Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
1989. július 28. Kelet-Magyarország Váltsunk szakmát Kívánság szerint hozzásegít az első, vagy a második szakma megszerzéséhez, átképez, betanítást vállal a KIOSZ Oktatási és Szakmafejlesztési Központja. A nyíregyházi ki- rendeltség jóvoltából a napokban sokan találhattak postaládájukban a részletekről is tájékoztató szórólapot. Jómagam ugyan nem akarok átnyergelni sem kandallóépítőnek, sem pedig lábápolónak, vagy virágkötőnek (habár ez utóbbit szívesen csinálnám ...), de azt el kell ismerni, okos kezdeményezést istápol a KIOSZ mindennek megszervezésével. Hiszen szép számmal vannak olyanok, akik nem boldogulnak — esetleg már eleve csak jobb híján választott — szakmájukban, a szakképzetlenek seregéről nem is szólva. Nekik, rajtuk kíván segíteni a KIOSZ oktatási központja azzal, hogy mintegy hatvan szakmában szervezi meg a tanfolyamot, a képesítést adó vizsgát, az adótanfolyamtól kezdve a könyvkötőn át a videofelvétel-készítő tanfolyamig. Sőt, még azt is vállalják, hogy ha összejön húszhuszonöt jelentkező, akkor bármilyen, az ő kínálatukban nem szereplő szakma oktatását megszervezik. Nagy kár, hogy eddig náluk nem volt mindennapos gyakorlat a szükség szerinti átképzés (miközben van olyan — fejlett ipari — ország, amelyben élete során egy munkás átlago-' san négyszer képzi át magát ...) Ajánljuk a lehetőséget — az említettek mellett — azoknak a fiataloknak is, akik elvégezték ugyan az általános iskolát, de nem sikerült továbbtanulniuk. S ilyenek több százan vannak megyénkben is. <gm) Szempontok Í*T gyes ötletnek, hasznos lapnia'k tartom a TallóI) zót. Most, amikor úgy elárasztanak bennünket a sajtótermékek, hogy azt már sem pénzzel, sem idővel nem lehet bírni — igazán kapóra jön egy olyan kiadvány, amely az egy hét alatt megjelent legérdekesebb írásokból válogat. Nem tetszik viszont a lapban hétről hétre olvasható javaslat (kérés?): „Ne csak könyvet, Tallózót se adjon kölcsön!” Értem én az okot — ez az újság is piacról él, és akkor él meg, ha minél többet meg-, nem ped/ig kölcsönveszik. Mégis sakkal rokonszenvesebb az a tanács, amely a Magyar Nemzetben szokott fel-fel- tűnni; „Olvasd — és add tovább!” Laboratóriumi, egészségügyi, oktatási és ipari célú üvegeszkőzöket gyártanak hazai és szocialista piacra a Vörös Csillag Tsz üvegtechnikai Termelési Társulásánál. Emellett brit, NSZK-beli és olasz megrendelésre is dolgoznak. Képünkön üvegművesek célgépeiken anatómiai tölcséreket formálnak. (Sári Attila felvétele) r 1 fcd házunkat még KpSalig laktuk be, ämikor a vakolat hol tenyérnyi, hol még attól is nagyobb foltokban kezdett hullani. Elő gyorsan egy falra akasztható tárgyat, amelynek feladata elsősorban a takarás és nem a praktikum, avagy esztétikum, elő egy szög, kalapács. Óvatos pöccintés a falra és a folt még terebélye- sebb méreteket ölt. No, egy faliszőnyeg — van itt leleményesség! —, az jó nagy, sok ilyen hámló vakolatot eltakar. Az eredmény siralmas. Hol itt a hiba? Anyagot mi szereztük be, mindig azt éá ahriytt,1,/ amit és amennyit kőművesünk kért. Hát akkor kérdezzük meg őt. A mester joviális arccal — mint nagybetegek ágyánál az orvos — végigkopogtatjá a falat, s kész a diagnózis: „sovány a vakolat (kevés benne a mész), nincs különsebb probléma (?), majd a következő festésnél leverjük és újrasimítjuk”. Nyugodtan távozik. Meredt arccal nézem a friss szagú .lakást, .a hír bátlan tükörfényes parkettát, emlékeimben a házépítés és költözködés kitörölhetetlen rémségeivel. Jónás Körkérdés egy témáról párton belül és kívül Boró András, a Tisza menti Regionális Vízművek gesz- terédi vízműtelepének főgépésze: „Minél több szálból...“ — Először is azt kellene eldöntenünk, kinek a pártja akarunk lenni, kiknek az érdekeit kívánjuk képviselni. Meggyőződésem, azt az elnevezést. hogy munkáspárt, el kell felejtenünk, mert ha ragaszkodunk hozzá, a szó szoros értelmében eltaszítjuk magunktól azokat, akik nem tartoznak szorosan e kategóriába. márpedig ez kész ön- gyilkosság. hiszen a mereven vett nagyipari munkásság aránya mind kisebb. Márpedig én nem hiszem azt. hogy ez a párt arra lenne kárhoztatva, hogy a lakosság mindössze húsz-harminc százalékának érdekében emelie fel a szavát. — Elég baj volt az eddig is. hogy a párttagság megfelelő összetételére vigyázva elutasítottuk azoknak a felvételi kérelmét, akik származásuk, munkakörük miatt jutottak erre a sorsra. Felmérhetetlenül nagy kárt okozott ezzel az MSZMP magá• nak. A sokakat sértő diszkriminációra hozzam fel a saját példámat? A hetvenes években a Hajdúsági Iparművekben dolgoztam művezetőként, s mint ilyen, szellemi foglalkozásúnak minősültem. öt éven át folyamatosan elutasították felvételi kérelmemet a pártba. Mikor hazajöttem Geszteréd- re, fizikai állományba kerültem, s azon nyomban párttag lehettem. Ki, s milyen alapon döntötte el, hogy én Geszte- réden igazibb kommunista lettem, mint voltam tíz kilométerrel odább. Téglásón? S hányán hozhatnának még fel hasonló példákat? — Egy pártról természetesen sokat elárul az, milyenek a vezetői. Irigykedve nézem, Nyugaton egy-egy pártvezető, vagy államférfi milyen népszerű, s azt jórészt annak köszönhetik, hogy úgy viselkednek, élnek, mint a hétköznapi emberek. Gondoljunk bele,' ha nálunk egy KB- titkár, vagy megyei első titkár megjelent egy-egy kisebb településen ...! Mintha valamelyik rettegett sah, vagy szultán jött volna közénk. Éppen ezért hangsúlyozom a szerénységet, a tisztességet. A párt esetében pedig á sokszínűségét. Gondoljunk a kötél példájára. Azt minél több szálból fonják, annál erősebb. Nem lebet „hivatalból...“ Kolláth László, a jármi- paposi általános iskola igazgatója: — Ez a párt eddig deklaráltan a munkásosztály pártja volt, ami nem is lett volna baj. ha működnek olyan pártok is, melyek más osztályok, rétegek képviseletét is ... hogyha valaki tíz évnél nem régebben megszerzett ingatlant értékesít, az ebből származó jövedelem egy részét gyermeke részére lakásvásárlásra fordítja, jár-e az adókedvezmény? — Igenis, jár. De nemcsak a lakásvásárlásra fordított összeg után, hanem a lakás építésére, bővítésére, vagy lakásbérleti jog megszerzésére fordított összeg után is. A jogosuljak köre pedig magába foglalja a magánszemély és házastársán kívül a volt házastársat, a szülőket, gyermekeket. Jó tudni, hogy a törvény e rendelkezéseit visszamenőleg 1988. január 1-jétől kell alkalmazni. Azt is tisztázni kell, hogy milyen időszakon belül kell az összeget lakáscélra felhasználni, mert a rendelet erre is tartalmaz kikötéseket: lakásvásárlás és nbővítés, továbbá lakás- bérleti jog megszerzése esetén az eladás évében és az ezt követő évben lakásépítés esetén az elidegenítés éve és az azt követő négy évben. Ebben a vonatkozásban az eladást megelőző hat hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni. A törvény lakásbővítés alatt a lakás alapterületének, vagy szobaszámának növelését érti. (csornai) ellátják. A második világháborút követően megmutatkozott a nagy hagyományú szociáldemokraták, az érthetően nagy tömegbázissal rendelkező kisgazdák mellett a kommunisták ereje. Rendkívül rokonszenves programjuknak köszönhetően számottevő támogatásra találtak, hiszen a társadalom legelesettebb tagjaival vállaltak sorsközösséget. s az minden emberül gondolkodó embernek meg kellett, hogy üsse a szívét. Sajnos, ez a törekvés később szólammá silányult. Azt hangoztatták, hogy ei a párt a népért van, de kiderült. nemhogy a népnek, de a munkásságnak az érdekeit sem tartották mindig a legfontosabb elvként szem előtt. — Manapság jó néhányan előre megjósolják az MSZMP választási kudarcát. Én. mint pártokon kívüli, korántsem vagyok ebben ennyire biztos, s abban sem, hogy az lenne az üdvös, ha ellenzékbe szorulna. Azt ugyanis tudomásul kell vennünk, hogy ma js az MSZMP a legszervezet , tebb, legnagyobb bázissal rendelkező párt az országban. s berkeiben igen biztató változásoknak lehetünk szemtanúi. Csak nehogy a megújulásra való törekvése csupán taktikai lépés legyen! S nehogy győzelme esetén visszatérjen a korábbi gyakorlatához, amikor abban a hiszemben élt, ebben az országban mindössze nyolc- százezer okos ember él. a vezetők fent és lent csupán közülük kerülhetnek ki. Ennek következményeibe jobb bele sem gondolni. Őszinte szándékkal Szabados József, a bakta- lórántházi nagyközségi tanács elnöke: '■— Tisztább, egységesebb, a mainál sokkal világosabb programmal rendelkező pártnak szeretnék a tagja lenni. Ám félek, ez csak akkor lehetséges. ha újból hozzálátunk az építkezéshez, mely természetesen sok kínnal, bajlódással jár. Igaz. a tag- könyvcserék alkalmából történt már néhány bátortalan próbálkozás, hogy a nem igazán közénk valóktól megszabaduljunk, de csalódnunk kellett. Nem sikerült a párt öntisztulását elérni, s én ezen cseppet sem csodálkoz-. tam. Ugyanis, különösen a kisebb településeken, ahol mindenki ismeri egymást, egészen a legutóbbi időkig kész öngyilkosság volt kilépni a pártból, mert aki ezt tette, a jó értelemben vett további karrierje igencsak megnehezedett. Márpedig semmi szükség sincs ma már arra, hogy valaki érdekből legyen tagja ennek a pártnak. El kell válnunk aztiye- nektől. többek között azért, hogy az őszinte szándék vezérelte embereket ne riasz- szuk el magunktól. — Sokakkal együtt vallom, át kell szervezni a párt hatalmi struktúráját is. Nem hiszem, hogy sokáig szükség van még például a vállalati, vagy a községi pártbizottságokra. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben — még ha ma gyakran kritizálják is őket — sok segítséget is kaptunk tőlük, de mostanra e hatalmi szerkezet fölött eljárt az idő. Adjuk meg a lehetőséget a vállalati, tanácsi, intézményi vezetőknek, hogy ők döntsenek a fontos kérdésekben. Higgyük el. hogy jót akarnak, s értik a dolgukat. Balogh Géza Tisza-parti sátorozók. (s. a.) Fantasztikus novellák (2.) A hangverseny A hangverseny- terem zsúfolásig megtelt. A világhírű zongoraművész __ egyébként hazánkfia — hangversenyére csak az érdeklődök kis része juthatott be. Pontosan nyolc órakor elhalkult a zsongás. Felgyűltök a reflektorok, és tökéletes szabású frakkjában megjelent a zongoravirtuóz. Tomboló tapsvihar 'fogadta. A zenei világ előkelőségei, partitúrát szorongató hangversenyrajongók, a komoly zene fanatikusai szent eksztázisban várták a Mestert. A művész mély meghajlással köszönte meg az előlegezett tapsokat, aztán leült a zongorához, és máris felcsendült Liszt egyik zongoraversenye. A Mester szinte ráfeküdt a zene hullámaira, és áj- tatos révületben tolmácsolta a zeneművet. Ekkor a negyedik sorból felkiáltott egy zengő barna bariton: — Azt húzd inkább, Lajos, hogy „Nem loptam én életemben, csak egy c’sikót Debrecenben.” A teremben jéghideggé dermedt a levegő. Mindenki azt várta hogy a Mester felugrik, és halálra sértve elrohan. Más történt. XJjjai egy pillanatra megálltak a billentyűkön, aztán eljátszotta a megrendelt dalt. Ráadásként a „Nem vagy legény, Berci, nem mersz _ megölelni” kezdetű nótát muzsikálta. A koncert befejezéseként az egész terem együtt énekelt a Mesterrel: — Szeressük egymást, gyerekek, a, szív a legszebb kincs... A hangverseny után felkerekedett az egész társaság és a Mesterrel az élen, átmentek egy budai kiskocsmába, ahol túrós csusza és kecskeméti kadarka mellett hajnalig húzatták Belén- desi Tököly Pali népizenekarával Chopin egyik etűdjét. G. Sz. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba — hangzott, s hangzik a figyelmeztetéssel felérő bölcs mondás, jelezvén a bennünket övező világ folytonos változását, ám az MSZMP vezetői hosszú ideig figyelmen kívül hagyták e szavak igazságát. Az egykor kétségkívül sikereket is hozó módszerekhez a végletekig ragaszkodtak, nem vették észre, hogy azok bizonyos idő elteltével már nem felelnek meg a változó körülmények közepette. Ma tízezrek, s nem túlzunk, talán akkor sem, ha azt állítjuk, százezrek keresik a választ, hol botlott meg a kormányzó párt, s milyenné kell válnia, hogy visszanyerje a hitükben megingott tagjai, szimpatizánsai bizalmát. Az adóról kérdezik... Lehet kedvezményesen ? Ki a hívebb kommunista? I A jó munka
