Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-04 / 103. szám

1989. május 4. Kelet-Magyarország 7 VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (zárt négyzetekben ábé­cé sorrendben: N, ö, Ü). 6. Téli sport. 7. Létezik. 8. Személyem. 9. Némán ze­nélő!! 11. Sipka közepe! 12. Négyszög szemközti csúcsait köti össze. 14. ötlet, ismert idegen szóval. 16. Megfejtendő (a vízsz. 1. folytatása). 18. Lötty. 20. Török katonai rang volt. 21. Jód. ittrium vegy- jele. 22 Ama helyre 24. Annál lejjebb. 25. Daliás. 27. Ceruza. 28. Névelős fúvós hangszer. 29. Harckocsi. FÜGGŐLEGES: 1. Odakünn. 2. Kén, vanádium vegyje- le. 3. Kalászos növényünk. 4. Kend. ma­ga. 5. Bihari település. 6. Hotel. 10. Ró­mai 50 . 450. 11. Női név (ápr. 13.). 13. Időjelző készülék. 14. Járom. 15. Megfej­tendő (a függ. 19. folytatása). 17. Fek­hely. 19. Megfejtendő (a vízsz. 16. foly­tatása). 21. Loncika. 23. Mohamedán fér­finév. 24. Menyasszony. 26. Ipar egyik fele! 27. Vissza: személyes névmás. MEGFEJTENDŐ: vízszintes 1. 16. függ. 19. 15. Múlt heti megfejtés: — MOSAMBIQUE — LÍBIA — ZIM- BABVE — EAK. Könyvjutalomban részesültek: Fedor Mariann Búj. Varga Krisztina Szakoly, Katona Judit Jánkmajtis. Steványik Gergely Nyíregyháza. Mészáros István Nyíregyháza. Péter Gábor Nyírmada, Babik Mónika Csegöld, Tóth Erika Demecser, Magyar Judit Kisvárda. Holes István Nyírtelek. Mitró Kornélia Nyírbogdány, Bogáti Attila Kömörő. Spekker Ramana Nyíregyháza. Mátyás Katalin Kisvárda, Rettegi Brigitta Nyírtelek. Kérjük, a megfejtéseket levelezőlapon küldjétek be! Ki Ilii többet Móra Ferencről ? Vetélkedő a könyvtárban—fl jutalom: meiyei táborozás Vasárnap: anyák napja Bizonyára valamennyien tudjátok, kálómból állítottunk össze egy kis hogy május első vasárnapján az csokrot a beküldött írásaitokból, édesanyákat köszöntjük. Ebből az al­Példaképem, édesanyám Sokáig néztem kezét, ame­lyen egyszerű jegygyűrű volt, az egyetlen ékszere. A többi asszonyra gondoltam, meny­nyivel másabb ő. mennyivel egyszerűbb. Barna haja si­mán oldalra volt fésülve, amelyből egy-egy tincs le­csúszott a bal halántékáról, eltakarva félig a szemét. De ezek még szebbé, kedveseb­bé tették. Dolgozott fáradha­tatlanul, közben rám nézett, mosolygott. Segíteni akartam. — Hagyd csak, inkább ta­nulj — mondta csendesen. Füzetem fölé hajoltam, s ír­ni kezdtem arról az asszony­ról, akit a legjobban szere­tek. Néha az ablakon a tá­volba néztem. Eszembe ju­tottak a régi, szép emléke­im, mikor kézen fogva vitt fel az óvodába, majd az iskolá­ba. Mindig volt egy-egy megnyugtató szava, hogy biz­tonságban érezzem magam. Bejött a szobába, leült a kö­zelembe. — Segítsek? — kérdezte. — Nem, most nem. — Vajon miért nem? — faggatott tovább. — Hát mert... — nem mertem kimondani, de végül kiböktem: — A példaképemről írok fogalmazást. — Biztos sportolóról vagy színészről fogsz írni. — Nem, másvalakire gon­doltam. — Kire? Hallgattam. Szerencsém­re az udvaron kutyák ugatá­sa törte meg a csendet, va­laki jött. Kiment, a választ már nem hallhatta. Kiről is írhatnék, ha nem arról, akinek az életemet kö­szönhetem, aki mindenben segít, aki mindent megtesz értem, s az egész családért. Szeretnék én is hasonlókép­pen élni. Nekem ő a példa­képem: az Édesanyám. Szabó Kornél Rétközberencs Lezárult az a pályázat, amelyet a megyei könyvtár gyermekrészlege hirdetett „Igazlátó” címmel. Ez tulaj­donképpen egy olvasónapló­pályázat volt Móra Ferenc életéről, műveiről. Százhúsz pályázat érkezett be a megadott határidőre, és ebből bizony elég nehéz volt kiválasztani azt a 19 pá­lyázót, akik végül vetélkedő keretében döntötték el, ki tud többet Móra Ferencről? Ezen a versenyen is több Vidéki pajtás vett részt, mint nyíregyházi. Érkeztek ver­senyzők Nyírtelekről, Nyírlu­gosról, Dombrádról. Nagy volt az izgalom, hiszen az el­ső három helyezett megyei táborozást nyerhetett, de a többieknek is jutott valami­lyen ajándék. Érdekes, változatos felada­tok követték egymást, ame­lyeken csak az tudott helyt­állni, aki elolvasta a Móra Ferenc életéről szóló köny­vet. Villámkérdések, totó, könyvtárismeret, „kakukk­tojás”, „ki kicsoda?” jellegű feladatok követték egymást. A végső pillanatig lehetett iz­gulni, hiszen szoros eredmé­nyek alakultak ki, még az utolsó fordulóban is sok pon­tot szerezhettek a verseny­zők. Három perc alatt kellett változatos, színes előadást „rögtönözni” megadott témá­ról. Volt olyan pajtás, aki­nek a régészet jutott. A mint­egy háromórás verseny vé­gén a gyerekek alig győzték kivárni az eredményhirde­tést. Dobogósok lettek a kö­vetkező tanulók: 1. Havas Edina (9-es iskola, Nyíregy­háza), 2. Niklai Anita (2-es iskola, Nyíregyháza), 3. Gyüre Melinda (Dombrád). H. G. Sikeresen mű­ködik a nábrá- di általános is­kola és a fehér- gyarmati VMK közös népitánc- csoportja. A le­ánykar sikere­sen szerepelt május elsején Fehérgyarma­ton, zsúfolt né­zőtér előtt. Édesanyámnak Édesanyámnak, ki néha álmok tengerén hajózik, Sok rossz napja mellett jó is adódik. Egy édesanyának az a legszebb óra, Mikor gyermekét a világra hozza, S mikor gyermekét először meglátja, Szivében az aggódást az öröm felváltja. S alig várja, hogy az apró teremtmény Picikét nőve beszélni kezdvén Megadja mindazt, melyet oly régen vár, Hogy kimondja a szót: Édesanyám! Szőnyi Erzsébet Gávavencsellő Beszélni nehéz! Nemrég rendezték meg a Ver­seghy Ferenc nyelvművelő ver­seny megyei döntőjét Nyíregy­házán. a Móricz Zsigmond Könyvtárban. Az országos dön­tőbe. amelyet május végén tar­tanak meg Szolnokon, a követ­kező tanulók jutottak. Az 5—6. osztályosok közül Kiss Viktória (Tiszavasvári) és Gál Éva (Nyíregyháza, 1. sz. gyak. isk.). a 7—8. osztályosok közül pedig Szabó Erika (Mándok) .és Ling- vay Klára (Dombrád). Meséről ntesőre Rózsatitok Élt egyszer egy derék ker­tész, aki messze földön híres volt gyönyörű virágairól. Sze­rette is őket nagyon, csak a rózsákkal nem volt elégedett. Sehogy sem fért a fejébe, ha olyan szépségesek, miért nö­vesztenek tüskét. El is hatá­rozta, addig nem nyugszik, míg a kertjébe olyan rózsát nem ültet, melynek a szárán nem nőnek majd csúf tüskék. Minden évben újabb és újabb fajtákkal próbálkozott. Figyelte, metszette, oltogatta őket. Olyan gyönyörűek vol­tak, mint sehol a világon, de mindhiába: a tüskék nem akartak elmaradni róluk. Sok-sok év telt el, mikor egy­szer egy harmatos bimbó megszólalt: — Sokat dolgoztál már vi­lágéletedben, szegény ember — suttogta a bimbó. — Meg- érdemled, hogy eláruljam a titkot. Én vagyok az a ró­zsatő . . . Ha rólam metszel hajtást, forrásvízzel megön­tözöl, olyan rózsát fakaszt, amelynek szára sima. Másnap mindent úgy tett, ahogy a rózsatö mondta. Ámult-bámult a kertész, hin­ni sem akart a szemének. A rózsa csodálatos illatára pe­dig messze földről jöttek az emberek. Aranyat kínáltak érte, de a kertész elhatároz­ta annak adja, aki becsületé­vel rászolgált. Egyszer az úton találkozott egy kisfiú­val, aki keservesen sírt. — Miért keseregsz kisfiú? — kérdezte barátságosan. — Édesanyám nagy beteg. Egyetlen vágya, hogy kezébe vehesse azt a rózsaszálat, melynek illatát napok óta hozza szobájába a szellő. Ügy érzi, attól meggyógyul. Be már hét nap és hét éjjel ke­resem, s nem találom ... A kertész a fiúnak adta a tövet, lelkére kötötte, csak forrásvízzel öntözze. A beteg asszony hamarosan meggyó­gyult a csodálatos rózsától. Egy nap azonban, amikor el­mentek otthonról, egy gonosz ember kiásta a rózsatövet és elvitte messzire. A kertjében elültette és jól megöntözte a kút vizével. Bezzeg nagyot nézett, amikor nyomban tüs­kék nőttek a rózsa szárán, s véresre szurkálták a kezét. Így történhetett, hogy azóta is tüskés minden rózsaszál — míg világ a világ. Molnár Andrea Cserebere Mint már pár számmal koráb­ban írtuk, a „Gyermekvilágá­ban közlünk címeket, ugyanis sokan szeretnének levelezni, ba­rátokra lelni, a gyűjtők pedig cserék révén gyűjteményüket gazdagítani. A hatodik osztá­lyos Bak ti Beáta szalvétákat gyűjt, kedvenc időtöltése még az oivasás. a kirándulás és a számí­tógép. Hasonló érdeklődésű paj­tások levelét várja. Címe: Bakta- lórántháza. Vasút u. 24. (4561). Maksz kalandjai. Maksz, a kisegér gyakran kirándul az erdőbe, hiszen kedvenc csemegéje a málna. Jól kell azonban figyelni, mert a bokorban nem csak málna található, hanem valami más is,.. MESEMONDÓ VERSENY Osztálytársunk, Makláji Zsuzsanna tapsra^ késztet­te a közönséget április 25-én Kisvárdán a művelődési házban, ott rendezték meg ugyanis az Ami Lajos nép- mesemondó-verseny középdöntőjét. Zsuzsanna az el­ső helyezést szerezte meg, így részt vehet a megyei döntőn. 6. osztály Szabolcsbáka kirándulás a természetbe Mi ötödikesek nagyon szeretjük a természetet. Ami­kor csak tehetjük, sétálunk, játszunk a szabadban, az erdőben. Sokszor főzéssel egybekötött kirándulásokat szervezünk. Főztünk már halászlevet, babgulyást, pap­rikáskrumplit. A séták során megfigyeljük a növénye­ket és az állatokat is. Élményekkel gazdagodva tértünk haza. Brandt Krisztina és Mércse Ilona Túristvándi A LEGKEDVESEBB BRIGÁD Az 5. a. osztály számára a Dobi István brigád a legkedvesebb. Mindig kapunk tőlük valamit, s ez azt jelenti, ők is szeretnek minket. Legutóbb osztálykirán­dulásra kaptunk tőlük kétezer forintot. Nagyon meg­örültünk az ajándéknak, s mi is viszonozni fogjuk jó­ságukat, szeretetüket. Lippai Judit Ibrány

Next

/
Oldalképek
Tartalom