Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám

4 Kelet-Magyaromig 1989. július 19. Vastagh Pál megyénkben Főkapitány voltam Szabolcsbao (3.) Azt mondanák: Korpáit a zsidók pénzelik (Folytatás az 1. oldalról) a mezőgazdasági üzemek is — jövedelmezően gazdálkod­nak. Hagyó Kovács László, az Alkaloida műszaki igazgató- helyettese — egy rövid dia­filmes ismertetés után, amely a gyár termékeinek széles, skáláját mutatta be — a vál­lalat legfontosabb gazdasá­gi jellemzőit ecsetelte. A magyar gyógyszeripar 10 szá­zalékát alkotó gyár nagy utat tett meg a 62 évvel ezelőtti — részvénytársaságként tör­tént — megalakulása óta. Éves termelési értéke meg­közelíti a 4,5—5 milliárd fo­rintot, 60 féle gyógyszert, számos növényvédő szert gyárt, s évente 100—150 mil­lió forintot költ kutató-fej­lesztő munkára. Most épül, hamarosan elkészül egy, a kutatás céljait szolgáló mo­dern új épület. Szabó Mihály üzemi pártbizottsági titkár a pártélet gondjait össze­gezve hangoztatta: az utóbbi két évben egyharmadával csökkent az MSZMP tagjai­nak száma. A kilépők a párt szerepének megváltozá­sával, az 1956-ról közzétett és eddig nem teljesen ismer­tetett tények sokkoló hatásá­val, míg mások a magas tag­díjakkal magyarázták ki­lépésük okát. Sokakat meg­zavart az is, a párt vezetői­nek egyes megnyilatkozásai­ból úgy vélték, ezután nem sok tere marad a munkahe­lyi politikai tevékenységnek. A beszélgetés során Vastagh Pál, többek között, az iránt érdeklődött, milyen esélyei, lehetőségek vannak a jelen­legi körülmények között a gyógyszeriparban a korszerű termékszerkezet-váltásra milyen integráció kínálko­zik a legoptimálisabbnak a hazai együttműködésben, milyen hatású a kutató-fej­lesztő tevékenység, megfele­lő-e a szakember-ellátottság, A munkanélküliség Neva- dában megközelíti a népes­ség 6 százalékát. Többségük háziasszony vagy olyanok akik nem akarnak dolgozni. A másik kategória, akik ön­hibájukon kerültek ki az ut­cára, ők segélyként heti 157 dollárt kapnak. Utóbbiak főleg bérlakásokban lak­nak , bár nincs soha állandó lakhelyük, de könnyen to­vább tudnak állni. Havi 300 —400 dollárért bútorozott és bútorozatlan lakások töme­géből lehet választani. Las Vegasban a produk­tum számít. A protekció rit­ka, de létezik, viszont ha va­laki lusta, nem dolgozik, vagy izgága, veszekedik munka­társaival, azonnal röpül, rengeteg vallási felekezet hirdeti igéjét, ami meghatá­rozza az emberek életét. A hit, a templomba járás, az imádkozás Ugyanúgy meg­maradt, mint a század elején. A szállodai szobákban a vas­kos telefonkönyv mellett mindig ott lapul a Biblia milyen'fokú az idegen-nyelv­tudás. A válaszokból kide­rült, elsősorban hazai szel­lemi tőkével — új és modern gyógyszerek előállításával érhető el, hogy a nyugati, működő tőke közös vállalatok létrehozásával érdekelt le­gyen a magyar gyógyszeripari termelésben. Nagy hangsúllyal esett szó a kutató-fejlesztő tevé­kenység összehangolásáról, közgazdasági buktatóiról, a kutatóhelyek elavult felsze­reltségéről és így a saját, az Alkaloidában szükséges kutatóbázis fejlesztéséről. Az MSZMP Politikai In­téző Bizottság tagja a párt­életről szólva hangoztatta: az egyik leghalaszthatatla­nabb dolog a pártvezetés és a tagság közötti — megsza­kadt — bizalom visszaállí­tása. Erőteljes differenciá­lódás várható a kongresz- szust megelőző időszakban a párton belüli áramlatok között, majd a kongresszu­son is. Szólt arról is, hogy a következőkben minőségé­ben változik meg az MSZMP szerepköre a gazdasági élet­ben, de politikai bűn lenne „kilökdösni” az MSZMP tag­jait a munkahelyekről, még­(Folytatás az 1. oldalról) mind választékban, mind mennyiségben a legnagyobb igény a konyhabútorok iránt jelentkezik. Az olasz tervezé­sű bútorokból 600—700 mil­lióért exportálnak, de bel­földre is szállítanak belőle. A Jármi útra, a bútorgyár korábbi telephelyére költözik a Szatmár Bútorgyár, amely­nek Kun István marad az igazgatója. Kárpitos terméke­ket fognak készíteni 400—500 millióért. A Szatmár tőke­részként nemcsak az eddig vásárolt gépeket, hanem pia­ci kapcsolatát' is átadja az Rt-nek. Várhatóan a két kü­is. Persze az amerikaiak több­sége, elsősorban hívők, a bűn tanyájának titulálják Las Vegast. Aki kipróbálta az itteni életet az cáfolja mind­ezt, de hát a puding próbá­ja ugyebár az evés. Az utcákon a forróság mi­att néhány kocogó, illetve a közeli boltba induló házi­asszony látható. Aki teheti 50 métert is kocsival tesz meg. Persze az építkezések, az utak felújítása ilyen me­legben sem áll le, állítólag egy fél év alatt anyira hoz­zászokik az ember szerveze­te az 50 fokos melegben, hogy délutánonként akár 2—3 ha valóban igaz, hogy a mun­kát külön kell választani a pártélettől. De az szinte el­képzelhetetlen és megenged­hetetlen, hogy a párt tagjait ne foglalkoztassák a legége­tőbb gazdasági, termelési kérdések és ne erősítsék sa­játos politikai lehetőségeik-- kel a kedvező tendenciák érvényesülését. Számos kérdés került még szóba a beszélgetésen, amely­nek végén a vendég Répási János minőségellenőrzési főosztályvezető kalauzolásá­val a minőségellenőrző la­boratóriumot és még né­hány részleget nézett meg. Délután Nyíregyházán a megyei pártszékházban A jogállamiság felé címmel megyei aktivaülést tartott Vastagh Pál. A pártmunká­sok, testületi tagok mellett meghívták az ellenzék kép­viselőit is az elsőadásra és vitára, melynek résztvevőit Gyuricsku Kálmár megyei első titkár köszöntötte. (Az előadást és a vitát követő válaszok legfontosabb té­maköreire lapunk egy későb­bi számában visszatérünk.) Vastagh Pál a késő délu­táni órákban elutazott me­gyénkből. lönálló vállalat kialakítását egy éven belül befejezik. Felröppent a hír, hogy munkásokat fognak elbocsá­tani, amit mind a két vállalat vezetői cáfoltak. Nagyobb lesz a leterheltség, nő a ter­melékenység, és emellett az új részvénytársaság létszám­megtartó is. Nem a munká­sok elengedésén van a hang­súly, hanem az intenzitás nö­velésén. Az SSS Euromobili Bútor­ipari Rt kedden megtartotta első közgyűlését, amelyen Berecz Andrást választották vezérigazgatónak, aki a mai napon Kínába utazik üzleti tárgyalásra. (M. Cs.) órát is kertészkedhet a tűző napon. Sportélet gyakorlatilag nincs Las Vegasban, inkább a különböző sportágak leg­jobbjait nagy pénzekkel ide­csábítják. Valamennyi ho­tel kialakította a saját sport­profilját, ki az ökölvívásra, ki a pankrációra, ki a foci­ra, ki a baseballra szavaz. A Hiltonban három hete hétezer ember szurkolta végig az egyik ökölvívó meccset, ahol a vesztes is több milliót ka- szírozhatott. Egy-egy ilyen hét végére, amikor ráadá­sul sportcsemegét is ígér­nek 100—150 ezer ember is érkezik a repülőtérre. Folya­matosan szállnak le az óriás Boingek és mellettük renge­teg magánrepülőgép is érke­zik. Az éjszaka a legcsodálato­sabb. Szinte mindenki útra kell este 10 órakor, hogy megtalálja a számára ked­vező és a pénztárcájához • • Innep lesz október 23. ? Az MSZMP budapesti bizottságának javaslata Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága megítélése szerint az 1956-os népfelkelés kezdő­napját. október 23-át egy de­mokratikus. nemzeti népmoz­galom jellemezte. A részt­vevők — döntő többségben — a szocializmus megújítá­sáért, a sztálini modell ellen, a demokratikus viszonyokért, a nemzeti sajátosságok érvé­nyesítéséért léptek fel. Olyan célokért, amelyeket az MSZMP mai, megújuló poli­tikája is sajátjának tekint. Éppen ezért a testület leg­utóbbi végrehajtó bizottsági ülésén úgy döntött, hogy ok­tóber 23-át méltó módon, kö­zösen, a nemzeti kiegyezés jegyében szeretnék megünne­pelni. A testület javasolja a Fő­városi Tanácsnak, hogy a névtelen tér, amelyen a Batthyány-örökmécses áll, vi­selje ezentúl a Nagy Imre nevét. Hősök és áldozatok el­nevezéssel 1956 halottainak közös emlékművet kívánnak felállítani a fővárosban. In­dítványozták, hogy ennek alapkőletétele október 23-án legyen — valamennyi politi­kai, társadalmi szervezet és tömörülés közös rendezvé­nyeként. Az MSZMP buda­pesti végrehajtó bizottságá­nak állásfoglalása szerint — a korábbiaktól eltérően — no­vember 4. helyett október 30- án rendezik meg a hagyo­mányos koszorúzási ünnep­séget a Köztársaság téren, az ottani pártház ostrománál el­esettek tiszteletére. méretezett kaszinót. A bel­városban egyszerűen nem kell a gépkocsik világítását felkapcsolni, mert nappali fényárban úszik a főutca a rengeteg neontól. Hirdetés hirdtést követ, ezen senki nem spórol, valamelyik csa­tornán úgyis befolyik. A szupermarketekben szin­te alig lehet választani a ki­váló minőségű áruk között, amelyek sorában a magyar termékek közül egyedül a sonkát fedeztük fel. A me­leg miatt mindent jéggel isznak az emberek, mégha a felszolgált kóla jéghideg, akkor is. A magyarokat sze­retik, megbecsülik, de már arra a kérdésre, hogy mit várnak Bush magyarországi látogatásától, csak a vállu- kat vonták. Jobban érdeklik őket a helyi események. Máthé Csaba (Vége) — Az úgy történt, hogy el­ső hivatalos látogatásom Andrásy Dániel főispánnak szólt, aki természetesen már tudott az érkezésemről, való­színűleg a hírem is megelő­zött. Nagyon meghatotta, hogy először őt látogattam meg, nem a kommunista párt megyei bizottságát. „Veled kell együttműködnöm” — mondtam a szabolcsi főispán­nak. Meglepődött, hogy elég tájékozott vagyok a megye ügyeiben. Szabolcsban a rendteremtés közös érdek, szilárd rendőrség nélkül a közigazgatás is tehetetlennek bizonyul — állapítottuk meg. Elfogadta az ajánlatomat, hogy működjünk együtt, még ha ő a Kisgazdapárt egyik vezetője, én pedig kommunista főkapitány va­gyok ... — Mit kért a főispántól a rendőrség számára? — Először azt, hogy a rendőrség részére utalja ki a szükséges élelmiszer-fejada­got, tegye lehetővé a rend­őrök és családjuk ellátását a hivatalosan megállapított áron. Csak így tudom meg­szüntetni a rendőrségen is elharapózott korrupciót. Kö­zöltem a főispánnal azt is, hogy párttagságra való tekin­tet nélkül megtisztítom a rendőrséget a megbízhatat­lan, részeges, hatalmukkal visszaélő elemektől. Megálla­podtunk abban is, hogy fe­lülvizsgálom a rendőrség mű­ködését, az összes már lezárt vagy folyamatban lévő ügyet. Nem akarok ártatlan embe­rekből bűnösöket konstruál­ni de a bűnösökkel szemben részrehajlás nélkül eljárok. Senki által nem hagyom ma­gamat befolyásoltatni. — Hozzátettem, nem befo­lyásolnak a Kisgazdapárt ré­széről eddig ért támadások sem, bár azokat személyem­ben indokolatlannak és sértő­nek tartottam. Közöltem to­vábbá Andrásyval, hogy ép­pen úgy. mint ő a közigaz­gatásban. én is a saját pár­tom érdekeit képviselem azon a poszton, ahová állítottak, de az emberi tisztesség mérté­kén belül. — Miben állapodtak meg végül is? — Hogy tekintet nélkül különböző pártállásunkra, együttműködünk a bajok le­küzdésében, mert nem csak a rendőrség sorsa forog koc­kán. Az egész megye anar­chikus helyzete súlyos káro­kat okoz, egyre veszedelme­sebb méreteket öltenek az ön­bíráskodó „népítéletek”. Mindez végső fokon az egész megyére kiterjedő tömegláza­dás veszélyét is előrevetítet­te. Andrásy azonnal intézke­dett a rendőrségi alkalmazot­tak és családtagjaik élelmi­szerrel való ellátásáról, hiva­talos áron és a hivatalos készletből. — Milyen személyes élmé­nyeket őriz még az első nyír­egyházi ismerkedésből? — Mondok egyet. A csalá­dom még Szolnokon lakott, s a pénzt hozó gépkocsivezető — Budapestről jövet — majdnem az egész fizetése­met átadta a feleségemnek, hogy a gyors infláció miatt még tudjon vásárolni vala­mit aznap. Én pedig Nyíregy­házán jóformán pénz nélkül tengettem az életem. Nem volt ez kibírhatatlan. Nem dohányoztam, nem ittam sem bort, sem feketét. Az egykori tanyai tanító igényével éltem. Egyszóval nem hiányzott a pénz. Az egyik délután vi­szont összetalálkoztam a Kis­gazdapárt szabolcsi lapja, a Kis Újság főszerkesztőjével, Erdős Jenővel és csinos fele­ségével, akivel — tekintet nélkül különböző pártállá­sunkra — jó barátok vol­tunk. Meginvitált egy pohár sörre. Nagyon kellémetlan helyzetbe kerültem, egy fillér sem volt nálam. Szabadkoz­tam, hogy nem szeretem a sört, meg hogy nem szoktam nyilvános helyekre járni, és még sok mást is mondtam, hogy kitérjek a meghívás elől. „Te félsz az elvtársaidtól, hogy a kisgazda lap főszer­kesztőjével sörözöl” — tá­madt nekem Jenő. „Ezt nem hittem volna rólad” — tódí- totta. A felesége sem hagyta szó nélkül: „Biztosan valami agglegénybetegsége van és nem szabad szeszt innia”. Mikor töredelmesen beval­lottam, hogy nincs egy vasam sem, nagyot nevettek^ és be­lém karoltak és elmentünk „nyilvánosan” sörözni. Ké­sőbb Jenőnek egyszer én is „szíves” házigazdája lettem, de erről majd később. — Nem sok ideje és alkal­ma lehetett a baráti sörözge- tésekre . .. — Nem, mert ahogy mond­tam, a legsürgősebben felül kellett vizsgálni és át kellett szervezni a kapitányságokat, az őrsöket, helyreállítani a törvényességet, leváltani a nem megfelelő embereket, helyükre alkalmasakat ki­nevezni, megindítani minden szinten a szakszerű rendőri munkát. Nem akarok untat­ni a részletekkel senkit; megkezdtük a legénységi, a tiszti állomány kiképzését, a rendőrállomány egyharma- dát, körülbelül 500 főt hat­hetes kiképző tanfolyamra rendeltem a megyeszékhely­re, s ez az ötszáz főnyi rend­őri egység képezte a megye fegyveres karhatalmát, lgy aztán a megye bármely zu­gában egy—másfél óra alatt helyre tudtuk állítani a ren­det. fegyverhasználat nél­kül. —Érthetetlen, hogy az an­tiszemitizmusról is beszél, hisz a megyére ez nem volt jellemző. Különösen nem a háború után, amikor egyre többen értesültek az elhur­colt zsidóság kiirtásáról. Mi okozhatta mégis a kilengése­ket? — Magam is sokat töp­rengtem ezen és rejtély ma­rad előttem a szabolcsi, jó­részt szegényparasztok akko­ri gyűlölethulláma a falujuk­ba hazaszivárgó, sokat szen­vedett zsidók ellen. A ma­gyar paraszt nem volt anti­szemita. Ilyen esetekre azon­ban sajnos mégis sor került, amíg időbe telt, sikerült fel­számolni és nyugalmat te­remteni a megyében. Ez te­kintélyt, önbizalmat adott a rendőrségnek, biztonságot a szörnyűségeket átélt zsidók­nak. — Kapott ezért valamilyen elismerést, köszönetét? — Jó, hogy kérdezi, mert volt egy érdekes találkozásom a „népítéletek” megszűnte után a megyei zsidótanács küldöttségével. Eljöttek, hogy megköszönjék a védel­müket és kértek, fogadjak el egy komolyabb értéket, amely méltán kifejezné a megye zsidó lakosságának háláját. Az ajánlat először megdöb­bentett. Aztán humorosan fogtam fel a dolgot és elne­vettem magam: „Ha én bár­mit elfogadnék maguktól, azért, ami a kötelességem volt, sohasem tudnám meg­védeni magukat. Azt monda­nák, Herpait a zsidók pénze­lik ... Mi minden embert megvédünk, akit bántanak,, üldöznek, zsidó, vagy nem zsidó. De mindenki ellen fel­lépünk, aki mást üldöz, bánt, aki a törvényeket megszegi, zsidó, vagy nem zsidó ... (Folytatjuk) Páll Géza HAfiV—HEKION AZ ON SZOLGÁLATÁBAN CSÚCSTECHNOLÓGIA A PÓLUSBAN Komplett gépek és berendezések HIDRAULIKA, PNEUMATIKA ALKATRÉSZEK Tömítések, szimeringek Hidraulika csövek szaktanAcsadAssal DEBRECEN, Tanácsköztársaság u. 13. sz. _______________________________________________(Db. 173737) Las Vegasban, a forréság f Ildiin (3.) Jéghideget jéggel A Kelet-Magyarerszág innkatársának ntijegyzetei Éjszakai fények a főutcán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom