Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. július 19. Urbanizáció és gazdálkodás Vállalkozik a tanács Beszélgetés Jónás Sándorné osztályvezetővel, a város pénzéről A városiasodás, a településfejlesztés pénzkérdés is — vagy néha teljes egészében az. Papíron már város Nagykálló, ám az urbanizációs folyamat még hosszú időn át fog tartani. Ennek mostani szakaszáról beszél­gettünk Jónás Sándorncval, a tanács városfejlesztési és gazdálkodási osztályvezetőjével. — Én azt szeretném — fejtette ki elöljárójában —, ha minél civilizáltabb körül­mények között élhetnénk, de eközben megőriznénk' azokat a közösségi értékeket, me­lyek inkább a falusi életmó­dot jellemzik. Itt az embe­rek még köszönnek egymás­nak, nem mennek el szó nélkül egymás mellett, itt gondozottak a házak előtti közterületek, az embereknek fontos a környezetük szépí­tése. Tudom, egy kissé idea­lizált ez az elképzelés, még­is. úgy kellene fejleszteni a várost, hogy minél keveseb­bet ártsunk neki. Ezért örü­lök, hogy most a szennyvíz- hálózat bővítéséhez fogunk, ez senkinek se „árt’-. Kölcsönt vesznek fel ' —. Mibe kerül egy-egy csa­ládnak a szennyvízbekötés? — Tíz év alatt kell meg­téríteni a 36 ezer forintot, és személyi jövedelemadó­kedvezményt kapnak. — És azt megkérdezhe­tem; mi van a város kasszá­jában? — Mi nincs, úgy lehet kérdezni! A működtetésre és fenntartásra lehet, hogy ele­gendő a pénz, bár azt is meg lehet kérdőjelezni a mai árak mellett; a rossz állapot­ban lévő intézményhálózat mellett meg tudjuk-e erre a feltételeket teremteni. Vi­szont mi fejleszteni szeret­nénk. Lehet, hogy nagy koc­kázatot vállalunk, amikor más kisebb tanácsok gyakor­latától eltérően mi nem gyűjtögetjük a pénzt, ha­nem belevágunk, hiteleket is veszünk fel, talán később könnyebb lesz majd a téte­leket visszafizetni. Kölcsön­kérünk, kölcsönt adunk, for­gatjuk a pénzt, lehet, hogy néha hazárdírozásnak is lát­szik, ahogyan a pénzzel bá­nunk, de ma muszáj kockáz­tatni, vállalkozni. Kockázat nélkül nincs nyereség ... — Lehet azt tudni, hogy a mai nap mennyi van a kasz- szában? — Lehet, de ahhcz tudni kell, hogy az éves költség- vetésünk 150 millió körül mo­zog, és az elszámolásnál az­zal rendben kell lennünk. A mai nap 50 ezer van a kasz- szában ... Mivel gyarapo­dott Kálid? — Milyen beruházásokra költött a tanács az utóbbi időszakban nagyobb összege­ket? — Még befejezetlen a száz­húsz személyes óvoda, a Az oldalt összeállította: BARAKSÖ ERZSÉBET munkálatok folytatódnak. El­készült a hat szolgálati lakás a gimnáziumi német nyelvta­nároknak, azokat teljesen be­rendezve adjuk át a nyáron. Megvolt a műszaki átadása a kábeltévének a lakótelepi részen, ott már hatvan csa­lád fogja a négy földi és a négy műholdas adást. Most tájékoztattuk a lakosságot, hogy családonként ötezer­egyszáz forintba került, és azoknak, akik a korábbi in­formáció szerinti nyolcezret előzetesen befizették, a kü- lönbözetet visszafizetjük. Mi­vel itt van a német gimnázi­um, engedélyt fogunk kérni a német csatorna vételére is, és folytatjuk a szerelést a családi házakhoz. Ebben az évben átadják a Crossbar te­lefonhálózatot, melynek ki­építéséhez a tanácson kívül a helyi üzemek adták össze a pénzt. Jó munkaszervezés­sel csak egyszer fúrtak, és együtt fut a postai kábel a kábeltévé zsinórjával. A Crossbart az elmegyógyinté­zetig elvitték, onnan tovább fejleszthető. Hozzájárultunk a gyógyszertár építéséhez, eb­ben az évben kétszázezer fo­rint az aktuális részletünk, de összesen négymilliót adott a tanács. És természetesen folytatódik a harangodi pi­henőövezet kiépítése: idén a fogadóépület, a recepció ké­szül el, szintén a Makovecz- iskola szellemében. Pályázatok pénze — Közismert, hogy a nagy- kállóiak élen járnak a társa­dalmi munkában, szívesen szépítik közösen környezetü­ket. Vajon ilyen mentalitás mellett hogyan „él” itt a te- ho? — Jól megél, itt is hatszáz forintot fizetnek a családok, itt nem volt manipuláció és szépen fizetik — az éves be­vétel mintegy egymillió fo­rint. Elég sok kérelem érke­zik csökkentésre, vagy az összeg befizetésének elenge­désére, ilyenkor vagy elen­gedjük, vagy méltányossági alapon kevesebb összeget ál­lapítunk meg. Megkérdőjelezi viszont a jogszabályt az a tény. hogy az úgynevezett lét­minimum ma már nem any- nyi, mint amikor megalkot­ták a teho-rendeletet, ha­nem október 1-jétől négyezer forint lesz. Azt fogjuk kez­deményezni, hogy a rendel­kezéseket az élet és a gya­korlat figyelembe vételével módosítsák. — Azt is lehet hallani a városban, hogy a tanács sok pénzhez jut a különféle pá­lyázatokon. — Valóban így van, amit csak lehet, megpályázunk, a Soros-alapítványtól az egész­ségügyi minisztériumig min­denütt élünk a lehetőséggel. A legújabb pályázatot éppen most, a Szociális és Egészség- ügyi Minisztériumtól nyer­tük el, fél évre 270 ezer fo­rintot és azután folyamatos támogatást az úgynevezett védett szállás működtetésé­re. Itt a gyógyult, vagy reha­bilitálható volt alkoholisták átmeneti szálláshelyét ren­dezzük be, amíg munkát nem találnak, illetve itt húzhatja meg magát az esetleg „ki­vert” család, ha a részegen randalírozó családfő elől vé­delmet keresnek. Sajnos, a kállóiak jól tud­ják, hogy ilyesféle „intéz­ményre” már régen szükség volna a városban, de azért reméljük: nem lesz túl nagy itt a családok forgalma ... Egy kis helytörténet: Kalló vára A török 1554. évi megjelenése, Kálló 1566. évi fel­égetése után szükségszerű volt erődítménnyel védeni a mezővárost. Hol állott Kálló vára? A főtéri millen­niumi emlékműtől kb. négyszáz méterre volt egyko­ron a vár, délkeleti irányban. Három bástyájával, 58X.52 méteresre becsült alapterületével nem tarto­zott a nagy várak közé, de földrajzi fekvése a kereszt- utakban jelentőssé emelte. A vár 1570—73 között épült. 1574-ben már végvár. A szakirodalom szerint „Sza­bolcs megye oltalma”, Bocskaitól Rákócziig több sza­badságharcunk megindulásának és megszűnésének ta­núja.” A tőle keletre eső területeken általában nyu­galomban élhettek. Működése alatt vette Káliót Bocs­kai a hajdúvárosok sorába, rangjának emelkedése ked­vezően hatott a kézművesség elterjedésére és a lakos­ság létszámának növekedésére. Érdekesség egy 1699- ből származó összeírásból: 14 csizmadia, 10 szűcs, 9 szabó, 6 szappanos, 5 kovács, 3 borbély, varga, arany­műves, kaskötő, olajütő volt Kallóban. A vár a Rákó- czi-szabadságharc idejéig állt fenn. (Tidrenczel Sándor nyomán) Harangodi hírek Film készül a táborról Amint szedik a kis TÉKA tábor lakói sátorfájukat, rendre érkeznek a nagy TÉ­KA résztvevői, hat—nyolc- százán — immár negyedszer. Harangodra. Július 16-tól az ünnepi vacsora után, meg­kezdődtek itt a táncházas- kézműves foglalkozások, a résztvevők sokszor profiként űzik az ősi magyar kézműves mesterségeket és a népi tán­cokat. Aki „megízlelte” ezt a fajta sátoros életet, nemigen sza- lasztja el a következő évi le­hetőséget, sőt, újabb és újabb arcok jelennek meg itt, ide­gen földről idezarándokolnak. Tavaly tizenkét országból ér­keztek vendégek. Az idei tá­bor meglepetése az lesz, hogy Szomjas György filmrendező és operatőri asszisztenciája „meglesi” a minden kulissza- és beállítás nélküli életet. Filmet készítenek, amelyet idegenforgalmi propaganda­célokra használnak fel. (já) Magyar írók a határon tálról Üjabb csoportok érkeznek Harangodra a nagy TÉKA tábor befejeződése után is. Itt rendezik meg négy—ötszáz felnőttnek és gyereknek az MDF első országos táborát, melynek programjában java­részt politikai témájú elő­adások hangzanak el. Itt vendégeskedik a hatvani ol­vasótábor általános iskolás gyerekekkel, és itt fogadják a Czine Mihály kalauzolásá­val a megyével ismerkedő, határainkon kívül élő ma­gyar írókat. Itt tartják meg szeptember elején a Hazafias Népfront olvasótábori szek­ciójának kétnapos tanácsko­zását az olvasótáborok jele­néről és jövőjéről. Erre a vi­tára két—háromszáz résztve­vőt várnak. Jöhetnek a némettanárok Szolgálati lakások, kollégiumi helyek öröm és gond a város életében a Korányi gimná­zium német nyelvű tago­zata. Büszkeség, hogy egy ilyen kisváros rendelkezik egy ilyen iskolával, ám a működtetéséhez komoly fel­tételekre van szükség. Mindenekelőtt nyelvtaná­rokra, akiknek fogadásá­ról és elhelyezéséről a vá­ros vezetői igyekeztek, és szeretnének ezután is mél­tóképp gondoskodni. Most közeledik a befeje­zéshez annak a hat lakás­nak az előkészítése, melyet a teljes berendezésével együtt augusztus 1—10. között ad­nak árt rendeltetésének. A hivatalosan kitűzött átadási határidő augusztus 31-e volt, így addigra már egy kicsiit „belakhatják” a ta­nárok. A szeptembenben induló tanévben tizenegy német nyelvtanár dolgozik majd az iskolában — az erős szakmai színvonalat jelzi, hogy közülük hét­nek anyanyelve a német. A laikásihelyzet megoldásával egy gonddal kevesebb ma­rad, de marad még elég. Az új tanévre „kinövik” a diákok az iskolájukat, nem lesz elég a tanterem, és •kevés lesz a kollégiumi hely is. Ezért szükségmeg­oldásokhoz folyamodnak, ami azonban az oktatásban remélhetően csak admi­nisztratív pluszmunkát je­lent: tanítási célra fogják használni a gimnáziummal szemben lévő épületet is, és ezért az órarendek össze­állításánál kell majd szá­mításba venni az oda-visz- sza út idejét. Üjabb kollégiumi helyek (kialakítása is szerepel a legközelebbi tervekben: negyven diáknak alakíta­nak ki szobákat, a volt bí­rósági épületben a nagy tanulószobából, ahol elké­szül egy szolgálati lakás is. Mi van az áttelepülőkkel? Sajnos, egyes településeken olyan hangokat is halla­ni, hogy azért nincs mindenkinek munkája, lakása, mert segélyezni kell az áttelepülőket. Szerencsére Nagy- kállóban nyoma sincs efféle féltékenykedésnek, in­kább aki teheti, segíti a Romániából és Kárpátaljáról idetelepülő magányosokat, családokat. Néhányan jöt­tek át a kárpátaljai területről, Erdélyből pedig harmin­cán érkeztek. A letelepedési alapból a jogszabály sze­rinti támogatást megkapják, lehetőségük van munka­vállalásra, lakásgondjaikat elsősorban saját erőből kí­vánják megoldani. Az áttelepültek többsége szakem­ber, van köztük ács, gépkocsivezető, vasipari munkás, kereskedő és néhány orvos is. Fogadjuk őket szeretet­tel! Hagyományokat őrző, a város élő, de valamilyen módon idc- történelmi, néprajzi, irodalmi, kötődő személyekkel a Nagykál- helytörténeti értekeit gondozó ló Barátainak Köre tartja a kap- tevékenysége mellett a távolban csolatot. Ezzel kapcsolatban kö­Nyár a betvárocban. zöl egy érdekességet Dobó Ist- vánné, a baráti kör „ügyvivője”. A napokban kapott levelet az egykori miniszterelnök Kállay Miklós legidősebb fiától, a Ró­mában élő Kállay Kristóftól, a Máltai lovagrend lovagjától. A levélíró melegen gratulál a ba­ráti kör legújabb kiadványa, A nagykállói kaszinó 1847—49 meg­jelenéséhez — a kis könyvecs­kében számos Kállay neve is szerepel — és az a kívánsága; jó lenne, ha küldenének neki 20— 30 darabot belőle, ezzel szeretné majd karácsonyra meglepni a kint élő rokonait. Érdeklődik továbbá a Kállai Hírmondó cí­mű helyi újság iránt (ez eddig egyszer jelent meg) amire szí­vesen előfizetne. Felajánlja továbbá a segítségét a városban megkezdődött német nyelvtanításhoz. Ügy értesült, ezután orosz helyett németet ta­nulhatnak a gyerekek, amit ö azzal szeretne támogatni, hogy a könyvtárából nyelvikönyveket küldene Nagykállóba, illetve szépirodalmat — amennyiben ar­ra itt a közintézmények igényt tartanak. Hasonló küldeményt juttatót; a közelmúltban Nyír­egyházának is — kb. ezerhétszáz kötetet. St ÄI ' Kállay Kristóf kívánsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom