mondja, rossz adóssá Vált. A jelek szerint kiheverte a szövetkezet a 400 ezres sokkot, hiszen az idei év el­ső félévét 553 ezres nyere­séggel zárta. Kifizették a KISZÖV-nek az idei évre esedékes 300 ezret és még pénzük is maradt 8—10 szá­zalékos bérfejlesztésre. Eb­iben az évben 1 milliós ér­tékben blúzokat, szoknyákat készítenek NSZK-beli ex­portra, a hazai nagykeres­kedelmi vállalatok pedig fo­lyamatosan „nyüstölik” ajánlataikkal. Ezt a szót használta az elnökasszony. Magyarázatként hozzátette, minden után menni kell, aki helyben várja a megren­delőt és nem viszi a he­lyébe a mintakollekciót, amellett a piac öles léptek­kel megy el. Ismét nyereséges — Amikor rosszabbul ment a sarunk, sokan itthagytak minket — értékeli helyzetü­ket az elnöknő. — A szálkái telepen hatvanan, Fehér- gyarmaton 25-en dolgoznak. Sajnos a bedolgozóink szinte teljesen kikoptak, már a2 idősebbek sem vállalják a hímzéseket, amelyekért ne­vetséges árat, óránként mindössze három forintot tudnánk fizetni ahhoz, hogy nyereségünk legyen. A szál­kái boltunkat megtartjuk, de ott a társszövetkezettől vá­sárolt népművészeti termé­keket áruljuk. Most ismét nyereségesek vagyunk, rje- méljük, egyszer és utoljára könyveltünk el veszteséget. Máthé Csaba Hogyan lesz demokratikus kfildöttválasztás? Nem egyszerű jelölni Nyíregyházán azt a 14 küldöt­tet, aki a város és környéke tagságát képviseli az MSZMP október 7-i kongresszusán. Többen azt tették szóvá, hogy a bonyolult kiválasztás miatt megint nem a tagság, hanem az apparátus javaslata lesz a „győz­tes”. Hogy miként vélekednek erről. Értei Lászlót, a városi pártbizottság tagját kérdeztük. — Sokat meditáltunk, melyik módszer lesz a jó a küldöttválasztásra, végül arra jutottam, hogy ennél demokratikusabb megoldást nehéz elképzelni. Ugyanis nem kötelező, de valamennyi alapszervezet állíthat küldöttet, s a 372 titkár kell, hogy vállalkozzon annak megítélésére, melyik jelölt a legesélyesebb. — Ez egy szűrő, amit beépítéttek? — Tulajdonképpen olyan szűkítés, amely még nem korlátoz semmit. Ugyanis az augusztus 25-ére terve­zett kongresszusi fórumot tartom a legfontosabbnak. Itt minden alapszervezettől 3—5 küldött vehet részt, s ha összejön ezer ember, akkor előttük kell a jelöl­teknek kifejteni platformjukat, mit akarnak képvisel­ni a kongresszuson. Márpedig a választóvíz éppen ez. Kiállni ezer ember elé, s elmondani röviden a saját programot. Ráadásul ezen a fórumon is részt vehet bármely érdeklődő párttag és javasolhat küldöttet. — Nem kell attól félni, hogy minden alapszervezet kü­lön jelöltet állít, s akkor nehéz választani? — Ha igazán felmérik a helyzetet, akkor — a gya­korlati ismereteim szerint — nem lesz bO—80 jelöltnél több. de az előbbiek szerint még közülük sem vállalja mindenki a szereplést. A kongresszusi fórum pedig éppen a jelöltek meghallgatása után választja meg azt a 14 küldöttet, aki a várost képviseli. L. B. SZAKMAI ELISMERÉS. Kobayashi Ken-Ichiró tetszését nyilvánítja Kovács Imre fuvolaművész közönségsikert ki­váltó szólója után. (Képünk a múlt héten, a pénteki kon­certen készült, a nyírbátori református templomban.) (Su­rf Attila (elvétele) 4 z üzletszerű tervező otthonában fogad­ja partnereit. Akinek bárcája van, ma már legáli­san is gyakorolhatja ezt az ősi mesterséget. De az épí- tésrendészet és az adóhiva­tal nyilvántart minden lé­gyottot. Az üzletszerű tervező nem strichel az utcán. Fel lehet hívni telefonon, és megbe­szélni vele a randevút. Az­tán az építtető felmegy a tervező lakására, és előad­ja óhajait. Rendszerint pa­naszkodással kezdik. Hogy a jelenlegi lakását unja, es­te a hideg panelfalak fo­gadják, megelégedetten vele, végre ő is egy kis me­legségre vágyik, és ezt ott­hon nem kapja meg. Az üzletszerű tervező együttérzően hallgatja a szegény boldogtalan pana­szait. már az is megköny- nyebbülést jelent számára, majd megpróbálja kifag­gatni, hogyan él, milyenek a szokásai. Paplan alatt sze­ret-e. vagy felette szokott aludni, melyik oldalára for­dul. Szereti-e a kiskapukat, bírja-e a lépcsőn való járást, stb. Aztán megkezdődik a ter­vezői előjáték. Az építész felvázol egy csodálatos la­kást. afféle Corbusiéset, amit az építtető majd ma­gáévá tehet. Tágas, ottho- nqs, vannak benne intim hálók, szauna, videoszalon, kandalló, úszómedence. A padlón heverőknek pad­lófűtés, a megemelkedni vágyóknak bárszék a drink­bárban. Az építtető elandalodik. — de szép is lenne. — ön­érzetét legyezgeti. érzékeit csiklandozza, fantáziáját megmozgatja, ahogy bele­képzeli magát a pompás környezetbe... De képzele­te szegényes. Nem tud megszabadulni a sztereotí­piáitól. Hiába ül vele szem­ben a szakma mestere, nem tudja maradéktalanul örö­mét szerelni. Valamikor volt valami viszonya egy szomszéd házzal, az jó volt neki. Itt is azt szeretné megkapni. Látott egy video­filmei egy kéjlakról, olyat képzel el magának. Meg­próbálja elmondani. Ilyes­mik maradtak meg az em­lékezetében. hogy kétsze­mélyes fürdőkád, masszázs­szoba, Schwarzenegger- szerű gyúrómesterrel, te­tőterasz. télikert, lovak, lo­vagok, golfpálya ... Az üzletszerű tervező megpróbálja visszarántani a magyar valóság talajára partnerét. Mérje fel saját képessé­geit. Mennyi pénze van, mennyi hitelt tud felvenni, mennyi lesz a törlesztés. Javasolja, hogy tervezés közben legyenek óvatosak. Legjobb óvszer, ha addig nyújtózkodnak, ameddig a takaró ér. És akkor nem rokkan bele az ember, nem kap sérvet az erőlködésbe, nem kell kezeltetni magát évekig a tervezés következ­ményeiért. Ekkor az építtető szé­gyenkezve ugyan, de elő­vesz egy kockás füzetlapot, ahol megrajzolta, hogy ho­gyan is szeretné. Hemzseg­nek a papíron a perverzi­tások, rossz szokások, hi­bás beidegződések. Például: a WC nyíljon az éléskam­rából, lépcső vezessen fel a családfő hokedlijéhez. A há­lószobán ne legyen ablak, mert szégyenlősek, viszont tükörrel legyen burkolva a plafonja is. Kis kémlelő­nyílás nézzen a szomszéd felé. mert ott meztelenül szokott napozni a nagy­lány. mmágcsó vezessen fel a Wf kéményben a tetőre, mert holdkóros, és ott akar kijárni. A garázs­ban fordítókorong legyen beépítve, mert nem tud ki­tárolni ... Az üzletszerű tervező is arról álmodik, hogy egy­szer megtervezi az „Év la- kóházá”-t, de aztán csak legyint egyet és unottan ne­kikezd szakmája örömtelin gyakorlásához. Kulcsár Attila ^MEGKÉRDEZTÜK ;j Az üzletszerű tervező

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom