Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

1989. július 15. Napközben a nyíregyházi Korzó presszó előtt, (e) Az ismeretlenek nem keinek el... Sajtókorkép, lapdömpingben Az újságok, folyóiratok soha nem látott áradata zú- dnlt ránk az utóbbi időben. Az újságos bódék előtt csak kapkodja az ember a fejét, annyi ismeretlen lapcím kö­szön rá. Egyiket-másikat még csak reklámozzák a rádió­ban vagy televízióban, de van, amelyik észrevétlenül szü­letett meg és került ki a standra. Átolvasni valamennyit teljes képtelenség, még átlapozni is. Igen ám, de ha erre nincs lehetőség, honnan szerzik ezek a lapok az olvasótábo­rukat? Egyáltalán, mi, sza- bolcs-szatmáriak milyen új­ságokat olvasunk, észrevesz- szük-e, hogy alaposan meg­változott a kínálat? Vaja-Rákóczi tanyán egy takarosán rendben tartott udvarban terményt darálnak. özv. Márta Miklósnénak, a ház tulajdonosának felszalad a szemöldöke a csodálkozás­tól, amikor meghallja, miről van szó: — Újságot?! Nem nagyon érek én rá arra, itt a hatal­mas kert, sok a munka. A Képes Újság jár nekem, több, Megfizethető üdülés A többletet a gyár adja A nyár kellős közepén va­gyunk, sokan már el is töl­tötték a szabadságukat. Hogy a víz mellett, vagy a hegyek­ben pihentek, teljesen mind­egy: pénzre igencsak nagy szükségük volt. Mint oly sok minden, az utóbbi! időben a kikapcsolódás árai js jóval magasabb lett a korábbinál. Mit segíthetnek ebben a munkahelyek? Hogyan támo­gatják üdülni vágyó dolgo­zóikat? — két nyíregyházi nagyüzemben ennek néztünk utána. Taurus: Lakókocsi a tengerpartul) A Taurus nyíregyházi gyá­rában vállalati szervezésben idén közel négyszáz dolgozó üdülhet. A Balatonbogláron Seregélyesen, Zebegényben és Esztergomban található üdülők iránt mindig nagy az érdeklődés. Nincs ez más­képp most sem, pedig a beu­talók ára egyrészt az osztály­ba sorolás megszüntetésének köszönhetően is — alaposan megnövekedett. Hogy a gu­migyáriak üdülési kedve mégsem csökkent? Annak oka az is, hogy a tavalyi, il­letve idei ár közötti külön­bözeiét ezúttal nem a dolgo­zó, hanem a vállalat fizeti, az áremelkedés káros hatá­sát tehát á cég vállalta ma­gára. Kedveltek a bolgár tenger­partra szóló beutalók is. A Burgasz melletti, közismert pihenőhelyen ezúttal 15 la­kókocsi áll a gumigyáriak rendelkezésére, a csehszlová­kiai Sirava-tó mellett pedig a hegyeket kedvelők pihen­hetnek. Ezeken a helyeken mindenki ingyen kapja a szállást, ellátásáról, étkezésé­ről azonban maga köteles gondoskodni. Ugyancsak in­gyenes a Berlinbe szóló idei négy beutaló is. Gondoltak a dolgozók gyermekeire is. Mivel a SZOT-ra e téren nem szá­míthatnak az illetékesek ma­guk fogtak a szervezéshez, s negyven gyermeket csehszlo­vákiai csere üdültetésre küld­tek el. Húsipar: Külföldi beutalók A Szabolcs megyei Állat- jorgalmi és Húsipari Vállalat ebben az évben összesen 38 SZOT-beutalót kapott, me­lyeknek segítségével kilenc család pihenhet az üdülési főszezonban. Ez persze kevés, ezért további lehetőségek után kutattak. Igen kedvelt a Hajdúszoboszlón lévő, hat­szobás saját üdülőjük, amely­ben egyszerre nyolc család­nak van hely. A csereüdülte­tés ennél a vállalatnál is igen kedvelt forma, hiszen általa nem csak pihenni le­het, egy másik ország megis­merésére is lehetőség nyílik. A csehszlovákiai Mihajlovce- ben, festői környezetben, va­lamint a cseh—lengyel határ közelében található Zdiar- ban kínálnak idén üdülési le­hetőségeket. A külföldi be­utalók sikerének titka az is, hogy a szállásért egyetlen fil­lért sem kell fizetniük a dol­gozóknak, mindössze az ellá­tás kerül pénzbe. A vállalat vezetősége, szakszervezete újabb lehető­ségeket is kínál dolgozóinak Ezekben a napokban adják át Gergelyiugornyán azt a há­zat, amelyet az egyik megyei termelőszövetkezettel közö­sen kezdtek építeni. A Tisza szerelmesei ezentúl egyszerre tízen pihenhetnek majd a sa­ját üdülőben, s a szállásért nekik sem kell fizetniük. A Balaton mellé vágyakozók- nak is tudnak pihenési lehe­tőséget ajánlani. (k. é.) Tragikus este Balkányban „Ne engedjenek megölni!” „Segítség, emberek, ne engedjenek megölni, ártatlan va­gyok!” — hallotta e tragikus kiáltást egy idős asszony júli­us 10-én, hétfőn későn este Balkányban, a Szakolyi utcán. Egy férfi a helyszínen mégis meghalt. Az események nyomába szegődtünk. Balkány, Rákóczi tér 4. szám. Hangulat presszó, júli­us 11., kedd. kora délután. A helyiségben néhány vendég ücsörög. A cukrászda vezető­jével, meg egy kollégájával beszélgetünk. Valakit megszórtak — Füzesi András és egy férfi a másik asztalnál ült — közlik. — Megittak két üveg sört, kettőt pedig elvittek. A záróra után. úgy este há­romnegyed tízkor mentek el. Vagy negyedóra múlva egy gépkocsival érkezett nő mondta: nézzük meg, illetve telefonáljunk, mert valakit megszúrtak. A presszóvezető és egy al­kalmazott kiment, s látták, hogy Füzesi András a cuk­rászdától mintegy száz méter­re az út szélén fekszik. Oda­mentek. A szúrás helye ta­karva volt. A férfi mozdulat­lanul feküdt. Közben már valaki értesítette a mentőket és a rendőrséget. — Akivel Füzesi András a presszóban beszélgetett, az nem tartózkodott a tragédia helyszínén — folytatták a presszósok. — Füzesihez az utcán más. Magyar István csapódott. Öt is megszúrták. Előtte Magyar István is a cukrászdában volt, a pultnál megivott egy fél konyakot, meg egy üveg sört, plusz vett egy doboz cigarettát. Izraeli kórus Nyírbátorban Mindent látni szeretnénk... Izraelből érkezett kórus műsorában gyönyörködhettek a napdkiban a nyírbátoriaik. Nem túlzást azt mondani, hogy a Giviatayim Gesangs­gruppe tagjai elkápráztatták a közönséget. Az első szám hallatán szinte mindenlki fel­kapta a fejét, s talán egye­seknek még táncra perdülni is kedve támadt volna. Min­denféle művészeti értékelés helyett legyen elég csak any- nyi: az izraeliek forró sikert arattak. A kórus titkárát, Nissan Gan- Mort arról kérdeztük: — Mi­lyen úton-módon . jutottak Nyírbátorba? — Pár hónappal ezelőtt kaptunk egy levelet, amely­ben az iránt érdelklődteflc tő­lünk, nincs-e kedvünk Ma­gyarországra jönni, mert egy /itteni kórus szívesen fogadna bennünket. Volt kedvünk, ezért élénk levelezésibe kezd­tünk a nyírbátoriaikikal, s most itt vagyunk. Meg kell mondjam, még csak egy év­vel ezelőtt is elképzelhetet­len lett volna ez az utazás, s bizony féltünk is egy kicsit •tőle. Azóta már tudjuk, tel­jesen felesleges volt. A ma­gyarok kedvesek, nyitottak. — A kórusban férfiak, nők, fiatalok és idősebbek egyaránt találhatók. A karmester pedig tudtommal török származású. Mióta énekeinek együtt? — Amatőr kórus vagyunk, tizennégy éve énekelünk együtt. Klasszikus és népi folklór zene egyaránt szere­pel a repertoárunkban. Tud­ni kell, hogy bár amatőrök vagyunk, sok profi éne­kel nálunk. Olyan emberek, akiknek a zene a szakmájuk, de van közöttünk számítógé­pes és sok más szakma mű­velője is. Magyarországon először jár­nak. Mit tudtak eddig rólunk? — Nem is hinné, milyen sokat! Főképp azóta, hogy miniszterelnökiünk, Samir úr Magyarországon járt. Izrael ás Magyarország között ma már barátság van, közvetlen légijánat köti össze a két fővárost, s tudom azt is, hogy a repülőgépeken októ­beri 1-ig már minden hely foglalt. Számomra ez is azt bizonyítja, hogy az izraeli népben nagy az érdeklődés a magyarok iránt, s az sem ti­tok, hogy a mi országunkban solk-sok magyarországi /zsidó él, akik mind gyakrabban jönnek haza szülőhazájukba. Tudjuk azt is, hogy önöknél most „glasznoszty” van, s hogy a kommunista országok között a legnyiltabbnak szá­mítanak. — Ügy hallottam, ön újság­író Izraelben. .. — Kiadó vagyok. Az első, úttörőnek számító újságnak, a szocialista párt 68 éves lapjának, a Ben Gujonnak a kiadója, s egyben alapítója. Nagy különbség tehát nincs, médium az is. — Mire kíváncsiak, mit sze­retnének látni Magyarorszá­gon? — Igazából mindent, de- hát erre ez a pár nap nem elegendő. Én főképp a zsina­gógákra, műemlékeikre vá­gyom, s szeretnék mind töb­bet megtudni azokról az új áramlatokról is, amelyekről Magyarországról odahaza hallottam. Kovács Éva Ji tanácsok a nyári fcőzili ItazlekeJéshez Több figyelmet, türelmet A nyári hónapok a pihenést, a kirándulást, a szórakozást jelentik az emberek számára. Az időjárás azonban ilyenkor is tartogat meglepetéseket, okoz kellemetlenségeket, a közleke­dő emberek és járművek szá­mára, A bosszabb-rövidebb ideig tartó kánikula megviselt a közlekedésben résztvevőket és veszélyes helyzeteket te­remt számukra — kaptuk a tá- jákoztatást a nyíregyházi köz­lekedésbiztonsági tanácstól. A jármű egyes részeit meg­viseli a magas hőmérséklet. A teletankolt jármű alatt hosz- szabb várakozás után üzem­anyag-foltokat találhat a jár­művezető. A nagy meleg hatá­sára az üzemanyag kitágul, és már nem fér el az üzemanyag a tartályban. Nemcsak a sze­met bántják ezek a foltok, de a környezetet is erősen szeny- nyezi a földre kicsorduló üzemanyag. Az utat boritó aszfaltréteg a meleg, a tűző napsugarak és a nagysúlyú járművek együttes hatására a kereszteződések előtt gyakran felgyürödik. A hullámos útfelület a nagy se­bességgel keresztülhajtó jár­művek úttartását rontja és je­lentős mértékben növeli a fék­távolságot. Mielőtt külföldi útra indulna valaki, saját érdekében tájéko­zódjon az ottani közlekedési szabályokról, és szokásokról. Az elsőbbségadás, az arról va­ló lemondás gyakran eltérő módon történik nyugati orszá­gokban, mint ahogy a magyar járművezető itthon megszokta. — Hogy kint verekedés, vagy mi alakult ki. nem tud­juk — állítják a presszósok. — Vagy harminc fiatal kint ült a lócán, de ők sem tud­tak semmit. Tény, hogy Füze­si András barátságos, jóin­dulatú ember hírében állt. a községben nem volt haragosa, ö is és Magyar István is a Balkányi Állami Gazdaság­ban dolgoztak. — Amikor melléjük értünk, már Füzesi és Magyar is meg volt szúrva — említi a két vendéglős. — Magyar nem úgy nézett ki, mint aki sú­lyosan megsérült. Öt is, meg aki állítólag szűrt, azt is el­vitte a mentő. Ez utóbbinak az arca vérzett, a nadrágján szintén vér piroslott. I piacin értesüli Oláh Imréné, Szakolyi út 8. szám alatti lakos a történ­tekről július 11-én reggel, a piacón értesült. Amikor ha­zament. még látta a vérnyo­mokat az úttesten. Megdöb­bent, hogy ilyen megeshet, hisz egyedül él. özvegy Hegedűs Istvánná július 10-én este tévénézés közben az ablaka előtti sza­ladgálásra, kiabálásra fi­gyelt fel. Egyszer csak: „Se­gítség. emberek, ne engedje­nek megölni, ártatlan va­gyok !”-kiáltás hasított a le­vegőbe. Az idős asszony ki­ment a kapuba, s látta, vala­ki az út szélén fekszik. Egy fiú pedig biciklivel igyekezett felé és a telefon hollétéről tudakozódott. A mentőket szerette volna hívni. — Mi a véleménye az egészről ? — Csak az: itt a közelben a presszó, és a kocsma egy­más mellett van. Ez nem jó. Oda sok züllött alak jár. Kevés hétvége múlik el cir­kusz nélkül. Olykor a keríté­semen is átmásznak. Több ablak becsukódott... Völgyi Józsefné úgy tudja. Füzesi András józan életű ember volt. Két gyereke van. Állítólag a szomszédját akar­ta megvédeni, miközben őt szúrták meg. — Amikor kimentem — szól az asszony —, Magyar István 'egy hordágyon hason feküdt, s többen lefogták. Közben valakinek mondta: megölted, megölted! Akinek ezt kiabál­ta, azt csupa vér borította. A mentő mindkettőjüket elvitte. Völgyiné arra emlékszik döbbenten: amikor „Segítség, emberek ... !”-kiáltás hang­zott, több ablak becsukódott. ★ Füzesi Andrást és Magyar Istvánt Urszuly János 42 éves juhász, balkányi lakos szúrta m g, aki a dulakodás közben r aga is megsérült, pillanatn ilag kórházban ápolják. Az ügyben a rendőrség vizsgálat t folytat. Cselényi György mint tíz éve, már csak ev­vel vagyok megszokva. Ben­ne van a műsor is, meg azt mindig végigolvasom, ha va­laki gyilkosságot követ el. A sógorom a Szabad Földet já­ratja, de még ezeket sem győzzük elolvasni. Két fiatalasszony beszélget az út szélén. Egyikük kerék­párra támaszkodik, látszik, épp csak hazaszaladt a mun­kahelyről. Kecskés Györgyné üzletvezető-helyettes az ÁFÉSZ-nél. — Mi a Keletet járatjuk és újra megrendeltük a Sza­bad Földet, mert benne van a tv-műsor. A munkám miatt jár még a Magyar Közlöny és a Pénzügyi Köz­löny. Tavaly hordta a postás a Lakáskultúrát, Családi La­pot, Nők Lapját, Népszabad­ságot, s járt a Fürge Ujjak is, de lemondtuk. Sokba kei­nknek és a tartalmukkal sem voltam megelégedve. A Népszabadságban mindig az jelent meg, amit a tv-ben láthattunk, akkor meg mi­nek vegyem. Jó nekünk a Kelet-Magyarország, min­den betűjét átolvassuk a férjemmel. Csak az bánt, ha szidják benne a szabolcsia­kat! A vásárosnaményi posta- hivatalban mutatják az elő­fizetők számának alakulását: míg márciusban 4830-an vol­tak, addig júniusra számuk 4472-re csökkent. A hetilapok között legnép­szerűbb a Szabad Föld, olcsó­sága (5,80 forint) és a heti műsor miatt. Akik a januári áremelésekkor lemondtak a napilapokról, erre váltottak át. Az új kiadványok közül a 168 óra és a Sport7Plusz is­mert, no meg a Reform: eleinte az utóbbiért csaknem összeverekedtek az emberek, kevés volt a 160 példány, dupláját is eladhatták vol­na. Most 200 darab megy el belőle, de már korántsem jelent olyan szenzációt, mint az első számok. A hivatal a Határ-Szélt 100 példány­ban rendelte meg, de csak 50 körül kel el belőle. Az új­ságos bódékban egyébként minden új lap megtalálható, csak éppen a vevő kevés rá­juk. Azok az alkalmi kiad­ványok, amiket nem ismer­nek az emberek, általában vissza is maradnak. A napilapok közül a Ke- let-Magyarországból jár a legtöbb. 1373-an fizettek elő rá, míg a Magyar Hírlapot, Magyar Nemzetet 20-an, 30- an járatják. A Népszabad­ság olvasótábora rohamosan fogy. Decemberben 521-en rendelték meg, júniusban pe­dig már csak 318-an — tud­juk meg Makri László hiva­talvezetőtől. Az új folyóiratokból, heti- és napilapokból a baktai könyvtárban egyet sem lehet megtalálni. A bejárati ajtón ugyan ott függ a Határ-Szél jókora plakátja, de a látszat csal, ebből sincs egy sem. Vincziczki András könyvtár- vezető nyomós okokra hivat­kozik: — Egyrészt azért nem ren­delünk újabb lapokat, mert a költségvetésünkben a köny­vek és az újságok együtt sze­repelnek. Ha az utóbbiak számát növelem — ráadásul még amilyen drágák is! — nem marad pénz könyvekre. Másrészt lemondhatnék né­hány régóta járatott lapot, hogy helyükbe újabbakat rendeljek, de mi lenne ak­kor azokkal az olvasókkal, akik ezeket már megszokták? Nálunk a Nők Lapját, Ma­gyarországot, Ludast, Autó- Motort, Fürge Ujjakat, La­káskultúrát keresik legin­kább. Melyiket mondanám le ezek közül? Lapdömping van, de ezt kevesen észleljük. Talán nem is baj. Az igazán életképes újságokra előbb-utóbb úgyis felfigyelnek az emberek — a többire meg áll a mondás: hadd hulljon a férgese! Bartha Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom