Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3. 11 ★ Útra kelünk, elhagyjuk a tanácselnök árnyas „rezivesző utakkal. Vendéglátóim ezzel kapcsolatban nem traktáltak ugyan számításokkal, de nem nehéz belátni: az egész nagyközség útjainak rendbetétele talán még az előbb vázolt két program együttes költségeit is meghaladná. Reménytelen tehát a helyzet? — Csak magunkra hagyatkozhatunk — kapcsolódik be a beszélgetésbe az időközben befutott tsz elnök, Mészáros Gábor. — Rengeteg társadalmi munkát szerveznek a tanácstagok, és a tanács maga kiegészíti 3—400 ezer forinttal. Mi gépet adunk, és így rendbe teszünk három négy utcát. Ennyiből persze csak kohósalakra telik, de ezt idővel könnyebb lesz lefedni. Nem telik bele öt-hat év, és minden része sorra kerül N agyecsednek. Horgászparadicsom és szabadidőközpont a láp közepén. Oj iskola a társközségben, Fábiánbázán. i:v Szatmári barát- tággal várunk I — idézem visz- | sza Kocsis MikJ JESkIIISM Ids tanácselnök gzavait, amint a menyasszonyi puhába öltözött akácok között befordulok a Niagvecsedre vivő útra. Ismerős szavaik. Ki is mondta, ki is mondta ugyanezt valahol valamikor... Nagyon kedves invitálás. A nagyközség hétköznapi mozgalmassága utánozha- tatlanul egyéni. A lápi oldalról szénásszekerek hozzák a fakózöldre pirult szálast, a kapukban kalapos, csizmás parasztemberek hányják vetik meg a világ sorát. Nyári meleg van, pedig messze még a kánikula. A pontos időjelzést inkább & Kraszna mutatja: csurig telt a meder, és még hullámtér egy része is szürke a nemrég ott járt víztől. Vajon milyen lehet a láp? * — A „szolgálati" Moszkvicsom továbbra is jól suhan, mozgásom pedig termetem ellenére még mindig fürge — Btró András vb titkár szó szerint citálja az előző Nagyecsedi tükörből azokat a szavakat, melyekkel őt próbáltam akkor megjeleníteni az olvasónak. Nevetünk. A tanácselnök szobájának hűvösében ültünk le addig is, amíg felkerestük volna a nagyközség azon helyeit, amelyről vezetői szerint most feltétlenül meg kellene emlékezni. Nem kell sokáig várni. Megérkezik Mester Ferenc, a pártbizottság titkára is, és telefonál Mészáros Gábor tsz-elnök: azonnal jön ő is. — Szeretettel üdvözlünk városiasodó nagyközségünkben — veszi tréfásan ünnepélyesre a figurát Kocsis Miklós — Igazán gyakrabban is hírt adhatna rólunk a Kelet-Magyarország — teszi hozzá. Nem is ártana csupa nagy Sebfogó csipeszek készülnek a tsz ipari főágazatában. denciáját". A Moszkvics tényleg úgy suhan, mint tavaly, az elnök és a vb titkár százméterenként mutat valami újdonságot. — Előbb a „pesti oldalon” ad tanácsot az útirányt illetően Kocsis Miklós. Ez Ecsednek a láp felőli részét jelenti. — Ide abc-t tervezünk, már meg is vannak a partnerek, akik ösz- szeadják a pénzt — a takarék, az áfész, a tsz... ki lenne más. — A hely ahol járunk a leendő város központja. Aztán megnézzük az egészségügyi központ tervezett helyét, erre is égetően szükség van már — mondják. A vízparton kisgyerek pe- cázik, illedelmesen köszön jöttünkre. Távolabbról széles mosolyú ember integet, félpucéran biciklizik. Éppen az iskolafelújítás van soron, mert annak is a végéhez közelednek, de nem akárki az integető, egy mulatságos anekdota kedvéért eltérnek a tárgytól. — Nézd csak, ott jön Nagy Penge... — mondja a tanácselnök a vb titkárnak. Kicsoda? — kérdezek közbe, — valami indián főnök? — Nagyon rendes értelmes fickó, csak egy baja van, világosít fel Biró András. — Neki mindenki nagy penge. Tegnap este is azt mondja a tsz elnöknek egy pesti vendég előtt: nagy penge vagy te Gabi, ha esik az a baj, ha aszály van az a baj. — Vajon mit szólna, ha a beceneve benne lenne az újságban? — puhatolózók. — Annál azért sokkal nagyobb penge, hogy megsértődjön — zárja le nevetve az ügyet Kocsis Miklós. — Na itt szoktam én néhanapján pecázni, — szállít ki bennünket a tanácselnök nem messze Ecsedtől egy terjedelmes és kanyargó ér partján. — Ez is csak mostanában készült el. — A nagy határ mezőben üde színfolt a sással szegett, láthatóan ápolt vízpart. Bekerített játszótér és egy kisebb épület mutatja az itteni horgászegyesület hob- biszeretetét. Innen visszatekintve úgy tűnik, mintha dombon lenne a láp leendő városa. A hőség elől tanácsos valahová elhúzódni, ezért nemigen időzünk sokáig. Hűvössel leginkább a helytörténeti gyűjtemény csalogat, de azért előtte még benézünk a tsz irodára, meg az ipari főágazat telephelyére, ami leginkább betűvel írni a „városiasodó nagyközséget”, fűzik tovább a szót egymásnak is vála- szolgatva. Város volt ez a település valamikor, csak az 1711-es Szatmári béke fosztotta meg ettől a rangjától. Ma pedig már csak Rakamaz és Baktalóránthá- za van előttünk. — Ök legalábbis így vélik. Nem tudom, számon tartanak e valahol ilyesféle sorrendiséget. Beszélgetéseinkben mindenesetre gyakran visz- szatér még a várossá válás vágya. Város a láp peremén? Vajon van-e alapja az ambíciónak? — Kissé sáros a hely, de ez csak az idegennek szokatlan, nekünk csak kellemetlen — magyarázza lokálpatriotizmusuk alapjait a párttitkár. — A történelmi múltunk és a jövőbe vetett bizakodásunk elegendő hittel tölt meg bennünket ahhoz, hogy már a közeli években megteremtsük a városa válás feltételeit. — Itt van mindjárt az egyelőre még siralmas telefonhelyzetünk — kezd a részletek ismertetésébe a vb titkár. — Már Csaholy- nál járnak at árokásók — láthatja aki Ecsedre jön. Kilencvenegyre, de legfeljebb kilencvenkettőre bekötik a négyszáz állomásos központot, amin keresztül Nagyecsed közvetlenül hívható lesz az ország minden részéből. Nem kevesebb mint öt millió forinttal szállt be a tanács ebbe a beruházásba. Nagy pénz ez mifelénk. — A mostani helyzet azonban már egyszerűen tarthatatlan — ecseteli a körülményeket Kocsis Miklós. — A Magyar Királyi Posta által ránkhagyott központ mindössze 53 állomást szolgál ki. Nem dobjuk el, mert muzeális értéke egyre növekszik. A városiasodás további jele, hogy rövidesen gáz, vagy csatornázás ügyében is dönteni fognak. Mivel nem minden nap kerül előtérbe hasonló ügy, a település vezetői nem is vállalják magukra a nagy felelősséget. Már az előzetes felmérések és a hevenyészett közvéleménykutatás is jelzi: annyira megoszlanak a vélemények és eltérnek az érdekek, hogy sem egyik, sem másik nem nyerné meg mindenki tetszését. Miről ia van szó? A lakosság fiatalabb része inkább a gázt szeretné, annak minden kényelmével és tisztaságával. Az idősebbek pedig a csatornázást. Mindkét rétegnek megvannak a maguk — persze nem pusztán életkorból fakadó — érveik, okaik. Amy, mindenképpen számA helytörténeti gyűjtemény kincsei. Bulyáki Lajosné gondnok, Kocsis Miklós tanácselnök, és Bíró András vb-titkár. Medicor néven ismert a helybéliek előtt, hiába erőltetik a hosszabb elnevezést. A tsz elnök panaszkodik a vetetten földekre, és jobb időért fohászkodik. Büszkén meséli az ipar eredményeit, de közbe-közbe szúrja mennyi a vetetlen föld. A galvanizáló, és a többi üzemrész imponáló volta feledteti a határban uralkodó mostoha állapotokat. Mészáros Gábor a kocsiig kísér bennünket, büszkén mutat vissza a nemrég épített új irodára. A községben is nagyon sok az új ház, vendéglátóim fcülön-külön sorolják ki építi, és fiogy miből van hozzá tehetsége. A helytörténeti gyűjtemény kőrútunk utolsó állomása, ennek épülete ugyancsak frissen van kőporozva. Éti néni, azaz Bu- lyáki Lajosné gyorsan zárja be utánunk az ajtót, ö gondnok, és nagyon vigyáz, ne szálljon be a rengeteg nyárfapihe, ami hóviharra emlékeztetőén kavarog kinn a melegben. A múzeum hűvösében magnóról jön az idegenvezető hangja. Olyan szatmári dialektus és hang, amit azonnal felismerek: Farkas József szálkái múzeumigazgató, régenvolt történelemtanárom. Aha, most már emlékszem honnan volt ismerős az a „szatmári üdvözlet" amivel a tanácselnök hívogatott amikor telefonon beszéltünk. írta és fényképezte: Ésik Sándor Fábiánházi óvodások, délutáni alváshoz készülődőben. ba kell venni: egyik sem olcsó. A gáz jelenlegi áron háztartásonként negyvenezerbe kerülne, a csatornázás pedig még ennél is többe : ötvenezerbe. Anélkül, hogy a műszaki részletekbe bocsájtkoznánk: a rendkívül mély fekvésű település csatornázásához az átlagosnál lényegesen több műtárgy — elsősorban átemelő szivattyú — szükségeltetik. Arra gondolni sem mer senki, hogy a legelőnyösebb megoldást, azaz mindkettő megvalósítását szóba hozza. A nagyközség vezetése tehát a kibontakozó demokrácia jegyében — úgy döntött, hogy nem dönt. Határozzanak maguk az érintettek, azaz népszavazás lesz az ügyben Nagyecseden. Ha meggondoljuk, ennek rengeteg előnye van. A gázpártiak neheztelhetnek a csatornapártiakra, és fordítva, a vezetés azonban a többség akarata szerint cselekszik . Addig sem tétlenkedik azonban, mert tanulmánytervet csinálnak a döntés előkészítésére. Aztán az úthálózat. Aki Szatmárban él, tudja: egy kis eső után csizma nélkül bajos a közlekedés. Ha pedig a szenet, vagy más te- rimés anyagot be kell vinni a mellékutcába a felázott talajon, csépelheti a fuvaros a lovat. Márpedig a várossá válás csak álom sárba I áros lesz a lápon?--------------------------------------------1 ■fi Kelet- | a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE
