Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

1989. július 1. Kelet-Magyarorazág 3 évforduló Az egészségigy ünnepe A z ő sorsa is csak olyan A volt. mint korának töb­bi nagyjaié. Semmelweis Ig­nác Fülöp orvos, „a gyer­mekágyi láz kóroktanának megalapítója”, a magyar és egyetemes orvostudomány történetének legnagyobb alakja. Azon a bécsi klinikán dolgozott, ahol az orvostan­hallgatókat. a betegek leen­dő gyógyítóit is oktatták, s ahol a gyermekágyi láz a legtöbb asszony életét kö­vetelte. Korszakalkotó fel­fedezése és megállapítása, . miszerint a betegséget nem önálló kórkép, hanem olyan fertőzés okozza, amelyet maguk az orvosok hurcol­nak át a betegre, s amely egyszerű klóros vízzel meg­szüntethető. Talán nem kell mondani, hogy nézeteit csak egyesek fogadták el. a több­ség pedig elutasította, hi­szen Semmelweis felfedezé­se ellenkezett az adott kor felfogásával. Hogy ez a felfogás elavult volt? Ugyan ki ismerte vol­na el. ki vallotta volna be, hogy érti és átérzi a Sem­melweis által megfogalma­zott elveket, s vállalja az újért folytatott küzdelme­két?' Nem vállalta munka­adó professzora sem. aki elispierés helyett a munka­könyvét nyomta kezébe. Semmelweis Bécsből Bu- i Napestre jött, pedig hívta a világ. S hogy az általa al- ,, kalmazott . módszerek hatá- Budapesten, a Rókus .SÖfcórtázbant gy^lvorlatilag tel- iesen jmegszünt^ a, gyermek- jfcíyf1lair. ..a*xac ™ fcsak kc- 'v-esén.«tevéitek akkoriban. Él£tq,», munkássága több­nyire rküzdelem volt. Bár­mennyien támadták, akár- hányan elutasították, nem adta fel. s nem keresett könnyebb megoldásokat. El­veihez, terveihez élete végé­ig hű maradt; vállalta a legnehezebb küzdelmet is. Nem magáért, az anyák és gyermekeik életéért tette. Semmelweis Ignác élete ma is követendő példa, hiszen ha a gyermekágyi láz nem is, megoldásra váró feladat ma is jócskán akad a ma­gyar egészségügyben. Napi gondokkal küszködünk, túl­hevítve élünk, maradék -téswsük nap j mdot nap kockára, miközben fennen . hangoztatjuk: leg- 1 :robb -átír 5erüber. Prog­ramokat fogalmazunk és hirdetünk, s felejtjük, hogy egyre többeknek gond a megélhetés. Korszerű táplál­kozásról. egészségvédelem­ről szónokolunk, s a boltok pultjain a zsír és a szalon­na kerül a legkevesebbe. Azt mondjuk, pihenni, spor­tolni kellene, s lassacskán aludni is alig marad időnk. Semmelweis ünnepén eze­ket sem szabad elfelejte­nünk ahhoz, hogy jelenlegi bajainkból egyszer kilép­hessünk végre ... (K.) Felvételi reflexiók Több mint kétezren Jelent­keztek a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára az idén. A felvételi irányszám 435. S a többi? Néma csend. A június végi felvételi vizsgaidőszakban négy na­pon keresztül leendő törté­nelem—népművelés szako­sok feleleteit hallgattam vé­gig. A jelöltek magyarból és történelemből írtak, s ugyan­ezen tárgyakból szóbeliztek. Hetvennégy dolgozat szüle­tett, ám a szóbeli megméret­tetésre csütörtökig csak 41- en jöttek el. (Közülük se mindenkinek kellett volna, dehát aki a két írásbelire kapható maximálisan 30 pontból tízet összegyűjtött, azt már be kellett hívni.) Valamit kell választani Mert tény, sok okos, jól felkészült, gondolkodó fiatal­lal találkoztam, alkik min­denképpen megérdemlik, hogy továbbtanulhassanak. Azonban szép számmal jöt­tek olyanok is, akik — fino­man szólva — nem mérték fel előzetesen tudásukat és képességeiket. A diákok általában törté­nelemből tudtak többet: akadt 14—15 pontos dolgozat is. Igaz azonban, hogy a mostani teszt- és kifejtő kér­dések az utóbbi évekhez ké­pest viszonylag könnyűek voltak. Szinte valamennyi felvételiző azt mondta, hogy a történelmet szereti igazán, ám „valamit kellett mellé választani”: így lett a másik szalk a népművelés. (Az egész jelenség igen elgondolkodta­tó egyrészt a népművelőkép­zés, másrészt a jelenlegi fel­sőoktatás szempontjából.) Akadt persze olyan fiú is, aki.-űgyV nyilatkozott:’' min­denképpen, . Nyíregyházán szeretne tanulni, holott Szombathelyhez lakik köze­lebb, (Mellesleg az általam hallott 41 jelöltnek körülbe­lül a fele fiú volt.) Rainbow, Wörösmarthy, Servantes Átolvasva a magyardolgo­zatokat, néhány típushibát A negyedik strófa Szóbeli vizsgán — a jelölt angol—matematika szakra pá­lyázik. érdekesnek tartok kiemelni: Rimbaud nevét többen Rain­bow-nstk írják; Cervantest Servantesnek, akadt, aki a Szózat költőjét Wdrös- marthynak nevezte. Volt, aki szerint Máthé, Já­nos, Márk és Lukács evan­gélikus papok; mások sze­rint Vörösmarty verse A Re­ményhez ... Az egyik lány a Tündérkertet is Vörösmarty- nak tulajdonította, mások azt állították, hogy ő fordította az Isteni színjátékot. Idézeteket is kellett írni emlékezetből: Nos, Batsányi: „Most tél van, és csend és hó és halál”; Bessenyei: „Ha a hegy nem megy Mohamed­hez, Mohamed megy a hegy­hez” stb. A jelentkezők kö­zül egyetlen egy sem tudta megoldani a verstani felada­tot. A jelöltek 90 százaléka nem volt képes felidézni a Himnusz negyedik strófá­ját... Vég nélkül lehetne sorol­ni a hibákat, ám megjegy­zendő: az elemzésre kiadott Dsida Jenő-vers (mivel a költő „nem tananyag” a gim­náziumban) aligha volt köny­őst jövök a 4- iml es műút dögéi *wm keresztező­désétől — mondja Stohanek. — IDe- monstráltam. El­ereszteném magam mellett a lépcsőház­ban a jó szomszédot, rossz napom van, nem vagyok kíváncsi a hülyeségeire, de le­dekkol mellettem és ragad rám mint a vattacukor a pálci­kára. Csak mondja a magáét. — Szeretek ott len­ni mindennek a sű­rűjében. Másrészt éreztem, hogy ott a helyem. ... ­,r —kombájnok között? — Pontosan. Gran­diózus és figyelemfel­keltő tüntetés volt. — El tudom képzel­ni. Egy sereg SZK—fi- os, E-516-os John De­ere és Class és közöt­tük maga mint Ész­kombájn. .. Mondja orvoshoz nem megy? — Már voltam — közli figyelmen kí­vül hagyva a sértést a derék szomszéd. — Na iés. A doki mit mondott? — Az egy aranyos ember. Megkérdezte mi ia panaszom. Erre én azt mondtam: az attól függ doktor úr, hogy mennyi ideje van. Van időnk — nyugtatott meg — ne kapkodjuk el a dol­got. így aztán kezd­tem az elején. Kicsi a fizetés, az asszony nem tudja beosztani. Félek a munkanélkü­liségtől. Az asszony­nyal együtt félünk az elszegényedéstől. Fé­mit, ami zsíros, semmit amiben szén­hidrát van. Igyák te­jet, zabáljak zöldsé­get. Én, aki még a húslevest is kenyér­rel eszem és imádom a sertéspörköltet ga­luskával. De ami et­től is nagyobb baj, a gyógyszer amit fel­iek a politikai visz- szarendeződéstől és attól, hogy /mégiscsak felépítjük azt a ví­zierőművet. Félek a harapós kutyáktól.. ■ Itt leintem a jó szomszédom. Ne etes­sen. Nekem ne me­sélje, hogy egy dok­tor, még ha százszor is aranyos ember — végighallgat minden­féle zagyvaságot. Csak az igazat Stoha­nek úr — kértem. — Az igazság az, hogy tényleg nem hallgatott végig. Gyorsan megmérte a vérnyomásom, meg­hallgatta a szívveré­sem, megnyomkodta a lábom és amíg fel­írta a gyógyszereket eltiltott mindentől . — Na ne! — De igen. Sem­írt, az előbb-utóbb hülyét csinál belő­lem. — Ne mondja. — De mondom. Itt van például ez a Fu­rosemid. Mondja, tud maga latinul? Nem. Nem baj. Ügy is ma­gyarul kell szedni. Szóval a Furosemid- nak ami vízhajtó és vérnyomáscsök­kentő tizenkét féle mellékhatása van. Csak kettőt említek, rossz közérzet és lá­tászavar. Remélem érti? — Nem értem. — Ugyan már szomszéd úr. Eddig ha bekapcsoltam a tévét, nem volt két­ségem afelől, hogy mitől rossz a közér­zetem. iTüntetnek egyenlő rossz közér­zet. Áremelés, fo­rintleértékelés, ál- lamadóság, lottóhú­zás, (soha sem húzs zák ki a számaimat), ez mind rossz közér­zet. Most ha beve­szem a gyógyszert és bekapcsolom a tele­víziót, nem tudom eldönteni, hogy mitől van a rossz közérze­tem. Mi idézi elő ná­lam a levertséget, a fülzúgást, az émely­gést. A politika vagy a tabletta? Nem lá­tok tisztán. Ettől én meghülyülök. De ami a legborzasztóbb a doktor mindentől el­tiltott, csak <a tele­víziózástól és a rádió- hallgatástól nem. Most mit csináljak? — Hajtja a vizet az a tabletta? — Ajaj. Ügy megy tőlem a víz, hogy ar­ra már erőművet is lehetne építeni. Megnyugtatom Sto- haneket. Fő az egész­ség, mással ne törőd­jön. Ezekután kicse­réljük tablettáinkat (mert nekem is van bajom) aztán baráti légkörben megtár­gyaljuk keringési és egyensúlyi zavarain­kat. Ez utóbbiakról közvéleményt adunk ki. Seres Ernő nyű feladat, nemkülönben a Jékely-költemény; a művek értelmezése az átlagosnál mélyebb általános művelt­séget és műelemző gyakorla­tot igényelt volna; a verstan középiskolai oktatása megol­datlan; a memopiterek meg­követelése — többnyire idő hiányában — elmarad a ta­nítási órán; a „tantárgyi koncentráció” gyerekcipő­ben jár stb. Az egész felvételi mecha­nizmus minden betegsége megmutatkozott e hegy nap alatt. Például alapkérdés: miért kell a történelem— népművelésre Jelentkezőnek népművelés gyanánt ma­gyarból, a magyarosoknak meg történelemből felvéte­lizniük? Miért kell a közép­iskolában annyira zsúfolni az anyagot, hogy ne maradjon idő a szóbeli megnyilatkozá­sokra, így a jelöltek többsé­gének végképp nincs előadói rutinja. Miért kell megölni a diákot a „hozott pontok” lé­leknyomorító rendszerével? A miértekre ma még aligha van megnyugtató válasz. Az egész felsőoktatás korszerű­sítése lehet csak az egyetlen járható út. Változó színvonal A vázoltak ellenére szép emberi pillanatokban is volt részem: a fiú arcára sokáig emlékszem majd, aki Nagy László A vértanú arabs kanca című versét elemezve kishí- ján könnyezett; vagy annak a lánynak a tekintetét sem felejtem el, aki képesítés nél­küli nevelő, s immár harmad­szor jelentkezett: Az ember tragédiájáról beszélt... An­nak a jelöltnek is őrzöm a pillantását, aki állami gon­dozott volt... Milyennek bizonyult ez a felvételi? Változónak. Akadt 105 pontos és akadt 70 pon­tos teljesítmény is. Hallottam izgalmas, magával ragadó fe­leletet és remegő nyögdécse- lést is ... (A bizottság meg­erőltető munkával sem tudta kicsalogatni az egyik leány­zóból arra az összetett kér­désre a választ: ki fedezte fel Amerikát? ... )• A felvételizők a vizsga után megismerték szerzett pontjaik számát és belete­kinthettek írásbeli munká­jukba. A felvételi döntésről július közepéig kapnak érte­sítést. Sokukkal jó lenne találkoz­ni szeptemberben! Karádi Zsolt Relerenciaország? Tisztázó tetemrehívás Tiszadadán Szimpátia és érzelem vezérelné most állam­polgáraink nagy többségét, ha a napokban kel­lene voksolnunk a képviselőkre. Márpedig ha az ész rovására győztes a szív, nem biztos, hogy okosan döntenénk. Az erkölcsi és a politikai szempontok összekeverése nem egyszer okozott már galibát a Kárpát-medencében. ERRŐL ÉS A POLITIZÁLÁS gyötrő küzdelmeiről volt szóTSszadadán, ahol fórumon folytattak szenvedé­lyes eszmecserét a résztvevők Kiss Gáborral, a mégyei pártbizottság társadalompolitikai titkárával, az MSZMP-t képviselők mellett a falu értelmiségi, egyhá­zi, gazdasági és az ellenzékhez sorolt mozgalmi vezetői is eljöttek. A kormányzó pártot sem saját tagsága, sem a tár­sadalmi közvélemény nem ellenőrizhette érdemben az elmúlt negyven év alatt. Éppen ezért kénytelen hallat­lan felelősséget a nyakába venni az MSZMP, hiszen a hibákért ki mást tehetne felelőssé az ember? A tár- dalmi szerkezet átalakítása mellett életszükséglet, hogy az MSZMP belülről demokratizálódjon — hangoztatta Kiss Gábor. Egyedülálló a történelemben, hogy egy ha­talmon lévő párt önmaga kezdeményezze d „tetemre- hívást”, tehát a társadalomban szerveződő ellenzék és a párton belüli reformerek működtetését. (A párt régi tagjai ezt önfelszámolásnak minősítik.) FOGÓDZÓK KELLENÉNEK, ezért is sürgetik sok helyen, hogy a párt sürgősen fogalmazza meg a meg­különböztető jegyeit az alternatívokkal szemben. Hi­szen mennyivel könnyebb felsorakozni egy olyan szer­vezet mögé, amelytől mindenki tudja, hogy mit várhat. Nagy teret kaptak a politika és a gazdaság összefüg­gései. A ma bőrünkön érzékelhető gazdasági, társadal­mi és erkölcsi válságot a családok leginkább az élet- színvonal „zuhanórepülésén” tapasztalhatják. Abban a józanul gondolkodók egységesek: a kilábaláshoz politikai stabilitásra van szükségünk. Itt viszont nem tekinthe­tünk el a nemzetközi vonatkozásoktól, hiszen mérték­adó körök a Szovjetunió referenciaországának kiálta­nak ki minket, magyarokat. Mintát adnánk a pereszt­rojka sikeréhez? Éppen ezért fogalmazta aggódó kérdését dr. Laczkó László körzeti orvos: mi lesz, ha netán megbukik Gor­bacsov és nem támogatná kontinensnyi ország a hazai reformokat? Nem indokolatlan az emberekben mun­kálkodó félelemérzet, hiszen letaposhatják a demokra­tizálódás izmosodó csiráit... Erre utalt Somogyi József általános iskolai tanár, amikor azt feszegette: rendben van, hogy uralkodó párt az MSZMP a választásokig, s hogy ma még elis­merjük a kialakult történelmi, politikai realitásokat, de mi lesz azt követően, ha — mondjuk — az ellenzék győz a választáson? Miben változna a jelenlegi helyzet, a Szovjetunió egy vele barátságtalan magyar vezetés­hez hogyan viszonyulna? S vajon hogyan viselkedjék ilyen körülmények közepette az MSZMP? És mi lesz a polgárosodás követelményeinek megvalósulása esetén? Kár volt a polgárosodáshoz pejoratív árnyalatot kap­csolni — vélekedett az előadó — hiszen nem egy túl­haladott polgári rendszer restaurálásáról van szó. Ná­lunk még nincs igazi hagyománya a demokratikus közéletnek, éppen ezért találkozni olyan jelenséggel, hogy a politizálást sűrűn keverjük erkölcsi megfonto­lásokkal. így hát nagy veszélyforrás, hogy egy válasz­tásnál nem a józan megfontolás, hanem a szimpátia alapján adnánk szavazatunkat a jelöltre. (Ami persze a nyugati országok választási küzdelmeiben sem ismeret­len, hiszen a reklámkampány leginkább arra irányul: minél jobb arcot „csinálni” a politikusnak.) EZÉRT IS ÉLETBE VÁGÓ — folytatta a gondolatsort Tóth István tiszadobi MSZMP-titkár —, hogy a jó célt a tömegek szemében is elfogadható, erkölcsileg fedd­hetetlen politikus képviselje. Sokszor szétvált a szó és a tett — magyarázta Kiss Gábor a felvetésre — és ezért rendült meg az állampolgár szemében az uralko­dó párt hitele. Ha mint pártom jelöltjét támogatom az illetőt, valóban olyan embereket kell kiválasztani, aki­ket hosszabb távon morális kényszer alatt tartunk, po­litikai nyomással befolyásoljuk a magatartását. Politikai tőkének számít a prominens személyek erkölcsi fedd­hetetlensége. Baj, hogy az MSZMP politikai tőkéjének morzsoló­dásához szinte törvényszerűen járult néhány vezetőjé­nek nyilvánosságra került korrupciója. Az sem jó, hogy ezt később olyanok rótták fel egyeseknek, akik a sokszorosát élvezték az íratlan előnyöknek ... Kétség­telen, hogy a törvényen felüli hatalomnak nehéz tisztá­nak maradnia. „A kommunisták gyakorolták a hatalmat 40 éven át, de a válság éppen erkölcsi tekintetben a legmélyebb. A népmegváltó eszmék terrorral történő győzelmét, a kommunista mozgalom ma már ismert bűneit — hibá­it feszegette a demokrata fórum helyi vezetője, Bugya István. A pártközvélemény és a társadalmi kontroll hi­ányát emlegette Karafa Sándor és a régi egyenlőtlen­ségek helyébe újakat állítókat bírálta. Nehezebb a megélhetés és sokan akarják tudni, hogy ezért személyesen ki a hibás. A kollektív felelősség, felelőtlenséggel jár, elmossa a határokat jó és rossz döntés közt. A hitel visszaszerzése érdekében a mai MSZMP-nek jobban el kellene határolnia magát a régi vezetés hibáitól. A BESZÉLGETÉS ZÁRÓAKKORDJAKÉNT hangzott el az is, hogy a személyes sérelem, az indulat rossz ta­nácsadó. Most egy politikai rendszer működését kel! elítélnünk, nem a bűnbakot keresgélni. Mert bár két­ségtelen, hogy a magánember akkor nyugodna meg igazán, ha reális tárgya lenne indulatainak, de a tár­sadalmi folyamatok megítélésben ezt a felelős-kereső módszert — s erre már sok példa van — nem lehet sikerrel alkalmazni. Mert annak soha nem érnénk a végére ... Tóth Kornélia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom