Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. május 12. Szaliolcs-szatmári képviselők felszólalása A becsapott nemzedék lesz a sírásónk A magyar szülő önkéntes adót vállalt magára. Megfizeti a szülészorvost, megfizeti gyermeke különóráit, eltartja gyermekeit akkor is, ha továbbtanul, akkor is ha nem és nem kap munkalehetőséget, fizeti gyermeke albérletét, ha szerencséje van, akkor törleszti lakás- vagy bútorrészleteit .! l Ezzel a meghökkentő mondattal kezdte felszólalását Soltészné Padár Ilona, majd azzal folytatta, akik viszont nem családiban nőnek fel, akik mögött nincs segítő családi háttér, kilátástalan a helyzetük. Ezért is kívánatos feltenni a kérdést: mit várnak a holnap öregjei tőlük, fiataloktól? Tőlük, akikről oly sokszor elmondtuk, hogy ők a jövő. Róluk felelősen gondoskodni mimdannyiunk feladata. Szülőké és kormányzaté egyaránt. A következő kérdés az lehet, mit tud adni egy válságban lévő ország kormánya az ifjúságnak? Minden jogos igényt nem tud teljesíteni. De a legfontosabbakat fel kell vállalnia. Véleményem szerint ezek a következők: elsőként az oktatási rendszer korszerűsítésével tud segíteni azért, hogy a demográfiád hullám következtében megnövekvő új nemzedék is képes legyein felvállalni, ezáltal a munkavállalási esélyt erősíti és munkanélküliségtől is véd. Nekünk háromezer. fiatalunk van, aki munka nélkül kezdi az életét. Ez ugyan parkolópálya, mert tovább tartja a fiatalt az oktatásban, de a szakképzést bővíti és ezáltal a gazdálkodás a piacgazdálkodás igényeihez közelíti a munkaerőt. Az állami gondozottak esetében az intézeti fejlesztés helyett a nevelőszülői hálózatot kellene fejleszteni. Másik az önálló életkezdés lehetőségének megteremtése. Ebből kiemelkedő a lakás. Ahol ma munkalehetőség van — általában a nagyvárosokban — ott elérhetetlen a lakás, ahol pedig lakás van — a szórt településeken, a falvakban — ott nincs munkalehetőség, még elérhető távolságban sem. Ezért a lakásgazdálkodást, a lakásszerzés támogatását, a lakást építők körét is beleértve újra kell gondolni és azoknak a véleményét, közreműködését is kikérni, akikért mindez történik. Ne legyen, ne lehessen adminisztratív akadálya az első családi otthon megteremtéséhez szükséges támogatásnak. Erről már 1988 novemberében is szóltam. Kértem a pénzügyi kormányzatot, de még ma is vannak vitáink. Egy harmonikusan működő társadalomban nincs szükség ifjúsági törvényre — mondta befejezésül Soltészné Pádár Ilona — az ifjúság ügyét gondozó hivatalra. Sajnos, ez rólunk, a magyar társadalomról még nem mondható el. A parlament dolga ezért az, hogy a költségvetésben, a kormány munkaprogramjában az ifjúságot érintő kérdések megfelelő hangsúlyt kapjanak. Meg kell tudni mondanunk, el kell döntenünk, hogy ezeket a kérdéseket kinek a terhére lehet és kell megoldani, a döntést követően pedig következetesen támogatni kell a kormányt. Régi igazság, hogy bármely párt, kormány csak úgy tud működni, megmaradni, úgy életképes ha maga mögött tudja az ifjúságot. Azonban ha a legalapvetőbb kérdések megoldása helyett törvények, hivatalok születnek, a gondok megoldása helyett ígérgetések maradnak csupán, a becsapott nemzedék lesz a sírásónk. Miért takargatjuk az igazságot? Folvtatia munkáját az orszáMBVíílés A dolgok közepébe vágva: felfogásom szerint továbbgondolandó és meglehetősen szomorú dolog, hogy ma Magyarországon az illetékes hatalmi pont így is ilyennek látja az ifjúság helyzetét, ennyire féloldalas, amikor elemzi a kialakult helyzethez vezető utat, és megoldhatatlan nehézséget jelent számára a jövő felvázolása. Majd azzal folytatta: Ha olyan büszkén valljuk, hogy ifjúsági törvény Európában a legelsők között hazánkban született, miért nincs bátorságunk bevallani, hogy azzal/ amit annak megvalósításáért tettünk, az utolsók között vagyunk e földrészen? Miért takargatjuk, miért nem mondjuk ki az igazságot, hogy ma rossz, számos esetben nagyon rossz Magyarországon fiatalnak lenni, hogy bármennyire fáj, de ifjúságellenes társadalom lettünk, s ez többek által elkövetett hibák, vétkek, bűnök eredménye. Vallom, hogy felelősségük kimondása egyben erkölcsi felelősségrevonás is lenne. Ezt, legalább ezt, meg kell tennünk! Megyei képviselőcsoportunk támogatását is élvezve mondom, ezt a beszámolót azért nem fogadhatja el az Országgyűlés, mert nem ad perspektívát, nem tud elfogadható jövőt felmutatni. Nem az Országgyűlés feladata, hogy ennek* okait felsorakoztassa, ezért csak kérdem: hol vannak, hol voltak ifjúságkutatóink, miközben ez az összegzés készült? Mit tehetünk most ebben a helyzetben ? Az egyetlen jSrható út csak az, hogy a Minisztertanács stabilizációs munka- programja továbbfejlesztésénél rövid távú, az ifjúság gondjait azonnal enyhítő, konkrét intézkedéseket határoz el, s azt parlamenti vitára bocsátja. E programban határozza el a kormány az ifjúság érdekeit következetesebben képviselő új kormányszerv létrehozását. Megfontolásra javaslom, legyen ez az intézmény ifjúsági és családvédelmi minisztérium ! Hozzuk olyan helyzetbe iskoláinkat, hogy legyenek képesek a társadalmi reform- folyamatok élmezőnyében menetelni. Ne hagyjuk, hogy ebből a nagyméretű átrendeződésből ami hazánkban végbemegy, az iskolák kimaradjanak! Ennek veszélye most fennáll, mert társadalmunk sajnos jelenleg nem áll az iskola mögött. Ez fájó tény, melyről nem az iskola tehet. Megyénk egyik vezető pedagógusa nemrég, nagy visszhangot kiváltó írásában közreadta azt az elgondolkodtató tényt, hogy a megyében élő több mint 11 000 tanító, tanár évi jutalmának összege annyi, mint egy szerencsésen gazdálkodó vállalat vezérigazgatójáé! Mindössze tizenegyezredrész jár tehát azoknak, akik a vállalatok dolgozóit oktatták, nevelték. Azokat a dolgozókat, akiknek jó munkája tette lehetővé, hogy a vezér magas prémiumot kapjon! Kedves Képviselőtársak! A nehezen megvalósuló ^szerkezetátalakítás részeként mostanában jelentős létszám- leépítések várhatók. Félő, hogy ez — mint arra már van példa — a fiatalok egy részét védtelen helyzetbe hozza. Ezért javaslom, hogy a kormány illetékes szervei már most módosítsanak két munkaügyi jogszabályt. Az egyik: illesse meg a nyugdíj előtt állókéhoz hasonlóan munkajogi védelem azt a dolgozó fiatalt, akinek házastársa gyermekgondozási segélyen van. A másik: első munkahelyén már az első munkában töltött évben is jogosult legyen a fiatal munkanélküli-segélyre, elbocsátás esetén. Végezetül azt kérem, hogy a kormány megújuló stabilitási programjához adjon világos és biztató jövőt a falun, különösen a hátrányos helyzetű térségekben élő fiatalok számára, igyekezzék csökkenteni, esetleg megállítani az elvándorlási folyamatot. (Folytatás az 1. oldalról) A legsúlyosabb feszültség- gócok enyhítésére az adórendszert is korszerűsíteni kell. A személyi jövedelem- adó módosításakor családbarát adórendszert szükséges megcélozni, amely a családi pótlékkal együtt reális mértékben veszi figyelembe az eltartottak számát. A gyermekvállalás terheit az adó- kedvezményekben és a családi pótlék együttes összegében lehet figyelembe venni. Mielőbb be kell vezetni a családi pótlék reálértékét megőrző automatizmust. Az első lakás megszerzésének könnyítéséhez azÁISH szükségesnek tartja, hogy a még lakással nem rendelkező gyermekes, vagy gyermeket vállaló fiatalok egyszeri, visz- sza nem térítendő normatív támogatásban részesüljenek. Az államtitkár kijelentette: az ÁISH a jelenlegi formájában nem képes megnyugtatóan, kellő eredményességgel ellátni ifjúságpolitikai feladatait. Szerinte a jövőbeni új kormányszervet olyan helyzetbe kell hozni, hogy érdemben tudjon hatni a fontos kormányzati döntésekre, funkcióit és hatáskörét, eszközeit egymással összhangban kell megállapítani. Fontos az is, hogy a kormány megteremtse, kiépítse az ifjúsági társadalmi érdekképviseleti, politikai szervezeteivel a folyamatos párbeszéd mechanizmusát, fórumait. Ezt az elvet értelemszerűen a közigazgatás minden szintjén érdemes érvényesíteni. A vitában részt vett: Vö- rösné Csuka Mária (Komárom m., 9. v,k.), Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.), Nagy Józsefné (Heves m., 9. vk.), Südi Bertalan (Bács- Kiskun m., 12. vk.), Kókai Rudolf (Szolnok m., 15. vk.), Kállai Ferenc (országos lista), Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), Berg Lászlóné (Hajdú-Bihar m., 18. Vk.), Sándor Gábor (Nógrád’ m., 5. vk.), Moravcsik Ferencné (Bács-Kiskun m., 19. vk.), Szabó István (Budapest, 8. vk.), dr. Csontos Jánosné (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 11. vk.), Barcsi János (Heves m., 11. Vk.), Virágh Ferenc (Budapest, 59. vk.), Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szat- már m., 8. vk.), Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.), dr. Szi- ráki András (Szolnok m., 2. vk.), Sebesi Lászlóné (Békés m., 6. Vk.), László Béla (Sza- bolcs-Szatmár m., 14. vk.), Albertit Béláné (Hajdú-Bihar m., 8. vk.), dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.), Tóth Károly (országos lista), Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.), dr. Géczi István (Budapest, 49. Vk.). Deák Gábor a beszámoló vitáját összefoglalva hangoztatta: jó döntés volt, hogy az Országgyűlés két fordulóban tárgyal az ifjúság ügyéről. A kormány osztja azt a kritikus véleményt, amelyet a parlament megfogalmazott, tisztában van az ifjúság nehéz helyzetével, jogosnak tartja az e helyzet jobbítására vonatkozó követeléseket. Kötelezettséget vállal arra, hogy az ifjúság gondjait kellő súllyal veszi majd figyelembe a szeptemberre kidolgozandó hároméves kormányprogramban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a prioritások között az ifjúság belátható időn belül méltó helyre kerülhet. Deák Gábor hasznosnak ítélte, hogy a vitában nemcsak a kormányprogram, hanem a tárcák számára is elhangzott egy sor olyan javaslat, amely nem kerül pénzbe, csupán több odafigyelést, gondoskodást követel. Ugyanakkor szólt arról, hogy a pénzügyminiszter véleménye szerint a vitában javasoltak megvalósításához legalább 100 milliárd forintra lenne szükség. Az államtitkár egyetértett azzal, hogy a nemzet szellemiségének megőrzése, jövőjének megalapozása szempontjából e kérdéskör az állami ifjúság- politikában a korábbiakhoz képest sokkal hangsúlyosabban szerepeljen. Üdvözölte, hogy a képviselők legtöbbje az ifjúsági törvény átmeneti megtartását javasolta mindaddig, amíg az abban foglalt ifjúsági jogok és kötelezettségek — a gyermekkorosztály- lyal együtt — az alkotmányban, illetve az alkotmányozási folyamattal kapcsolatos más törvényekben nem kapnak helyet. Az államtitkár olyan mechanizmus kiépítését tartotta szükségesnek, amely rendszeres párbeszédre teremt lehetőséget a kormány és az ifjúság között. Szerinte azonban nemcsak a kormánynak, hanem a parlamentnek is ifjúságpártinak kell lennie. Fontos tapasztalait, hogy az ifjúság sorsát egy dokumentum, amely átfogóan foglalkozik az ifjúsággal, nem befolyásolhatja. A Központi Ifjúsági Alapról való elszámolását hiányoló felvetésre reagálva Deák Gábor elmondta: az ifjúsági alap az állami költségvetés része, elszámolása a költségvetési - zárszámadáskor esedékes. Végül a határozati javaslattervezet szövegének módosítását indítványozta. Eszerint az Országgyűlés a Minisztertanács jelentését azon véleményének fenntartásával venné tudomásul, hogy a kormány áz elhangzott javaslatokat építse be hároméves munkaprogramjának végleges változatába. Deák Gábor válaszát követően határozathozatal következett volna, ám Sarlós István (országos lista) — s Jioz- zá csatlakozva több képviselő — indítványozta: a határozati javaslatot szövegezzék át. Végezetül a képviselők megszavazták, hogy rendeljenek el szünetet. Ennek ideje alatt az ifjúsági és sportbizottság, az államtitkár és a felszólalók közösen átszer- szerkesztették, újból szöve- gezték a bizottság határozati javaslatát. A hosszúra — csaknem kétórásra — nyúlt szünet után az új változatot a foghíjassá vált padsorokban még jelen lévő képviselők 15 ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett — elfogadták. Eszerint: az országgyűlés a kormány jelentését — fenntartásokkal — tudomásul veszi, és felhívja a kormányt, hogy az elhangzott véleményeket, javaslatokat vegye figyelembe a három évre szóló munkaprogramjának kidolgozásakor. Ez utóbbi tárgyalásakor a kormány adjon érdemi tájékoztatást a kormányzat ifjúságpolitikára vonatkozó főbb elgondolásairól. Az országgyűlés indokoltnak tartja, hogy — a társadalompolitikáért felelős államminiszter irányításával — 1989. december 31-ig dolgozzák ki az új állami ifjúság- politikát. Az elfogadott javaslat leszögezi: az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére csak akkor kerüljön sor, ha az alkotmány és az alkotmányos1 törvények tartalmazzák a kor követelményeihez igazított gyermek- és ifjúsági jogokat, sajátos kötelezettségeket, valamint az állami kötelezettségvállalást, s a társadalmi feladatokat. Ezzel az országgyűlés májusi ülésszakának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt — befejeződött. Pénteken reggel 9 órakor interpellációkkal folytatja munkáját az országgyűlés. Baker-Garbaesavtalálkazi A hivatalos látogatásán a Szovjetunióban tartózkodó James Baker amerikai külügyminiszter május 11-én a Kremlben találkozott Mihail Gorbacsowal, az SZKP KB főtitkárával, államfővel (MTI Telefotó) Konferencia Európa jovojerol Híd a jövőbe — ez a mottó is jellemezhetné az „Európa és az európai együttműködés jövője az 1990-es évek küszöbén” címmel összehívott nemzetközi sokpárti kerekasztal- konferenciát, amelynek megnyitóját csütörtökön rendezték meg Budapesten, A házigazda, szervező MSZMP nevében Tabajdi Csaba, a Központi Bizottság Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztályának helyettes vezetője köszöntötte a 15 országban működő 24 párt képviselőjét, hangsúlyozva, hogy a tanácskozáson résztvevők egy új kezdeményezés valamennyi kockázatát vállalják. A sokpárti konferencia vitaindító előadásában Kótai Géza, az MSZMP KB osztály- vezetője utalt arra, hogy rendhagyó tanácskozásra érkeztek Budapestre a résztvevők; példa nélküli, hogy Európa és Észak-Amerika felelős politikai pártjainak képviselői: kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, centristák, liberálisok, kereszténydemokraták és konzervatívok ültek volna egy asztalhoz, hogy megvitassák a kontinens helyzetét, az európaiak közös teendőit. Reményét fejezte ki, hogy a küldöttek két nap múltán még jobban értik majd egymást, nézeteik is' közelednek egymáshoz bizonyos kérdésekben. Magyarország, Lengyelország: Meghívottak Strasbourgban Magyarország és Lengyel- ország legyen az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének két első „különleges meghívottja” — javasolták csütörtökön Strasbourgban, a testület székhelyén. Ez azt jelenti, hogy a két ország képviselői július 6-án már az e közgyűlésben tömörülő 23 nyugat-európai ország politikusaival együtt fogadhatják Strasbourgban Mihail Gorbacsov szovjet államfőt, aki a „közös európai házról” fejti majd ki elképzeléseit az Európa Tanács meghívására. A két kelet-európai országra vonatkozó indítványt Peter Sager svájci liberális képviselő, a „különleges meghívottá státus” megalkotásáról szóló javaslat előadója tette a tervezet előterjesztésekor. Sager hozzáfűzte: reméli, hogy Magyarország három éven belül, Lengyelország pedig 1995-ig a testület rendes tagjává válhat. Parlamenti jegyzet KI SZELET VET... Í gazolódott a közmondás az országgyűlés első napján: ki szelet vet, vihart arat... Mold- vay István a bizalmatlansági indítvány fölötti vitában a bizalom megtartásának, vagy megszerzésének egyik eszközeként azt javasolta: mondjanak le a képviselők arról a tiszteletdíjról, amivel mostanában akarja a kormány megemelni juttatásukat. Ha információm nem csal, havi kétezer forintról van szó, amit csak a vidéken élő képviselők kapnának, mert az eddig adott ötezer forint már nem elég költségeik fedezésére. Jöttek hozzám a szünetben a szabolcsi képviselők, hogy írjam meg: ők elhatárolják magukat Mold- vay István javaslatától és meg is indokolták, hogy miért. Kovács János azzal kezdte, hogy ez nem tiszteletdíj, hanem költségtérítés, mint mondjuk a kocsihasználati díj, emiatt nem is lehetne megadóztatni, mint a jövedelmeket. Szántó Sándor hozzátette: sokszor a családtól kell elvenni már így is, hiszen a most fizetett költségtérítés összegét jó pár éve állapították meg, azóta ez az összeg a felét sem éri már. Szűcs Gyula szemléletes példákat hozott. Kénytelenek naponta két órát Csillebércre utazni három átszállással, hogy olcsóbb szállást kapjanak. Természetesen még ehhez is protekció kell, de rákényszerülnek, mert ma 1600—2000 forint alatt már nemigen adnak egy éjszakára szállodai szobát, persze azt is csak akkor, ha van. A képviselők többsége ugyanis nem tudja elszámolni munkahelyén a szállodát, nem áll ott a bejáratnál a hivatali kocsi, nincs 30—40 ezer forintos havi fizetése. Demagógia azt felvetni, hogy ez az ötezer forintos költségtérítés egy szabolcsi munkás átlagkeresetének felel meg. Mert noha ez is igaz, az is valóság, hogy ha kiszámoljuk, hány kilométert kell menni a választókerületben saját kocsival, vagy utazni Budapestre egy-egy bizottsági ülésre, hogy egy nap alatt a képviselő még haza is érhessen, akkor már nem is olyan sok ez az összeg. És akkor még nem beszéltünk az ülésszakok alatti szállodáról, vagy arról, hogy a havonta háromnapos ülések közben enni is kell, és sokak hiedelmével ellentétben ennek a Parlamentben igencsak megkérik az árát. 150 forint egy menü, de egy kis csésze levest, vagy egy cérnavékony virslit sem adnak 30 forint alatt. Korábban fővárosi képviselők javasolták, hogy emeljék fel a költségtérítést, vagy ha mindenkinek nem jut, legalább a vidékiekét igazítsák a mai árakhoz. És akkor feláll egy szabolcsi képviselő és ilyet javasol. Szép dolog — mondták a többiek — ha ö felajánlja a sajátját, de akkor másnak már a konyhapénzből kell elvenni, s ne csodálkozzon rajta senki, ha nincs egyetértés. Balogh József
