Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-24 / 172. szám
1989. július 24. Keiet-Magyarország 7 A fSsxorkotxtS postájából „Leültek“ a reformtörekvések A Keiet-Magyarország július 12-i számában jelent meg Szőke Judit A reformerség- ről — kánikulában című cikke. Tetszik az írás, eleven dolgokat érint. Jogosnak tartom a kérdést a reformdinamizmusra vonatkoztatva. Ez a fogalom hiánycikk. Ez a hiányosság megkérdőjelezheti a reformmozgalom erejét, hatékonyságát. Nekem úgy tűnik, hogy e kezdeti fellángolás után a reformtörekvések „leültek”. Bár egész sor nyilatkozat látott napvilágot, mégis ez a véleményem. Nálunk a megyében nincs önálló arculata a reformmozgalomnak. Mi mindig csatlakozunk valakikhez, vagy valamilyen csoporthoz. Tudom, hogy erre is szükség van, de vannak helyi sajátosságok, amiknek nagyobb hangsúlyt kéne adni. Egy-két megyei reformkori megbeszélésen részt vettem. El kell mondanom, hogy nem minden dolog tetszett, ami ott elhangzott. Valami mindig hiányzott a koncepcióból. Az ember! Tíz-tizenkét ember próbálkozásai nem sok sikerrel versenghetnek. Még akkor sem, ha csupán olyan témákról van szó, hogy csatlakozunk-e a budapesti reformkörök feladatához. Hiányoltam, hogy kevés szó esett a mindennapi életről, annak a reformjáról, az emberek közötti kapcsolatszerzés alakításáról, a bürokratikus elemek felszámolásáról párton belül és kívül. Én abban látnám a reform lényegét, hogy a széles tömegek megmozgatásával csináljuk a politikát. A reformkorok tagjai legyenek szószólói az ilyen törekvéseknek. Ki a tömegek közé! Legyen a reformmozgalom információs csatorna. Ütközzenek a vélemények, és azután szöve- gezzük meg a felhívásokat. És akkor nem 10—12 ember akarata, véleménye jelenik meg azokban. Ez nincs így, de hát akkor mit csinálunk másként, mint régen? A kis csoportok, szervezetek veszik maguknak a fáradtságot és programjukat szélesebben és élő szóval ismertetik. Véleményem: erőtlen a reformmozgalom, legalábbis a megyénkben. A társadalom reformképes. De csak akkor, ha a reformizálásba be is akarjuk vonni. Reformer lehet az az egyszerű munkás is, aki munkahelyén rendet akar. Termelést, hozzáértő vezetést, munkafegyelmet. Nem gyárt felhívásokat, hanem a munkájával akarja megvalósítani. Szerintem ez a legjobb politizálás. A reformmozgalom akkor lesz hatásos, ha ezer és ezer ilyen reformkori tag lesz. Aki így cselekszik, az reformer, legyen az párttag, vagy pár- tonkívüli. Aki a hétköznapok megváltoztatásával, emberibbé tételével foglalkozik, az várhatja, hogy az ünnepek is szebbek lesznek. A reform ellenzői nem igénylik a tömegek részvételét a közéletben. Az emberek igen jelentős része igényli a demokratizmust, alkotó emberi közösségben érzi jól magát. A reformköröknek ezt az igényt kell kielégíteni. Tisztelettel: Fejes András Balkány-Cibakpuszta Hasznos időtöltés Nagy úr az álmosság PARKBAN Hogy mi minden történik egy nap a parkban, arról ad ízelítőt Elek Emil képriportja. Torn apróba Terefere — eszmecsere Van aki szomjas, van aki éhes Nem veszett el a hétmillió A Keiet-Magyarország hasábjain több ízben is olvashattunk egy bűnügyről, legutóbb 1989. július 5-én Balogh József újságíró „Kit érdekel az a hétmillió” címmel fejtette ki véleményét az ügy tanulságairól. A cikk vitatja az ügyben Tábor — tizenötödször Emlékül a fafaragóktól Tizenötödik alkalommal rendezték meg a vásárosna- ményi művelődési házban a fafaragó népművészek országos táborát. Tizenöt felnőtt és hat fiatal dolgozott egy héten át a beregi városban a szokásos jó hangulatban, szeretet- ben, és a szintén megszokott magas szakmai színvonalon. R tehetséges tanítvány Többször is sorba állhatott ott, ahol a szerénységet és a türelmet osztogatják a Hetébe való Kiss Tibor, aki a mátészalkai gépészeti szakközépiskolában az ősztől harmadikos lesz. Nagy kitartással és véghetetlen nyugalommal vési a rovátkákat a keményen ellenálló fába, ugyanúgy, ahogy mesterétől, Schmidt Sándor fafaragó népi iparművésztől látta. Negyedik éve jár ide tanulni, és úgy látszik, egyre biztosabb a technikája. A motívumok, az ábrák egyelőre még erősen emlékeztetnek tanárának munkáira, de Schmidt Sándor szerint jó úton halad, érdemes folytatnia, tehetséges ... fl csipkémé lány Szinte minden fafaragó táborban akad egy-két kuriózum, a faragókhoz társul egy lószőrékszer-készítő. vagy egy gyöngyfűző. Most a váci Juhász Andrással érkezett a „meglepetés”*: leánya Zsófia, a debreceni református gimnázium ősztől negyedikes di- -ákja csipkeveréssel foglalkozik szabad idejében. Ez is türelem játék a javából: meg boszorkányos kézügyességet is kíván. A vékony hímzőfonalat behúzza az orsókba, szaknyelven ez a baba, és 18 ilyen babát tekerget látszólag összevissza a fonaltereiő gombostűerdő segítségével. Egy szemvillanás alatt perdít, fordít, csavarint, tűz. és kész egy milliméternyi minta az előre megrajzolt modell szerint. Mutat egy kész térítőt is: megcsodálnák akár egy brüsszeli kiállításon is. Ki- kapcsolódásként „bőrözik”, azaz bőr dísztárgyakat készít, melyek egyben használati tárgyai: a hajpántját is maga készítette bőrből... Né puskával Mindenki ismeri a szakmában Baloghné Béres Györgyi egyik kedvenc faragvá- nyát: egy nyers színű bölcsőt, amellyel azt bizonyította, hogy nem a férfiak kiváltsága a fa megmunkálása. Jó pár év eltelt azóta, hogy Györgyi, a mátészalkai nép- művészeti stúdió vezetője ama bölcsőt elkészítette, azóta kipróbálta már a még keményebb szarut is. és most jutott el odáig a szakma elsajátításában, amikor úgy érzi; határoznia kell. Valami egyedire kellene szakosodni, olyasmivel foglalkozni, am-it mások nem csinálnak. Egy vadászalbumot tanulmányozott a táborban. Ügy látszik, amellett döntött, hogy fegyvereket fog faragni, mégpedig a sörétes puska tusára kisvadakat, a golyós puskáéra nagyvadakat metsz be díszesen. Űj technikai eljárások iránt érdeklődik, és talán ez a fokozatos újítási szellem érezteti a hatását a stúdió létszámának folyamatos gyarapodásában is: Györgyi képes másokat is lelkesíteKopjafák méltósága A tábor egyik nagy felfedezettje, a táborvezető Schmidt Sándor szerint a fafaragó szakma nagy nyeresége a kopjafával foglalkozó Nagy Sándor. Az odaáti Szat- márból települt át másfél éve hozzánk: református lelkész Nyírtéten. Volt már egy bemutatkozó kiállítása Apa- gyon, a közeljövőben pedig az országos népművészeti kiállításon Nyíregyházán láthatók a munkái. A régi ék- rovásos faragás gyökeréhez nyúl vissza, az archaikus motívumokat alkalmazza, azokkal a sírjelekkel, melyeknek megvan a maguk jelentése, funkciója. Nagy álma; vajha újra felfedezhetnénk ezt az ősi és méltóságot hordozó temetkezési szokást, ha eljuthatnánk oda, hogy kopjafák kerülhetnének a temetőkbe a betonkolosszusok helyett. Mindenesetre ez a tábor mindent megtett azért, hogy ez az álom, ha csupán kis százalékokban is, de teljesülhessen — és az első megrendelés meg is érkezett: egy özvegy jelentkezett, hogy így kíván elhunyt férjének emléket állítani... Akik mostanában a namé- nyi művelődési házban járnak. azt látják: a kerítés, a padok, a főbejárat után elkészültek az előtér falborításai is. A nagyméretű táblaképek őrzik a tábor emlékét. B. E. szereplő személyek cselekményének jogi megítélését, de főként a kisvárdai ügyészségnek az ügyben elfoglalt érdé* mi állásfoglalását. El kell ismerni', mindig nehéz helyzetben van az újságíró, amikor egy szerteágazó, nehéz ténybeli és jogi megítélésű ügyről kívánja tájékoztatni a közvéleményt. A több száz oldalas iratanyag lelkiismeretes áttanulmányozásához még a jogi szakembereknek is hosszú idrőe van szükségük és számtalan — néha egymásnak is ellentmondó — vallomás, szakértői vélemény és egyéb bizonyítékok közül nem könnyű kihámozni az igazságot. Elolvasva a 'Keiet-Magyarország legutóbbi cikkét, nem tudok más következtetést levonni, minthogy megírása előtt az újságírónak nem volt elég ideje arra, hogy a „vastagra dagadt” iratköteget lelkiismeretesen áttanulmányozza. így történhetett meg, hogy amit cikkében leírt, az csak a tények egyik, ám feltétlenül kisebbik része, az ügyészi határozat egy-egy önkényesen kiragadott mondata, a levont következtetések pedig igen csak „sántítanak”. Az egyszerű olvasó arról értesül, hogy egyes emberek csalással milliókhoz jutottak, ám az ügyészség velük szemben megszüntette az eljárást. Nemcsak a kisvárdai városi ügyészség védelmében, hanem az olvasók reális tájékoztatása miatt is néhány gondolatot feltétlenül hozdiá kell fűzni a cikkben megjelentekhez. A COOPINVEST szakcsoport 1983-ban szabályszerű vállalkozási szerződést kötött a magyarországi gyógyszer- exportot kezében tartó ME DIMPEX Gyógyszer Külkereskedelmi Közös Vállalattal, hogy a Szovjetunióba irányuló gyógyszer kiszállítását megszervezi, lebonyolítja és a lehetőségekhez képest a szállítást meggyorsítja. A szerződésben megállapodtak a felek kölcsönösen abban is, hogy ezt a tevékenységet meghatározott átalány díjért (tonnánként 1538 forintért) végzi a kisszövetkezet. Részletesen tartalmazza a szerződés azt is, hogy ezért az átalánydíjért milyen munkafázisokat kell elvégezni a szállítás során. És itt következik az, ahol az újságíró cikkében a több milliós csalást felfedezni véli, ugyanis előfordult esetenként, hogy a szállítás egyes mozzanatai elmaradtak (mert például valamelyik gyógyszergyár saját járművén szállította le Záhonyba a gyógyszert, vagy a kamionból közvetlenül a vagonba történt a berakodás). A fenti körülményeknek éppen az átalánydíjas megállapodásra figyelemmel büntetőjogi szempontból nincs jelentősége. Alapszabály az, hogy a két fél által szabályszerűen megkötött szerződésből eredő követeléseket (amennyiben van ilyen) a polgári bíróságon érvényesíthetik a felek. A büntetőjogi eszközök ilyenkor csak elvétve és igen kivételesen jöhetnek szóba, mint például ha az egyik fél már a szerződés megkötésekor arra apellál, hogy a szerződésben foglaltakat egyáltalán nem fogja teljesíteni. A csalás bűntettének elengedhetetlen tényállási elemei, hogy az elkövető mást tévedésbe ejtsen, vagy tartson, és ezzel a magatartásával kárt okozzon. Jelen esetben egyik sem valósult meg, hiszen a kisszövetkezet az átalánydíjas szerződés megkötésekor nem tévesztette meg a vele szerződő MEDIMPEX-et, kimutatható anyagi kár senkinél nem keletkezett. Ügy a MEDIMPEX, mint az érintett gyógyszergyárak a kisszövetkezet tevékenységéről elismeréssel nyilatkoztak. Az átalánydíj összege egyébként is olyan alacsonyan volt megállapítva, amelyért más szállítással foglalkozó vállalat nem vállaltit volna e tevékenységet. Jellemző, hogy miután a kisszövetkezet és a MEDIMPEX között megszakadt a jogviszony, a MEDIMPEX — más vállalkozóval — lényegesen magasabb átalánydíj ellenében tudott csak szerződést kötni. A bűnügy lényege egyébként nem is abban áll, amit az újságcikkben olvashattunk, hiszen ez az eljárás mindvégig arra irányuttj hogy a vesztegetést élkövető MÄV- älkalmazottak bűnösségét bebizonyítsa. A kisszövetkezet ugyanis a szerződésben vállalt kötelezettségét — a szállítások meggyorsítását — csak úgy tudta teljesíteni, ha a MÁV soron kívül biztosítja a vagonodat a gyógyszer- szállításhoz. Megállaptíható a bizonyítás anyagából, hogy a záhonyi állomás főnöke és fuvarozásszervezője a soron kívüli vagonokat — többször szabálytalanul — minden esetben biztosította a gyógyszerszállítmányokhoz, de nem ingyen. A feltétel az volt, hogy feleségeiket „fiktív” tagokként felvették a kisszövetkezetbe, és részükre három év alatt közel 200—200 ezer forint „munkabért” fizettek ki. A kötelességüket ellenszolgáltatásért teljesítő MÁV-alkalmazottakkal szemben vádat emelt a kisvárdai ügyészség, a bírósági eljárás jelenleg is folyamatban van. Ellentétben a cikk állításával, az eljárás tehát nem lett megszüntetve, csupán azon személyekkel szemben nem emelt vádat az ügyészség, akiket a nyomozás során gyanúsítottként kihallgattak ugyan, de éppen a fentebb kifejtettek miatt bűncselekményt ném követtek el. Az esetből le lehet vonni egyéb tanulságokat is, mint amit levont az újságíró. Nevezetesen azt, hogy napjainkban — amikor egyre többször esik szó a jogállamról és az állampolgári jogokról —- milyen veszélyekkel járhat, ha olyan emberek kerülnének vádlottként a bíróság elé, akik bátran vállalkoznak, ám magatartásuk bűncselekményt nem valósít meg. Az sem lehet haszontalan — a jövőt illetően —, hogy hasonlóan bonyolult ügyekben az újságíró igényelje a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek segítségét, mielőtt a széles közvéleményt tájékoztatni kívánja. Dr. Szalai István megyei főügyészhelyettes
