Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

1989. június 24. IC iifc'lMü r-------------------------------------------------------------------------- ------------------------------­f II Kelet , 1 a Bapporszag Um ------------------------------------------------HÉTVÉGI MELLÉKLETE A lélek pásztorai Ráébredtünk, hogy az embereknek nem elég a kenyérkereső foglalkozás, a gyerme­keknek az iskola, valami többre, másra is vágynak. A mi térségünkben kétszer olyan nehéz az élet, mint a Dunántúlon. Aki itt született, mégis makacs szívóssággal ragasz­kodik a tájhoz és apái örökén keresi a bol­dogulás útját, amihez az anyagiakon kívül kell az érzelmi, erkölcsi tartás a hétközna­pok nehézségeivel szemben. Ebben a nehéz küzdelemben a lélek pásztorai pénzben ki nem fejezhető segítséget nyújthatnak a hoz­zájuk fordulókhoz. A templom mellett gondozott kert veszi körül a parókiát, a háziasszony épp végzett a takarítással. Szabadkozik, máskor nem marad ez szombat délelőttre, de egy hétig lelkésztovábbképzésen jártak a férjével Be­rekfürdőn. A gyerekeket a nagymama vette addig gondjaiba. A csengeri református lel­készpárnál járunk, Bartha Gyulát a közel­múltban iktatták be a gyülekezetbe. Felesé­ge. Bartháné Szántó Ágnes is lelkipásztor, Szamosangyaloson teljesít szolgálatot. A két kislány közül, a hatéves Lilla csetlik-botlik anyja körül, még soha nem töltöttek egy egész hetet egymás nélkül. A kilencéves Eszter Nagyszekeresen vendégeskedik, egy lelkész barátjuk kislányánál. Próbatétel a csengeri református gyüleke­zetben a szolgálatot elvállalni. Ugyanis a nemrégiben nyugdíjba ment lelkipásztor, Pótor Sámuel közel fél évszázadon át állt a gyülekezet élén. Apjától vette át a hiva­talt. Pótor Elemér szintén annyi éven át szolgálta a csengerieket. Az 5600 lelkes ifjú városban 1200 református családot számlál a gyülekezet, s errefelé a férj, feleség mel­lett a gyerekek is rendszeresen látogatják az istentiszteleteket. Életükben tehát a papnak fontos szerep jut. A házaspár családi indíttatása törvénysze­rűen vezetett az egyházi szolgálathoz. Ágnes édesapja Fülpösdarócon volt református lel­kész. Az emlékezetes árvíz idején menekí­tette Jármiba a víz fogságába került embe­reket. de az ő szíve már nem bírta a meg­próbáltatást: 49 évesen a harmadik infark­tus pünkösd szombatján vitte el. Ágnes nő­vére a debreceni református kollégiumban nevelő tanár, a fivére agrármérnök. Anyja a református szeretetotthont vezeti Erdőbé- nyén. így nem volt meglepő, hogy Ágnes is a debreceni kollégiumban érettségizett és a teológiát válásztotta. A férj családjában is volt pap. Még a teológián elhatározták: összekötik a sorsukat. A vőlegény Tyúkodra, a menyasz- szony Szamosangyalosra került. Kedves emlékként idézi fel a házaspár az április 30-i beiktatást. Csenger társadalmi, közéleti vezetői is részt vettek a nagyszabá­sú ünnepségen, de még a párttitkár is el­jött. Püspököt 61 esztendeje nem láttak a csengeri templom falai és most dr. Kocsis Elemér, a tiszántúli egyházkerület püspöke, a magyar református egyház zsinati elnöke szintén ide, látogatott. A zuhogó eső ellenére zsúfolásig megtelt a gyönyörű templom. Pa­píron ezren, a valóságban jóval többen szo­rongtak benne, hogy lássák Bartha Gyula beiktatását. A háromórás szertartást videóra vették, s még ma is emlegetik Molnár Jó- zsefné köszöntőjét. Az idős asszony — noha senki nem kérte fel —, olyan ragyogóan összefoglalta, mit várnak el a hívek a pap­juktól, hogy a házaspár még nagyobb öröm­mel és felelősséggel végzi a szertartásokat. — Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de ha édesapám élt volna az érettségim idején, bi­zonyára minden erejével megpróbál lebeszél­ni az egyházi tisztségről — emlékezik visz- sza Bartháné. — Az elmúlt évtizedekben nem volt egyszerű a lelkész élete, sokan megtűrt embernek érezték magukat a köz­életben. Hiába jöttek a hívek a templomba, ha körülnéztek, mielőtt bementek, s a gye­rekeiket nem merték hitoktatásra beíratni. A továbbtanulásnál a gyerekeink sokszoros hátránnyal indultak, hiába megalapozott tu­dással vágtak neki a felvételinek. Az aka­dályok ellenére mégis amellett döntöttem, mint a családunk majdnem minden tagja és a várható nehézségek sem térítettek el hi­tem szolgálatától. Arról nem beszélve, hogy a lelkész az emberek képzeletében rendszerint férfi. Még a nyelvhasználatban sem tudatosodott a lel­késznő, vagy papnő szó. Ám ma a teológiára járók fele a gyengébb nemhez tartozik és ugyanolyan gyülekezeti szolgálatot látnak el, mint férfi társaik. — Ma már egész más a helyzet — foly­tatja a gondolatsort a férj. — Épp ezért a beiktatáson a párttitkár jelenléte természe­tesnek tűnt mindenki előtt. Meglátásom szerint ugyanis a pap a település közéleté­nek fontos szereplője. Sok ember vélemé­nyét ismeri, hatni tud a közösségre. Nem véletlen, hogy a szószékről elhangzó dolgok az emberek lelkére hatnak, míg esetleg egy felirat vagy röplap a szürke agysejteket moz­gósítja. Hihetetlen öröm számunkra, hogy a várostervezésnél vagy más, a nagyobb kö­zösséget érintő ügyekben is kikérik a város vezetői a lelkész véleményét. Ezt nem sze­mélyes sikernek tartjuk, hanem a gyüleke­zet elismerésének. Ugyanis egy ilyen nagy létszámú, összetartó közösség véleményét nem szabad figyelmen kívül hagyni. A papnak Isten előtt fogadott és lelkiis­merete szerint vallott kötelezettsége van a gyermekek, a fiatalok, a dolgozó emberek és az idősek előtt. Talán nem véletlen, hogy 180 gyereket írattak be hittanra a szüleik és csak néhányan morzsolódtak le. Jönnek az óvodások is, már két órával kezdés előtt, és kijátsszák magukat a templomkertben a foglalkozás előtt. Vajon mi a titka a gyer­mekcsoportok sikerének? — Minden bizonnyal az — magyarázza Ágnes asszony —, hogy a gyermek élvezi a felnőtt érdeklődését. Ugyanis a szülő rohan, nincs idő beszélgetni. Az iskolában a peda­gógust köti a tan terv, igyekszik „leadni” az anyagot. Nálunk nem baj, ha „csúszik” az óra. Itt nincs teljesítménykényszer, nincs is­kolai értelemben vett követelmény. Nem fi­zikára. matematikára oktatjuk a gyereke­ket, hanem arra, hogy szeresse a családját, a pozitív erkölcsi mintákat igyekszünk von­zóvá tenni a nyiladozó értelmű gyermek előtt. A közösségi normákat, az emberi tisz­tességet próbáljuk meg közvetíteni nekik. (Nemrégiben az egyik tanár szólt a lel­késznek: romlik az egyik gyermek eredmé­nye, baj van vele otthon is, segítsen, ha tud­na. S amibe a szülőnek és a pedagógusnak beletört a bicskája, az a lelkipásztornak si­került ... Mint mondja, sok 14 éves ifjút kellene manapság megmenteni.) — Olyan a gyerekeknek ez a hely, mint halnak a víz — folytatta a feleség — és ta­lán nem illúzió, hogy a középiskolában is lenne igény a hitoktatásra. Ha annyi más közösség, politikai nézet helyet kaphat a gimnáziumban, bizonyára nyilvánvaló, hogy tőlünk nem tanulnának rosszat. Mint már utaltak rá, öntipró rohanásunk­nak gyakorta csak egy betegség vet véget. De ki szól ahhoz, aki leesik a lábáról? Ki gondoskodik a magára maradt idősről, ha a családja — ha van egyáltalán — távol él? Nem véletlen, hogy a papok tevékenységé­nek egyik legfontosabb színtere a család. Megnyugtató szavaikkal, tanácsaikkal talán akkor is segíthetnek, ha másutt hiába várt jó szóra valaki. Bizonyára szimbólumértékű, hogy Csengerben a pap és az orvos együtt dolgozik. Azon túl, hogy barátok, arról is szót váltanak, melyik betegnek van szüksé­ge inkább egy beszélgetésre, mint egy tab­lettára. Az orvos a test, a pap a lélek bajait gyógyítja és a kettő csak együtt eredményes. Valószínű, ez a felismerés motiválta a júni­us 11-én a megyében sorra kerülő lelkész­orvos találkozót. Nemrégiben például Nyír­egyházán hatvanfős tagsággal létrejött a keresztyén orvosok egyesülése. A református vallásúak közt Csengerben és a környéken csak szórványosan találni katolikusokat és más felekezetek követőit. Európában évszázadokon át rivalizáltak egy­mással az egyházak. Szerencsére, errefelé nem osztja meg erőiket ilyen torzsalkodás. Tyúkodon például együtt ünnepelt nagypén­teken a református és a katolikus gyüleke­zet. Előbb az egyik templomban tartották meg az istentiszteletet, utána a másikban miséztek. Volt már rá példa Csengerben is. Ledőltek Jerikó falai — idézte a Bibliát Bartháné, — hiszen az egyházak közti öku­menikus kapcsolatot ők a valóságban gyako­rolják. Mi végre vagyok itt Csengerben? — azt egy példabeszéddel világította meg a lelki- pásztor a beiktatásnál. Jézus két tanítványa, Péter és János a jerikói templom előtt ta­lálkozott egy koldussal, aki kéregetett. Péter azt mondta: aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, azt tiszta szívből adom nektek... Tóth Kornélia Nekem tetszik E filmjegyzet címét min­den idők legjobb magyar filmkritikusától, B. Nagy Lászlótól vettem kölcsön, mert ugyanabba a helyzetbe kerültem, mint ő annak ide­jén, a 60-as években a Ná­polyi látni és... című film bemutatója után. A Tanme­sék a szexről nyomán csupa fanyalgó recenzió jelent meg az elmúlt hetekben, s most itt állok mélységes kétségek közepette, mert nekem tet­szik. Egy pillanatig sem gon­dolom, hogy valami ereden­dően újat jelentene a ma­gyar filmvígjáték történeté­ben, mert ugyancsak hagyo­mányos eszközökkel dolgo­zik, mégis igen jókat derül­tem rajta. Pedig némi fenntartással ültem be a moziba. Gyanús volt a cím. Elsőfilmes rende­ző (Siklósi Szilveszter), víg­játék, eszembe villant Woo­dy Allen Amit tudni akarsz a szexről című filmje, s va­lami tisztelgésfélére gyana­kodtam a komédia mestere előtt, olyan filmre, amely te­le van áthallásokkal. De kel­lemesen csalódtam. Ha van­nak jó magyar hagyományok a műfajban (valljuk be, igen kevés!), akkor azt folytatja ez a film. A feldolgozott téma igazán aktuális: hogyan lehet ma Magyarországon lakáshoz jutni, különösen akkor, ha fiatalokról van szó. Évekkel ezelőtt egy filmesztéta dolgo­zatot írt a lakás-film műfa­járól, s példáit a hazai ter­mésből vette. Megmosolyog- tatónak tartottam akkoriban. Ügy tűnik tel, hogy valóban igaz: egyetlen nemzedéket sem lehet megfosztani saját történe­tétől. történelmétől. Létezhet olyan hatalom, amelyik ezt meg­kísérli, de az idő helyükre ren­dezi a dolgokat „Habent sua fata libellJ” — tartja a latin mondás. Szolzse- nytcin könyve, az Ivan Gyenyi- szovics egy napja is igazolja ezt. hiszen először 1963-ban jelent meg Magyarországon. Szolzsenyi- cin a II. világháború kitörésekor katona lett. A háború után po­litikai bűncselekmény vádjával letartóztatták. Különböző bünte­tőtáborokban töltött nyolc évet. Itt szerzett benyomásait rögzí­tette első kisregényében, amely élénk vitát váltott ki a Szovjet­unióban, hiszen tiltott témához nyúlt. A hivatalos politika ezek­nek a táboroknak a létét is ta­gadta. Külföldön megjelent regé­nyeit: Az első körben, 1968, A rákosok pavilonja, 1970. A Gulag szigetcsoport, 1973 szovjetellenes­nek minősítették, ezért Szolzse- nyicint rendeletileg megfosztot­ták állampolgárságától és kiuta­sították a Szovjetunióból. Az Ivan Gyeniszovics egy napja a XIX. századi orosz szép­próza hagyományait folytatja. Realista látásmód, a valóság té- nyeinek, helyzeteinek pontos re­gisztrálása. a lélektani ábrázolás­ra való törekvés, mindemellett hogy önálló filmfajtaként különíti el ezeket a műve­ket, de a jövő nem engem igazolt. Ha végiggondolom az elmúlt negyven év filmtörté­netét a Kiskrajcártól a Csen­des otthonon át a Családi tűzfészekig és tovább, akkor olyan terjedelmes listához jutok, amely föltétien megér­demli, hogy elkülönült jelen­ségként foglalkozzunk vele. Óvnék azonban mindenkit at­tól, hogy kebelét nemzeti büszkeség töltse el amiatt, hogy új filmfajtával gyara­pítottuk a mozgókép egyete­mes történetét, mert az a tár­sadalmi jelenség, amelyet tükröz, inkább adhat okot a szégyenkezésre, mint a lel- kendezésre. Siklósi Szilveszter két tan­mesével szórakoztatja a né­zőt. Az egyik történet eskü­vő előtt álló ifjú párról szól, a másikban pedig két olyan fiatallal találkozunk, akik túlestek már a formaságokon, s bár a két sztori független egymástól, annyi közös azért van bennük, hogy a lakáshoz jutás esélye mindkét páros számára meglehetősen cse­kély. Hogy mégis akad meg­oldás, az sokkal inkább kö­vetkezik a vígjáték műfaji sajátosságaiból, mint az élet realitásából. Valamikor a negyvenes . évek elején volt példa arra, hogy egy magyar film néhány jelenetét át kellett forgatni, mert a főszereplő nem ma­kulátlan filmbeli apukája ka­tonatiszt volt, s a hadsereg élénken tiltakozott, így az új változatban az illetőből tűz­mélységes emberi melegség, sze­retet — ezek a kisregény legfőbb értékei. Suhov egyetlen napjáról szól a történet. 1951 elején. Az ügyiratok szerint Suhovot haza­árulásért zárták be. Bevallotta, hogy csak azért adta meg ma­gát az ellenségnek, mert -a hazát akarta elárulni, s a hadifogság­ból is csak azért szökött meg, hogy a német hírszerző szolgá­lattól kapott feladatot teljesítse. De hogy miféle feladatot, azt se Suhov, se pedig a vizsgálóbírója nem tudta kifundálni. így hát a végén egyszerűen odaírták: ..Feladat”. Suhov számítása az volt: ha ezt a jegyzőkönyvet nem írja alá, agyonverik, ha alá­írja, akkor még élhet egy dara­big. Az történt, hogy negyven- kettő februárjában bekerítették Suhov egységét. Elfogyott az élel­miszer. már összeszedték a dög­lött lovak patáját is. vízben meg­puhították. és ették. A németek lassacskán összefogdosták őket. Suhov is hadifogságba került, de ötödmagával megszökött. Elver­gődtek a saját vonalukig, ahol hármójukat egy géppisztolyos le­lőtte. ketten baj nélkül célhoz értek. Őszintén elmondták, hogy német fogságból szöktek. Tízévi kényszermunkatábor lett a nyílt szó „eredménye”. A táborlakók életét a létért va­ló küzdelem határozza meg. Eb­ből a küzdelemből csak az erőr oltótiszt lett. Nem csodálkoz­nék, ha a tiltakozások mai divatja idején a Tanmesék a szexről ellen emelné fel sza­vát a pedagógusok és a köz- alkalmazottak szakszervezete. Az első történet hőse ugyanis tanárnő (Eszenyi Enikő játssza, miként a má­sodik rész hősnőjét is, két különböző karaktert, így ép­pen elég alkalma van bizo­nyítani sokoldalúságát), aki­nek különös találkozásai es­nek meg nutriatenyésztő, zord igazgatójával (Rajhona Ádám személyesíti meg sok színészi ötlettel). A véletlen ugyanis a nevelői munkánál sokkal könnyebb és kellemesebb „pályára” sodorja, ahol rá­adásul a kereseti lehetőségek is jóval biztatóbbak, mint az iskolában. Egyébként: az esetleges tiltakozók szíves figyelmébe ajánlom, hogy a foglalkozásbeli össze nem il­lések esetében ne feledkezze­nek meg az igazgatóról sem. A második történet a ta­nácsi hivatali viszonyok bo- hózati elemekkel vegyített szatírája. Mint minden szatí­ra, így ez a film is arra épít, hogy a megbírált társa­dalmi jelenséget kisarkítja, megnöveli, ezáltal teszi ne­vetségessé. Az ifjú pár be­rendezkedik egy szabadságon lévő tanácsi alkalmazott szo­bájában, hogy önálló lakás híján valahol mégis zavarta­lanul tudjanak örülni egy­másnak. Zavartalanságuk azonban nem teljes, mert hi­vatalnoknak nézik őket. s ezt a szerepet kénytelenek vállal­ni. de olyan jól csinálják, hogy munkahelyi elismerés­ben részesülnek. Bevallom, jómagam e filmben a szatirikus eleme­ket véltem meghatározónak, de kénytelen vagyok elgon­dolkodni, mert az említett más vélemények sokkal in­kább a bohózati elemeket hangsúlyozzák. így viszont olyan ördögi gondolataim tá­madnak, hogy talán a film­ben ábrázolt élethelyzetek nincsenek is túlságosan ki­sarkítva. s a valóság szép lassan utoléri, túllicitálja a legmeredekebbnek tűnő víg­játéki ötleteket is. Hamar Péter sek kerülhetnek ki győztesen. De az erős oldaláról a legtöbbször hiányzik a becstelenség, mert a közösség kiveti magából az aljas embert. Ám a hatalom képvise­lői. az őrök korrumpálhatók, sőt el is várják, hogy megveszteges­sék őket. Szigorú időjárási viszonyok, rossz, embertelen feltételek kö­zött dolgoznak a foglyok. Suhov este így foglalja össze a nap ese­ményeit: ..A mai nap sikeresen végződött. Nem ültették a szigo­rítottba, nem hajtották ki a bri­gádot a közszolgáltatási telep épí­téséhez, délben feketén szerzett egy különadag kását, a brigadé- ros magas százalékot sajtolt ki, vidáman ment a falazás, a pen­gével nem bukott le a hippisnél, este is jutott neki valami Cézár­tól, és dohányt is vett. Nem is betegedett meg, legyűrte a bajt. Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap.” A Világirodalmi kisenciklopédia (1976) Szolzsenyicinről szóló szó­cikkének szerzője az írót szov­jetellenesnek, a legreakciósabb eszmék csószövének nevezi. Ügy hírlik, hogy Szolzsenyicin regé­nyei magyarul is megjelennek, s akkor az olvasó eldöntheti, helyt­álló-e ma is ez a minősítés. (Európa Kiadó. 1989) Nagy István Attila Jelenet a filmből Könyvespolcunk -----------­Egy lap - huszonöt öv múlva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom