Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1989. június 29. A Tárosért Észrevétlen székcsere A számok világával jegyezte el magát Bay Ernő, a Nyírség Konzervipari Vállalat köz- gazdasági , igazgatója. A nyugdíjba készülő szakember azonban soha nem zárkózott a matematika, a statisztika, számvitel elefánt­csonttornyába. Nagyon is aktív közösségi te­vékenységet folytatott. Nyíregyházán 18 éven át dolgozott a lakáselosztási társadal­mi bizottságban. Az MTESZ szervezési és vezetéstudományi társaságában egy évtize­den át nyíregyházi városi titkárként, mos­tanában pedig vezetőségi tagként működik. Számtalanszor vett részt olyan munkacso­portban, amely szakmai adatokkal, tenden­ciák felvillantásával segítette a nyíregyházi városi pártbizottságot egy-egy fontos döntés előtt. Bizonyára ezek a tények is hozzájá­rultak, hogy a megyei várossá avatás ünnep­ségén Bay Ernőt „A városért” kitüntetéssel jutalmazták. Tiszaladányban született, az akkor még divatos nyolcosztályos gimnáziumban kezd­te a tanulást. 1940-ben került Nyíregyházá­ra és ettől kezdve, bárhová hívták — ne­met mondott. A háború után a kereskedel­miben érettségizett, ezután tíz évvel a köz- gazdasági technikumban ismét tett egy érett­ségit. (Akkor azt hitte, a politikai gazda­ságtan egyes fogalmait akár el is felejtheti, most viszont ismét lefújhatják a feledés po­rát a tőzsde, részvény, váltó, kötvény, csőd­eljárás szavakról.) Ismereteit a mérlegké­pes tanfolyamokon gyarapította és felsőfokú szakképesítést szerzett. Még gyermekcipőben .járt a számítástechnika, amikor beiratkozott a SZÁMALK elődjének egyik tanfolyamára és már 1975-ben szervezői oklevelet kapott. Nehéz volt elhelyezkedni 1948-ban, ami­kor a kereskedelmi ajtaja végleg bezárult mögötte. Fél évig járta a lehetséges munka­helyeket, de nem sikerült állást találnia. Míg- • nem statisztikai adatgyűjtő lehetettt a FŰ­SZERT jogelődjénél. A napi kiszállításokat igazoló számlákat csoportosította. A legne­hezebb az volt, hogy a délután 3 órai pénz­tárzárás után négykor postára kellett adnia a bevételt. Történt egyszer, hogy pár perces késésért 20 forintos büntetéssel sújtották. A 489 forintos fizetésből ez érzékenyen érin­tette. Mindenesetre ez jó iskolának bizonyult a későbbiekre, mert rendszeretetre, pontos­ságra nevelték. Ügyszeretetére, szorgalmára hamar fel­figyeltek és ányagkönyvelési csoportvezető­nek nevezték ki az akkor már megyei vállai latnak minősített FÜSZÉRT-nél. Rövi0 ideig dolgozott könyvelési ellenőrként a 6-os szá­mú mélyépítési vállalatnál, majd revizorként az útfenntartóknál. Akkoriban, az 1960-as évek elején szervez­ték a konzervgyárat és kecsegtető ajánlatot kapott: a..számvitel és a pénzügyi. osztály munkáját kellett megszerveznie. Egy sze­mélyben látta el ezt a területet. Egy induló üzemnél a munkatársak kiválasztása és a feladatok elhatározása, ellátása hárult rá. Bő két éve ment rá erre, addig szabadsá­got sem vett ki egyetlen napot sem. 1964 mérföldkő a konzervgyár és Bay Er­nő életében: ekkor indultak a borsószezon­nal. A számviteli munkát igyekeztek napra­késszé tenni. Mindent kézzel könyveltek, csak később vettek 5 könyvelőgépet és két automata számlázógépet. Lassan körvonala­zódott a konzervgyár profilja, a hazai zöld­ség- és gyümölcskonzervek mellett jelentős mennyiséget exportáltak a szocialista orszá­gokba, elsősorban a Szovjetunióba. A terme­lés mennyisége fokozatosan növekedett, újabb állomás volt, amikor bevezették az előfeldolgozást. Nem kellett a munkásoknak beutazniuk a környékbeli falvakból Nyír­egyházára, hanem ott helyben meghámozták az almát, előkészítették feldolgozásra. Még így is kinőtte a telepet a konzerv­gyár és a román határ közelében, Tyúkodon létesítetettek egy üzemet. Hamarosan ki­épült itt egy korszerű konzervüzem, nagyobb, rpint több önálló hazai konzervgyár. Evés közben jön meg az étvágy, tíz év múltán újabb üzemet avattak, Vaján. Pár év múl­va pedig korszerű vállalati szerkezetet hoz­tak létre, Nyírség Konzervipari Vállalat néven és a tyukodi, vajai telepekből gyáregy­ség lett. Az 1968-ban útjára indított gazdasági mechanizmus hamarosan éreztette hatását a konzervgyárban. Mégpedig nem okozott osz­tatlan örömet, mert a 70-es évek elejére a nyereség lecsökkent, a költségek emelked­tek. Bay Ernő úgy fogalmazott, a mélypont­ra kerültek. Nagyszabású tényfeltáró mun­kába kezdtek, minden lehetséges hibaforrást számba akartak venni, s a jövedelmezősé­get tűzték célul ismét. Rájöttek, hogy az in­formációra és a számítástechnikára kell ala­pozniuk a konzervgyár felfuttatását. 1975-re kidolgoztak egy 15 évre szóló koncepciót. A rendszer lényege, hogy számítástechnikára alapoznak a nyereségtermeléstől kezdve az értékesítésig minden folyamatot. Ennek a részletes kidolgozásában fontos szerep jutott Bay Ernőnek. . Üj szellemet akartak meghonosítani a gyárban. Mégpedig a vezetőket akarták fel­Minden nehéz döntés előtt bejárta az igény­lők otthonát. így találkozott a Kisteleki sző­lő, a Borbánya, a Guszev nem kevés embe­ri nyomorával vértezni egy körültekintő, korszerű szemlé­lettel. A SZÁMALK egyik tanfolyamát a konzervgyárban rendezték meg és a legtöbb * vezető sikerrel végezte el a kurzust. Le kel­lett küzdeni azt idegenkedést, ami a kom­puterekkel szemben megnyilvánult. Hallot­tak olyan hangokat a dolgozóktól, hogy rá­juk biztosan nincs szükség, ha gépet hoznak helyettük. A kétkedőket meg kellett győzni, hogy nem a gép hozza a döntést, hanem az ember, de a számítógép hasznos segítője a vezetőnek a jó döntés meghozatalában. 1982 újabb állomás a gyár életében: ja­nuár elsejével nyerték el az önállóságukat. Szabadabban dönthettek a fontos ügyekben, nem kötötték többé őket a tröszt merev szabályai. A fejlett technikát és technológiát akarták mihamarabb meghonosítani. Nem voltak restek náluk előbbre járóktól tanulni, ezért 1983-ban svájci szervezőket hívtak a konzervgyárba, akik közül ma is dolgoznak itt. A technológiai folyamatokat, a költséggazdálkodást, a termelésirányítást, a szervezeti felépítést nézték át és vélemé­nyezték a svájciak, s mindezt számítás- technikára alapozva javasolták eredménye­sebbé tenni. Kidolgoztak egy újabb koncep­ciót, fölhasználták az előző eredményeit. Az utóbbi években egyre jobban érezték a gazdaságban végbemenő negtí.v tendenciá­kat a konzervgyárban. Minden forintot meg­fogtak és ha tudták, gyarapították a vállalat« vagyonát. így például beadtak egy pályáza­tot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­sághoz a számítástechnikai géppark bővíté­sére. Ugyanis a meglévő gép kapacitása már 1981-ben elérte a maximális szintet. Az OMFB pályázatán 26,1 millió forintot ka­pott a konzervgyár, mégpedig úgy, hogy eb­ből csak 14 millió forintot kell visszafizetni a közeljövőben. Az új számítógépes-hálózat egyes alrend­szereit már működtetik, illetve folyamatosan helyezik üzembe. Két éve a könyvvitelt a komputer futtatja, emellett a műszaki kal­kuláció, a nyersanyagbeszerzés, a munkaügy és a személyzeti rendszer is a gép segítsé­gével megy. A tervek szerint 1990. április 30- ára alakítják ki a teljes komputeres rend­szert. A hazai szakemberek és intézetek érdek­lődéssel figyelték a konzervgyár erőfeszíté­seit és nem véletlenül jutalmazták Állami díjjal a számítógépes rendszer kidolgozóit. A konzervgyárból Rudi Béla vezérigazgató, Bay Ernő közgazdasági igazgató, valamint Mikecz Tamás tevékenységét ismerték el a magas kitüntetéssel. Bár azt hihetnénk, a számok világában otthonosan mozgó könyvelő az élet más te­rületét kevéssé ismeri, Bay Ernőre ez sze­rencsére nem igaz. Maradt ideje arra is, hogy fáradhatatlanul munkálkodjon a várös ügyeiben. Mint a tanács lakásügyi társadal­mi bizottságának tagja, szinte az egész Nyír­egyházát úgy ismeri, mint a tenyerét. A bi­zottság tagjai felosztották maguk közt a vá­rost és az igénylőket úgy keresték fel. Bay Ernő a Kisteleki szőlőt, Borbányát, a Gusze- vet, a Ságvári kertvárost, a Kossuth utca környékét, a Hímest látogatta a leggyakrab-. ban. Nagyon sok emberi sorsot látott, nem egyszer nyomorúságot tapasztalt és amikor még kevesebb elosztható lakás volt, mint ahányan igényeltek önálló otthont, sok nehéz döntést is hoztak. Bay Ernő fél év múlva nyeugdíjba készül. Mint mondta, annyi bepótolnivalója van, hogy negyven évre készített tervet. Elsősor­ban a szépirodalmi művek közül nem tu­dott mindent elolvasni amit fontosnak tar­tott volna. Érdekli a tudomány fejlődése. Sóstói kertjükben szeret kapálni, gyomlálni, virágot, gyümölcsöt nevelni. Mint elmondta, az az egyik legnagyobb gondja, hogy az utódjának úgy adja át az ügyeket, hogy a konzervgyár ne vegye észre a közgazdasági igazgatóváltást. A várostól azonban nem akar, de nem is tud nyugdíjba m^nni... • Tóth Kornélia Utak, lámpák, parkolók Közlekedési dugóban Diákok ülnék papírral, tollal a • kezükben az úticereziteződések közelében található ihővösben. Vonalakart; húznak, ha elmegy egy autó, néhány hét múlva pedig papírra kerül a végeredmény, amelyből nyilván csak egy következtetést lehet levonni. Nyír­egyháza központjában valamennyi kereszte­ződésnek szűk az áteresztő-kapacitása, minden irányban növelni kellene a zöld- hullámot (már ahol ámpa van), mindenütt külön sávból kelliene startolni a balra, a egyenesen és a jobbra haladóknak. Ennyi óhaj után már csak megállapítást tehet majd a tapasztalatokat összegző szakosz­tály: nemhogy ennyi mindenre, még a legsür­gősebbek megoldására sincs pénz. Pedig na­gyon kellene, ment Nyíregyháza közlekedése dugóba került, már nemcsak csúcsidőben akoznak torlódást a járművek a város köz­pontjában, hanem vasárnap kivételével szinte állandóan. Azt mondja Kerekes Kálmán, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője, hogy tulajdonképpen két igazán nagy gond van. A Kiskörúttal az, hogy nincs kiskörút, a Nagykörúttal pedig, hogy nincs nagykör­út. A Kiskörútnaik hiányzik a déli és keleti része, így aztán hiába vannak darabok ké­szen belőle, mivel hiányzik a Síp és Egyház utcai, aztán a Szarvas, a Kereszt, az Eötvös, a Kossuth gimnázium mögötti szakasz — amelyik visszakanyarodna majd a művelő­dési háznál a meglévő szakaszba —, gyakor­latilag nem gyűjti össze és nem osztja szét a központba érkező, vagy innen induló jár­műveket. Mire ez elkészül, legalább harminc évbe kerül. így aztán a következő évezred hú­szas évéig sajnos toldozgatásokna, foltozga- tásokra lesz szükség, átmeneti megoldáso­kat kell tó találni. A mai útdarabok termé­szetesen jók lesznek, de csak ha az egész körútrendszer kiépül. És addig a mai álla­potokhoz kell igazítani a jelzőlámpák prog­ramjait is. Mivel az az igazán nagy baj, hogy a városközpontban nincsenek mar­káns irányok. A központból kifelé igyekvők éppúgy sorba állnak a Dózsa György útra vezető lámpánál, mint a Rákóczi út felé kanyarodénál, ha a Vay Ádám körúti cso­mópontot nézzülk, de a Marx téren sem különb a helyzet. Legfeljebb azért látszik rövidebbnek a jobbra, tehát a 4-es út, il­letve a Bujtos felé kanyarodó kocsik sora, mert az a lámpa két hullámban zöld, így jobban elvezeti a forgalmat. Szó volt róla már, hogy létrehoznak egy lámpairányító központot és kiépítenek egy olyan rendszert, amelyben a lámpák jelez­nék, ha elromlanák.- Ebbe a programba az -is-belefért ' volna, hogy hiba esetén vált»» - program és a forgalomnak megfelelően ve­zényelhette volna az autókat csúcsforgalmi időiben, majd utána, amikor már csökken a forgalom. A kivitelezés elmaradt, mert hovatovább a fenntartás is megoldhatatlan, feladatok elé állítja a várost. Nagyjából ákkor volt szó kerékpárutak kiépítéséről, sőt program is készült rá, aztán úgy tűnik, ez is abba­maradt. Hiába vezet ugyanis kerékpárút Orosra, vagy Kabaflásm, ha nincs út a ke­rékpárút kezdetéig. Nemcsak azoknak kell biztonság, akik a Tölgyes csárdától Sóstóig akarnak biciklizni, hanem akik az állo­mástól szeretnének eljutni mondjuk a Töl­gyes csárdáig. Nyíregyháza még nem is nagy város, itt még csali harmincezer gépkocsi van, ezért kell már most olyan megoldásokat találni, hogy abban az esetben is el lehessen, jutni a város egyik pontjáról a másikra, ha dup­lájára emelkedik a járművek száma. Mit és hol lehet pénz nélkül tenni? Mindenekelőtt a csomópontok gondjain kell segíteni, mert ezeken a helyeken leg­nagyobb a környezetszennyezés," az álló autók itt engedik ki a legtöbb szén­monoxidot, az óimat és ezeken a helyeken legnagyobb a balesetveszély is. Az egyik legfeszítőbb gond a Marx téri csomópont közlekedésének megoldása. A Dózsa György út és a Korányi az elmúlt öitven, vagy száz évben sem változott. A Korányi út például arra a forgalomra épült, amit a szárad első felében a Sóstóra utazók jelentettek, ma pe­dig több mint húszezer ember él a temetőn túli területen, s ennek az útnak kell a Sóstói út segítségével be- és kivezetni a vá­rosból a forgalmat. Amíg nem jut pénz az út szélesítésére, ad­dig is van megoldás. Tervezik, hogy a teme­tő mögött összekötik a Korányi és a Pazo- nyi utat, így aki a 4-es út felől érkezik Nyíregyházára és Jósavárosba, vagy a város északi részébe tart, annak nem kell elmen­nie a Marx térig. Ugyancsak a városba ve­zető Dózsa György út forgalmának enyhí­tését segíti majd, ha megépül a Hunyadi utca, mert aki a város keleti félébe igyek­szik, a Piazonyi útról egyenesen folytathatja útját a Hunyadi utcán és így jut el a mű­velődési központ előtt a Kisfcörútra, ez a város központja. Mór most is csokiként a város északi ré­szében a közlekedési dugók száma attól az egyszerű intézkedéstől, hogy á Krúdy utcá­ra csak Sóstó felől lehet ráfordulni és a Stadion utcára nem lehet balra kihajtani. Ebben a kereszteződésben nagyon sóik volt korábban .a baleset, nagy a gyalogosfor­galom is, így a közlekedés rendjének mó­dosításával már kedvezőbbé vált a helyzet. Még kedvezőbb lesz azonban, ha a temető Volán felőli oldalán megépítenek egy gya­logjárdát, s a temető melett a buszról le­szálló tömeg azon jut el a Volán központ­jáig, s ott megy át a Krúdy utcára. Ma a gyalogosok az autósokat idegesítik, az autó­sok pedig a gyalogosokat veszélyeztetik, hiszen négy sávon kell autók elől és mögül felbukkanó, a buszról a túloldalra szaladó gyalogosokra számítani. A gomdoik alapvetően onnan erednek, hogy az új városrészek kialakításával, fejlesztésével nem jár együtt a közlekedés feltételeinek kialakítása. A közlekedési szakemberek úgy ítélik meg, hogy Nyíregyháza közlekedésének helyzete kedvezőbbé vált azzal, hogy az utak üzemeltetését, fenntartását átvette a Közte- rületfenmtartó Vállalat. De érezhető a vál­tozás albban, hogy felgyorsult a kisebb hibák jelzése és kijavítása, s ha elromlanák a jelzőlámpák, azokat órák alatt megjavít­ják. Segít majd az a most készülő jogszabály is a feltételek javításában, amely kimond­ja: aki nem rendeltetésszerűen használja az utat,, annak jelentős díjat, vagy büirvte-_ tést kell fizetni énte. A közlekedés föltételeinek jelentős javítá­sát eredményezi majd, ha a Tokaji úti fe­lüljáró megépül, ha elkezdődik az állomás rekonstrukciója, ahol először az utazás fel­tételeit javítják, s csak utána a vasút dol­gozóinak körülményeit, mert így előzhetők meg a balesetek. Vannak azonban olyan sürgősen javításra érett ügyei is a megye­székhelynek, mint amilyen a Szabolcs Szálloda előtt található, ahol a 4-es úton kell megállni egy vendégnek, ha ki akar szállni kocsijából, ahelyett, hogy átirányí­tották volna — mint mindenütt az ország­ban — a szálloda másik oldalára, vagy akár a belső udvarra. Valamikor Szabolcs-Szatmár megyében évente több mint száz kilométer aszfaltút épült. Ma két megyében sem épül még a tizede sem, mert olyan kevés a pénz, s olyan magasaik lettek az árak. Ezért kell minden fillér elköltéséről felelős döntést hozni, ezért kell hosszú távú programot ki­alakítani, így a hozzá képest jelentéktele­nebbnek tűnő fejlesztések is ennek megva­lósulását segítik. Balogh József Nyíregyháza valamennyi kereszteződésének szűk az áteresztő képessége. Minden irányból növelni kellene a zöldhullámot.,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom