Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. július 20. Pártiig«; lialalok és telnötteK fcäzBtt (I.) Csellengésböl nem lehet megélni Hivatásos pártfogók a köztudatban a bíróságon működnek. Kevesen tudják, hogy a gyermek- és ifjúságvédő intézetben is dolgoznak pártfogók: azokkal a fiatalkorúakkal foglalkoznak, akik kisebb vétséget követtek el. — Pártfogói munka még létezik ugyan, de hivatásos pártfogó már nem — mondta Együd János, a GYIVI igazgatója. A nevelőszülő-felügyelői és a pártfogó-felügyelői munkakört eggyé gyúrtuk, mert gazdaságtalan volt, hogy egyazon területtel két dolgozónk is foglalkozott. Így most már csak szociálpe- dagógusaink vannak, akik mindkét munkakört ellátják. A nevelőszülő-felügyelet a családokhoz kihelyezett állami gondozottak ellenőrzését jelenti, de tartani kell a kapcsolatot a vér szerinti szülőkkel is. A szociálpedagógus dolga, hogy megítélje, megfelelően öltöztetik, táplál- ják-e az állami gondozottakat. Megszervezni a vér szerinti és a nevelőszülők találkozását. A hivatásos pártfogói munka mára formálissá vált. Ügyészségi vizsgálat állapította meg, hogy nem hatékony, túlságosan általános. A pártfogók havonta egyszer — mert egy pártfogóra területileg nagy körzet jutott — ellenőrizték a fiatalokat: kimentek a lakásukra, s ha nem találták őket otthon, írtak erről egy feljegyzési. Munkahelyet nem tudtak a gyerekeknek keríteni, hiszen tizenhat éven alul nem lehet őket alkalmazni, s egyébként is, szakképzettség nélkül ma már szinte lehetetlen elhelyezkedni. Maradtak tehát a csellengő fiatalok, akik a megélhetésük érdekében újabb lopásokat követtek el. Előfordult, a tanács olyan magatartási szabályt írt elő a pártfogolt részére, ami ellenőrizhetetlen: például a tanyán lakó fiatalkorúnak megtiltották, hogy bemenjen a falu központjába. A pártfogói munka gyakorlatilag tehát abban merült ki, hogy a kiszabott idő elteltével egy zárójelentést készítettek, eredményesen telt-e le a pártfogolás. Egyetlen értelme, hogy figyelemmel kísérik ezeket a rossz útra tért gyerekeket —, s nem egyszer ők értesítik a hatóságot, ha pártfogoljuk újabb bűncselekményt követ el, vagy a tanácsot, ha kimarad az iskolából. — A pártfogolást nem megyei intézménynek, hanem a helyi tanácsoknak kellene végezni — szól Együd János véleménye. — Ök azonban túl jól ismerik ezeket a problémás fiatalokat, nem akad köztük olyan, aki ezt vállalná. Nem csoda, hiszen némelyik 16—17 éves korára akkorára nő, úgy megerősödik, hogy a presszóban még a körzeti megbízott rendőr sem mer hozzá odamenni, nemhogy egy pártfogó! A gyermekvédelem rákfenéje, hogy csak a-gyerekre koncentrál. A családot kellene valahogy kényszeríteni, törődjön az ifjabb nemzedékkel. S nem lenne szabad, hogy a szülők kibújjanak a felelősség alól, áthárítva mindent a gyerekre: mint abban az esetben, amikor egy tizenhárom éves kisfiú többszáz ezer forintot lopott egy benzinkútnál. A szülők a történtek hallatán ártatlan arccal, könnyes szemmel ször- nyűlködtek — a gyerek viszont útban a javítóintézet felé bevallotta, a lopásra ap- ja-anyja biztatta fel... Következik: „Börtönnél jobb a felügyelet!” Bartha Andrea Koreában művészi szinten a személyi kultusz Hiányzik az önszerveződés Nem a kallóra válsága Többször gondoltam már, igaza van-e azoknak, akik kulturális életiünk válságáról beszélnek. Ha a vidéket, a gyakran haldokló művelődési házakat, a bezárt mozikat nézzük, úgy tűnik, igen. Ennek ellenére mégis azt mondom, nem a művelődés jutott válságba, sokkal inkább az a centralista irányzat, amely a néptől idegen, eltorzult nézeteket kívánt támogatni. Mint minden tájegységnek, így Szatmámak és Beregnek is megvannak a maga sajátosságai. Érvényes ez a kultúrára is. Az 1940-es években a falusi fiatalokból verbuválódott színtársulatok, dalárdák — még ha egyházi alapon is — de színvonalas szórakozást teremtettek a falvak lakosságának. Vajon a mai, yideóval felszerelt művelődési házak miért nem képesek tömegeket megmozgatni ? A választ elsősorban az önszerveződés hiányosságaiban, lebecsülésében kell keresni. Gyakran hangoztatjuk hazánk fővároscentrikus- ságát. S ha ez igaz, vajon elérjük-e, hogy a vidék is kezdeményező szerephez, aktív közreműködéshez jut? A kultúra közvetítéséhez, történelmünk, néprajzi értékeink ápolásához egyenlő partnerekre van szükség. Egy több évtizede rögzült dogmatikus szemlélet megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy stagnáló helyzetünkből előre lépjünk. Hiszem, hogy a közművelődésnek napjainkban is megvan a feladata. Korunknak is megvannak azok a kérdései, amelyre zenében, versben, irodá- lomiban, képzőművészetben választ kell adni. Mindez pedig csak úgy lehet, ha megadjuk a ki- ibontakozás lehetőségét, helyi szemlélettel, a helyi sajátosságoknak megfelelően teremtjük meg a szórakoztat ás, az oktatás, a nevelés feltételeit. Bakos Pál Kocsord . O Tartalmi munkára vagyis politizálásra c szekciófoglalkozások adtak lehetőséget. Hogyar. értékeled az ott elhangzott beszédeket? nak megfelelően bennünket is ellenőriztek, majd meghatározott helyre ültettek bennünket, mögénk pedig a dánokat, a svédeket, kanadaiakat. Talán már öt perce beszélt Kim ír Szén, amikor a dánok kiabálni kezdtek: „Szabadságot Koreának!” Mások is csatlakoztak hozzájuk, vagy azért, mert értették a mondatot, vagy csak a „balhé” kedvéért. Meg kell vallanom őszintén, félelemérzet futott végig akkor rajtam: egy kis csapat üvölt, 100 ezer koreai pedig halálos csendben várja, hogy mi történik. Végül jöttek a biztonsági emberek, s folytatódhatott tovább a rendezvény. O Milyen hatással volt rád a nyitó- és záróünnepség műsora? — Maguk a műsorok felejthetetlen élményt jelentettek. A megnyitón húszezer, a záróünnepségen hetvenöt ezer közreműködő varázsolta elénk az élőképeket. Bemutatták élőképben a VIT történetét, a fővárosok jellegzetességéit, olvashattunk koreai nyelvű feliratokat, láthattuk az élőképben Kim ír Szén és más személyiségek alakját. Mindezt tökéletes fegyelmezettséggel hajtották végre vendéglátóink. Látványnak mindez csodálatos volt, de amit mondani akart, az csak a „nagyvezérnek” szólt. Amikor mindenki tapsolt, a magyar delegáció csak állt érthetetlenül. Hiába láttuk a monumentális kompozíciókat, a mű vészi szinten megvalósított személyi kultusznak nem tudtunk tapsolni. Ügy éré ük, hogy a fény, csillogás ögött a bizonyítás vágya él: izonyítani akarták Dél-Koreí iák, hogy ők is képesek ölj a gigantikus rendezésre, nint amilyen az olimpia v t. — A témák alapján 9—10 szekciót látogathattunk, volt, amelyik az emberi jogokkal, a leszereléssel, a diákok, egyetemisták jogaival vagy éppen a környezetvédelemmel foglalkozott. A delegációk előre bejelentkeztek, hogy melyiken akarnak felszólalni, s aztán 3 percben elmondhatták gondolataikat. Én az „emberi jogok” szekcióját hallgattam, azonban a legtöbb előadás sablonosra sikeredett. A lényegük ez volt: a kapitalizmus rossz, a szocializmus jó. Konkrét ja-, vaslat csak a magyar hozzászólásban hangzott el: ítélje el a VIT a kínai vérengzést. Ez a kezdeményezés sikert is aratott, találkozott a delegációk többségének egyetértésével. Más kérdésben azou- ban nem jutottak megegyezésre a küldöttségek, s így sem ez a szekció, sem a VIT nem tudott elfogadni olyan alap-, illetve záródokumentumot, amelyet minden ország aláírt volna. * O Szavaidból tehát az tűnik ki, hogy ez,a VIT már nem az a VIT, ami régen volt. Hogyan látod a mozgalom jövőjét? — Igen, ez a koreai VIT nem tudta bemutatni a bé- ke-barátság-szolidaritás eszméjét. Nem monumentalitásra van szükség, hanem arra, hogy a fiatalok elmondják gondjaikat, bajaikat, közös érintkezési pontokat találjanak, s világgá kiáltsák: most akarnak élni, *s tenni akarnak a jobb életért. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy pártállástól függetlenül minden ifjúsági szervezet részt vegyen rajta. Fontosnak tartanám, hogy ne legyen demonstrációjellege, ne a szemfényvesztésről, a látványosságról legyen ismert, hanem politikai súlyától. Akkor talán kevesebbe is kerülne, s több idő jutna a találkozón a politizálásra. Szerintem szükség van rá. csak más formában. M. Magyar László O Már az előkészületek sem voltak felhőtlenek. hiszen sokat vitatkoztak arról, mely szervezetek képviseltessék magukat, s mennyi pénzt használhat fel a küldöttség. Aztán az indulás előtt robbant a bomba: Gyurcsány Ferenc, a BEM1SZ alelnöke lemondott tisztségéről, így a delegáció vezetéséről is. Hogyan érintette ez utóbbi hir a küldötteket? ■ — Nagy visszhangot nem váltott ki a lemondás, a 22 különböző ifjúsági szervezetből álló magyar delegáció nem sokat foglalkozott ezzel a ténnyel. Természetesen azért okozott zavart ez a lépés, hiszen Gyurcsány Feri az elejétől kezdve részt vett az előkészítő munkában. Egyébként az is az igazsághoz tartozik, hogy szervezet- lennek éreztem a hazai rendezést. Heten voltunk DE- MlSZ-küldöttek, de Nagy Imre elnök sem látogatott meg bennünket, s a MISZOT sem búcsúztatta el a delegációt. Szinte az volt az érzésünk, „kilopták” az országból a két külön repülőgéppel utazó 150 tagú csoportot. O Milyen fogadtatás várt rátok Phenjanban? — Nem mondhatnám, hogy nagyon lelkes volt. Mi azt hittük, hogy az itthoni változások miatt a középpontba kerülünk, kérdések özönét zúdítják majd ránk, de nem így történt. Igazán csak . a lengyelek voltak kedvesek hozzánk. . O Mór a megnyitóünnepséget incidens zavarta meg. Beszélnél erről bővebben is? — A megnyitóünnepséget egy hatalmas stadionban rendezték meg, amelyben 150 ezer ember fér el. A világ más-más tájairól érkezett küldöttek összesen húszezren lehettek, a többi ülőhelyet a koreaiak foglalták el. Szigorú biztonsági előírásokCsalódás érte mindazokat, akik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban megrendezett XIII. Világifjúsági és Diáktalálkozótól azt várták, hogy felszínre kerülnek a fiatalokat érintő gondok, problémák. Bár az érdemi beszélgetések helyett volt látvány, csillogás, de ez már korántsem elégítette ki a politizálásra vágyó ifjakat. A nyíregyházi posta kapcsolótermében kézi kapcsolással létesítenek összeköttetést Szabolcs megye és az ország más településeivel. (E. E.) A tárgyalóteremből T erménytolva jók Az orosi, húszesztendős Kovács József és' a nyírado- nyi Bota István tavaly november 28-án egy kisteherautóval Nagykállóba, a Biri- szőlőbe mentek. A hétvégi házak körül nagy csend volt, ilyenkor, ősz végén, a kora esti órákban már senki sincs kint a telkén. A fiatalemberek megálltak egy ház előtt, mert látták, hogy az udvaron ládákban alma van. Bota a lakattal lezárt kaput egyszerűen leemelte a sarkáról, Kovács pedig betolatott a ZSUK-ka.l az udvarra. Az almát felöntötték a tehergépkocsi platójára és hazahajtottak vele Kovács lakására. Aztán fordultak még egyet, hogy legyen mibe kipakolni a gyümölcsöt, visszamentek az almásládákért. ötven ládát és 2300 kiló léalmát loptak el összesen, amivel a * tulajdonosnak 11 050 forint . kárt okoztak. Még ugyanezen a napon volt egy harmadik fuvarjuk is Biri-szőlőből. Egy másik .víkendházba is behatoltak úgy, hogy az egyik lakatot lefűrészelték a bejárati ajtóról, a másikat meg lefeszítették. A házból elvittek tizenkét ponyva dohányt, ami 354 kilót jelent. Kovács Józsefet, aki egyszer már büntetve volt közúti baleset gondatlan okozása miatt, a nyíregyházi bíróság 3 év próbaidőre felfüggesztett 1 évi börtönbüntetésre ítélte, s 10 ezer forint pénzbüntetést köteles megfizetni. A súlyos testi sértés miatt már szintén büntetett Bota István hasonló büntetést kapott, azzal a különbséggel, hogy neki csak 5 ezer forintot kell fizetnie. Az ítélet jogerős. (B. A.) Szemfényvesztés helyett politizálást Élmények a Világifjúsági és Diáktalálkozóról A magyar delegáció munkájában részt vett Szakács István is, a SZABISZ alelnöke. akit élményeiről, tapasztalatairól kérdeztünk.
