Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

4 Kelet-Magyarország Í989. június 23. Parlamenti határozat Magyarország támogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) megosztás, a jogállamiság, az intézményi pluralizmus, a tö­megtájékoztatás sokrétűsége és a közéleti nyíltság szavato­lására vezet. A Bundestag-képviselők pártállásra való tekintet nél­kül együttes állásfoglalásuk­ban külön kiemelték a piac- gazdaság irányába tett gaz­dasági és törvényhozási, va­lamint a külföldi tőkeberu­házások előmozdítására élet­be léptetett intézkedéseket. A Bundestag felszólította a bonni kormányt, hogy le­hetőségeihez mérten tovább­ra is segítse a magyar gaz­daság szerkezeti átalakítá­sát, és megelégedéssel veszi tudomásul az Európai Kö­zösséggel (EK) megkötött megállapodást, amely szilárd keretet biztosít a kereskedel­mi korlátozások lebontásá­hoz. Szorgalmazza továbbá: a kormány támogassa Ma­gyarország arra irányuló ja­vaslatát, hogy a nyugat­európai tizenkettekkel poli­tikai párbeszédet kezdhes­sen az európai politikai' együttműködés intézményesí­tett keretében. A Szövetségi Gyűlés fel­szólítja még a kormányt ar­ra is, hogy az EK-ban jár­jon közbe az EK és Magyar- ország megállapodásának teljes megvalósításáért, és hasson oda, hogy: — a kereskedelmi korlátozá­sokat mielőbb lebontsák, — tegyék lehetővé az EK-ná'l lévő magyar képviseletnek, hogy feladatának megfe­lelő személyi összetétel­ben tevékenykedhessék, — Magyarországot időben tá­jékoztassák az EK normá­inak alakulásáról, — mielőbb tárgyalások kez­dődhessenek az Európai Szén- és Acélközösséggel egy olyan kétoldalú meg­állapodás megkötése cél­jából, amely ezen a te­rületen is előmozdítja a kereskedelmet, — mindkét irányban fokozni lehessen a mezőgazdasági kereskedelmet, és Ma­gyarország bizonyos ter­mékeknél esetről-esetre jobb lehetőséget kaphas­son az EK-piacra való bejutásra, — az európai Beruházási Bank megvizsgálja a fi­nanszírozás lehetőségeit magyarországi beruházá­si vállalkozások céljá­ból, — Magyarország kapjon le­hetőséget arra, hogy részt vehessen egyes Eureka- vállalkozásokban. . A határozat üdvözli a nyugatnémet—magyar válla­latok elmélyülő kooperáció­ját, mindenekelőtt a köze­pes és kisvállalatok terüle­tén, s megállapítja: főként a közös vállalkozások járul­hatnak hozzá hatékonyan Magyarország fejlődéséhez. A Szövetségi Gyűlés egy­ben felszólítja a nyugatné­met gazdasági élet képvise­lőit, hogy fokozzák á Ma­gyarországgal való együtt­működést, segítsék az üzemi szakemberek és vezetők kép­zését és erősítsék a közvet­len beruházásokat. (Folytatás az 1. oldalról) középiskolás is, aki a Ba­dacsony melletti Nemesgu- lácsra utazik. Nagykőrösön a Ceglédi Állami Gazda­ság, Tésán pedig az Alagi Állami Gazdaság táborában vár gyümölcsszedés a tanu­lókra. Szögesdrót a lágerország köré „Szögesdrót Románia, a lá­gerország köré”, „Ceausescu lengedi a vasfüggönyt, hogy meggátolja a reformragály terjedését” — ilyen, s ehhez hasonló címek tükrözik: az olasz sajtó és közvélemény elképedve értesült (az MTI híradása nyomán) a román— magyar határon létesített szögesdrót-kerítésről. Vissza­térnek ennek kapcsán a Nagy Imre-temetés után elhangzott román vádaskodásokra is. (Folytatás az 1. oldalról) gyámot rendelnek ki. Néhány családnál a tankötelezettség betartása csak bírság kisza­básával érhető el. A pedagó­gusok a szülőkkel szoros kap­csolat kialakításán munkál­kodnak. A foglalkoztatási gondok a legsúlyosabbak Fehérgyarma­ton, főleg a fiatal és szakkép­zetlen munkaerőt nem tudják lekötni. A jövedelmek alaku­lása sem kedvező, elmarad mind a megyei, mind az or­Nemcsak mezőgazdasági jellegű, hanem környezet- védelmi építőtáborok is lesznek. Főleg parkgondo­zással foglalkoznak majd Si­ófokon, Balatonalmádiban és Balatonaligán a fiatalok. (mml) Tajvani ügynökök Kínában A kínai állambiztonsági minisztérium csütörtökön nyilvánosságra hozott köz­leménye szerint az utóbbi napokban számos, a tajvani titkosszolgálatnak dolgozó ügynököt vettek őrizetbe Kí­nában. A állambiztonsági szervek többet közülük videofelvéte­leken mutattak be, amint részt vesznek a diákmozga­lomban.­szágos átlagtól. Egyre rosz- szabb a lakásellátás. Az utób­bi két évben nem építettek új tanácsi bérlakást — hangzott el a Fehérgyarmati Városi Tanács tegnapi ülésén. A szociálpolitika egyik leg­fontosabb feladata az idősek­kel való törődés. Népszerű az idősek klubja, és kedvelt for­ma még a házi szociális gon­dozás. Nyolcvannyolcan ve­szik igénybe. (A rászorulók eseti, vagy rendszeres szociá­lis segélyben részesülnek.) A nemrégiben alakult segítő központ tanácsadásra, gondo­zásra és szolgáltatásra vállal­kozik. A település gondjai közé tartozik, hogy nem csök­ken az alkoholista életmódot folytatók száma. A segítség, a gyógykezelés a legtöbb eset­ben nem vezet sikerhez. Ja­vulást hozott, hogy az utó­gondozásban szerepet vállal a nemrégiben alakult alkohol- ellenes klub. Többnyire a szülők életmódja miatt gya­rapszik a veszélyeztetett fia­talok száma is. Szabolcsi fiatalok épititáborokban Elviselhetővé tenni az öregkort őfelsége utódja — bevonult Találkozás Habsburg Ottóval Habsburg Ottó (1912. nov. 20.) — a volt osztrák uralkodó család feje. 1918: az Osztrák—Magyar Mo­narchia felbomlásakor szüleivel Svájcba, majd Spanyolországba mene­kült. Apja IV. Károly ha­lála után, mint legidősebb fiú örökli annak címeit. 1925—40: Belgiumban tar­tózkodik, a louvaini egye­temen tanul. 1944-ig az USA-ban, azóta ismét Nyugat-Európában él. 1909: több éves huzavona után, az osztrák nép több­ségének akarata ellenére engedélyezik visszatérését Ausztriába. 1973: a Pán­európai Unió elnöke. 1978; megkapja az NSZK állam- polgárságot. (Ki kicsoda?) E hét elején nekünk is al­kalmunk volt találkozni Habsburg Ottó professzorral, aki a Magyar Demokrata Fó­rum debreceni szervezetének meghívására érkezett abba a városba, -ahol 140 évvel ez­előtt kimondták a Habsburg- ház trónfosztását. A Debrece­ni Orvostudományi Egyetem tanácstermében került sor — a professzor előadását meg­előzően — egy rövid sajtótá­jékoztatóra, amely számomra meglepő epizóddal kezdődött. A királyi trón örököse illő pontossággal vonult be kísé­retével a zsúfolásig megtelt terembe, ahol az egyetemi oktatói kar érdeklődő tagjai alkották a többséget. Rend­hagyó sajtótájékoztató volt ez, amelyen a sajtó emberei kerültek kisebbségbe, de ez márcsak a helyszín miatt is, érthető. Ki he lenne kíváncsi élőben is — a tévében látott filmszereplés után — a di­nasztia ma élő elsőszámú tag­jára? — Ettől még aligha kí­vánja vissza bárki — a jelen­lévők közül — az Osztrák— Magyar Monarchiát... Már-már fogadást ajánlot­tam fotós kollégámnak, mert élt bennem a gyanú, még ennyi idő. után is létezhet va­lami a génekben, ami kike­rülhet józan értelem és önbe­csülés hatósugarából. Jelent­hetem az olvasóknak, hogy a fogadást megnyertem. A ki­rályi felség leszármazottjá­nak bevonulását — én leg­alábbis így éreztem — hű alattvalói tisztelettel, felállás­sal fogadták a jelenlévők. Halk csodálkozó, zsörtölődő megjegyzésemre — ugyan­csak halk illendőséggel — székszomszédom, az egyetemi oktatói kar egyik tagja így válaszolt: „Miért, előadáso­kon is feláll a hallgató­ság... ” „Igen, de ez állítólag egy sajtótájékoztató” — mondtam már inkább magamnak, mert nemigen érdemes e szokatlan epizódnak jelentőséget tulaj­donítani. Habsburg Ottót a róla készült portréfilmben szimpatikus, reálisam gondol­kodó, a magyarságért tenni akaró embernek ismerhettük meg. Külön érdeme, hogy újabb és újabb erőfeszítése­ket tesz az Európa Tanácsban — amelynek alelnöke —, hogy elősegítse hazánk és a nyugati világ közeledését, Magyarország és az Európai Közösség közötti híd megépí­tését. Mégsem lehetett természe­tesen megkerülni az önként adódó kérdést: milyen érzés abban a városban megjelen­ni, mai lakóihoz szólni, ahol a Habsburg-ház trónfosztá­sát most 14CT esztendeje ki­mondták? Könnyen tett ele­get a meghívásnak? A válasz: nem talált sem­milyen okot arra, hogy ne fo­gadja el debreceni barátainak meghívását. A trónfosztás ré­gen volt, s nincs rossz emlé­ke Debrecenről. A város min­dig a magyarság integráló ré­sze volt. Ami a történelem­ben történt, az már történe­lem — hangoztatta, és a to­vábbiakban a máról szólt. Többek között arról: milyen lehetőségeket lát, hogy Ma­gyarország is az Európai Kö­zösség tagja legyen, ö — mint mondta —, mindent megtesz azért, hogy a Nyugat reális képet kapjon a ma­gyarországi folyamatokról. Kérdések sokasága hang­zott el a továbbiakban. A közös Európa-ház ma még illúzió — figyelmeztetett a professzor —, még sok falat le kell bontani, sok akadályt kell eltávolítani az útból. El­hangzott az a kérdés is: mi­lyen nemzetiségűnek vallja magát. Habsburg Ottó úgy válaszolt: magyarnak, oszt­ráknak és bajornak. Elsősor­ban persze európainak, még­ha jelenleg nem is beszélhe­tünk egységes, közös európai házról. Szóba került többek között a hazánkban tapasztalható válsághelyzet, melynek békés megoldására a spanyol pél­dát hozta fel, ahol a Franco diktatúrát békés átmenet út­ján váltotta fel egy liberális, szabadabb államvezetés. „Po­zitívnak tartom a magyaror­szági politikai változásokat, melyeket a Nyugat is nagvra- értékelt.” Szerinte az ameri­kai elnök magyarországi vil­lámlátogatása komoly remé­nyekre jogosíthatja fel a ma­gyar közvéleményt, segíthet a gazdasági gondok megoldásá­ban. Elhangzott egy kérdés: ha úgy alakulna a politikai hely­zet, vállalna-e valamilyen szerepet hazánkban. Habs­burg Ottó elsőként úgy vála­szolt, legfőbb dolgának az Európa Tanácsban végzett munkát tekinti, ahol hazánk­nak segíthet. Aztán azzal folytatta, két—három évvel ezelőtt még ő sem gondolta, álmodni sem merte, hogy Ma­gyarországra jöhet, és ilyen körülmények között találkoz­hat „honfitársaival”. S mivel az élet, a politika kiszámít­hatatlan, semmi sem lehetet­len ... hagyta nyitva a kér­dést. Noha nem tulajdonítha­tunk a nyitva hagyott válasz­nak túl nagy jelentőséget, számomra mégis . meglepő volt —, mégha egy kis mo­soly kíséretében is —, hogy nem 'zárta ki ennek lehetősé­gét. Ki tudja hogyan alakul­na, ha itthoni szereplésre kér­nék. Csak én teszem hozzá: remélem koronás fő nél­kül... Páll Géza fiatébusszal az északi sarkkörre (4.) I finn csoda? Valamikor az 1600-as évek közepén egy' svéd gróf kilenc város alapítását határozta el. Az egyiket a Kajaani tó mel­lé gondolta, s úgy tervezte, hogy ez a sókereskedelem köz­pontja lesz. A gróf tévedett, Kajaani nem lett a sókeres­kedelem központja, de svéd katonai támaszpont igen. Szép és erős várat emeltek, ám sajnos rövid életűnek bizonyult. 1716-ban a nagy északi háborúban elpusztult, ma romjai idegenforgalmi látványosságul szolgálnak. Nemcsak mi voltunk tíz napig Kajaani vendégei, járt itt közben fesztiválon egy debreceni dzsesszegyüttes, és május 27-én ünnepélyes keretek között elkezdődött az ide­genforgalmi szezon is. A 38 ezer lakosú Kajaani csodála­tosan szép város. Üzleteiben elgyönyörködhet a magyar turista, mert az argentin sárgadinnyétől a spanyol szőlőig, a francia almától a görög narancsig minden megtalálható, de mindent a helyiek zsebének megfelelően áraztak. Csak példának említem, hogy egy korsó sör 30 márka körül van, ezt tessék beszorozni 15-tel, vagy egy gömb fagylalt öt márka, vagyis 75 forint. Azt tartják: itt a finn embert megfizetik, meg is tudja venni, jtmit akar. A valamikor gyantaégetéssel, és -szállítással foglalkozó kajaaniak ma a fa- és papíriparban, a szolgáltatásban dolgoznak, mert amióta nem vitorláshajók járják a tengereket, megcsap­pant a gyanta iránti kereslet. Szombaton és vasárnap bebarangoltuk az egész környé­ket. Kainuu megyét, ahol tizenöt faluban százezer ember él. A terület tíz százaléka tó, nyolcvan százalékát pedig erdő teszi ki. De milyen szép erdő, s mennyi sportolási le­hetőség. Jártunk a Vuokatti hegy tetején, amelyet a síelők paradicsomának nevezhetnénk, ha nem volna a közelében Sotkamo, egy vadonatúj sportkombináttal, néhány száz méterre tőle pedig télen-nyáron egyaránt használható sí­ugró sáncokkal. És közelében a tizennégyezer lakosú kis- _ város Kuhmó, amely a világ harmadik legnagyobb alap- területű városa, s azon kevés települések közé tartozik, amelyiknek száz évnél öregebb temploma van. Egy éve ké­szült el lenyűgöző könyvtára, amelyről — ha nem közelről láthattuk volna — azt hittük volna, hogy egy gyönyörű tengerjáró hajó. És jártunk Ouluban, a világ legészakibb egyetemvárosá­ban, amely Kajaani főiskolájának az anyaiskolája. Külön „város” az egyetem, ahol orvosokat, mérnököket, jogászo­kat, humán és természettudományos képzettségű tanárokat képeznek, de módunk volt magánembereknél is vendé­geskedni. Egy farmra menet magyar zászlóval jelezték merre forduljunk az útelágazásnál. „Üdvözlünk bennete­ket Rantalában” felirattal vártak a farm bejáratánál, fel- fűtötték szaunájukat. Vacsorára füstölt rénszarvashússal készült az előételnek tálalt szendvics, különleges zafttal tálalták a sült lazacot, és annyi finom zöldségféle volt a teljesen egyforma méretű krumpligolyócskák mellé a kö­ret, amiről gyakorlott szakácsok is csak üggyel-bajjal álla­píthatták volna meg, mi minden volt az alapanyag. Voltunk igazi farmon is. A farmer feleségével és három gyermekével művelte ötven hektárnyi földjét, tizennégy tehéntől évi 83 ezer liter tejet fejtek, de csak azért eny- nvit, mert az állam ennyit engedélyezett. Három hatalmas, háromezer négyzetméter körüli fóliasátrában folyamatosan érik szedésre a saláta, a hagyma, a zeiler, a szántóföld pedig a takarmány és némi gabona megtermelésére keli. Ezt egészíti ki a száz hektáros erdő. A farmer egyszerűen, de tökéletesen berendezett lakásában az elektromos ke­nyérsütő kemencétől a videomagnóig, a zongorától a mik­rohullámú sütőig minden volt, és minden a helyén. Azt mondta: ők ezért nem 160—180 órát, hanem 300 órát dol­goznak havonta. Elköszöntünk, és átmentünk egy csodálatosan szép hí­don. Így mondta idegenvezetőnk, és ekkor kezdtük el visz- szapörgetni a korábban másoktól, másutt hallottakat; amelyekben szinte mindig ott szerepelt: a legszebb, a leg­jobb, a legnagyobb szócska. És megelevenedtek emlékeze­tünkben azok is, akik mondták magabiztosan, hittel, önbi­zalommal, s ekkor kezdtük megfejteni a finn csoda titkát. A csodáét, ami gazdasági fellendülésüket eredményezte rövid másfél—két évtized alatt. Mert igaz, hogy felértéke­lődött a fa, igaz, hogy drágább lett a papír, igaz, hogy van­nak olyan ásványkincseik, amelyek tényleg kincset érnek, de tőlük természeti erőforrásokban gazdagabb országokat is maguk mögé utasítottak és ez az önbizalom, a finnek magabiztossága volt a plusz. Következik: A mikulás hazája Balogh József Utcakép Kajaaniból FELVESZÜNK: Hazai munkahelyeinkre lakatos, bádogos, autódarus, he­gesztő, minősített hegesztő, csőszerelő szakmunkásokat, valamint lakatos szakmával kapcsolatos vasipari szak­munkásokat, akiket technológiai szerelőként alkalmazunk. Bádogosoknak, minősített hegesztőknek azonnal NDK-ki- utazást biztosítunk. Szállást, főétkezést biztosítunk. Utazási költséghez hozzá­járulunk. Jelentkezés és felvétel: Gép- és Felvonószerelő Vállalat Kirendeltsége, 4400 Nyír­egyháza, Vasvári Pál u. 68. I. 21. sz. (Megközelíthető a 12- es jelzésű autóbusszal. A Zöld Elefánt étterem mögötti épületben.) (32)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom