Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-10 / 108. szám

2 Kelet-Magyarország 1989- május 10. Panelruhás egyenváros helyett A Makovecz-arcú település Csipkerózsika felébredt.. Poros, álmos falunak látta az idegen Csengert. De nem láthatta az emberekben szunnyadó tenniakarást és a büszkeséget, hogy szebbé, ba­rátságosabbá formálják te­lepülésüket. S ez a megálla­pítás nemcsak a csengerieket illeti meg, hanem a társköz­ségek is ébredeznek Csipke- rózsika-álmukból. Település­védő és pártoló baráti kör alakult Csengerben, helytör­téneti és környezetvédelmi egyesület engedélyezéséért fo­lyamodtak a csengerújfalui- ak a városi tanácshoz. Csen- ger pedig, hogy ne legyen panelruhás egyenváros, meg­kereste Makovecz Imre, nemzetközileg ismert Ybl- díjas tervezőmérnököt, ál­modja meg a Szamos-parti város arcát... A törekvést méltányolta a neves építész. Első munkáját már szívükbe zárták a csen­genek, az ABC-áruháznak nemcsak a háziasszonyok örülnek. Megjelenése megha­tározza az új város arcula­tát. S ez még csak a kezdeti lépés. Egyelőre körülkerített építési területet, árkokat, legfeljebb földmunkát lát­hatnak a hamarosan működő szolgáltatóház helyén. Az emeleten hét tanácsi bérla­kást alakítanak ki. Hagyományőrző, ám még­is modern stílusban újítják fel a művelődési házat és építik a városközpontban az új középiskolát. Egyelőre építési árkokat kerülgetnek a városközpontban, de az itt élőkben erősen él a remény, hogy a trianoni határok meghúzása után örökké tá­volinak tartott Gsenger sajá­tos városképet nyerhet. Eb­ben az elszánt törekvésük­ben jó partnerre találtak Makovecz Imrében. A neves építész évente kétszer látó­it megújuló Jékey-ház Panzió — turistáknak A Jékey család háza a Rákóczi utca elején méltán tarthat igényt műemlékvédelemre. Az 1790—1802 között épült klasszicista épület homlokzatán két oldalt egy-egy rizalitot láthatunk, bennük háromszögletű timpanonnal. Az épület középrészén három páros, sima törzsű oszlop található. Az emeleten klasszicista vasrácsos erkélyt helyeztek el. Az ud­vari homlokzat földszintjén és emeletén árkádos folyosók három-három félköríves nyílással áttörve, belül dongabol­tozattal épültek. A szobákat részben dongaboltozattal fed­ték, az emeletre egykarú falépcső vezet. A Jékey-házban a századfordulón patika, ma az MHSZ működik. A szállást kérő turistákra gondoltak, amikor a város úgy döntött: panziót alakítanak ki a Jékey-házban. Az MHSZ-központot máshová telepítik, a bérlakásokat át­alakítják és igazi, hangulatos panziót hoznak létre a mfi- emlékjellegű épületben. Hogy mikor? Nos, ez a pénz mel­lett a lokálpatrióták szorgalmán is múlik. gat el Csengerbe, a terveit valóra váltó Makona Kisszö­vetkezet szakemberei min­den hónapban felkeresik megbízásaik helyszínét. A csengeriek büszkék új középületeik tervezőjére és főként arra, hogy az ide lá­togatók akkor is ráismernek Csengerre, ha nem a város­jelző tábla alapján tájéko­zódnak. S a komfortérzéshez az otthonossághoz, mi több, a táj, a haza szeretetéhez ez múlhatalanul fontos. Képünkön az új ABC-áruház. Csengeti Kalendárium 1989 A nyomdafesték alig száradt meg a Csengeri Kalendáriumon, hiszen ez év február 1-jén zár­ták le a szerkesztést. A csengeri tanács gondozá­sában, a Nyírségi Nyom­da mátészalkai üzemében megjelent kiadványt féltő gonddal ajánlották a szer­kesztők az olvasók figyel­mébe. Tették ezt azért, mert a kalendárium meg­próbálja bemutatni a csengeri, a szamostatár- falvai, a csengerújfalui, a szamosbecsi, a szamosan- gyalosi, a csengersimai, a nagygéci, a komlódtótfa- lui emberek életét. A ha­gyományápoló törekvése­ket csakúgy, mint a jö­vőt formáló, nagyívű terveket. Felelevenítik az 1970-es árvizet, megemlékeznek a jeles dátumokról, a ré­gi közösségekről, megírták a települések történetét. Helyet kapnak benne az egyházközségek, a hitélet, a nagygéci templom sor­sáról sem feledkeznek meg. Szól a kalendárium a szolgáltatásokról, közli a boltok, kisiparosok cí­mét, nyitvatartási idejét. Megtudhatjuk belőle a telefonszámokat, azt, hogy mit kell tudni az építke­zőknek, a valutabevál- tőknak. Olvashatunk verset, humort és sok­sok adatot a környék min­dennapi életéről. Lokálpatrióták apáik örökén A férj adja a házat (ezért nevezte el a népnyelv házas embernek), az ifjú feleség pedig a lakberendezésiről gon­doskodik. Dr. Nóta József, a Hazafias Népfront városi tit­kára idézi fel a hagyományt, vagyis az itt élő emberek szí­vósain ragaszkodnak apóik, nagyapáik örökéhez. Most a régi temetővel szemközt alakítanak ki játszóteret. Fertőtlenítik azt a helyet, ahol egykor a birkák legeltek és mindent elkövetnek az esztétikus játszótérért. Ha sikerül, még ez év őszén birtokba vehetik a kicsik a hintát, mászó­kát, libikókát. Nagyáruház híján az ABC az első számú bevásárlóköz­pont. Az 5 millió forintos árukészlettel rendelkező ön- kiszolgáló üzlet kínálata felveszi a versenyt a megye- székhely bármely ABC-jével. Nagy Béla üzletigazgató szerint, az évi 80—90 millió forintos forgalom reális kereskedelmi cél. Borozó helyett kttzmtfvek A várossá válás hétköznapjai Egy tollvonással nem lesz a faluból város. Évek hosszú során válik azzá, ha a helyi önkormányzat, a lokálpatri­ótákkal karöltve gyarapítja a település anyagi és szel­lemi kincseit. Csenger életé­ben két hónapja új fejezet kezdődött. Erről beszélget­tünk Apáti György városi tanácselnökkel. — A honfoglalás idején már lakták Csengert, a kö­zépkorban mezővárosi rangot vívott ki, de ezt a címet 1877-ben elvesztette. A XV. században megyegyűlést és törvénykezési napot tartot­tak itt, az 1464-ben meg­tartott törvényszéken maga Zsdgmond király ítélkezett... Hyen előzmények után jog­gal büszkélkedünk az is­mét elnyert városi címmel, amely ma egyre nehezebb feladatot ró a tanácsra — utal az újabb keletű gondok­ra Apáti György. — A járási székhelyiként 1969-ig műkö­dő, majd az emlékezetes 1970. évi árvíz után gyors fejlődésnek induló telepü­lés egy lépéssel előbbre járt a nagyközségtársaiknál. Pár éve nagy reményt fűzött a lakosság az Auróra Cipőgyár helyi üzeméhez, ma alig tudnak munkát adni a 450 dolgozónak. Ingáznak a mindennapi kenyérért Gyar­matra, Szálkára, de még bá­nyász is lett Tatabányán az eljáró fiúból. Most az Agro- Frukt üzeme kelt ismét re­ményt a csengeriekben. — Mi úgy gondoltuk, hogy a cégek akkor látnak fantá­ziát az irdatlan távolság el­lenére is az üzemtelepítés­ben, ha készen és ingyen kapják a közműveket. Ezért az elmúlt években nagy erő­vel szorgalmaztuk a gázt, s már múlt időben beszélhe­tünk róla. A tíz kilométer gázvezeték behálózza ~ az egész várost. A lakosság társadalmi munkában ásta a lecsatlakozó vezetékhez az árkot a lakásig, hogy mielőbb használják. Rájöt­tünk, hogy telefon nélkül nem tudjuik áthidalni a tá­volságot, ezért — egyelőre helyi — crossbarközpontot hoztunk létre. 1990-ben ké­szüli el a mátészalkai távbe­szélő központ, s akkor csat­lakozhatunk hozzájuk. A városközpont arculatá­nak megtervezését Makovecz Imre építészre bízták. Alig várják, hogy mielőbb avas­sóik az új létesítményeket. Evés közben jön meg az ét­vágy, hozzáláttak 2 és fél ki­lométeren a szennyvízveze­ték lef ektetéséhez ■ és egy 28 millió forint értékű tisz­títótelep létesítéséhez. Egye­lőre szervezik, de jövőre mór építik a gimnázium és óvónői szakközépiskola épü­letét, a 150 személyes kollé­giumot és a tornatermet. — Vannak még adóssága­ink — összegezte gondolata­it a tanácselnök —, mert nincs nagyáruházunk, ven- dégasalogató éttermünk, a meglévők jelentős korszerű­sítésre szorulnak. De dönte­nünk kellett: hangulatos bo­rozót, vagy közműveket, vá­rosközpontot, majdani üze­meket akarunk. Mi ez utóbbi mellett voksoltunk, remél­jük, közmegelégedésre... Vadnyúl hájéval kenegették Gyógyító népi doktorok A nép fiai nem rohantak az orvoshoz egy kis fejfájással, apróbb betegséggel. Messze volt a doktor, drágán mért a patika, meg aztán tudták az emberek: fű, fa ingyen adja kincsét. A népi gyógymódot kutatóknak a 80 éves Gál Sándorné (Csenger) mondta, hogy farkasalma levele kell a meggyűlt kézre. A sza- mostatárfalvi Szeles Lászlóné úgy emlékszik, hogy jó érett paradicsomot kell rá­kötni. A csengeri Mursa Bá­lint úgy tudja, ha kovászt tejfellel összekevernek és azt ráteszik a kézre, meggyó­gyul a seb — olvashatjuk a Csengeri Kalendáriumban. A szemfájást úgy gyógyí­tották — közölte a gyűj­tőkkel Fóti Endréné Szamos- tatárfalván —, hogy megöl­ték a vakondot, a máját ki­vették és azt a fájós szemre helyezték. Lengyel Andrásné (Csenger) a hideg aludtte- jes borogatásra, Vajda Sán­dor (Szamosbecs) a reszelt krumplira esküszik. A kelést vadnyúl hájéval kenegették. fogfájásra tömjént kellett a lyukas fogba dugni, ha tömjén nem akadt, elég volt sóval bepergetni. De ha a nadályt nádba csomagolták és rátették az ínyre, az Is elűzte a fájdalmat. Az elvá­gott ujjra pedig egy csík szalonnát tettek. Átadás előtt az Agro-Frukt Premier a meggyszezonban Jut-e minden jelentkezőnek munkahely? — sokan latolgatják ezit, amikor a város ha­tárában néhány hónap alatt felhúzott üze­met szemlélik. Az Agro-Frukt részvénytár­saság 220 millió forintos üzemében a kör­nyéken megtermelt zöldséget, gyümölcsöt dehidrálásssal — a növényekben lévő víz kivonásával — tartósítják, s ezen belül cso­koládéval bevonják. Az idei meggyszezon lesz a premier, tehát júniusban indítják a Hans Binder-cég gépsorát. Már ebben az év­ben 54,4 millió forint tőkés exportot ter­veznek. Az óránként 2 ezer kilogramm nyerster­mék feldolgozására alkalmas gépsorokat egyelőre két műszakban üzemeltetik, de ha a szezon és a piac igénye úgy diktálja, akár három műszakot is indítanak. A 19 részvé­nyes, köztük 8 termelőszövetkezet, 6 bank, az Állami Biztosító, a gabonaforgalmi válla­lat, a Centrum Áruház és az ÁGKER Kft., valamint a csengeri tanács a befektetett 136 millió forint részvénytőke után mielőbb szeretne részesedni a haszonból. Éppen ezért — remélhetően — bürokratikus megkötött­ségek nélkül, kizárólag a piaci mechanizmus­hoz igazodva, nyereséggel termelhet az Ag­ro-Frukt. Ami viszont reményekre jogosítja a csen­gerieket és a környékbelieket, egyelőre 150— 200 dolgozónak adnak munkát és feltehető­en magasabb bért, mint az a térségben saj­nos, megszokott. Nagy a sürgés-forgás a délutáni órán az épüld üzem udvarán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom