Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

4

Kelet-Magyarország

1989. június 6.

űz indulatok gátolják a kibontakozást

A megbékélés jegyében

Fiatalok csatlakozása a felhíváshoz

A politikai kihívások, amelyek szinte nap, mint nap érik a fiatalokat, nemcsak sokkoló hatásúak, hanem a legtöbbször annyira szövevényesek, hogy nehéz eligazodni közöttük. Egyre több nyílt levél, felhívás, közlemény jelenik meg az újságokban, így például a június

3-i lapunkban az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága szólította józanságra, mértéktartásra az állampolgárokat.

Kántor Csaba Aront, az ifjúsági szervezetek szabolcsi szövetségének alelnökét kérdeztük meg, a SZABISZ hogyan fogadta a megyei bizottság felhívását.

— A KISZ megyei utódszervezete támogatja a megye lakosságához intézett felhívást, amelyet mi a közösségi megbékélés irányába tett nagy jelentőségű lépésként értékelünk. Valljuk, hogy az indulatok, a szélsőséges megnyilatkozások már-már gátolják a társadalmi kibontakozást, veszélyeztetik a békés, demokratikus átalakulást. Ugyanakkor az önmérséklet nem lehet gátja a nyílt, világos, őszinte véleményalkotásnak, politikai állásfoglalásnak. A kiengesztelési szándék, a realitásérzék nem lehet egyenlő az elvtelen politikai kompromisszumokkal, a visszarendeződés irányába tett engedményekkel.

O Szavaidból úgy tűnik, többet szeretnétek. Milyen konkrét tényekkel látnátok megalapozottnak a felhívást?

— Javasoljuk a megyei bizottságnak, foglaljon állást a radikális rendszerváltás mellett. Ítéljen el minden próbálkozást, mely e folyamat megfordítására törekszik. Fejezze ki aggodalmát az MSZMP-n belül szerveződő, egyre nagyobb aktivitású „hagyományőrző erők”, bigott marxista körök tevékenységével kapcsolatban. Javasoljuk továbbá, hogy küldje el képviselőit a társadalmi közmegegyezés jegyében az MSZMP' alapító tagjának, hazánk törvényes miniszterelnökének június 16-i temetésére.

O Ott lesz-e a SZABISZ a Hősök terén a temetési ünnepségen?

— Igen!

(mml)

Csökkent az utasforgalom

(Folytatás az 1. oldalról)

Szó volt a pénzváltás nehézségeiről, a pénzváltó helyek szűkösségéről, ám nemcsak ezek hiányoznak, de a Pénzügyminisztérium illetékesei is hiányoztak a tegnapi megbeszélésről, így aztán a kiútról nem hallhattunk konkrétumokat.

A határon mind az utasoknak, mind az ott szolgálatot teljesítőknek minél előbb kulturált átlépési, illetve munkafeltételeket kell teremteni. Záhonyt kivéve most mind a négy kishatár- állomáson a szovjet területen ejtik meg a hivatalos eljárásokat. Célszerűnek látszik legalább két helyen Magyarországra áthozni ezt, — most

mintegy húsz millió forint van erre — viszont ha az elképzelés meghiúsul, azon is érdemes elgondolkodni, nem lenne-e célszerű mind a négy helyen nekünk is kiépíteni a szükséges infrastruktúrát.

Halaszthatatlanul fontos tennivaló a magyar és szovjet szervek kölcsönös tájékoztatásának kibővítése, hiszen csak a megfelelő információk alapján dönthetnek például abban, mihez kezdjenek a határ menti beruházásokkal, az esetleges kereskedelmi intézkedésekkel. A Szovjetunióból egyébként június elseje óta már nem lehet gyalog átjönni, s ez meglátszik a forgalmon is, napjában öt-tízezer ember lépi át a határt, (bg)

Megyei ünnepség Kisvárdán

(Folytatás az 1. oldalról)

László, a helyi városi tanács városgazdálkodási osztályának vezetője olvasta fel azt az elemzést, amelyet Tóth László, a városi tanács elnöke készített Kisvárda és a térség környezetvédelméről. Mint elhangzott, a városiasodás során fejlődött az ipar, nőtt a lakóterület, ám a környezetvédelem nem tartott lépést a város fejlődésével. Hat évvel ezelőtt készült például egy tanulmányterv, amely szerint közel 70 kilométer hosszú zárt és nyitott csatornarendszer lenne az ideális, de ennek még csak a 40 százaléka készült el. A városi szennyvíztisztító-telep kapacitását már meghaladta a város igénye.

A lakosság segítségével törekednek • arra, hogy minél

több zöldterületet, pihenőparkokat alakítsanak ki.

Az előadáshoz hozzászólt Illés Lajos, a Felső-Tisza-vi- déki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgató- helyettese, aki elmondta, hogy a földrajzi fekvés miatt a városban magas a természetes eredetű porszennyezés. Környezetvédelmi szempontból az ipartelepítés és a lakóházépítés nem szerencsés, mert közel vannak egymáshoz. Nagyobb figyelmet kell fordítani a Vulkánban és a kórházban keletkezett veszélyes hulladékok ártalmatlanítására.

A megyei ünnepség kitüntetések átadásával fejeződött be. (A kitüntetést kapott társadalmi aktivisták nevét lapunk 5. oldalán közöljük.)

Kitüntetések a pedagógusnap alkalmából

A pedagógusnap alkalmából a Magyar Ottörők Szövetségének szabolcs-szatmár megyei szervezete a következő kitüntetésekéi adományozta:

GYERMEKEKÉRT ÉRDEMÉREM: Szabó Imréné (Gyulaháza), Ferenczl István (Nyírma- da). Kantár Béla (Tarpa), Forgó Gyuláné (Bátorliget), Kiss Zoltánná (Nyírvasvári), Géczi Ferenc (Nyíregyháza).

ÜTTÖRÖ VEZETŐI ÉRDEMÉREM: Villányi Gézáné (Tarpa), Kassai Ferencné (Kisvárda), Nagy Kálmánné (Fehérgyarmat), Puli József (Fehérgyarmat), Baracsi Gáborné (Tiszavasvári), Dolányi Mátyásné (Újíehértó), Kazamér Tiborné (Csenger), So- motóczki Józsefné (Géberjén), Antal Miklósné (Győrtelek), Balázs Csaba (Máriapócs), Kozma Károly (Aranyosapáti), Nagy Lászlóné (Nyirpazony), Sztuhár Sándor (Nyírbogdány), Mélykúti Jánosné (Nyírtelek), Dlczkó Józsefné (Nyíregyháza), Németh Attila (Nyírbátor), Kállai Tiborné (Jármi).

KIVÁLÓ ÜTTÖRÖ VEZETŐ:

Román Gáborné (Nyíregyháza), Kovács Csaba (Nyíregyháza), Pápainé Angyal Valéria (Nyíregyháza), Csáki Miklósné (Sé- nyő), Pap Mihályné (Nyírtelek), Treszkai Lászlóné (Búj), Mándi Sándorné (Tiszavasvári), Kőszegi Ildikó (Tiszadob), Fogarasi Jánosné (Tiszadada), Vámosi Ti-,

borné (Ülfehértó), Támcsu Mihályné (Üjfehértó), Korponai

Gyuláné (Fehérgyarmat), Be- reczki Zoltán (Nábrád), Czalán- né Török Irma (Penyige), Vass Zoltán (Gacsály), Gál Ferenc (Gyulaháza), Solymosi

Lászlóné (Dombrád), Fazekas Györgyné (Kisvárda), Elaskár Károlyné (Gyulaháza), Oláh Jánosné (Mándok), Bagi Tiborné (Kisvárda), Szondi Gyuláné (Máriapócs), Gyarmati Ferencné (Nyírbátor), Szolnoki Józsefné (Kállósemjén), Szabó Jánosné (Nyírbátor), Koleszár Jánosné (Nyírvasvári), Holló Tivadar (Penészlek), Ponkházi Béla (Nyírbogát), Petrás György (Nyírbátor), Tóth Andrásné (Nyírbátor), Zséder Gézáné (Mátészalka), Molnár Ernőné (Mátészalka), Dani Károly (Vaja), Erős Jánosné (Mátészalka), Mándi István (Nagyecsed), Takács Zoltánná (Ópályi), Zsurkay Zoltánná (Mátészalka). Csoba Istvánná (Nyírkáta), Diákné Acs Szabó Katalin (Tik), Sárréti Gézáné (Vásárosnamény), Molnár Károly (Vásárosnamény),

Makiári Sándorné (Aranyosapáti), Dani Sándorné (Pusztadobos), Csonka Lászlóné (Jánd), Bunna István (Tiszaszalka), Balogh Andrásné (Gemzse).

ÜTTÖRŐVEZETÖI MUNKÁÉRT: Szilágyi Dénesné (Ibrány), Ligeti Józsefné (Nyíregyháza), Ágoston Ildikó (Nyíregyháza), Asztalos Jánosné (Levelek), Tóthné Nagy Búza Mária (Nyíregyháza), Bandik Liliána (Nyíregyháza), dr. Sipeki Lajosné (Nyíregyháza), Acs Gáborné (Nagykálló), Csomós Szabolcsné (Nagykálló), Cseppely Barna- básné (Ibrány), Borbély Andrea (Nyíregyháza), Gyimesi Ernőné (Levelek), Erdélyi Zsoltné (Nyíregyháza), Fehér Lászlóné (Nyíregyháza), Térjék Ildikó (Nyirpazony), Török Lászlóné (Nyíregyháza), Haraszti Klára (Nyíregyháza) , Vaskó Mihályné (Nyíregyháza), Dráviczki Sándor (Nyíregyháza), Hernádi Andrásné (Nyíregyháza), Miskiné Tóth Éva (Nyíregyháza), Laurinyecz László (Búj), Torna Erzsébet (Búj), Feketéné dr. Nagy Mária (Nyíregyháza), Cicás Ferenc (Tiszavasvári), Rozgonyiné Po- lonkai Ibolya (Tiszadob), Szentesi Miklósné Kanyuk Éva (Tiszadob), Pethe Sándorné (Tiszavasvári) , Kovács György (Tiszavasvári), Banga Józsefné (Nagyszekeres), Kissné Képes Adrienn (Vámosoroszi), Tamás Rozália (Tiszabecs), Dienes Béláné (Szamossályi), Balogh Lászlóné (Cégénydányád), Mándi Ilona (Csaholc), Pálur Endré- né (Nagyszekeres), Szilágyi Anikó (Tiszabecs), Mesterné Kázmér Edit (Milota), Sira Bé- láné (Kölese), Ancsán Sándor (Üjfehértó), Kun Szabó Edit (Üjfehértó), Ladik Sándorné (Érpatak), Orosz Lászlóné (Piricse), Ujj Istvánná (Öfehértó), Gergely Jánosné (Nyírbogát), Barna Gábor (Nyírbátor), Méhész Zoltánná (Nyírbátor), Tóth Imre (Kállósemjén), Szakály Mihályné (Nyírlugos), Sarkad! Csaba (Nyírlugos), Szarka Jánosné (Szakoly), Szép Lászlóné (Nyírbátor) , Petrikovicsné Forgács

Vilma (Nyírbátor), Marjánné

Kiss Gizella (Balkány), Pócsi Irén (Nyírbátor), Belicza Istvánná (Nyírvasvári), Szabadosné Veréb Eleonóra (Kisvárda), Szabó Irén (Kisvárda), Lukács Tiborné (Záhony), Bancsi Arpád- né (Záhony), Józsi Barnabás (Szabolcsveresmart),

Vass Lászlóné (Kisvárda),

Áros Jolán (Kisvárda),

Szentmiklósi Károlyné (Gyulaháza), Dankai Györgyné (Kisvárda). Tépglási Jánosné (Mándok), Kriveczki Béláné (Kisvárda), Ary Sándorné (Nyírmeggyes). Király Attiláné (Rohod), Konczili Sándorné (Mátészalka) Kovács Jánosné (Mátészalka), KóCa László (nyírkáta), Molday János (Csenger), Rigó Erika (Szamosszeg), Szilasi Éva (Hodász). Sztojka Ferencné (Mátészalka), Boros Magdolna (Nagyecsed). Molnár

Gáborné (ör). Vékony Szilárd (Nylrcsaholy), Kon ez Csaba (Vásárosnamény). ifj. Szabó Gábor (Tarpa), Bodnámé Badak Éva (Gemzse). Szabó Albertné (Vásárosnamény), Benkő Zsig- mondné (Aranyosapáti). Tóth Bertalanná (Jánd). Szűcs Lajosné (Varsánygyüre), Katona Ferencné (Nyírmada). Kocsis Zsolt (Tiszaadony), Tóthné Kelemen Anna (Varsánygyüre), Kovács Imre (Tarpa).

KIVÁLÓ IFIVEZETÖ: Kazsuk

Andrea (Aranyosapáti). Usztics Attila (Nyírbátor), Urbán Andrea, Fodor László és Schwarcz- kopf Mariann (Mátészalka).

IFIMUNKAÉRT: Balogh Szilvia (Gemzse). Szabó Zsuzsa (Aranyosapáti). Takács Ildikó (Mátészalka), Maros Mária (Cenger), Németh Kornélia (Mátészalka), Tóth Judit (Petneháza), Nagyhajú Katalin és Király Tímea (Nyírbátor).

SZAKSZERVEZETI MUNKÁÉRT KITÜNTETÉS ARANY FOKOZATÁT kapta: Darvas

Lászlóné (Nyíregyháza), és Wächter Gáspár (Tarpa). Ezüst fokozatot kapott: Lakatos Lajos (Nyíregyháza), és T. Nagy Gyula (Mátészalka). Bronz fokozat: Baracsi Gábor (Tiszavasvári), Báród! Mihály (Ojfehértó), Dán Józsefné (Geszteréd) Dojcsák Margit (Ti- szanagyfalu), Dolányi Mátyás (Üjfehértó). Harcsa Zoltánná (Nyíregyháza), Keszthelyi István (Nyíregyháza). Kiss Józsefné (Nagycserkesz). Kovács Kálmán (Csaroda), Lipcsei Zoltán (Nagykálló). Patai Ferencné (Mátészalka), Simon József (Kisvárda). Szűcs Dániel Lászlóné (Nagyecsed), dr. Tóth Bertalanná (Kisvárda), Molnár Imréné (Nyíregyháza).

ELNÖKSÉGI OKLEVELET vehetett át: Baji Lászlóné (Fehér- gyarmat), Benke Józsefné (Nyíregyháza), Buda János (Tiszavasvári), Danku Jánosné (Tornyos- pálca). Győrfy Árpád (Nyíregyháza). Holczhaffer József (Jánd), Iváncza Erzsébet (Nyíregyháza), Jeles Istvánná (Nyíregyháza), Kelemen Jenő (Cégénydányád), Kiss Gáspámé (Nagykálló), Ko- lozsi Ernőné (Nyíregyháza), Kovácsa Antalné (Kántorjánosi), Lengyel Györgyné (Csenger), Márton Imre (Tiszadob). Megyést Bertalanná (Vásárosnamény), Nagy Józsefné (Bököny). Petró Mihályné (Nyíregyháza). Üjlakl Sándorné (Tuzsér), Váradiné Simon Zsuzsa (Nyíregyháza), Vár- konyi István (Mátészalka).

A PEDAGÓGUS SZAKSZERVEZET ÉRDEMES MUNKÁÉRT PLAKETTJÉT kapta: Balogh Ar- pádné (Csenger), Dávid Antalné (Fehérgyarmat). Szakács Antalné (Nyírbátor), valamint a nyíregyházi Kossuth Lajos gimnázium. továbbá a 110-es számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet.

BEREGI RADIUS Rt alapítója a RADIUS HUNGARICUS

RT pályázatot hidet a nyíregyházi központtal alakuló részvénytársaság ügyvezető igazgatói állásaira.

Igazgatói állás kínálunk:

— egészségügyi,

— ipari,

— kereskedelmi,

— építőipari,

— bank-, közgazdász,

— jogi,

— oktatási szakember részére.

Pályázat tartalmazza a részletes, kézzel írott önéletrajzot, diplomamásolatot és azt a saját programot, amit megvalósítana megyéjében saját területén, ha szabadon dönthetne.

Döntéseinek semmi más korlátja nincs, csak az eredményes, nyereséges gazdálkodás.

Benyújtási határidő: 1989. június 20.

Pályázatokat a következő címre kérjük beküldeni:

Beregi Rádius RT.

Nyíregyháza, Pf.: 2.

Minden pályázatot bizalmasan kezelünk.

(1596)

Kanyargós út i hiyíreg yházáig

Petényi József 1924-ben született Nógrád megyében, a Balassagyarmathoz közeli kétezer lakosú Dejtár községben. A palóc faluban munkalehetőség híjára egy ideig apja mellett halászott, majd 16 éves korától sokaikkal együtt Pestre járt dolgozni. Kőművesek mellett nlapszámosko- dott, s hogy a soványlka keresetéből maradjon is valami, bérházak pincéiben aludtak. Négy éven át így ment ez hétről hétre. Mígnem jött 1944. december 8.,öamikor a kis palóc faluban is véget ért a háború. Am a front nyomai megmaradtak.

„1945. januárjában — alig voltam húszéves — másokkal együtt emgiem is elvittek muníciót pakolni az állomásra. Hideg volt, nekem nem volt rendes ruhám, súlyos tüdő- és melllhártyagyuLLadást kaptam. Mécsessel és gyertyával melegítették a hátamat, valamit rám is ragasztottak a szovjet szanátécek és pokróccal borítottak be. Egy hétig voltam eszméletlen állapotban, de megmenekültem. Aztán megszöktettek a társaim, az erdőben kerítettek egy szánkót, amely hazavitt. Otthon még 2—3 hónapig, nyomtam az ágyat, mígnem Balassagyarmaton a kórháziban egy Kemenesi nevű orvos megcsapolt, de máig is kimutatja a röntgen ennek a súlyos betegségnek a maradványát.

1945 tavasza volt. Apómat azelőtt fél1 évvel vitték el 46 évesen, tartalékosként a háborúba, alhol eltűnt és hollétét a mai napig nem tudjuk, öcsém — aki Pesten dolgozott

— csak 1947-ben jött haza a hadifogság után valahonnan Németországból. Rám maradt a család — édesanyám és a húigotm — fenntartása. A földreform során kaptunk két hold földet és egy fél hold rétet (kaszálót), mert azelőtt is volt egy holdunk. Itt jött elő az első nagy kérdés: most mi legyen? A földet művelni olyan gyenge fizilkai állapotban nem tudtam. Élni viszont kellett. Rendőrt kerestek Balassagyarmatra és én jelentkeztem a felhívásra. Résziben azért, mert a nehezebb fizikai munkát nem bírtam, de nem tagadom, azért is, mert magam is kívántam a jobb közbiztonságot, a rendet és hozzá akartam járulni az új világhoz.

1945. június 12-én, — soha nem Mejtem el ezt a napot

— bevonultam Balassagyarmatra, ahonnan próbarendőrként azonnal beosztottak a szülőfalumba. A saját ruhámban, ami nem volt más, mint egy régi katonaruha feketére befestve. Egy korábban is a rendőrségnél szolgált ember lett a parancsnokom, az ő irányításával adtunk őrszolgálatot 24 ára volt a szolgáltat és 24 óra szabad, öt hónap múlva áthelyeztek — még mindig a saját ruhámban. Cserhátsurányba, az otthonomhoz 30 kilométernyire. Inflációs világ volt, ennivalót nem kaptunk, a fizetésből se nagyon futott ró, kerékpárt se tudtam venni, így gyalog jártam haza hétvégenként. (Csak példaképpen: tíz ember két heti fizetéséért egy kilogramm paradicsomot, fiél kiló zöld paprikát vehettünk.) Abban a reményben és azért dolgoztunk az értéktelen papírpénzért, hogy majd csak lesz jobb is.

Hát Lett. 1946 őszén — még mindig próbarendórként — Karancsságra kerültem. Egy bányavidék a szécsényi járókban. Itt mór jó forintot kaptunk, bár abból nem sokat, de új egyenruhánk is lett, szép szürke, tányérsapkávaL 1947 február jóiban (sűrűn vezényelitek akkoriban!) Miskolcra küldtek egy héthónapos tanfolyamra, a volt 10-es honvéd laktanyába. Megkaptuk a kiképzést, kiválóan végeztem és előléptem őrmesterré. Itt lettem a tagja a Magyar Kommunista Pártnak is. Innen azzal küldtek vissza a régi helyemre, hogy javasolták: küldjenek el az akkor induló rendőrakadémáára. 1948. február 28-ára ott voltam Budapestem., a Böszörményi út 21. szám alatt. Pontosan rá egy évre avattak, Kádár János belügyminiszter aláírásával kaptam meg a rendőrhadnagyi kinevezésemet.

Ez egy nagyon szép ünnepség volt. Egy újságíró is megkeresett, ott volt az édesanyám is palóc sofcszoknyában, meg a csak erre a vidékre jellemző fejviseletben.

A miskolci kerületi rendőr-főkapitánysághoz tartozó Hatvan várót» bűnügyi osztályvezetőjévé neveztek ki. Egy évig voltam ott, 1950 nyarán Sárospatakra küldtek ugyanebbe a beosztásba. Itt (léptettek elő főhadnaggyá. Újabb egy év és én mór a szerencsi kapitányságon találtam magam. Most kérdezhetnék: miéit ilyen’ sűrűn helyezgettek? Akkorihban, az volt az elv, hogy a rendőr ne maradjon sokáig egy helyben, mert lekpruinpálhat, összejátszhat... Hát nem is volt erre időnk. Szerencsien se maradtam sokáig. Behívtak Miskolcra, ahol a kapitányságon közölték, hogy elküldenek a Szovjetunióba tanulni.

1951 őszén mentem el a budapesti nyári előkészítőre és decemberben — éppen karácsony vigíliáján — indultunk Moszkvába, a rendőrfőtiszti iskolába, ahonnan pontosan egy év múlva érkeztünk visza. Egy hónap szabadságot kaptam, mert egy évig nem voltam itthon és a feleségemet, gyermekemet (nem is mondtam, hogy közben meg is nősültem) nem láttam.

1953. január elsején — immár századosként — vezényelitek Nyíregyházára, a megyei rendőrkapitányságra, ahol Antal Pál őrnagy, megyei kapitány bűnügyi helyettese lettem. 1956. október 23-ig ugyanebben a beosztásban ugyanebben a rangban szolgáltam ott.

Antal Pál kapitány egy rövid tanfolyamra elment Budapestre és rendőri vonalon én helyettesítettem. Tudni kell a dolgok jobb megértéséhez, hogy a belügyi szervek megyei vezetője Végh György államvéd'elmis őrnagy volt, akinek Antal Pál volt a rendőri helyettese. És mivel ő nem volt itthon, így kellett ellátnom az 5 munkakörét is. Szólnék néhány mondatban aiz október 23-át megelőző vasárnapról. Másnapra ugyanis Pestre hívtak minket egy értekezletre. Vasárnap délután értünk fel Budapestre és a Rákóczi út—Körút kereszteződésénél már nagy tömeget találtunk. Nagyon nehezen tudtunk csak keresztülvergődni.

(Folytatjuk)

A XIX. r. terheit emlékezik (1.)

i