Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
1989. július 25. Kelet-Magyarország 3 „Egy lelgywsnlt politikai vállógazdálltBiiásra van szilben...“ Bizalom, bűntudat, párttá válás Beszélgetés Vastagh Pállal, az MSZMP KB Politikai Intézőbizottság tagjával A napokban megyénkben járt Vastagh Pál, az MSZMP KB Politikai Intézőbizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Az MSZMP jelenlegi válságával, megújulási törekvéseivel összefüggésben három leginkább jelen lévő — és sokat vitatott, sokféleképpen értelmezett — motívumról kértünk személyes véleményt. Először a párt felsőbb vezetése és a párttagság között kialakult bizalmi válságról kértük, fe.itse ki, mire gondolt, amikor az egyik beszélgetésen úgy fogalmazott: a párttagság nem bízik a Központi ßizottságban, majd a gondolatmenet szerint ugyanez vonatkozik a párttagság és a megyei bizottság közötti viszonyra is, vagy lejjebb, egészen az alapszervezetig. Hoeyan kell ezt érteni és mi lehet a bizalom legalább részbeni visszaszerzésének útja, módja? — A bizalom megteremtésében nehéz rangsorolni, mit tegyen az ember, mit vegyen előbbre, mit tegyen hátrébb. Én sokáig úgy gondoltam, a bizalom megteremtésében legfontosabb egy világos politikai célkitűzés, egy program, egy demokratikus szervezeti szabályzat. Aztán, anélkül, hogy kérdőjelezném ezeknek a szükségességét, azt tapasztaltam a politikai életben és a gyakorlatban, hogy tulajdonképpen nagyon sok bizalmatlanságot tápláló forrás hangulati és emocionális eredetű. Ezzel persze nem vonom kétségbe a program szükségességét, nagyon kell az is, de a konfliktusok feloldásában és a bizalom újra megteremtésében most nagyobb szerepet fog játszani a vezetőtestület kialakítása. Én így gondolom. Persze, ha ez nem párosul egy olyan programmal, amelyet a párttagság magáénak érez. a kongresszus után újra gyülekezhetünk. Akkor ismét, ismét váltásra lesz szükség. — Egyszer és mindenkorra le kell számolni a magyar párt gyakorlatában azzal, hogy ötévekre, tízévekre álltak be vezetői pozíciók. Kérem, én úgy gondolom, úgy képzelem, jó esetben az egykét év, tehát egy felgyorsult politikai váltógazdálkodásra van szükség. Ennek persze meg kell teremteni a feltételrendszerét. Azt. hogy a pályakorrekcióra, módosításra kényszerülő ember ne sorsüldözött legyen, hanem tisztességgel tudja folytatni életét és munkáját. — Ezek azok a gyermekbetegségek, amelyekkel szembe kell nézni. Tehát egy programbeli megújulásra van szükség, ami a modellváltást körvonalazza és én ebben tényleg történelminek ér- 'pm az MSZMP politikai nyi- ’ itkozatát a legutóbbi KB- ülés után, miszerint elsőként mondta ki: modellváltásra van szükség, nem toldozga- tásra, foltozgatásra. Ez óriási jelentőségű és nem is jelent még meg a köztudatban énnek a súlya és jelentősége kellőképpen. Milyen figyelmeztetést tartalmaz a párton belüli bizalmi válság a jelenre és a lövőre nézve? — A bizalmatlanságot nem csak a KB és a párttagság viszonyára tudom redukálni, hanem a megyei, városi párt- bizottságok és a párttagság kapcsolataira is. Ez. szerintem azzal magyarázható, hogy éveken keresztül ezek a szálak, megszakadtak. Az oka gyakorlatilag a nyilvánosság hiánya. Ugyanúgy jellemző volt ez a megyei, városi testületek munkájára, mint a felsőbb vezetésre. Ez most itt kiköveteli az emberekből ezt az igényt. Persze, hogy ez mennyire megalapozott és mennyire objektív, az vita tárgya lehet, sok emberrel szemben igazságtalan megítélésre ad alkalmat. De ebben az átmeneti korszakban most nehéz pontos mérlegelést elkészíteni. Mi lehet a tárgyilagos megítélés a párttagság sokat emlegetett bűntudatával, szégyen- 'érzetével kapcsolatban, amely bénítólag hat az MSZMP-re? önnel egyetértek abban, hogy létezik egy hamis azonosságtudat. azaz a párttagság egy része olyan, dolgokért érez bűntudatot. amelyet nem követett el. azok nélküle, bár az ő nevében is történtek. De azt sem kell tagadnunk, hogy van jogos egyéni bűntudat Is. még ha ez nem is egyforma súlyú minden MSZMP-tagnál. A bűntudatnak van egy része, amitől nem tud és nem szabadulhat meg az egyes ember sem ... — A gondolatmenetével teljesen egyetértek. Itt azért mindenkinek meg kell csinálni a saját mérlegét. Itt nem elsősorban, mit tudom én. milyen bűnökről van szó. Azért mindaz, ami ebben a harminc évben az országban történt, abban mindenkinek volt valamilyen szerepe. Legalább is abb* i a kollektívában. ahol élt és ahol úgy alakultak a viszonyok, ahogy alakultak. Azt nem lehet most Kádár János, vagy a vezetés számlájára írni. Valamilyen részesedése ezekben a dolgokban mindenkinek van, ezért tisztességes mérleget kellene mindenkinek elkészíteni. De ez nem béklyózhat meg bennünket, s nem kötheti meg a kezünket. Vannak, akik ezt kihasználják — az ellenzéki propagandában — mondván, mindenki. aki MSZMP-tag, az bűnös. Ez alól a teher alól fel kell tudni szabadulni. Ehhez nagyon sokféle kollektív politikai dolbg is hozzájárulhat, mint hozzájárulhat, mint mondjuk a Kádár-temetés, ami azért megmutatta, hogy az országnak az a csöndesebben, halkabban politizáló része is hajlandó mutatkozni és ilyen értelemben a tiszteleten és a főhajtáson túl ez annak az eszmerendszernek, gondolatrendszernek is szólt, s amellett szólt, amit Kádár János személye megtestesített. ön azt mondta a szabolcsi beszélgetései során és a megyei aktívaülésen is. ahoz. hogy az MSZMP politikai párttá váljék, előbb párttá kell válnia. Közelebbről mire gondolt? — A párttá válást én nem tudom úgy elképzelni, hogy ezt mesterségesen gyorsítani lehet. Nagyon sokat kell erről beszélgetni, nagyon sokat kell erről vitatkozni. Ez a párttá válás csak a társadalmi feltételrendszer menetében képzelhető el. Ezért lesz e fejlődési folyamat szempontjából döntő jelentősége az országgyűlési választásoknak, hogy mennyiben tudjuk a saját magunk gyakorlatában elrendezni mindazt. hogy megszűnik a hatalom birtokában történő döntéshozatal, befolyásolás, ezután a saját embereink kiállásán keresztül, azok társadalmi elfogadottságán keresztül tudunk politizálni és hatni a társadalomra. Mi lenne ehhez az első láncszem? — Azt tartom a legfontosabbnak, hogy át tudjuk alakítanunk a saját szemléletünket. ami nagyon keserves. Akármerre megy az ember, ennek az anomáliáit, konfliktusait látja, s ehhez meg kell tanulnunk, ami a választásokat ^illeti, azt a politikai technikát, technológiát, ami nélkül ma már nem lehet egy pártnak sem politizálni. Ezek fényében minden átrendeződik, a szerepléstől kezdve a pártvezetőknek a tömegkapcsolatáig. Sokkal több személyes kapcsolatra van szükség. Arra is sor kerülhet, hogy a párttagoknak meg kell kérni a szomszédot, hogy jöjjön el a választógyűlésre, be kell csöngetni a szomszéd lakásba. A nagy dolgoktól az élet legkisebb és leggyakorlatiasabb lépéséig mindre át fog sugározni ez a folyamat. Hogy ez milyen menetrendben képzelhető el. elsősorban a feltételektől függ, meg attól, hogyan ismeri fel a párttagság: egy egészen másfajta politizálásra van szükség. Hogy ezt a folyamatot miként tudjuk bejárni, nem tartom a párt belső ügyének, ez egy nemzeti problematika, mert ha mi nem leszünk képesek magunktól ezekre a változtatásokra, akkor nem tudunk eredményesen szerepelni a választásokon. Annak a végpontjában egy kormányzásképtelenség és egy társadalmi anarchia áll, ez pedig senkinek nem érdeke. Mit jelent egy vidéken, az ön esetében Szegeden élő politikus részvétele a párt országos politikájának alakításában? Jut-e ideje a helyi tennivalókra? — Nem nagyon meditáltam ezen, hogyan alakult így, vagy miért alakult így. Próbálok minden erőmmel megfelelni annak a feladatnak, amit ez jelent. Ha hívnak, nagyon szívesen elmegyek mindenhova. Meg lehet szervezni. meg lehet osztani a munkát. Azt hiszem, most nagy szüksége van a személyes látogatásokra, kapcsolatokra a politikusnak is, a párttagoknak is. Köszönöm a beszélgetést. Páll Géza Nyírvasvári „tyúklépések” Pénzt, huszárosán M egint történt valami Nyírvasváriban, amire oda kell figyelni. Tavalyelőtt és tavaly ilyenkor arról számoltunk be lapunkban, hogyan kezdődött el és folytatódott a munka az új szervezésű művelődési intézményben: az általános művelődési központban — ami egy volt bárói kastély két új szárnnyal, melyben egy fedél alatt található az iskola, a könyvtár, a művelődési ház és a sportcsarnok. Most pedig arról adhatunk hírt: elkészült hat szolgálati lakás, ami egy ilyen kétezer lelkes településen igencsak feltűnő tett. Sokat beszélgettünk erről a helyi tanácsi vezetőkkel, hogyan lehet, hogy ilyen kis községben, ilyen pénzszűke világban hat új szolgálati lakást meg tudtak építeni. Talán van valami helyi titok? Kiderül: itt sincs semmi titok, semmiféle rejtett tartalék, van viszont előrelátó szemlélet és a jövőért felelősséget érző vezetői akarat, mentalitás a tanácsi irányításban. Nem nőhet tovább... Amikor csak adódott valami lehetőség, arra azonnal „lecsaptak”, és amit jogszabály nem tiltott, abban a végsőkig elmentek, jó érzékkel kiszimatolva, hol, hogyan, milyen lépéseket lehet tenni a falu gazdagítása, előbbre- vitele érdekében. Nem köztudott például az, hogy Nyír- vasvárinak az országos hívókörzetbe bekapcsolt Crossbar-telefonrendszere van. Mire másutt felocsúdtak, és kilincselni kezdtek volna Debrecenben, itt már felszerelték a készüléket. Ügy fogalmaznak: ha egy tyúklépésnyivel is, de igyekeznek előrehaladni. Ilyen „huszárosán” szereztek most céltámogatást a szolgálati lakások megépítésére — a többi pénzt pedig „összetakarékoskodták”. Az építkezés hírének fogadtatása persze nem volt egyhangú a faluban, voltak, akik jobban örültek volna, ha több jó út, járda épül. Utólag végiggondolva azonban az idő a tanácsi vezetőket és a tanácstestület döntésének helyességét igazolja, mert ma már, a mai pénzügyi körülmények között nem lehetne el sem kezdeni az építkezést. És így nem fordulhat elő, hogy esetleg évek múltán a falu népié majd amiatt hibáztatná vezetőit: miért nem gondoskodtak idejében arról, hogy legyen aki tanítsa az itteni gyerekeket. Erdélyi József tanácselnök pedig úgy véli: itt Szabolcsban rendkívül fontos most már az oktatással és a közművelődéssel törődni, mert nem nőhet tovább a falusi gyerekek hátrányos helyzete. Európai színvonal Ezzel a jelszóval tartunk terepszemlét a még festék- sziagú házakban. Hat egyforma lakás készült el — legalább hatot kellett építeni. kevesebbre nem adtak volna pénzt — sorháznak. Kívülről egyszerű falu képébe beillő a megjelenése, belül európai színvonalúak a körülmények. Mondják, a műszaki átadás-átvétel alkalmával a szakemberek referenciaértékűnek minősítették Vajdics Mihály kőművesmester munkáját. Valóban mintaszerű, példaként lehet mutogatni, így kell kinéznie egy új épületnek. A mester nagy szerényen csak annyit jegyez meg: ragaszkodott a jó szakemberekhez. Igaz, néha kétszáz kilométert is ko- csákázott anyagért, alkatrészért. Megérte. Maga a lakás, ami 80 négyzetméteres, egyszerűségében nemes, barátságosak a természetes anyagok, a faburkolatok, a hófehér falak, a patentzárású műanyag ajtóik, ablakok. Karádi Zsuzsa (Nyírterv) tervei alapján egy nagy hall van lent, a konyha és fürdőszoba; meghitt térség alakítható ki a csigalépcsőnél, az emeleti részben gardrób, háló és egy ma használaton kívüli padlásrész van, alighanem dolgozó- szobának rendezik be. Az elképzelések szerint főleg pályakezdő fiatal házaspárok laknak majd itt addig, amíg önálló házépítésbe bele nem fognak. Már meg is vannak a jelöltek, kik ■költöznek be a lakásokba. Elképzelhetetlen, vajon kaptak volna olyan szakembereket e vonzerő — a lakás — nélkül, mint akiket most a falu a lakásokkal magához tud kötni. Cservenák László például, aki művelődési igazgatóhelyettes lesz az ÁMK-ban, .népművelés szakot végzett, a felesége énekzene szakos — nem is emlékeznek a faluban, hogy valaha lett volna ilyen szaktanáruk. Miben van fantázia? Nagyon sokat remél az általános művelődési központ további működésétől Pákh Gyula vb-titkár, nagy fantáziát lát benne. Szeptembertől főállású könyvtáros és szabadidő-szervező is dolgozik az intézményben a népművelő mellett és a technika, a video, a zárt láncú tv is rendelkezésére áll. Van itt előzménye a közösségi művelődésnek. Volt itt képzőművészeti kör, német nyelvtanfolyam, ifjúsági klub, szabó-varró kör, honismereti szakkör, jelentős a cigányfolklór — csak meg kell találni az utat az emberekhez. Aminek alapvető feltételét abban látja: a népművelőnek itt kell élnie, együtt az emberekkel. Aki a munkaideje lejárta után is köztük marad. Nagyot nevetnek a kérdésemen, ami pedig természetesnek is hathatott volna: nem kérte még a vasvári nép, hogy a kastély teraszánál — ami ideális szabadtéri hangversenyező hely volna — koncerteket rendezzenek? Ott még nem tartunk — hangzik a válasz. De ki tudja? Nyírbátor, a zenei napi rendezvényeivel alig van messzebb innen, mint néhány tyúklépés ... Baraksó Erzsébet Fantasztikus novellák (1.) Beteglátogatás — Látogatója van. Kovácska — mondta kedvesen a nővér a betegnek, aki óriási gipszpólyába burkoltan feküdt a kórházi ágyon. — Megismer? — érdeklődött zavartan vendége, egy elegánsan öltözött férfi, kezében egy üveg befőttet szorongatva. — Cseresznye. Vigyázzon, köpje ki a magokat! — Köszönöm. Foglaljon helyet. Ugyebár maga volt szíves elütni azzal a Chevrolettel? — Haragszik rám? — A világért sem. Egyenesen megtiszteltetésnek veszem. Ha már az embert elgázolja egy kocsi, legyen egy komoly márka. Megmondom őszintén, mindenki röhögött volna rajtam, ha egy közönséges Trabant jön nekem. Nagyon rös- telltem volna. — Hát igen. Jó kis kocsi — húzta ki magát büszkén a látogató. — Esküdjön meg, hogy nem haragszik rám! Igaz, hogy az átkelőhelyen nekem volt előnyöm, de jobban körülnézhettem volna. Mert mi, gyalogosok, megyünk, mini az ökrök. Nem igaz? — Pardon! Az ökör egy kicsit erős volt. — Azt kérdezi, hogy vagyok? — nyögte a beteg, és feltápászkodott az ágyon. — Jó, hogy szólt. Hogy van? — kérdezte a jövevény, és azon igyekezett, hogy szemében érdeklődés csillogjon. — Az nem fontos. Azt mondja el. mit szólt a családja, amikor megtudta a tragédiát, hogy az egyetlen szeretett kocsija összetörött? — A feleségem gyufát akart inni, de aztán azt mondta, hogy ezek a magyar gyufák olyan ízetlenek. Így elállt a szándékától. — Mondja, és még van remény? — nézett rá részvéttel a beteg. — A szerelő azt mondta, hogy nagyon súlyos, de bíznunk kell — sóhajtotta a férfi. — Hát köszönöm a látogatást, és fel a fejjel! Ne haragudjon, hogy nem kísérem ki. az orvos még nem enged járni. Kívánok a kocsijának job- bulást, jó egészséget, bis hundert und zwanzig. — Köszönöm. Átadom. G. Sz.
