Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

Országos pályázattal AII. világháborús emlékmű megvalósításáról

Kevés dolog keltett az utóbbi években Nyíregyházán olyan nagy érdeklődést, mint a II. világháborús emlékmű létesítésére tett javaslat. Ez érthető is, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a totális hadviselés következtében eddig példa nélkül vérveszteséget szenvedett a város: lakosságának negyed része elpusztult! Ráadásul erről a sorskérdésről 45 éven keresztül nem lehetett beszélni, s igaztalanul fasisztának titulálták a magyar népet hosszú időn keresztül mind idehaza, mind külföldön.

A Kelet-Magyarország hasábjain tartalmas vita bontakozott ki e kérdésről. Margó- csp József: Milyen is legyen a II. világháborús emlékmű? című cikke után Magyar László evangélikus lelkész: Hol legyen a II. világháborús emlékmű? javaslata következett, majd a kétezer nyíregyházi elhurcolt egyikének, Benkei Mihálynak a leánya fejtette ki nézeteit testvérei és ,,nagyon sokak nevében” is. Örömünkre leírta szakmai felfogását Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművészünk és Kulcsár Attila a neves építész is. Legutoljára, 1989. június 22-én „Méltó teret kíván” cím alatt még négy hozzászólást foglalt össze a szerkesztőség és a maga részér®! lezárta a vitát „abban 'a llétöéhybeh, hogy a kuratóriuiitaék — a körülmények, észrevételek mérlegelése

f

i _ vég)} sikerül közmeg- edésre flpúgáló döntést

tiyen irágfba mutatott a hősök napja taegindítóan szép .megünneplés» május 28-án, Maikor ideiglenes emlékjelként Képen faragott kopjafát he- ■eztünk el a Tanácsköztársa- ■g téren városunk II. világ- Bborús áldozatai mindegyiké- Nek tiszteletére.

A kuratórium működése kezdetben főleg a gyűjtésre Stábyült. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. nyíregyházi igazgatóságánál lévő számlánkon (440-10012) eddig . 660 ezer forint, gyűlt össze és folyamatosan érkeznek a kisebb és nagyobb összegek. A tényleges befizetés és a hozzánk megérkező banki értesítés között 10—14 napi késés van. Az eddigi legnagyobb felajánlás a tejipari vállalat 50 ezer forintja, illetve a Hazafias Népfront II. számú körzeti Bizottságának a társadalmi munkáért elnyert húszezer forintos befizetése volt. Érkezett már 100 USA dollár a kanadai Montrealból dr. Róna György orvos professzortól és augusztusiban Nyíregyházán adja át csekkjét Kabay János világhírű alkaloida-kutató Ausztráliában élő leánya: Oltványiné Kábái Ilona.

Mindenesetre a megcélzott összeg legalább harmadának, azaz egy másfélmillió forintnak a beérkezéséig még várnunk kell az országos pályázat kiírásával, amelyen örömmel várjuk a megye szobrászművészeinek a részvételét is. Ügy véljük, a mai nehéz gazdasági körülmények között utóbbiak számára nemcsak a nem mindennapi alkotási lehetőséget, hanem anyagi támogatást is jelent a pályamunka elkészítése.

Közvéleménykutatásunk a Kelet-Magyarország 19891 május 25-i számában közzé tett Szavazó lap révén nem hozta meg a remélt nagy érdeklődést. Tény ugyan, hogy a szavazatok kétharmada az emlékmű helyének a Tanácsköztársaság teret javasolta, azonban ebből nem szabad komolyabb következtetést levonni, minthogy összesein csak 52 szavazólap érkezett vissza hozzánk.

Figyelembe véve az eddigieket a kuratórium a pályázatban csupán az emlékmű célját és a város II. világháborús veszteségeit fogja részletesen leírni, s a helyszín valamint a művészi forma megválasztásánál az alkotóknak teljes szabadságot ad.

Megemlítem, hogy a kuratórium 1989. június 29-i ülésén elhatározta a gyűjtés növelése céljából ősszel néhány kulturális műsor (a bujtosi sportcsarnokban vagy a színházban) megrendezését. Ehhez felajánlotta szervező munkáját dr. Fónai Mihály adjunktus, a tanárképző főiskola népművelési tanszékéről.

A város lakosságát legjobban az 1944. november 2-án elhurcolt kétezer nyíregyházi férfi (elsősorban: családapák) sorsa érdekli, meglepően sok adatot és bejelentésit juttattak el hozzánk. A még élő tanúk vallomásait bemutatjuk a városi televízióban, illetve könyvalakban is megjelenik halottak napjára.

Dr. Fazekas Árpád

a kuratórium elnöke

A kiállítás egy részlete.

Ámos Imre kiállítá

A vármegye tömlöcében készült faragás.

Rohály Mária: „Tavasz”

Sgraffito zománc, réz.

Válasz után — viszontválasz

Tézis + antitézis=sziltézis

Eszem ágában sincs nekem Püski-ügyet csinálni a dombrádi Gábor Jenő problémájából, de most megjelent „Tanuljak arabusul (?!)” című írása (Kelet-Magyarország júliusi 10.), amit egy kicsit nekem szánt ellenválaszként, mégis írásra késztet. Az az egyoldalú, szemellenzős, csak negatív mozzanatokat emlegető érvelés ugyanis, amellyel ö Püski Sándor személyét támadja, immár nem csupán sajnálatos, hanem rágalom felé hajtásával kezd veszélyessé is válni azzal, hogy esetleg holmi dilettáns firkászok követendő példának tekintik a metódust. Pedig jól tudjuk, hogy az efféle módszerekkel lehetett koncepciós pereket kreálná a politikában, s az ilyen módszerrel lehet még ma is bűnként felróni a legjobb szándékot is.

Gábor Jenő eddig megjelent két közleményéből nemcsak én, hanem bárki, csupán azt tudja kibogozni, hogy ö — elhallgatva Püski Sándor kétségtelen érdemeit — szenvedélyes igyekezettel kiollózza és ösz- szegyűjti mindazokat az adatokat (nem tudni milyen indítékkal), amelyek Püski Sándorra kompromi ttálóak lehetnek. Ezek alapján aztán véleményt alkot, sőt még missziót is vállal e hajdan volt könyvkiadó lejáratására. Ez utóbbi tényt első közlemények zárószavai igazolják eképpen: „Amennyiben valaki részletesebb felvilágosítást kéme Püski viselt dolgairól, bármikor készséggel rendelkezésre állok.” Aztán a július 10-én megjelent újabb írásában még rá is dupláz arra annyiban, hogy egy birtokába került és Püskit kompromittáló írás sokszorosított formában való terjesztési szándékáról ad hírt. Hát ez már egy kicsit azért sok! Szinte egy megtervezett rágalomihadjáratnak is minősíthető.

Írásomban én Gábor Jenő figyelmébe ajánlottam a Magyar irodalmi lexikon tanulmányozását. Sajnos, nem hallgatott rám! Pedig abban egyebek közt ezt is olvashatta,volna Püskiről: ,'.Helyt adott kiadványai közt mind a jobb- mind a baloldali nézeteket tükröző műveknek.” Régóta tudjuk hát, hogy Püski nemcsak baloldali né- zeket valló írók műveit adta ki. Gábor Jenő kompromittáló szándékú ésrevételei így nem a spanyolviasz felfedezése.

Az idézett lexikonadat viszont nyilvánvalóan kompromisszumra utal. De vajon

minek és kinek az érdekében történt ez a kompromisszum? Az 1930—1940-es években nem látszik valószínűnek, hogy Püski a baloldallal egyezkedett volna a jobboldali nézeteket valló művek kiadása érdekében; pontosan fordítva történhetett a dolog: a jobboldallal kellett kompromisszumot kötnie a baloldali, népies írók műveinek megjelentetése ügyében. Ez egy akkori üzletember részéről kockázatos és bátor tett, tehát mindenképpen érdem volt, még akkor is, ha azt Gábor Jenő teljesen elhallgatja. Kénytelen vagyok hát újra „kioktatni” őt: a tudományos igényű és etikus bemutatás a tézis+an titézis=szm tézis képlettel jellemezhető röviden. Ez magyarul azt jelenti, hogy csak a pozitív és negatív tényezők párhuzamos vizsgálatával mondhatunk véleményt valamiről valakiről. Gábor Jenő véleménye csak negatívumokra épül, ezért egyoldalú, ezért hiteltelen.

Nem hagyhatom szó nélkül azt a sajátos nézetet 6©m, amit Gábor Jenő a megbékélésről vall. Valahogy Arany János egyik balladáját idézi fel bennem: „Állj elő vén Márkus, vedd le a süveged....” Szerinte téhát a Püskivel való megbékélés valahogy így zajlik majd le: A gyóntató szentatya fejére olvassa Püski Sándornak mindazon bűnét; természetesen érdemei elhallgatása mellett, amiket Gábor Jenő majd felsorol. Erre Püski mint valami ihegtért tékozló fiú ruháit megszaggatja, fejér hamut hint és a bűntudattól lesújtva felkiált: „Mea culpa! Szentatyám! Megbántam!” A gyóntató pedig abszolvál és áldását adja a megbékélésre ... Körülbelül annyira, mint Gábor Jenő ide kapcsolódó kívánsága. Egy régi magyar, de jelenleg nyugaton élő demokratikus üzletembertől, aki kockázatos helyzetében is érdemeket tudott szerezni nálunk annak idején, milyen jogon követelhetjük mi a „mea culpát”? A reformszellem azt sugallja, hogy inkább fogadjuk és hasznosítsuk megújult bizalmas közeledését. Ez biztosabban elvezet a megbékéléshez!

★

Balogh László

(A magunk részéről ezzel lezártnak tekintjük a vitát, bízván abban, hogy a szóváltás nyomán olvasóink ismerete gyarapodott.)

Szombati q

Pusztai Zoltán;

Monoszkóp

emlékké lettek a párnacsaták, arcomat fogkrémmel (korommal?) nem kenik .a bohókás fiúk; lábujjaim közé nem csempésznek immáron papírlapot, nem perzselik lopott gyufával talpaimat, jó éjt kívántak örökre, elfüggönyözve az ablak — nem látnak, nem láthatom őket ma már, ncm vár többé a mókás csapat — szakadt képeskönyvet lapozgatok, tintafoltok mögött sötétlik minden mondat, minden színesnek hitt fotó. irka-firkákkal csúfítva /a'vignyetta. töredezetten a gerinc, valami végleg bevégeztetett — takarodót fújok.

— Hagyd csak, majd magam beszélgetek el vele — mondta Fagyejev, azzal odalépett hozzám, s puskatusát a fejem mellé dobbantotta. A hóban, feküdtem, átnyalá- bolva a gerendát, melyet leejtettem a váltamról és nem bírtam felemelni, s így nem tudtam elfoglalni a helyem a hegyről leereszkedő ember- láncban. Mindegyikük vállán egy-egy gerenda — egy „botocska”, kién nagyobb, kién kisebb; mindenki igyekezett hazafelé — a kísérők is, a foglyok is —, mindenki éhes, álmos, elegük volt,a vég nélküli téli napból. Én pedig — a hóban feküdtem. Fagyejev mindig magázta a foglyokat.

— Ide hallgasson, öreg — kezdte —, nem létezik, hogy egy olyan ürge, mint maga, ne bírna el egy ekkora fahasábot, mondhatni — botocskát. Maga egy nyilvánvaló szimuláns. Maga egy fasiszta. Akkor, amikor hazánk az ellenséggel küzd, maga akadályt gördít elé.

— Nem vagyok fasiszta — mondtam —, én egy beteg és éhes ember vagyok„ Te vagy a fasiszta. Te olvasod az újságban, hogyan ölik meg a fasisztákat, az öregembereket. Gondolj arra, hogy fogod elmondani a menyasz- szonyodnak, amit Kolimán műveltél.

Nekem mindegy volt. Nem bírtam elviselni a pirospozsgás, egészséges, jólöltözött fickóké féltem. A hasamé meggörnyedtem úgy is egy ősi, ösztönös volt — egyáltalán tem a hasba rúgást gyejev hátba rúgot májával. Hirtelen lett, de nem fájt. H lók — annál jobb.

— Ide hallgasson ta Fagyejev, és csi2 rával arccal az ég dított. — Nem mag. akivel dolgom akac rém a fajtáját.

Odajött a másil Szerosapka.

— Na, mutasd hadd jegyezzelek lyen ronda, ganoi van. Holnap sajá lőlek le. Megértett

— Meg — mór felálltam* kiköpve i rés nyálat. Társain gatásai, szitkozódá pette vonszolni ki gerendát — amíg as legeltek, addig hallt

Másnap reggel S: kísért ki bennünke ra — a még tavaly tarolt erdőben ossz mindent, amit el le ni a vaskályhákbai dőt télen vágták le, magasak voltak. J sakkal, emelőrrudal háltuk, felfűrészeltii topokra raktuk őke

— Lassan, halad s