Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. június 21. „Tisztább vizet a pohárba!" A nyíregyházi reformkor nyílt levele az MSZMP Politikai Bizottságához Az MSZMP nyíregyházi reformkoré kedden az alábbi nyílt levéllel fordult a párt Politikai Bizottságához. „Egyetértéssel és elkötelezett reformszándékkal csatlakoztunk az országban kibontakozó reformmozgalomhoz. Döntő többségében egyetértettünk a reformköröket fémjelző politikusok és körök kezdeményezéseivel. Itt a keleti végen úgy láttuk, hogy e változások közepette legfontosabb feladatunk a párt helyi gondjai megoldásában lendítő és döntő erővé válni, elérni célunkat; a választások megnyerését és szőkébb környezetünk társadalmi-gazdasági problémáinak megoldásával hozzájárulni az ország felépüléséhez. Szomorúan állapítjuk meg, hogy a gondok sokasodnak, és ez még súlyosabb következményekkel jár térségünkben, miközben saját sorsunkról érdemi döntésekre nincs és félgyarmati helyzetünk miatt nem is lehet lehetőségünk. Az utóbbi időben egyre nő az MSZMP tagjainak sorában a zavar, sokakat a bizonytalanság tántorít el a szükséges cselekedetektől. Az elmúlt negyven évet úgy élte meg egy generáció, hogy a végrehajtó határozatokból csak a közleményeket ismerhette meg. Ma ezek az elkötelezett kommunisták tudathasadásos állapotban élik meg a szembesítést, úgy érzik — mert ők is hagyták —, hogy félrevezették őket. Ennek ellenére sokan maradtunk, akik bízunk az MSZMP reformálhatóságá- ban, készek vagyunk egyezkedni, de nem megismételve az előző korszak hibáit és politikai praktikáit. Mintha a reformkorok szerveződése is más irányt vett volna, mint amit elindulásukkor céljukként megjelölték. Budapesttől háromszáz kilométerre úgy tűnik, hogy megkezdődött egy új párt struktúrájának létrehozása, ami ellen, vagy mellett csak akkor lehetnek érveink, ha ismerjük a konkrét szándékokat. Sajnos nem ismerjük, és ez kísérteties hasonlatosság egy bírált időszakkal. Csak találgatni tudjuk, hogy lesz-e pártszakadás? Ha igen, mikor és milyen céllal? Mit jelenthet ez a kommunista mozgalomnak és még fontosabb: hazánknak ? Hogyan készülhet és készüljön az elkövetkező időszak történéseire egy MSZMP-tag? Mindent támogatunk, ami találkozhat józan belátásunkkal és tisztességünkkel. Részt kérünk a döntésekből, amelyekben felismerhetők legyenek érdekeink! Tovább már nem hanyagolható el a vidék! Nem követelünk, hanem kérünk. Kérjük a Politikai Bizottság tagjait, vegyék figyelembe aggódással telt kérdéseinket, és ha Önök is szükségesnek látják, a kongresszus előtt „öntsenek tisztább vizet a pohárba!” Nyers Rezső Nyugat- Európában Több mint száz országból érkezett küldöttek és meghívott vendégek részvételével Stockholmban kedden délelőtt megnyílt a Szocialista Internacionálé kongresszusa. A pártok vezetői felszólalásukban megerősítették, hogy a jelentősen kedvezőbbé vált nemzetközi körülmények között javultak a szocialista, a szociáldemokrata és a kommunista pártok közötti világméretű együttműködés feltételei. Minderről szó volt Nyers Rezsőnek, az MSZMP PB tagjának, a magyar delegáció vezetőjének találkozóin is Willy Branttal, Ingvar Carlssonnal, Pierre Mauroy- val, volt francia miniszter- elnökkel, Hans Jochen Vo- gellel, a Német Szociáldemokrata Párt elnökével és Neil Kinnockkal, a brit Munkáspárt vezérével. Kedden délután négynapos látogatásra — Stockholmból jövet — az NSZK-ba érkezett Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Indiai külügyi államminiszter Kovács László külügymi- nisztériumi államtitkár meghívására június 18—20. között hivatalos látogatást tett hazánkban Natvar Szingh, az Indiai Köztársaság külügyi államminisztere. Az államminisztert fogadta Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Pozsgay Imre államminiszter, Med- gyessy Péter miniszterelnökhelyettes és Horn Gyula külügyminiszter. Kevés a pénz, sok a váltó Eddig ritkán tapasztalt módon, vezető banki tisztségviselők közreműködésével tartottak sajtótájékoztatót a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban kedden a kalászos gabona betakarítási, felvásárlási és értékesítési idényre való felkészülésről. A munkához elegendőnek látszik a gépi erő: az üzemek több mint 11 ezer kombájnt készítettek föl, javítottak ki, és 350 új arató-cséplőgéppel gyarapították a gépparkot. A kenyérgabona fogadására igyekezett felkészülni a gabonaipar és valamennyi üzem is. Ezzel szemben valószínűleg idén sem lesz zökkenőmentes a gabona árának kifizetése. Csaknem kétharmada, mintegy 17 milliárd forint, váltóban jelenik meg. Lacfi Dániel, a Gabona Tröszt vezérigazgatója — arra is utalva, hogy a termelők újabb áremelést követelnek — kijelentette: ebben a pillanatban a jelenlegi árakon történő kifizetésre sincs meg a fedezet. Nyírbátort tapasztalat Drótkerítés a román határon Hz alakra vonulnak a kombájnok (Folytatás az 1. oldalról) lős személy, aki irányítja, felügyeli az eseményeket. A szervezők azt szeretnék, ha az állampolgárok közül mindenki megértené, hogy ezzel a rendezvényükkel nem a lakosság életszínvonalának romlása, vagy az infláció további gerjesztése a céljuk, hanem azt akarják, hogy az illetékesek a hazai árviszonyokat vizsgálják felül, szűnjön meg az ágazat hátrányos helyzete. A sztrájk szót mindenképpen el akarják kerülni, mert a munkabeszüntetés helyett a közvélemény figyelmének felhívása ennek a két órának a feladata, a tarthatatlan helyzetükre. Reggel hét és kilenc óra között a harmat miatt a gépek különben sem tudnának a földeken dolgozni, (száraz) A londoni The Times cikket közölt arról, hogy Románia — a magyar határőrök vizsgálódó tekintete mellett — falat épít a Magyarországgal és Jugoszláviával fennálló határa mentén, nyilvánvalóan azért, hogy megakadályozza az emberek átszökését, A magyar hatóságok figyelmét februárban hívták fel a fal építésének tervére — írja a The Times. Ezzel kapcsolatban Tárká- nyi Béla, az MTI munkatársa érdeklődött a magyar határőrség nyírbátori és orosházi kerületének parancsnokánál, akik nem erősítették meg a Szeretet nélkül nem lehet (Folytatás az 1. oldalról) szeretetet őrizze meg magában a jövőben is. A fenntartó megyei tanács nevében Vida János, a művelődési osztály vezetőhelyettese köszöntötte a művészeket. Megállapította, hogy ebben az évadban időnként valóban feszültségek alakultak ki a műhelymunka közben. Megfogalmazta azt is, hogy látni kell: a színház körüli társadalmi környezet, a lakosság fizetőképessége is változott, s ebben a változásban a színház is kereste a helyét. Ugyanakkor nagy eredménynek tartotta, hogy sikerült jó nemzetközi kapcsolatokat is kialakítani. Ezek után átadta a megyei tanács nívódíjait Mensáros Lászlónak, Gaál Erzsébetnek és Mátrai Tamásnak. A városi tanács nívódíjait Csabai Lászlónétól, a városi tanács elnökétől vehette át Orosz Helga és Juhász György. A társulati ülés oldottabD percei következtek ekkor: Horváth István bekonferálta, hogy a következő megyei vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek ajánlottak fel közönségdíjakat: a Hazafias Népfront, a Ságvári Tsz, az NYVSSC, a Konzervgyár, Az évadzáró társulati ülés résztvevői. a NYIDOFER, a VASVILL, a DIDUVÁLL, a buji Vadásztársaság, a szabolcsbákai tsz, a COOPTOURIST, a MÉSZÖV, a megyei ifjúsági szervezetek, a tiszavasvári Alkaloida, a kisvárdai Szeszipari Vállalat, a Közúti Igazgatóság, a Zöldért, a KEMÉV, a mátészalkai művelődési központ és a Centrum Áruház. A felajánlott díjakat Máté Eta, Csorba Ilonar Matolcsi Marianna, Kocsis Antal, Vennes Emmy, Zubor Ágnes, Csikós Sándor, Rékasi Károly, Orosz Helga, Földi László, Horváth László Attila, Tóth Károly, Simor Ottó, Molnár Erika, Mátrai Tamás, Vajda János, Stettner Ottó, Bárány Frigyes, Varjú Olga, Gados Béla, Hetey László, Szigeti András és Saf- ranek Károly kapta. A színház által alapított Móricz-gyűrű átadására került volna sor: a társulat tagjai által az évad legjobb szí- nésze-színésznője számára megszavazott gyűrű azonban — egyelőre — szavazási problémák miatt nem került átadásra. Az évadzáró társulati ülés a Szózat hangjaival ért véget. K. Zs. cikkben foglaltakat. Elmondották, hogy magyar oldalról semmilyen határfal építésének nyoma sem látható. Azt azonban mindkét parancsnok elmondta, hogy a román oldalon mintegy 2—2,5 méter magas drótkerítést állítanak fel. A BM Határőrség illetékes kerület-parancsnokainak értesülései szerint a közös határszakaszon a román határőrizeti szervek mintegy másfél esztendeje folyamatosan, a határvonaltól számított körülbelül 25—50 méteres távolságban betonoszlopokból és szögesdrótból álló, 2—2,5 méter magas, mozgást akadályozó kerítést építenek ki, amely már majdnem egészen elkészült.. Egyes helyeken árkokkal és egyéb akadályokkal rekesztették el a határra merőleges utakat. Az Országos Sajtószolgálat közleményeiből A magyarországi szociáldemokrata PART ideiglenes vezetősége úgy döntött, hogy helytadva több alapszervezet kezdeményezésének július 1-jén és 2-án országos pártgyűlést tart. Feladata egy akcióképes, hatékony és mindenki által elfogadott országos vezetőség választása, ideiglenes szervezeti szabályzat elfogadása. programvázlat vitája. A „TARSASAG A VILÁGKIÁLLÍTÁSÉRT” országos egyesület nyílt levelet intézett Németh Miklós miniszterelnökhöz. Javaslata: a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából ,,A magyarok itthon és külföldön, a múltban és jelenben” jegyében rendezzék meg a világkiállítást. A KISIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE a 160 ezer fős tagság nevében igényt tart arra, hogy az MSZMP, az ellenzéki kerékasztal és a különböző társadalmi szervezetek, mozgalmak tárgyalásán részt vegyen. A FIDESZ SZOCIALLIBERALIS köre a közelmúltban alakult meg. Az új csoport hangsúlyozza, hogy nincs szükség többé hamis társadalmi megegyezésre, és ál nemzeti egységre. Rntíbusszal az északi sarkkörre (2.) Csorda az aatópályáa Csak nem a legrövidebb úton. Mert ha kiválasztottunk egy útvonalat, ha le akartunk vágni egy hosszú kitérőt, vagy a kereszteződésben állt egy rendőr, vagy utolért néhány kilométerrel arrébb és közölte, válasszuk a másik utat. Természetesen megmutatta, hogy melyiket, mert ez nem jó, épp most csinálják. A fele igaz volt, de nem csinálták. Ezt onnan tudtuk meg, hogy hosszú útunk során néhányszor sikerült valamilyen trükkel mégis a rövidebb úton menni. Volt amikor valaki „rosszul érezte magát”, sietnünk kellett, volt ahol néhány üveg sörért nem is láttak bennünket. Így aztán mindig mindenhová odaérkeztünk. Amilyen meglepetéssel nyugtáztuk, hogy a térképek nem a valóságot jelzik, ugyanolyan meglepetés ért a szállodában. De ez kellemes meglepetés volt. Noha nem jelezték sehová előre, hogy azon az éjszakán ott lesz a szállásunk, mindenütt szívesen látott, kedves vendégek voltunk. És a szállodák színvonala is európai volt. Luckban éppolyan kellemes volt a fürdőszobás, kétágyas szoba, mint maga a kis, szép és tiszta város. Bár későn érkeztünk és az étteremben telt ház volt, perceken belül terített asztal és bőséges vacsora, kora reggel reggeli várt, készséggel mutatták, hol kell beváltani a rubelcsekket. Arról már nem ők tehettek, hogy hivatalaik olyan bürokráciát találtak ki, ami előtt csak meghajolni lehet, reklamálni, ugyanis teljesen fölösleges. Két ablaknál kell hosszú sorban várni, míg valakire rákerül a sor, pedig egyetlen mozdulat is elegendő volna egy papírcsekk pénzzé váltására, ha már kitalálták, hogy hozzájuk pénzben csak 60 rjjbelt lehet bevinni. No de-térjünk vissza az úthoz, amely előre jósolható fá- rasztósága ellenére mindenkit vonzott. Láttuk a nálunk ismeretlen jégkorszakban kialakult mocsárvilágot, a Prip- játy folyót, amely innen vezeti el a vizet, s elégíti ki a történelemben rossz hírűként bevonult csernobili atomerőmű vízigényét. Az út mentén sok-sok parcella, végig megművelt terület jelzi, hogy itt is szorgalmas népek élnek. Átlépünk Ukrajnából Belorussziába. Utunk során először hajthatunk Breszt és Minszk között autópályára, ami nem egészen olyan mint itthon a mienk (az a kicsi), pláne nem mint a nyugati sztrádák, de nincs szemben forgalom, két sávnak megfelelő szélességű az úttest, legfeljebb arra kell vigyázni, nehogy a szembejövő pályáról elénk forduljon valaki, vagy ami a főváros előtt néhány kilométerrel történt: elindult egy hatalmas tehéncsorda keresztül az autópálya másik oldalára. Minszk csodálatosan szép város, hatalmas sugárútjai két oldalán korszerű lakóházak, középületek, közöttük is legszebb és legnagyobb a kormányépület, amely a város minden részéből jól látható. Lenyűgöző a vele szemben épült egyetem, s tulajdonképpen alig több ennél a régi épület. Minszk lakóházainak 80 százaléka megsemmisült a háború alatt, de ennek nyomai már nem láthatók. Minden kényelmet felvonultató szállodájából hajnalban nehezünkre esett a búcsú, de következő szállodánkig — Pszkovig — ismét hosszúnak ígérkezet az út. A várost elhagyva az egykori növényvilág maradványaiból képződött tőzeg felszíni kitermelése nyújtott nekünk szokatlan látnivalót, aztán a tavas vidék, amelyen át Vi- tyebszkbe érkeztünk. Ebédidő lévén, itt is asztalt kerestünk, aztán magunknak kellett főzni, mert az étteremből kitessékeltek bennünket. Természetesen indoklás nélkül, pedig legalább annyi fáradságot vehetnének, hogy kitaláljanak valami ürügyet — csoportokat várunk, elfogyott a gáz, beteg lett a szakács — ami szalonképesebbé tehetné őket. Jégkorszaki morénavidéken hajtottunk Pszkov felé. Az erdővel fedett dimbes-dombos területen láttunk szántóföldeket is, de jóval kevesebb, mint délebben, és kevesebb volt a kisparcella is. Az ezeréves műemlék város Pszkov ismét megfogott bennünket. Szállodája ugyan lényegesen szerényebb volt a többinél, — hazafelé; úton ilyen volt a breszti is — míg vacsoráztunk, kétszer is fordult a mentő, hogy elvigye a lakodalomból a verekedőket, de a város mindenért kárpótolt. Legszebbnek a Szentháromság székesegyház monumentális épületét láttuk. Itt volt a pszkovi feudális köztársaság központja, a fejedelmek a székesegyházból indultak csatába, itt őrizték a kincstárat, fogadták a külföldi követeket és temették az állam kiválóságait. Az útikönyvek az első számú látnivalónak a várat tartják, már csak azért is, mert itt a Pszkova és Velikaja találkozásánál álló vadregényes mészkősziklán volt a mai város bölcsője. Történelmét gazdagítja, hogy 1917. márciusában itt mondott le trónjáról II. Miklós cár, itt vívta első győztes csatáját 1918-ban a Vörös Hadsereg, de dolgozott Lenin is az Iszkra kiadásának előkészítésén a századfordulón. A véletlen hozta úgy, hogy Pszkov után Leningrádban volt a következő szállásunk, s mivel a két város közt csak 286 kilométert kellett megtennünk, a városnézésre több idő maradt. Több, de még a hazafelé úton eltöltött plusz egy nappal együtt sem elég,, mert Észak Velencéjére hetek kellenek. Hatalmas, közel hatszáz négyzetkilométeres területen fekszik Leningrád. Annyi ez, mint ha mondjuk az egész Rétközre vagy Bodrogközre egy várost építenének, a lakosság lélekszáma pedig félmagyarországnyi, közel ötmillió. Moszkva ugyan a Szovjetunió fővárosa, Leningrád a második helyre szorult, de ma is a szellemi élet központja (40 egyetem és főiskola, közel 300 kutató- intézet működik itt). Mivel hazafelé úton újból egy egész napot töltöttünk Leningrádban, a legnevezetesebb dolgokat meglátogathattuk. Közben ki tudja megszámolni, hányszor keltünk át hídon, mert Leningrád 67 Néva ágát és más kis folyóját 360 híd ível át, amelyek közül néhányat éjszaka —, hogy a szállítóhajók közlekedni tudjanak — egy-egy órára felnyitnak. Hilton színvonalú szállodánkban szívesen töltöttünk volna még néhány napot, s jártuk volna végig a műemlékeket, de útunk célja Finnország volt, ezért hajnalban útnak indultunk. Viborg közelében léptük át a határt sűrű káromkodások közepette, mert azt a megalázó vámvizsgálatot, amelyen a szovjet oldalon átestünk, sehol a világon nem csinálják már. Következik: A kétszázezer tó országa. Balogh József
