Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

1989. július 28. Kelet-Magyarország Váltsunk szakmát Kívánság szerint hozzá­segít az első, vagy a má­sodik szakma megszerzé­séhez, átképez, betanítást vállal a KIOSZ Oktatási és Szakmafejlesztési Köz­pontja. A nyíregyházi ki- rendeltség jóvoltából a napokban sokan találhat­tak postaládájukban a részletekről is tájékoztató szórólapot. Jómagam ugyan nem akarok átnyergelni sem kandallóépítőnek, sem pedig lábápolónak, vagy vi­rágkötőnek (habár ez utób­bit szívesen csinálnám ...), de azt el kell ismerni, okos kezdeményezést istápol a KIOSZ mindennek meg­szervezésével. Hiszen szép számmal vannak olyanok, akik nem boldogulnak — esetleg már eleve csak jobb híján választott — szakmájuk­ban, a szakképzetlenek seregéről nem is szólva. Nekik, rajtuk kíván segíte­ni a KIOSZ oktatási köz­pontja azzal, hogy mintegy hatvan szakmában szervezi meg a tanfolyamot, a ké­pesítést adó vizsgát, az adótanfolyamtól kezdve a könyvkötőn át a videofel­vétel-készítő tanfolyamig. Sőt, még azt is vállalják, hogy ha összejön húsz­huszonöt jelentkező, akkor bármilyen, az ő kínála­tukban nem szereplő szak­ma oktatását megszerve­zik. Nagy kár, hogy eddig náluk nem volt mindenna­pos gyakorlat a szükség szerinti átképzés (miközben van olyan — fejlett ipari — ország, amelyben élete során egy munkás átlago-' san négyszer képzi át ma­gát ...) Ajánljuk a lehe­tőséget — az említettek mellett — azoknak a fiata­loknak is, akik elvégezték ugyan az általános iskolát, de nem sikerült továbbta­nulniuk. S ilyenek több százan vannak megyénk­ben is. <gm) Szempontok Í*T gyes ötletnek, hasznos lapnia'k tartom a Talló­I) zót. Most, amikor úgy elárasztanak bennünket a sajtótermékek, hogy azt már sem pénzzel, sem idővel nem lehet bírni — igazán kapóra jön egy olyan kiadvány, amely az egy hét alatt megjelent leg­érdekesebb írásokból válogat. Nem tetszik viszont a lapban hétről hétre olvasható javaslat (kérés?): „Ne csak könyvet, Tallózót se ad­jon kölcsön!” Értem én az okot — ez az újság is pi­acról él, és akkor él meg, ha minél többet meg-, nem ped/ig kölcsönveszik. Mégis sakkal rokonszenvesebb az a tanács, amely a Magyar Nemzetben szokott fel-fel- tűnni; „Olvasd — és add tovább!” Laboratóriumi, egész­ségügyi, oktatási és ipari célú üvegeszkőzöket gyártanak hazai és szoci­alista piacra a Vörös Csillag Tsz üvegtechnikai Termelési Társulásánál. Emellett brit, NSZK-beli és olasz megrendelésre is dolgoznak. Képünkön üvegművesek célgépeiken anatómiai tölcséreket for­málnak. (Sári Attila fel­vétele) r 1 fcd házunkat még KpSalig laktuk be, ämikor a vakolat hol tenyérnyi, hol még attól is nagyobb foltok­ban kezdett hullani. Elő gyorsan egy falra akasztható tárgyat, amely­nek feladata elsősorban a takarás és nem a prakti­kum, avagy esztétikum, elő egy szög, kalapács. Óvatos pöccintés a falra és a folt még terebélye- sebb méreteket ölt. No, egy faliszőnyeg — van itt leleményesség! —, az jó nagy, sok ilyen hámló vakolatot eltakar. Az eredmény siralmas. Hol itt a hiba? Anyagot mi szereztük be, mindig azt éá ahriytt,1,/ amit és amennyit kőművesünk kért. Hát akkor kérdez­zük meg őt. A mester joviális arccal — mint nagybetegek ágyánál az orvos — végigkopogtatjá a falat, s kész a diagnó­zis: „sovány a vakolat (kevés benne a mész), nincs különsebb problé­ma (?), majd a következő festésnél leverjük és újra­simítjuk”. Nyugodtan távozik. Meredt arccal nézem a friss szagú .lakást, .a hír bátlan tükörfényes par­kettát, emlékeimben a házépítés és költözködés kitörölhetetlen rémsége­ivel. Jónás Körkérdés egy témáról párton belül és kívül Boró András, a Tisza men­ti Regionális Vízművek gesz- terédi vízműtelepének főgé­pésze: „Minél több szálból...“ — Először is azt kellene el­döntenünk, kinek a pártja akarunk lenni, kiknek az ér­dekeit kívánjuk képviselni. Meggyőződésem, azt az elne­vezést. hogy munkáspárt, el kell felejtenünk, mert ha ra­gaszkodunk hozzá, a szó szo­ros értelmében eltaszítjuk magunktól azokat, akik nem tartoznak szorosan e kategó­riába. márpedig ez kész ön- gyilkosság. hiszen a mereven vett nagyipari munkásság aránya mind kisebb. Márpe­dig én nem hiszem azt. hogy ez a párt arra lenne kárhoz­tatva, hogy a lakosság mind­össze húsz-harminc százalé­kának érdekében emelie fel a szavát. — Elég baj volt az eddig is. hogy a párttagság meg­felelő összetételére vigyázva elutasítottuk azoknak a fel­vételi kérelmét, akik szár­mazásuk, munkakörük miatt jutottak erre a sorsra. Fel­mérhetetlenül nagy kárt oko­zott ezzel az MSZMP magá­• nak. A sokakat sértő diszk­riminációra hozzam fel a sa­ját példámat? A hetvenes években a Hajdúsági Ipar­művekben dolgoztam műve­zetőként, s mint ilyen, szel­lemi foglalkozásúnak mi­nősültem. öt éven át fo­lyamatosan elutasították fel­vételi kérelmemet a pártba. Mikor hazajöttem Geszteréd- re, fizikai állományba kerül­tem, s azon nyomban párttag lehettem. Ki, s milyen alapon döntötte el, hogy én Geszte- réden igazibb kommunista lettem, mint voltam tíz kilo­méterrel odább. Téglásón? S hányán hozhatnának még fel hasonló példákat? — Egy pártról természete­sen sokat elárul az, milyenek a vezetői. Irigykedve nézem, Nyugaton egy-egy pártveze­tő, vagy államférfi milyen népszerű, s azt jórészt annak köszönhetik, hogy úgy visel­kednek, élnek, mint a hét­köznapi emberek. Gondoljunk bele,' ha nálunk egy KB- titkár, vagy megyei első titkár megjelent egy-egy ki­sebb településen ...! Mintha valamelyik rettegett sah, vagy szultán jött volna kö­zénk. Éppen ezért hangsúlyo­zom a szerénységet, a tisz­tességet. A párt esetében pe­dig á sokszínűségét. Gondol­junk a kötél példájára. Azt minél több szálból fonják, annál erősebb. Nem lebet „hivatalból...“ Kolláth László, a jármi- paposi általános iskola igaz­gatója: — Ez a párt eddig dekla­ráltan a munkásosztály párt­ja volt, ami nem is lett vol­na baj. ha működnek olyan pártok is, melyek más osztá­lyok, rétegek képviseletét is ... hogyha valaki tíz évnél nem régebben megszerzett ingatlant értékesít, az ebből származó jövedelem egy ré­szét gyermeke részére la­kásvásárlásra fordítja, jár-e az adókedvezmény? — Igenis, jár. De nemcsak a lakásvásárlásra fordított összeg után, hanem a la­kás építésére, bővítésére, vagy lakásbérleti jog meg­szerzésére fordított összeg után is. A jogosuljak köre pedig magába foglalja a ma­gánszemély és házastársán kívül a volt házastársat, a szülőket, gyermekeket. Jó tudni, hogy a törvény e rendelkezéseit visszame­nőleg 1988. január 1-jétől kell alkalmazni. Azt is tisz­tázni kell, hogy milyen idő­szakon belül kell az összeget lakáscélra felhasználni, mert a rendelet erre is tartalmaz kikötéseket: lakásvásárlás és nbővítés, továbbá lakás- bérleti jog megszerzése ese­tén az eladás évében és az ezt követő évben lakásépí­tés esetén az elidegenítés éve és az azt követő négy évben. Ebben a vonatkozás­ban az eladást megelőző hat hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni. A tör­vény lakásbővítés alatt a lakás alapterületének, vagy szobaszámának növelését ér­ti. (csornai) ellátják. A második világhá­borút követően megmutatko­zott a nagy hagyományú szo­ciáldemokraták, az érthetően nagy tömegbázissal rendelke­ző kisgazdák mellett a kom­munisták ereje. Rendkívül rokonszenves programjuk­nak köszönhetően számotte­vő támogatásra találtak, hi­szen a társadalom legeleset­tebb tagjaival vállaltak sors­közösséget. s az minden em­berül gondolkodó embernek meg kellett, hogy üsse a szí­vét. Sajnos, ez a törekvés később szólammá silányult. Azt hangoztatták, hogy ei a párt a népért van, de kide­rült. nemhogy a népnek, de a munkásságnak az érdekeit sem tartották mindig a leg­fontosabb elvként szem előtt. — Manapság jó néhányan előre megjósolják az MSZMP választási kudarcát. Én. mint pártokon kívüli, korántsem vagyok ebben ennyire biztos, s abban sem, hogy az lenne az üdvös, ha ellenzékbe szo­rulna. Azt ugyanis tudomá­sul kell vennünk, hogy ma js az MSZMP a legszervezet , tebb, legnagyobb bázissal rendelkező párt az ország­ban. s berkeiben igen bizta­tó változásoknak lehetünk szemtanúi. Csak nehogy a megújulásra való törekvése csupán taktikai lépés legyen! S nehogy győzelme esetén visszatérjen a korábbi gya­korlatához, amikor abban a hiszemben élt, ebben az or­szágban mindössze nyolc- százezer okos ember él. a ve­zetők fent és lent csupán közülük kerülhetnek ki. En­nek következményeibe jobb bele sem gondolni. Őszinte szándékkal Szabados József, a bakta- lórántházi nagyközségi tanács elnöke: '■— Tisztább, egységesebb, a mainál sokkal világosabb programmal rendelkező párt­nak szeretnék a tagja lenni. Ám félek, ez csak akkor le­hetséges. ha újból hozzálá­tunk az építkezéshez, mely természetesen sok kínnal, bajlódással jár. Igaz. a tag- könyvcserék alkalmából tör­tént már néhány bátortalan próbálkozás, hogy a nem iga­zán közénk valóktól megsza­baduljunk, de csalódnunk kellett. Nem sikerült a párt öntisztulását elérni, s én ezen cseppet sem csodálkoz-. tam. Ugyanis, különösen a kisebb településeken, ahol mindenki ismeri egymást, egészen a legutóbbi időkig kész öngyilkosság volt kilép­ni a pártból, mert aki ezt tet­te, a jó értelemben vett to­vábbi karrierje igencsak megnehezedett. Márpedig semmi szükség sincs ma már arra, hogy valaki érdekből legyen tagja ennek a párt­nak. El kell válnunk aztiye- nektől. többek között azért, hogy az őszinte szándék ve­zérelte embereket ne riasz- szuk el magunktól. — Sokakkal együtt val­lom, át kell szervezni a párt hatalmi struktúráját is. Nem hiszem, hogy sokáig szükség van még például a vállalati, vagy a községi pártbizottsá­gokra. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben — még ha ma gyakran kritizálják is őket — sok segítséget is kap­tunk tőlük, de mostanra e hatalmi szerkezet fölött el­járt az idő. Adjuk meg a le­hetőséget a vállalati, tanácsi, intézményi vezetőknek, hogy ők döntsenek a fontos kér­désekben. Higgyük el. hogy jót akarnak, s értik a dolgu­kat. Balogh Géza Tisza-parti sátorozók. (s. a.) Fantasztikus novellák (2.) A hangverseny A hangverseny- terem zsúfolásig megtelt. A világ­hírű zongoramű­vész __ egyébként hazánkfia — hangversenyére csak az érdeklő­dök kis része jut­hatott be. Ponto­san nyolc órakor elhalkult a zson­gás. Felgyűltök a reflektorok, és tö­kéletes szabású frakkjában meg­jelent a zongora­virtuóz. Tomboló tapsvihar 'fogadta. A zenei világ elő­kelőségei, partitú­rát szorongató hangversenyra­jongók, a komoly zene fanatikusai szent eksztázisban várták a Mestert. A művész mély meghajlással kö­szönte meg az előlegezett tapso­kat, aztán leült a zongorához, és máris felcsendült Liszt egyik zon­goraversenye. A Mester szinte rá­feküdt a zene hullámaira, és áj- tatos révületben tolmácsolta a ze­neművet. Ekkor a negyedik sorból felkiáltott egy zengő barna bari­ton: — Azt húzd in­kább, Lajos, hogy „Nem loptam én életemben, csak egy c’sikót Debre­cenben.” A teremben jéghideggé der­medt a levegő. Mindenki azt vár­ta hogy a Mester felugrik, és ha­lálra sértve elro­han. Más történt. XJjjai egy pilla­natra megálltak a billentyűkön, az­tán eljátszotta a megrendelt dalt. Ráadásként a „Nem vagy le­gény, Berci, nem mersz _ megölelni” kezdetű nótát muzsikálta. A koncert befeje­zéseként az egész terem együtt éne­kelt a Mesterrel: — Szeressük egymást, gyere­kek, a, szív a leg­szebb kincs... A hangverseny után felkereke­dett az egész tár­saság és a Mes­terrel az élen, át­mentek egy budai kiskocsmába, ahol túrós csusza és kecskeméti kadar­ka mellett hajnalig húzatták Belén- desi Tököly Pali népizenekarával Chopin egyik etűdjét. G. Sz. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba — hangzott, s hangzik a figyelmeztetéssel felérő bölcs mondás, jelezvén a bennünket övező világ folytonos változását, ám az MSZMP vezetői hosszú ideig figyel­men kívül hagyták e szavak igazságát. Az egykor két­ségkívül sikereket is hozó módszerekhez a végletekig ragaszkodtak, nem vették észre, hogy azok bizonyos idő elteltével már nem felelnek meg a változó körül­mények közepette. Ma tízezrek, s nem túlzunk, talán akkor sem, ha azt állítjuk, százezrek keresik a vá­laszt, hol botlott meg a kormányzó párt, s milyenné kell válnia, hogy visszanyerje a hitükben megingott tagjai, szimpatizánsai bizalmát. Az adóról kérdezik... Lehet kedvezményesen ? Ki a hívebb kommunista? I A jó munka

Next

/
Oldalképek
Tartalom