Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

1989. június 5. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Suri Attila újságíró válaszol Tóth István kállósemjénl lakos azt szeretné megtudni, hogy áremelés előtt leadott tüzelőutalványra milyen árban számláz a TÜZÉP, vagy a magánkereskedő: ré­gi vagy az új ár alapján? 2. Az utalvány leadása és a készpénzfizetés között van-e valami előny, vagy hátrány? 3. Az utalvány leadása fizető- eszköz-e? 4. Miért nincs Kál- lósemjénben kedvezményes tüzelőakció, mivel minden utalványt a TÜZEP Vállalat rendez? 5. Miért csak gyenge minőségű mosott szén megy Kállósemjénbe? 6. Miért drá­gább a szén, ha a minőség nem változott? Dr. Hagymási József, a Ke­let-Magyarországi TÜZÉP vállalat vezérigazgatója vála­szolt. 1. A TÜZÉP válla­lat a teljes június havi brikett kontingensét előszám- lázás keretében régi áron a lakosság felé értékesítette, május 31-i leszámlázással. Ezen belül az utalvánnyal je­lentkező vásárlók részére is régi áron történtek a számlá­zások. A tüzelő kiszolgálása az anyag beérkezésétől füg­gően folyamatosan történik. Eszerint járhattak el a fo­gyasztási szövetkezetek és a magánkereskedők is. A régi és az új ár különbözete vi­szont a forgalmazót terheli. Nevezetesen számunkra 15 millió forintos tehertételt je­lent. Az előszámlázástól el­tekintve az árintézkedés nap­jától június 1-jétől minden terméket már új áron szolgá­lunk ki. Amennyiben az utalvány fuvaros vagy olyan megbízott zsebében maradi, aki a számláztatást nem vé­gezte el, ott nem áll módunk­ban már utólag régi áron számlázni. 2. Az utalvány le­adása és az előszámlázás az­zal az előnnyel jár, hogy a vásárló régi áron kapja meg a tüzelőt. 3. Az utalvány mindenkor fizetőeszköz sze­repét tölti be. 4. Nincs Tü- zép-telep Kállósemjénben, ha utalvánnyal rendelkezik, bármelyik telepen beválthat­ja. 5. Közismert az energia­gazdálkodási gondunk, • neve­zetesen az, hogy belföldi for­rásból csak adott kalóriaérté­kű szén és brikett áll rendel­kezésünkre. 6. Az állami tá­mogatást a kormány fokoza­tosan leépíti. Ennek egyik fontos mozzanata a most vég­rehajtott tüzelőár-intézkedés Tóth Péterné rakamazi la­kos az inán esi Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet által gyártott Hipo- mix termék iránt érdeklődik, mely árucikket megyeszerte . nem találja az üzletek pol­cain. Tátrai Károly, az Ináncsi Vörös Csillag Mezőgazdasági Tsz vegyipari tevékenységet folytató ágazatvezetője azt a felvilágosítást adta: az Egye­sült Vegyi Művek az említett mosóaktív anyagot nem szál­lította, a tsz vegyipari ága­zata a Hipomix terméket nem tudta az igényeknek megfelelő mennyiségben gyártani. Most már az anyag­hiányból származó problé­mák korrigálódtak. Az Al­földi Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat áltáí 1989. április 26-án Szabolcs- Szatmár megye területére megrendelt 4500 darab Hipo- mixet a cég kirendeltségei­nek egy héten belül leszállít­ja a gyártó ináncsi tsz. K.-né nyírbátori lakos levelé­ben írja: egy éve vásárolt színes tv-t, melynek képe kissé szemcsés, nemrégiben vett hozzá antennákat, hogy a Magyar Televízió egyes és kettes műsorát jobb minőség­ben nézhesse családjával. El­lenben közölték vele, hogy az idén mindenkinek ki kell cserélnie meglévő szokványos antennáját új sávantennára. Kérdése: vajon igaz-e, hogy ennek a cserének be kell kö­vetkeznie? Szondi Zoltán, a Nyíregy­házi Modul Vállalat antenna­üzemének vezetője válasz­ként elmondta: a tokaji tv­adó üzembe helyezte a 43-as csatornát, amely a Magyar Televízió 1-es műsorát sugá­rozza. Viszont az eddigiek folyamán ezt a programot a 4-es csatorna biztosította a nézők számára és még fogja is közvetíteni az adást 1992- ig, ugyanis akkorra tervezik kiiktatását, és csak eztán le­het a 43-as sávon a Magyar Televízió 1-es programját fogni. Az új csatornához UHF sávantenna felszerelése javasolt, amely a Magyar Te­levízió 1-es és 2-es műsorá­nak zavartalan nézését teszi lehetővé. Az Üj utca lakói bosszan­kodva szemlélik, hogy utcá­juk páratlan számozású olda­lát díszítő juharfák leveleiről olyan lé csordogál, amely az aszfalton olajfolt látszatát kelti és veszélyt jelent a já­rókelők ruháira. A lakók ki­fogásként vetik fel a perme­tezésnek és a gallyak megrit- kításának elmulasztását is. Soltész Józseftől, a Közte­rületfenntartó Vállalat igaz­gatójától megtudtuk nem történt mulasztás az éves metszés tekintetében. Az út­rész problémája az új hajtá­sok lehajlása. Az aszfalton az olajfoltnak tűnő lé a fá­kon élősködő levéltetvek és az esőből származó nedvesség együttes hatása. A fák ritkí­tására és az általános perme­tezésére a vállalat dolgozói a napokban kerítenek sort. A Soltész Mihály. Liliom és Mák utca végén merőlegesen árok húzódik, melyből íertel- mes bűz árad. Ezt valanflkor tisztították, de évek óta elfe­ledkeztek róla — panaszolja Jenei István nyíregyházi ol­vasónk, aki azt szeretné meg­tudni, mikorra tervezik az árok tisztítását és ki felelős ennek a munkának az elvég­zéséért? E feladat ellátása a városi tanács tevékenységi köréhez tartozik. Illetékes válaszadó­nak felkértük Kedves János- nét, a városi tanács műszaki osztályának főelőadóját, aki elmondta: a szóban forgó árok a múlt évben is volt tisztítva és az idei karbantar­tási tervben is szerepel. He­tek kérdése és az árok kelle­metlen illata semlegessé vá­lik. Beregben is elérhető a svájci színvonal Exkluzív interjúnk a kemány einökkelyettesivnl is a tikés társtulajdonossal Néhány napja avatták a magyar—svájci Vásórosna­menyi Intersipan Faipari KFT-t, amely rendkívül' korszerű termékek sorát ál­lítja elő. Ez alkalommal be­szélgettünk Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettessel, s Ernst Kainál.úrral, az üzemi vagyon 55 százalékával bíró svájci' tulajdonossal. Kelet-Magyarország: ön rend­hagyónak és szimpatikusnak nevezte, hogy közel fél éves működés után került sor en­nek a gyárnak az avatására. Miért? Medgyessy Péter: Mert ko­rábban igen sokszor arra ment a játék, hogy általában egy-egy ünnephez kötődő át­adási ceremónián próbálja igazolni beruházó és építő, hogy elkészült az üzem, ame­lyen még hónapokig dolgoz­hattak ezt követőén. Ha örö­mömnek adtam kifejezést az azért van, mert itt egy újnak lehetünk tanúi, ezért is tar­tottam megtiszteltetésnek a meghívást. KM: Mostanában „fehér hól- ló” mifelénk, hogy egy minisz­terelnök-helyettes üzemet avat... MP: Én sem azért jöttem ide, mintha egy üzem átadá­sa kormányzati feladat len­ne, már csak azért sem az, mert hála Istennek egyre több a vegyes vállalat és egy­re kevesebb a miniszter. De e vállalat történetét születé­se óta jól ismerem, a létesí­tés ügyéhez tervezéstől kezd­ve hozzájárulhattam. Ügy gondolom, képletesen is nagy jelentősége van ennek a vegyes vállalatnak, hiszen itt olyan cégről van szó, amely komoly alaptőkével alakult, stabil anyagi helyzetben in­dult. Ennek ebben a pénz­szűkös világban különös fontossága van. E vállalat azzal járul hozzá kereske­delmi pozíciónk erősítéséhez, hogy importot vált ki és most elhatározott beruházás­sal exportot is bonyolít majd. KM: Képesnek tartja a csúcs- technológiára ezt az országszé­li, beregi üzemet? MP: Feltétlenül! Rövid itt­létem alatt is meggyőződtem arról, hogy korszerű a tech­nikája, minőségi a pro­duktuma. Jól beilleszkedik abba a sorba, amely célul tűzte ki a magyar gazdasági szerkezet átalakítását. Külö­nösen fontos, hogy nem kül­földi hitelekkel, hanem beho­zott külföldi tőkével teszi mindezt, amely köztudottan olyan előnyökkel jár, amit a hitel soha nem hozhat magá­val: fejlett technológiával, munkaszervezéssel és a Ma­gyarországon megszokottnál sokfkai jobb marketing- munkával. Medgyessy Péter: képletesen is nagy Ernst Kaindl: .......megfizetném azokat, akik jelentősége van ennek a vegyes vállalat- hozzájárulnak a haszon születéséhez...” nak...” KM: Sokat halljuk mostaná­ban, hogy nem igen kapkod­nak a külföldi cégek Magyar- ország iránt... MP: Én ezt nem monda- . nám. Szerintem növekszik az érdeklődés a magyarországi beruházások iránt. Ugyanak­kor nem akarom eltagadni: potenciális partnereink vár­ják, hogy stabilizálódjanak politikai, társadalmi és gaz­dasági viszonyaink. Mikor te­hát kifejtettem, hogy . örülök ennek a vegyes vállalatnak, abban az is benne van: Kaindl úr nem állt be a vá­rakozók közé, hanem bátran nekivágott. Ezzel együtt nem lőhet elmennünk az igény mellett, hogy a külföldi be­ruházó stabil viszonyokat kí­ván. KM: Mit ért ön stabilitás alatt? MP: A demokrácia rend­jét. Nélkülönzhetetlenül szükséges, hogy olyan veze­tése legyen az országnak, amely biztos abban, hogy mö­götte áll a társadalom. Po­litikai és gazdasági érde­künk egyaránt gyorsítani a reformokat, hogy jól meg­szervezett, megfelelő prog­ramok alapján zajló válasz­tások után már tényleg a munkára, az eredményekre, a hatékonyságra, egy jól mű­ködő piacgazdaságra kon­centrál junk. KM: Tanúsítja — hiszen a Szabolcs-zatmár hátrányos helyzetén javítani szándékozó, tavaly novemberi TGB határo­zat az ön irányítása alatt szü­letett —, hogy számunkra min­den beruházás sokszoros szük­ség. Mennyire bízhatunk a folytatásban? H vatalunk az alábbi utasításszerű előírást kapta: „Forgassuk a nagy kereket!” A viccet mesélik, a kereket forgat­ják. Pláne, még ha nagy is. Nálunk véletlenül sincs kerékféle, nem is szólva a szakemberekről, és azokról, akik igen hajlamosak arra, hogy forgásba jöjjenek. De a szabál, az szabál! Meg­kaptuk a kereket, sürgő- forgó anyagbeszerzőnk szál­lította az alkatrészeket hoz­zá. Káderkiegészítést haj­tottunk végre az ügy érde­kében. Új ügy, új cipő — ott szo­rít, itt csikorog. Értekezle­teket, röpgyűléseket, mini- röpgyűléseket tartottunk. Racionalizátorokat alkal­maztunk. Ment is a dolog szép csendben. Forgattuk az ormótlan kereket, és a legkiválóbb termékeket kaptuk, jelentettük: a kerék teljes erővel forog. Mind­nyájan a prémiumra vár­tunk. De egy bizottság ér­kezett helyette, szakértők és más magasan kvalifi­kált specialisták. Megnéz­ték a kereket, és megkér­dezték: — Merrefelé forog? — Természetesen az óra­mutató járásának megfele­lően, így szól az utasítás. — Na, de ilyet! — csó­válták a fejüket a bizottság tagjai. Aztán el is utaztak. Rövidesen megjött az utasítás, hogy a kereket az óramutató járásával ellen­tétesen kell forgatni. Elvég­re a viccet is az óramutató járásával ellentétesen me­sélik. Kerekünket azonban meg kellett állítani. A fé­kezéshez új szakemberek kellettek. A fékezés követ­keztében a termelés a nul­lára csökkent, de önálló elszámolásúnk maradtunk. Egyeseket szövegelés miatt elbocsátottak, másoktat pe­dig nyugdíjaztak. Zenével, virággal... Végre megál­lítottuk a kereket. Hű, de megizzadtunk. Csakhamar megkaptuk az ukázt: ma­radjon minden úgy, ahogy volt. Megint jöttek a szakemberek a forgatáshoz. Aztán megint kiváló ter­mékeket állítottunk elő — messze a szabvány fölött. Rövidesen befutott a bi­zottság. Szakértői a fejüket fogták. A mi ördögi kere­künk éppen egy mozdony­kéményt termelt. Érthető is: a legutolsó mozdonyt már nagyon régen elvitték a fészkes fenébe. — Sürgősen fékezni kell — mondták a bizottság tagjai. S ezzel sürgősen el is utaztak, még a bankettet is visszautasították. A kerék azóta sértetlenül forog, és ontja a féme­ket. Minek állítanánk meg? Inkább kivárjuk, míg tönkremegy. (Mizsér Lajos fordítása) MP: A kormány elhatáro­zott szándéka, hogy segítsük az emberek boldogulását, munkaihelyet és munkát tud­junk adni az ország minden térségében. Vállalkozó szel­lemű országot akarunk, amelyben egyformán verse­nyezhet a magán, az állami vállalat, a szövetkezet, vagy a vegyes vállalat. Ezzel kia­lakul az igényesség is a ma­gyar emberben mind a ter­melési kultúra, mind a fo­gyasztás iránt. Ennek a meg­valósulását térségi alapon is támogatni akarjuk. Ezért is volt számomra öröm hallani a svájci tulajdonostól, hogy az itteni munkással elége­dett. Nem igaz az, hogy az országnak e végében nincs jó, szorgalmas, képzett mun­kaerő. Amikor megkérdez­tem, szerinte el tudják-e érni itt is az elképesztően magas svájci színvonalat, akkor azt válaszolta: nem látja semmi akadályát. Hány­szor elmondjuk, hogy nekünk Európához kell tartoznunk, de az Európához tartozást az jelenti: képesek vagyunk-e a nyugati szervezettségre, fe­gyelemre, minőségre... Itt is a legfőbb leckénk: felké­szülni az 1992 utáni Euró­pára. A kormánynak az a dolga, hogy versenyképes vállalatainknak előkészítsük a megfelelő pályát. E célból tárgyalunk mostanában Svájccal, a közöspiaci or­szágokkal, az EFTA-tagálla- mokkal. Keressük azt a lehe­tőséget, amely garantálja, hogy a magyar ipar verseny­képessége tényleg a teljesít­ménye alapján mérettessék meg a világpiacon. Maga­sabbra kell állítani a mércét már csak azért is, mert én azokkal értek egyet, akik ösz- szehasonlítási alapul nem a 20—40 vagy 50 évvel ezelőtti Magyarországot választják, hanem azt az Európát, ahol jólétben élnek az emberek. KM: Kaindl úrnak öt hason­ló gyára van Európában. Fél­éves teljesítmény alapján mit szól a vásárosnaményiak munkájához? Emst Kaindl: Röviden, a lényeget: 1987 augusztusá­ban írtuk alá a megállapo­dást. Akkor hatszáz ember gyártott itt 65 ezer köbméter árut. Most 240-en gyártanak kétszer annyit. És közben változott a termék össze­tétele. Azok a dekorlapok ugyanis, amelyek itt voltak, nem feleltek meg a nyugati ízlésnek, a divatnak. Annyira tetszik nekem a dolog, hogy 120 milliós új beruházást indítunk Vásárosnaményban. Az Interspannak egy forint hiteltartozása sincs. A ter­vezett beruházást teljesen a nyereségből fogjuk megvaló­sítani. Tudja milyen fontos ez a 20—22 százalékos ka­matlábak mellett? KM: ön egy sikeres ember. Elmondaná, hogy mi szüksé­ges a sikerhez? EK: Nemcsak a technika! Munkaerő is, mégpedig olyan, amely érdekelt az eredményekben — az igazga­tótól a segédmunkásokig. A magyar munkás alkalmas és jól képzett, de részben hi­ányzik a motivációja és a vezetésük sem az igazi. Túl­ságosan központi az egész irányítás, messze van az embertől, önöknél szinte minden Budapesten dől el. És egy másik nagy problé­ma: a magyar szakemberek nehezen jönnek ide, azzal, hogy túl messze, túl keletre, túl félreeső helyen van Vá­sár osnamény. így aztán Svájcból kellett idehozni szakembereket, akik beve­zetik a gyárat. Ők talán még egy fél évig maradnak itt* Svájctól nincs messze Vásá- rosnamény? KM: Játsszunk kicsit, s fel­tételezzük, hogy holnaptól az öné lenne az egész magyar fa­ipar. Mit tenne másként? EK: Hát ha ezt komolyan kérdi, én komolyan válaszo­lok. Megfizetném az embere­ket! Már akik komolyan dolgoznak és hozzájárulnak a haszon születéséhez. Ne­kem rögeszmém, hogy az a vállalat, amely nem termel nyereséget, nem nevezheti magát szocialistának. Sőt: társadalomellenes, mert a veszteséget más szorgalmas embereknek kell megfizetni­ük. Ez a véleményem, ilyen egyszerű ez. És épp ezért nem lehet összekeverni a szociális biztonságot, a fog­lalkoztatást, meg a nyere­ségességet. Magyarországon nagyon nyomott a bér — emiatt sem lehet követelni teljesítményt. Olyan bért kell adná, amitől jó kedvvel dolgoznak, amitől nagyobb lesz a teljesítménykészség. KM: Az ön magyar gyárá­ban ezt teszi? EK: Nézze, a naményi üzemben egy technológus havi 40 ezret keres, egy munkás is húszezer körül... KM: A salzburgi gyárából ma idehozatott egy fúvószenekart, s azt mondta, Itt is akar egyet. Hogyan csinálja, miközben ná­lunk leépítik a kultúrát a vál­lalatoknál? EK: Vannak bizonyos kö­telezettségek. A béren kívül nyújtani kell mást is. A gazdaság életünk fontos, de csak egyik szelete. Kell az embereknek a kultúra, a tu­domány, a könyv és a többi. Biztos vagyok abban, hogy ez visszahat a termelésre. A jobb munka pedig megszüli ezek anyagi alapját. Érthe­tően beszéltem ... ? Kopka János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom