Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. július 22. Kamzárás az orosz nyelvi táborban • Trojka helyett dvojka... Az idén az országban há­rom helyen, Győrben. Tatán és Nyíreg' lázán vol< orosz nyelvi tábor Megyén k most tizenhetedszer — a Széchenyi István Közgazdasági Szakkö­zépiskola kollégiumában adott otthont a háromhetes tábornak, amely ma. szom­baton ér véget. Mint ismeretes, a jövőben az orosz is csupán egy lesz a választható nyelvek közül, és kötelező voltának megszűné­se már a jelentkezéseknél érezhető volt: mig a korábbi években száz körül alakult a nyelvi tabor résztvevőinek száma, az idén ez a felére csökkent. Igaz, elég tetemes volt a részvételi díj,is — fe­jenként ötezer forintot kel-; lett fizetniük a diákoknak.; Illetve ennél azért keveseb­bet, mert lehetőségeikhez mérten az iskolák is segítet­ték orosz nyelvi táborba je­lentkező tanulójukat, így minden középiskolából eljö­hetett egy-egy másodikos. Szabolcson kívül még négy megyéből, Hajdúból, Borsod­ból, Békésből és Hevesből ér­keztek fiatalok a nyíregyházi táborba. A kilenc magyar és tíz szovjet pedagógus mellett 50 szovjet, Moszkvából és Vla­gyimirból érkezett főiskolás vezette a foglalkozásokat, amelyek részben a diákok ed­digi ismereteinek bővítését, részben pedig a középfokú nyelvvizsgára történő felké­szülést szolgálták. S mint a számokból is kitetszik, az idén szinte minden magyar fiatal mellé jutott egy szov­jet főiskolás, a korábbi hár­mas csoportok, a trojkák te­hát jórészt dvojkákká ala­kultak. A délelőtti nyelvórákat, társalgási gyakorlatokat dél­utánonként és esténként kö­tetlenebb programok egészí­tették ki. Sportoltak, dalo­kat tanultak a fiatalok, vol­tak bemutatkozó műsorok, vetélkedők, teaestek. Amíg az idő engedte, strandolni is lehetett, kétszer pedig ki­rándultak a tábor résztvevői Tokajba, illetve Debrecenbe. A magyar1 diákok — na­gyobbrészt .egyébként lányok — ma hazautaznak, a házi­gazda pedagógusok pSdig va­sárnap Budapestre mennek a szovjet vendégekkel, akik három napot töltenek a fő­városban, és riiegnézik a Ba­latont is. (gm) sárosnaményi Bereg Tourist utazási iroda képviselőjével annak idején végigjárták Tarpát, s hat—nyolc háztu­lajdonos hajlandónak is mu­tatkozott rá, hogy kiadjon szobákat. Turista azonban ide csak átutazóba érkezik, ma­ga Kovács Béla is úgy látja, a helyi nevezetességek leg­feljebb három óra hosszára kötik le az idegenek figyel­mét. Aki pedig nyaralni akar, az inkább a szomszédos Tiva­dart választja, a Tisza miatt. Tivadarba általában sátor­ral felszerelve jönnek a tu­risták. Azokat viszont, akik megunják a nomád életet, a halászcsárdában szívesen el­igazítják: keressenek helyet a református lelkész házá­ban, vagy forduljanak Koncz nénihez. Koncz Istvánná három éve adja ki a két szobáját. Né­hány napot, esetleg egy-egy hetet töltenek nála a vendé­gek, de egy évre összesen harminc napra jut nyaraló. Megszálltak már nála ameri­kai fotósok, nyugatnémetek itthoniak, az ország minden pontjáról. — Nemcsak szállást adok, hanem szívesen főzök is, ha megkérnek rá — szakácsnő voltam annak idején a KISZ- táborban. Kiismertem a kül­földiek ízlését, kóstolónak csinálok paprikás csirkét, lapcsánkát, töltött káposztát, de azért sajtot, gyümölcsöt is kínálok. Aki inkább magának akar valamit összeütni, az használhatja a konyhámat. Senki nem panaszkodott még, sőt, azt szokták mondogatni, hogy milyen otthonosan ér­zik itt magukat. Volt már, aki kalauzul vitt el magával Szatmárcsekére, Túristvándi- ba, Csaro'dára. Koncz néni az emlékeit meséli. Az idén ugyanis még ' egyetlen vendég sem jelent­kezett. Hogy miért-nem? Ta­lán kevesebb a pénzük az embereknek. Vagy csupán a reklám hiányzik? Bartha Andrea—Cservenyák Katalin—Cselényi György Ica a 25 ezer voltnál Mozdony rohant a kőbe Az utóbbi időben elszapo­rodott a vonatok megdobálá- sa. Ilyen történt Hajdúhad- ház közelében is: a robogó vonat ablakát a vágány mel­lől kővel bezúzták, s az üveg­szilánkok két nő szemébe ke­rültek. A megyeszékhelyi MÁV-állomásról mentővel kellett őket kórházba szállí­tani — említi Zsadányi Gyu­la ügyeletes tiszt. A múltkor gyerekek Csá­szárszállás közelében, a 4-es úti felüljáróról zsinórral kö­rülbelül kétökölnyi nagyságú követ lógattak a sínek fölé, melybe egy gyorsvonat moz­donya belerohant. Szerencsé­re a kő a gép fémrészét érte, különben tragédia is történ­hetett volna. Hidegkúti Miklós főren- dész is hajmeresztő dolgokról beszélt. — Üjabban illetéktelenek a vasúti biztosító berendezése­ket összekötő rézkábeleket levagdalják, s elviszik. Ezzel például sorompók és fényjel­zők válnak üzemképtelenné. Az állomás alkalmazottai­nak sok problémát okoz egy nő, akit Icának hívnak. Ha teheti, éjjel-nappal az állo'- máson tanyázik. Többször be­törte az ablakokat, vagy az állomás épületét rongálta, az utasokat megbotránkoztatta. A közelmúltban felmászott egy nyitott vagonon lévő konténer tetejére, s így a 25 ezer voltos felsővezetéket életveszélyesen megközelítet­te. Máskor a 36 méter magas térvilágító oszlopra ment fel, ahonnan két alkalommal . a tűzoltóknak kellett lehozni­uk. Az állomás dolgozói Icát már többször elvitették, de hamarosan újra visszatért. Nemrégen a Nagykálló fe­lől Nyíregyházára közlekedő mozdony vezetője a sín mel­lett egy félmeztelen testet lá­tott. Halottnak vélte. Este volt. Amint a megyeszékhely­re ért, azonnal jelentette Zsa­dányi Gyulának, és a szolgá­latos rendőrnek, akik azon­nal a közölt helyre mentek. A zseblámpájuk fényébe egy szerelmeskedő pár került. A Balsára és Dombrádra vezető kisvasúton utazók egy része önkényesen jelöli ki magának, a megállóhelyeket. Ugyanis a vonatot rendsze­rint vészfékkel a kocsmák -előtt megállítják, a kocsiból kiugranak, majd elszaladnak. Cselényi György Elszigetelt próbálkozások ... A falusi turizmust megyénk utazási irodái is szeretnék meghonosítani. A Tisza fes­tői szépségű szakaszaira ta­nyahajókat vontattak, a műemlékekben gazdag bere­gi falvakban szálláshelyeket, vendégfogadásra alkalmas gátőrházakba tették lehető­vé a pihenést, mindezt el­fogadható áron, hiszen a leg­olcsóbb szállás 150, a legdrá­gább 500 forintba kerül, hogy a próbálkozás milyen eredménnyel járt, arról szá­molnak be1 munkatársaink. Luxushajó a Tiszán Fázósan húzták össze magu­kon a plédet ottjártunkkor a Namény és a Váci Mihály tanyahajó lakói. Éppen a nyaralás utolsó napjára rom­lott el az idő, pedig igazán kellemesen töltötték el a he­tet, a hajó fedélzetén a ger- gelyiugornyai Tisza-parton. Javarészt Budapestről ér­keztek, és akadt köztük olyan is, aki nem először járt itt. Szeretik a természetet, a fo­lyót, a nyugalmat, a friss le­vegőt, a szép tájat. Itt egé­szen más, mint otthon. Már csak azért is, mert egy perc­re sem szakad el az ember a víztől, álomba a Tisza lágy hullámai ringatják. Nem le­het leírni, milyen érzés ha­jókabinban aludni, ki kell próbálni. Egyébként az otthon meg­szokott összkomfortot sem nélkülözik a vendégek, még színes tévé, video is van, bár nyaraláskor ez utóbbiak nél­kül is boldog az ember. Aki igényli, akár teljes ellátást kap, de a konyhában főzni is lehet. A Vácin harmincán nyaral­hatnak egyszerre, az idén az IBUSZ szervezi a turnuso­kat. A Namény ennél jóval kisebb, mindössze . tizenkét személyes. Augusztus köze­péig a nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet bérli dolgozóinak és családtagjai­nak. A visszatérő vendégek az idén rá sem ismernek a na- ményi hídnál veszteglő Ti­szavirágra. Gondnoka, Né­meth István elmondta, hogy szinté csak a váza eredeti, tavaly ősszel kezdték a fel­újítását, s alig két hete fe­jezték be. Bár még vannak kisebb javítani valók, de már üzemel — nemrég utazott haza Békéscsabára és Nyír­egyházára az első turnus. Nem kis pénzbe került a tel­jes felújítás, az összes költ­ség meghaladja a 10 millió forintot, de úgy tűnik, meg­érte. Akár luxushajónak is beillenék. A konyhából lift­tel juttatják - fel a helyben főtt ételt . a vendégeknek a tetőre, ahol grillsütő, bár­pult és hűtőláda is van. Ugyanitt lehet napozni és tu­solni. Tervezik, hogy a ta­nyahajó rövidebb tiszai tú­rákat is tesz majd. Az iga­zán ízlésesen berendezett kabinokban egyszerre tizen­hat vendég pihenhet gond­talanul, a túrákon pedig 120- an vehetnek részt. Az idei már a harmadik nyár, hogy a Felső-Tisza-vi- déki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a három tanyahajóval bővítette me­gyénk szálláslehetőségeit. A hajókat lassan a külföldiek is kezdik megkedvelni, az idén már németajkúak is vendégeskedtek a Vácin. Mostantól pedig annyival egyszerűsödött a helyfogla­lás a Tiszavirágon, hogy a gondnoktól is kérhetnek sza­bad kabint a szálláskeresők. Ha lenne egy telefon... Csaroda. A volt kúria kör­nyezete vadregényes. A kert­ben dús, üdezöld növényzet, permetezetlen gyümölcsfák, nyolofajta orgona. 'A levegő közérzetjavító, a madárkon­cert idegnyugtató. A községben a kúria az egyedüli turistaszálláshely. Az épületet a tulajdonosai, Hézser Lajos nyugalmazott lelkész és a felesége három éve hozták rendbe, majd ki­adták a Bereg Touristnak. A házban tizenkét fekhely van, konyha, zuhanyozók. — Az épület sajnos kihasz­nálatlan — kesereg a házas­pár. — Jelenleg három fő­városi család tartózkodik itt. A téli üdülés feltételei is adottak lennének, de a ház hiába fűthető, senki sem jön. A látogatók zöme hazai hi­vatalnok, de érkeznek is­kolások, írók, festők, sőt meg­fordultak itt már külföldiek; osztrákok, svédek, németek, angolok és amerikaiak is. Sokan térnek vissza, a kúria híre szájról-szájra jár. At pap óva int attól, hogy a vállalkozó szelleműek je­lentős pénzeket fektessenek a falusi turizmusba. Hiába ösztönöznek erre a tömegtá­jékoztatási eszközök, a pénz megtérülésére nem sok a remény. Az idős házaspár azon gondolkodik, hogy az épületet a jövőben valame­lyik pesti cégnek adja ki. A budapesti vendégek, akik éppen Csarodán üdülnek, elő­ször járnak ezen a vidéken. A „földi paradicsomról” a Magyarország című hetilap­ból értesültek. A felnőttek legnagyobb élménye a túr- istvándi vízimalom, a gyere­keknek pedig az esténként hazaballagó tehéncsorda volt. Frissen fejt tejet is ihatnak. Folyóparti csendet kíván a fővárosi Százéves fák árnyékában, vízivilág közepén áll a tu- nyogmatolcsi gátőrház. Szem­ben a Szamos, körben a holt­ágai. A gátőr, Fazekas Sán­dor nem is panaszkodik a vendégek hiányára. — Aki egyszer itt járt, az évről évre visszatér. Május­tól szeptemberig adják egy­másnak a kilincset. A nagy csönd, a gyönyörű táj vonzza a városiakat, most is Buda­pestről jöttek ide tízen nya­ralni. Élvezik a horgászatot, járják kocsival a környéket, ha jó idő van, lemennek a Tiszára fürdeni. A vízügyi igazgatóság tervezi, hogy ka­jakokat, kenukat hoz le, ez­zel bővítve a szórakozási le­hetőségeket.’ ‘ ánmro 1 A gátőrházban tízen fér­nek el. Teljes az összkomfort, van fürdőszoba, lehet hasz­nálni a konyhát és nem hi­ányzik a színes televízió sem. A nyaralásért előre, kell fi­zetni az igazgatóság’nyíregy­házi székházéban. A vendé­gek zöme a fővárosból érke­zik, a Budapesti Autóklub tagjai adják egymásnak a cí­met. Jövőre már nyugatné­met turisták is várhatók. Kovács Bélának, a tarpai tanácselnöknek mindegy len­ne, hogy külföldi, vagy hazai kirándulók jönnek a falujá­ba, — csak jönnének. A vá­Az üdülőtulajdonosok Var- sánygyürében laknak. A vendégszerzésben a telefon sokat segítene, de eddig még nem kaptak. Megesett, hogy a telefon hiánya miatt an­gol turisták -mondtak le az itteni nyaralásról. A kúriával ellentétben a kisari gátőrház egész nyáron kihasznált. Illés József gátőr azt mondja, tavaly májustól novemberig szinte mindig voltak vendégei, az idén pe­dig még nagyobb forgalomra számít. A gátőrház közelében egy húsz—harminc sátorhe­lyes kempinget szeretnének kialakítani, mert a vendég­házban egyszerre csak né­gyen alhatnak — igaz, volt itt már nyolctagú társaság is. A Kisarba érkezők strando­lással, horgászással, kerék­pározással és sétával töltik idejük nagy részét. A legnép­szerűbb kirándulási célpont Tiszacsécse, Csenger, és Túr- istvándi. ÉLMÉNY LETT A TEHÉNCSORDA Döcögő vendégfogadás Munkatársaink riportkörútja a falusi turizmusról Megalakult a napokban a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsé­ge — adta hírül a távirati iroda. Célja: a falusi turizmus — az eddigi elszigetelt próbálkozások helyett — országos vállalkozássá fejlesztése. Keszthelynek és egyben a Balaton körnj kének legnagyobb és legnevezetesebb épülete, mind építésztörténeti, mind pedig kultui fis szempontból a Festetics-kastély. Az épület déli szárnyát 1750 körül építették bárok stílusban, az újabb épületrészek 1883—87 kö­zött készültek. Képünkön a kastély épül e az előterében lévő szökőkúttal. (Suri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom