Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. július 18. Nyilatkozatok Kisvárdáról „Ltkiszüi a tanácselnök“ címí jílins i-i cikkhez A kisvárdai reformkor egyetért a helyi MDF érté­kelésével, miszerint a tanács­elnök és az elnökhelyettes egyként felelősek a kialakult helyzetért és mindketten okai az ellentétek kiélező­désének, s el kell kerülni, hogy az egyik vezető bukik, a másik pedig győz. Az MDF elnöke — a közhangulat fes­tésére — csokorba szedte a lakosságot irritáló ügyeket, de kihagyta a felsorolásból a vár felújítására a tanács által megszavazott 65 millió forintot, pedig ezen igazán mindenki fel van háborodva (úton-útfélen, piacon, mun­kahelyen stb.). Nem is cso­da, hiszen a mostani nehéz, szűkös gazdasági helyzet­ben a működő intézmények állagának megőrzésére, a normális működés biztosí­tására sincs elegendő pénz. Tekintettel a helyi közéleti valóságra, a reformkor azért harcol — és csatlakozik az MDF koncepciójához —, hogy új személyi javaslatok alapján mielőbb tanácselnö­köt kell választani. Egyúttal felhív arra, hogy a testület csakis a város érdekeit fi­gyelembe véve, elfogultság nélkül a magas szakmai kép­zettségnek, emberi rátermett­ségnek elsőbbséget biztosít­va — válassza meg az új ve­zetőt. A Kisvárda és Térsége De­mokratikus Ifjúsági Szövet­ség nem kapott meghívást a Kőrössy Kálmán, a megyei tanács vb-titkára vezette be­szélgetésre, így véleményün­ket az alábbiakban hozzuk nyilvánosságra: A tanácselnök részben fe­lelős a jelenlegi állapotokért, melynek kirobbanását az el­nökhelyettessel szembeni ösz- szeférhétetlenség okozta. A tanácstestület nagyrésze nem ad-vesz információkat választóitól, így a döntések többsége súlytalan, megala­pozatlan. Ezt bizonyítja a bi­zalmi és a gazdasági kérdés (a vár újjáépítése) együtt ke­zelése. A testület .jelen for­májában alkalmatlan a ta­nácselnök kijelölésére. Java­soljuk, hogy a jövő évi vá­lasztásokig a tanácselnök-he­lyettes vigye tovább a fel­adatokat, erőteljesebben tá­maszkodva a végrehajtó bi­zottságra. Az MDF helyi szervezeté­nek nincs joga a közvéle­mény nevében nyilatkozni, mivel „nem az egészet, ha­nem a részt” képviseli. Véleményünk szerint a ta­nácsi bérlakások nem csak a benne lakóké, hanem a váro­sé, így annak piaci ár alatti értékesítése igazságtalan. Az elképzelések szerint a bérla­kások eladása „bagóért” tör­ténne. Javaslataink: 1. Esetleges elidegenítés esetén csak a valós érték ve­hető figyelembe. Az eladá­sokból befolyt pénzből lakás­alapot kell képezni, mely le­hetőséget adna a lakásmobi­litás fenntartásához. Erre az esetre Érdekegyeztető Taná­csunk kidolgozása alatt áll a „Kétlépcsős lakáshozjutás koncepciója”. 2. A tanács tulajdonában maradás esetén a lakbérről mondjon le a tanács, létre­hozva házkezelőségeket, me­lyek a lakbér-megtakarítá­sukból karbantartják az épü­letet. A lakás állagától füg­gően állapítsák meg a bérla­kásból kiköltözők lelépési költségét. Támogatjuk a II. világhá­borús kegyeleti hely létesíté­sét. ami azonban nem tarto­zik egy kategóriába a sporto­lási célokat szolgáló MHSZ- lőtér elkészítésével. A városunkban kialakult helyzetért a beszélgetésen részt vevők is érezhették fe­lelősségüket. ezért ajánlották fel segítségüket a „kibonta­kozáshoz.” Reméljük, hogy Kisvárda nem lesz a „fekete revolve­rek városa”! Válaszul: Nincs különbség a bérlakások értékesítési ügyében a tanácselnök véle­ménye és a levélben leírt vé­lemény között. Nem a taná­csé a lakbér, hanem az in­gatlankezelési feladatokat végző költségvetési üzem használja fel felújítási, kar­bantartási célokra. És volna néhány megjegy­zés: ha a tanácstestület dön­tése súlytalan, mert nem is­merik a választók vélemé­nyét, vajon a DEMISZ leve­lét fogalmazó vagy fogalma­zók milyen körből merítették véleményüket? Ha az MDF csak részt képvisel, miért hi­szik, hogy a DE MIST, az egész vagy akárcsak az egész ifjúság képviseletében be­szélhet? És ha az MDF ne­vében szóló nevét is adta vé­leményéhez, vajon a DEMISZ levelét író miért nem tette ugyanezt? A szerk Románia részéről még nincs konkrét katonai fenye­getés Magyarországgal szem­ben, de ennek lehetőségét nem szabad lebecsülni — je­lentette ki Horn Gyula kül­ügyminiszter a La Repubbli- ca című olasz napilap buda­pesti különtudósítójának adott interjújában. Andrea Tarquini, aki Ká­dár János temetésére érke­zett Budapestre, a magyar— román viszonyról, a szocialis­ta országok közötti vitás kér­désekről kérdezte a magyar külügyminisztert. Az interjú — „Ceausescu rakétákat vá­sárol, hogy célba vegye Ma­gyarországot” címmel — a lap vasárnapi számában je­lent meg. A cikk bevezetőjében a tu­dósító azt írja, hogy „nem a NATO, nem az Egyesült Ál­lamok, hanem egy sztálinista diktátor, a peresztrojka ellen­ségeinek vezére fenyegeti az új Magyarországot”. Andrea Tarquini szerint Ceauaescu „Condor” típusú középhatótá­volságú rakétákat rendelt Argentínától a román hadse­reg számára. Az esetleges román fenye­getést illetően Horn Gyula el­mondta: a magyar küldöttség világosan kifejtette a román vezetőnek a Varsói Szerződés közelmúltban tartott csúcsta­lálkozójának idején, hogy „ha Európában, ahol előrehalad a leszerelés, egy kis ország olyan közép-hatótávolságú rakétákat szerez be, amelye­ket a Szovjetunió és az Egye­sült Államok éppen leszerel, az az egész földrész bizton­ságát destabilizálja”. A ro­mán fél az észrevételre nem adott választ. Amerikai—magyar üzemet avattak (Folytatás az 1. oldalról) síteni a nyomókendőt, ezért is alakítottak meg egyidőben egy másik részvénytársasá­got, az A. T. B. International Rt-t, amely New York-i székhelyű, és Wayne L. Bra­dy vezetésével a piacszerve­zéssel és eladással foglalko­zik. Idén 3 millió dolláros be­vételt tervez az Rt, amely jö­vőre akár a duplájára is emelkedhet. Kanadába és Angliába is küldtek mintate­kercseket. Ezenkívül a hazai nyomdaiparra is gondolnak, amely mindeddig importálja a nyomókendőket. Az üzem avatásán Edelényi András, a Taurus vezérigaz­gató-helyettese a külkapcso- latok bővítéséről szólt, majd Violet Adler tulajdonos adta át az üzem kulcsát Lajtos Györgyné ügyvezető igazga­tónak és Wayne L. Brady igazgatónak. A kész nyomó­kendőket jelenleg is a Nyír­ségi Nyomdában próbálják ki. (máthé) Ülésezett a szövetségi tanács (Folytatás az 1. oldalról) szer, nem tudni, hogy néhány éven belül hogyan fest a po­litikai paletta, amely az újon­nan választott parlament le­gitimitását idővel megkérdő­jelezheti. Ezért a SZABISZ szerint nagyobb teret kell en­gedni a kisebb politikai erőknek. Ennek megfelelően a törvényjavaslatban szerep­lő 50 jelölt állítását biztosító országos listán az 50 helyett 120 mandátum megszerzésére nyíljon lehetőség. Ugyanak­kor az egyéni választókerü­leti rendszer fenntartása in­dokolt, hiszen ez megteremti a választópolgár és a tör­vényhozó hatalom közvetlen kapcsolatát. Az ilyen módon megválasztott képviselők ará­nya a SZABISZ javaslata szerint kétharmad legyen. A pártkongresszus küldöt­teivel is foglalkozott a szö­vetség. Javasolják, hogy re­formszellemű, fiatal jelöltek menedzselését kell elkezdeni, amely a tanácstagi és ország- gyűlési választások egyfajta előjátéka is lehet. A kong­resszusi küldötteket ne helyi küldöttgyűlések válasszák, hanem a tagság, s a jelölte­ket se a helyi pártbizottsá­gok állítsák, hanem a tagság. Á SZABISZ szerint nem kell félni attól, hogy nagyon sok jelölt lesz, hiszen igen kevés az az ember, aki ma funkciót vállal az MSZMP-ben. így megoldható majd a küldöttek számonkérése, mandátummal való felruházása. Fftkapitány voltam Szabolcsban (2.)| Dohánycsempész minisztérium Kiderült, hogy a leleple­zett dohánycsempészek a Pénzügyminisztérium, — úgy mondhatom — alvállalkozói voltak és óriási hasznot zse­beltek be. Mint „államilag” megbízott csempészek, na­gyon méltatlankodtak, ami­kor elkaptuk őket és bebizo­nyítottuk, hogy a haszon nagy része nem az államkasz- szába, hanem az ő zsebükbe vándorolt. — Tehát már az elején ösz- szeütközésbe került a fel­sőbbséggel? — Meglepetésemre nem csak a pénzügy-, hanem a saját minisztériumunk, a bel- ügy magas rangú tisztvi­selői is már-már hajszába kezdtek. Telefonálgattak ne­kem, meg akartak győzni az államilag engedélyezett csempészek gazdasági jelen­tőségéről. Sőt, személyesen is lejöttek Nyíregyházára, hogy legaláb hányjak szemet... Nem engedtem, ők pedig visszakozt fújtak. De még a java ezután jött. Egy alka­lommal rendőreink feltartóz­tattak egy élelmiszerrel du­gig megrakott kocsit, amely az akkori rendelkezéseket sú­lyosan megsértve, engedély nélkül akart élelmiszert szál­lítani a fővárosba, a Belügy­minisztérium számára. A szállítmányt kísérő rend­őrökkel kerültek szembe — a mi rendőreink. — Mi történt a rako­mánnyal? — A szállítmányt — a mi­nisztériumokkal való fenye­getés ellenére — lefoglaltam, a teherkocsit elkoboztam, az eljárást megindítottam. Utá­na felhívott a Belügyminisz­térium egyik magas rangú vezetője és azt kérdezte: „Te már a Belügyminisztér'um kocsijait is feltartóztatod?” Csak annyit válaszoltam, bár elég dühösen: „Ti meg tudjá­tok szerezni a közellátási mi­niszter engedélyét, de ezt nem tették, ti sem szeghe­titek meg az általatok ellen­őrizendő kormányrendele­tet.” — Engem azért küldtek le Szabolcsba, hogy egy törvé­nyes alapon működő rendőr­séget hozzak létre és ti tá­madtok hátba. — Később a közellátási miniszter enge­délyét mégis megszerezték, így a szállítmányt tovább en­gedtük ... — Ezek szerint a legilleté­Las Vegasbaii, a forriság földjén (2.) Kő, kavics és kábítószer A Kelet Magyararszág munkatársának útíjegyzetei Kő, kavics, homok ez mind sora érkezik minden oldal­megterem az óriási meleg- ról Las Vegas felé déligyü- ben, minden mást ideszállí- mölccsel, húsokkal, itallal tanak. Hajnalban kamionok megrakodva. A helyi lakoso­AKCIÖ Július 12—augusztus 12-ig 10% engedménnyel a közkedvelt HB 30-as 50/750 nyomószilárdságú, 1. osztályú (POROTON) FALAZÓBLOKK valamennyi telepünkön befizethető és ütemezés nélkül elszállítható a mályi téglagyárból. AKCIÓ kát ez különösebben nem érdekli, a műszak után az idősebbek jéghideg konzerv- sörrel a kezükben ülnek le tévézni, a fiatalok pedig bevetik magukat az éjszaká­ba. Milliárdosok, a világ leg­híresebb színészei, sport­tolók, üzletemberek szinte egyik napról a másikra ér­keznek. Néhány szálloda a legvagyonosabbakat ingyen szolgálja ki, hiszen a kaszi­nón úgyis bejön a pénz. Nem ritka, hogy milliókat vesztenek néhány nap alatt a tehetősebbek, de még ak­kor is 50 dolláron alul rit­kán adnak borravalót a bo- yoknak. Az is a maximális kényelemhez tartozik, hogy ha valamelyik vendég ingét, gatyáját is elveszti, udvari­asan kezébe nyomják a ha­záig szóló repülőjegyet. Az más lapra tartozik, hogy mi­re hazaér, már várja a bor­sos számla, amit kénytelen le­róni. Azt senki nem tagadja, hogy a gengszterek, a kábí­tószer-árusok is megpróbál­nak nagy pénzeket leszakí­tani a milliókból, az viszont vitathatatlan, hogy Nevada államban a legbiztosabb hely Las Vegas. A város rengete­óriási fényreklám hirdeti az egyik bár kínálatát. get költ a biztonsági szolgá­latra, hogy az idelátogató nyugalmát semmi ne zavarja. A sorban a második a Hil­ton Hotel, ahol lépten nyo­mon biztonsági emberbe üt­közik a vendég. Ök inkább a már befolyt pénzt őrzik, mintsem a vendégeket. A ki­mutatás szerint a szálló ka­szinójának havi tiszta bevé­tele 2 millió dollár. Ezért is olcsóbbak a szobák, ■ mint az államok más részében, hi­szen a jövedelem-kiegészítés bejön a szerencsejátékon. A 25 centes gép működik a legkisebb pénzzel, majd az egydolláros és végül a százdolláros következik. A Hilton készíttetett az egy­dolláros érméhez hasonló fémpénzt, amellyel a többi gépen lehet játszani. Hallot­ták volna azt a visítást, ame­lyet az egyik szerencsés ven­dég bemutatott, amikor 4500 dollárt nyert. A gép 300-ig türelmesen dobálta ki az ér­méket, azután megállt és villogó jelekkel adta a pénz­tár tudomására, hogy ezúttal a pénzváltóknak kell a zse­bükbe nyúlniuk. A faji megkülönböztetés itt nem olyan élesen jelent­kezik, mint ahogy a tömeg­kommunikáció csatornáin halljuk. Akinek pénze van és az lehet néger, japán, kí­nai, magyar, mindent meg­kap. Ha elfogy a pénz, me­het mosogatni, takarítani, bár ebből ha nem is főúrian de Las Vegasban meg lehet élni. A tévéfilmekben látha­tó nagy leszámolások sem kerülik el a várost, hiába a biztonsági szolgálat a város­részek királyai néha meg­próbálnak leszámolni az el­lenlábassal. Ennél súlyosabb gondot jelent a kábítószer. A munkaszerződéseket is úgy kötik, ha valakit rajtakap­nak azonnal elbocsátják. (Folytatjuk) Máthé Csaba kesebb állami szervek vezetői sem vették mindig komolyan a kormány rendeletéit? — Zavaros idők voltak. A Szabolcs megyére is kiterje­dő nyomozásoknál a Buda­pesti Főkapitányság nyomo­zói is megfordultak a me­gyében. Részben azért is jöt­tek szívesen, hogy egyúttal feketén, feltöltsék az otthoni szegényes éléskamráikat. Én azt kértem a főkapitánysá­goktól. ha bárki jön a me­gyébe nyomozni, nálam je­lentkezzék, én szabályos kö­rülmények között kielégítem az élelmiszerigényüket. — Talán már akkor is di­vatban volt a vadászat, hisz’ a vadért még fizetni sem kel­lett? — Volt ilyen élményem is Az egyik minisztériumi veze­tő egyszer azzal döbbentett meg. hogy szerezzek neki egy vadászpuskát. Honnan? — kérdeztem vissza. „Tudsz te szerezni, ha akarsz” — mondta sokat sejtetően. „Te Pista, mondtam, mert Ékes Pistának hívták, egyszer a Szovjet Ellenőrző Bizottság vezetője hívott vadászni, de ő is meg volt lepődve, hogy nem volt vadászpuskám. Tő­le kaptam egyet, de azt is el­ajándékoztam, mert soha nem vadásztam, mindig úri passziónak tartottam. — A vadászat elmaradt, de elkezdődött az ön által sza­bolcsi darázsfészeknek neve­zett rendőrség rendbe tétele, és az elharapódzó önkényes­kedések. úgynevezett „nép­ítéletek” megfékezése, a tör­vény és rend helyreállítása. Miért volt ez nehezebb Sza­bolcsban, mint másutt? — Nem akarok senkit meg­bántani, de nagy volt akkor a megye egyes községeiben az elmaradottság, a bigottság. Sok volt a világtól szinte el­zárt falu. Talán nehéz elhin­ni. amit mondok, pedig így igaz, még negyvenhat elején, közepe táján találkoztam olyan szabolcsi, Tisza-menti falucskával, ahol az emberek nem tudták, hogy vége a há­borúnak ... — Politikailag pedig az volt a helyzet akkor a vár­megyében, különösen az el­zárt falvakban nagy befolyá­suk volt az előző rendszer híveinek, egyes egyházi ve­zetőknek, miközben a balol­dali front pártjai elszigete­lődtek. Súlyosbította a hely­zetet, hogy a vezetésben és személyzetében korrumpá­lódott fegyelmezetlen rend­őrség alkalmatlannak bizo­nyult az állampolgári rend és a közbiztonság megteremté­sére. Negyvenhat első hó­napjaiban megindultak több helyen az úgynevezett „nép- ítéletek”, amelyek a balol­dali érzelmű emberek ás a sokat szenvedett zsidók ellen irányultak. — Egy nagy, szerteágazó krimi szereplőjének érezte magát. Biztonságban tudhat­ta magát a rosszul felszerelt, olykor kétes személyekből ál­ló rendőrsége? — Szerencsére vittem ma­gammal, — ez kikötésem volt, — néhány kiváló mun­katársat, akik mindenben a segítségemre voltak. Abban az időben nem volt ritkaság, hogy a fellázított, félreveze­tett, a háború nyomorúságá­tól eldurvult emberek százas, ezres csoportokban megtá­madták és szétverték a rend­őrkapitányságokat. -őrsöket. Ekkor még elég sok háború­ból visszamaradt fegyver is volt egyeseknél. így verték szét Nyíregyházára érkezé­sem előtt a gávai és a vásá- rosnaményi rendőrkapitány­ságot. Természetesen súlyos politikai harc is folyt a me­gyében a baloldali pártok és a Kisgazdapárt között... — Később önnek is meg­gyűlt a baja, ahogy az elején már említette, Andrássy Dá­niel főispánnal, a Kisgazda- párt egyik jeles személyisé­gével, későbbi miniszterrel. Milyen volt az első találko­zásuk? (Folytatjuk) Páll Géza „Condor ’ rakéták Romániának Horn Gyula-interjú a La Repubblicanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom