Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-24 / 120. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. május 24. Esélyegyenlőséget teremteni változatlanul kötelesség Grósz Károly nyilatkozata záhonyi látogatásáról Séta a Váci utcában n ciprusi elnök találkozott Szűrös Mátyással A megyei reformmöhely eyílt levele az MSZMP alapszervezeteihez Az MSZMP megyei reformműhelyének május 22-i, nyíregyházi tanácskozásán jelenlévő párttagok javasol­ják: — a pártalapszervezetek tagjai foglaljanak állást egy, ez év őszén megtartandó párlkongrsszus mellett. — a pártkongresszus feladata legyen az MSZMP hely­zetének meghatározása, rövidtávú, választási politikai programjának elfogadása, ami kapcsolódjon egy tiszt­újításhoz, — a kongresszus küldöttei alulról indított kiválasz­tódással, a párttagság valódi képviselői legyenek. A pártszervezetek és -tagok véleményüket juttassák el a Központi Bizottság megyei tagjaihoz (dr. Gyuricsku Kálmán, a megyei bártbizottság első titkára, Nyíregy­háza, Kői Tibor főpályamester, MÁV záhonyi pálya­fenntartási főnökség, Tóthné Kis Mária személyzeti ve­zető, Auróra Cipőgyár Nyírbátor) akik ezt megfelelően képviseljék. MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei reformműhelye A főszerkesztő postájából Ismét a végeken csapódik az ostor Amikor Záhonyt április 3- án várossá avatta Grósz elv- társ, megígérte, hogy vissza­tér. Most találkozott a város és a vasút kommunistáival, ahol sok kérdést kapott, ösz- sze tudná-e foglalni, miről is esett szó? — Minden olyan kérdésről szó volt, amely ma a politi­kai közéletet átszövi és az embereket foglalkoztatja. Például milyen a párt hely­zete, mi a viszonyunk a re­formkorokhoz, egységes-e a politikai vezetés, mi a kibon­takozás iránya a politikában és a gazdaságtan. A kérdé­sekből egyértelműen sugár­zott, hogy rendkívül nagy a politikai élénkség, az érdek­lődés. És mivel van vála­szunk, ezért kötelességünk azt eljuttatni. Ma is minden kérdésre úgy érzem, hitem szerint válaszoltam. Termé­szetesen a párbeszéd nem­csak egy kerekasztal mellett lehetséges, de az autóbuszon is, most hogy utaztunk át Vásárosnaményba. Közben sok-sok kérdésről szót vál­tottunk. — Hogy tetszett önnek Zá­honyban, amit a munkahe­lyeken látott. — Én április 3-án jártaim életemben először Záhony­ban. Nagyon sokat halottam erről az üzemről, s most mi­vel Fehérgyarmatra körül­belül két hónapja meghívtak egy eszmecserére, arra gon­doltam, ma délelőtt megláto­gatom az üzemet. A csomó­pont engem lenyűgözött. Ami­ről sokat olvastam és hallot­tam az nem olyan, mint ami­kor az ember látja, hogy a munkáskezek hogyan is ren­dezik ezt az egészet, látja, ho­gyan működik a technika. Mivel a Záhony jelentősége nem fog csökkenni — el­lenkezőleg — érdekelt az is, hogyan gondolkodnak az it­teni vezetők a holnapról, a munkások, hogyan véleked­nek saját lehetőségeikről. Sok érdekeset hallottam a munkaerő-hiányról, az áru- szállítás szerkezete átalakulá­sáról — hihetetlen, hogy in­nen sokszor többet tudnak a magyar gazdaságról, mint mondjuk egy pénzügyi köz­pontban! Nagyon sok tanul­ságot adott nekem ez a lá­togatás. — Ez a kelet-magyarorszá­gi rögtönzött sajtótájékoz­tató itt a Bereg Hotelben tör­ténik. Óhatatlan a kérdés Fehérgyarmat felé menet: tá­jékozott-e a három- H-betű­ről, a halmozottan hátrányos helyzetű térségről? — A vezetés tudja és is­meri Szabolcs megye gond­ját és problémáját, és nem­csak most ismerte, korábban is már. Azon kívül közvet­len elvtársaim, barátaim, kollégáim közül többen is napirenden tartják e témát. Berecz János itt országgyű­lési képviselő, ő napi él­ményanyagot is szolgáltat a vezetés számára. Kívüle is Még nincs béke Pekingben A viharos, esős időjárás el­lenére újabb tömegtüntetés zajlott le kedden a pekingi Tienanmen téren és környé­kén. A diákok és a lakosság tömegei — főleg értelmiségi­ek, köztük nagy számban új­ságírók — dacolva az immár negyedik napja érvényben lévő statárium tilalmaival, — felvonultak és követelték Li Peng miniszterelnök azonnali lemondását. A rendőrség kis számban jelenlévő emberei nem léptek fel a városi ha­tóságok szerint illegálisnak minősülő megmozdulás részt­vevői ellen. sok országos vezető jár ide és jönnek innen Pestre sű­rűn a helyiek, keresve a megoldás útját. A helyi ve­zetésnek imponáló sok szép elképzelése és terve van, ezt természetesen egyedül megvalósítani nem tudják. Ehhez állami támogatást és segítséget kell kapniuk. Nekem rokonszenves, ahogy keresik az együttműködést a különböző vállalatokkal — területekkel, hogy a kül­földi tőkével tervezik a jö­vőt. Ám itt érezni meg iga­zán, hogy ha a magyar- szovjet gazdasági kapcsolatok­nak egy új korszaka elkez­dődhet, akikor e terület ob­jektív adottságát célirányo­san és tudatosan kell ki­használni a megye számára. Nem tudom megmondani, hogy az ország bugyellárisa ebben a pillanatban mennyit engedélyez ahhoz, hogy a he­lyi ambíciót anyagilag is megsegítse. De hogy erről nem mondhat le a kormány­zat, mély meggyőződésem. Esélyegyenlőséget teremteni az egyes ember és térség szá­mára, változatlanul fennálló kötelesség. Ha a magyar 40 éves tör­ténelmet végignézzük, mond­juk gazdaságfejlesztési szem­pontból, tulajdonképpen az egyik dolog, amit fel kell ismernünk, hogy nem a leg­hatékonyabban fektettük be a rendelkezésünkre álló eszközöket. Sajnos, volt egy konszak, amikor a pénz elsősorban a kapcsolatrend­szeren keresztül és nem az objektív érdekek alapján ment a különböző térségek­be. Ennek az időszaknak vége van. Szabolcs-Szatmar fejlesztése az ország érdeke is. Az óriási méretű 1937— 1938. évi terror egyre érez­hetőbb hatással volt az or­szág politikai hangulatá­ra. Valamennyi börtön és tábor elképesztően zsúfolt volt, a belügyi szervek sze- ményi állománya nem győzte a kihallgatásokat, de a több millió fogoly őrzésével sem boldogult. Sztálin már el­érte a terror kibontakozta­tásakor maga elé kitűzött célokat. Változásra volt szükség, hogy az eredmények megszilárduljanak. Sztálin, aki mestere volt a politikai villámhárításnak, tisztában volt ezzel. Fokozatos kegyvesztettség Nyikolaj Jezsov belügyi népbiztost 1938 áprilisában kinevezték „másodállásban” víziközlekedési népbiztossá. December 8-án viszont a központi lapok utolsó oldala­in, a Krónika rovatban rö­vid hír jelent meg arról, hogy Nyikolaj Jezsovot sa­ját kérésére felmentették a belügyi népbiztos tisztségé­ből, de megmaradt vízi köz­lekedési népbiztosnak. Je­zsov helyett a Szovjetunió belügyi népbiztosa Lavren- tyij Berija lett. Közvetlenül Jezsov levál­tása után a belügyi szervek­ben letartóztatási és levái- tási hullám indult meg. Le­tartóztatták és főbe lőtték Jezsov valamennyi helyette-, sét és közvetlen munkatár­sát. Másokkal együtt letar­tóztatták és főbe lőtték Sz. Regyenszt, Sztálin sógorát. Regyensz felesége Sztálin második feleségének, Na­Georgiosz Vasziliu, a Ciprusi Köztársaság elnöke keddi programja során el­sőként az alumíniumárugyár- ba látogatott. A magas rangú vendég ugyanis budapesti egyetemi tanulmányai ide­jén, az 1950-es éveik elején ebben a gyárban dolgozott, esztergályosként. Az üzemlátogatást követő­en Georgiosz Vasziliu és kí­sérete rövid sétát tett a Vá­ci utcában. „Kicsi a világ” — Az Ellenzéki Kerekasztal (EK) továbbra is az MSZMP- vel kíván tárgyalóasztalhoz ülni — nyilatkozta az MTI érdeklődésére Tölgyessy Pé­ter, az EK tárgyalócsoport­jának tagja. Hozzátette: elfogadják Szűrös Mátyás­nak, az Országgyűlés elnöké­nek azt a felajánlását, hogy közreműködik a tárgyalá­sok lebonyolításában. El­mondta, hogy véleményét (Folytatás az 1. oldalról) A szemle során szó esett a szennyvíztisztításról is. Nyír­egyháza kedvező helyzetben van, mert a Kálmánháza kö­zelében tavaly átadott telep működtetésével a városban keletkező valamennyi szennyvizet meg tudják tisz­títani. A sóstói parkfürdő terüle­tén új medence nem épült, néhány gyakorlati, célszerű megoldás azonban hozzájá­rult az egészségesebb, szebD megjelenéshez. Az olasz me­dence körüli térburkolatot gyezsda Allilujevánaik volt a testvére. 1937-ben Re­gyensz irányította a belügyi népbiztosság fővárosi főnö­keként a tömeges megtorlá­sokat Moszkvában. Nyikolaj Jezsov eközben még néhány hónapig sza­badlábon volt. 1939. január 21-én Sztálin mellett ült an­nak az ünnepségnek az el­nökségében, amelyet Lenin halálának 15. évfordulója alkalmából rendeztek a Nagyszínházban. Jezsov az SZK(b)P Központi Bizott­ságának tagjaként részt vett a XVIII. pártkongresszuson, s az első üléseken az elnök­ségben ült. Az újonnan vá­lasztott Központi Bizott­ságban azonban már nem találjuk ott a nevét. Nem történik róla említés a kong­resszus gyorsírói jegyző­könyvében sem. A XVIII. kongresszus egyik küldöttje, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely a hagyományok sze­rint megvitatta a megvá­lasztandó Központi Bizott­ság összetételét, a követke­zőket írta barátainak az ülésről: „Amikor a kong­resszus a Kremlben a vége felé közeledett, az egyik teremben összeült ez a bizottság. A résztvevőkkel átellenben a hosszú asztal­nál, akár a színpadon, ott ült Andrejev, Molotov, Ma­lenkov. Mögöttük a sarokban telepedett le Sztálin, és pö­fékelt a pipájából. Andrejev közölte, hogy a kongresz- szus a végéhez közeledik, ezért jelölteket kell javasol­ni a megválasztandó Köz­ponti Bizottságba. Elsősorban az előző Központi Bizottság tagjait vették fel a listára, kivéve azokat, akik valami­lyen oknál fogva kimarad­jegyezte meg, amikor várat­lanul Magyarországon élő görög ismerőse üdvözölte, ez a séta ugyanis nem tartozott az előre tervezett programok közé. A rövid kitérő után Geor­giosz Vasziliu Szűrös Má­tyással, az Országgyűlés el­nökével találkozott a Parla­mentben, majd előadást tar­tott az Országgyűlés külügyi bizottságában. még nem egyeztette a kerék­asztal tagjaival, de szerinte teljesen új felállás lenne, s talán lendületet adhatna a tárgyalásoknak, ha az MSZMP-vei együtt, a kor­mány, vagy a parlament képviselői is a tárgyalóasz­talhoz ülnének. Ez viszont egyéni kezdeményezés he­lyett a KB testületének döntése alapján történjék — mutatott rá. rendezték, s mutatós kerítés­sel vették körbe. A szöveges táblák helyett grafikus meg­oldások tájékoztatják a strandolókat, ezért a külföl­dieknek sem okoz gondot megértésük. A sok kellemes hír után következzen egy olyan, amelynek nem örülnek a strandolok: áremelésre ké­szül a vállalat. Három éve emeltek árat utoljára, azóta nőttek a költségek, nagy a vállalat vesztesége. A 25—30 százalékos áremelkedés va­lószínűleg június elsejétől lesz érvényes. M. M. L. tak. Jezsovra került a sor. Kinek mi a véleménye? — kérdezte Andrejev. Rövid hallgatás után valaki azt mondta, hogy Jezsov sztá­lini népbiztos, minkenki is­meri, bent kell hagyni a Központi Bizottságban. Nincs ellenvetés? Mindenki hallga­tott. Ekkor Sztálin kért szót. Felállt, odament az asztalhoz, és még mindig pöfékelve megszólalt. — Jezsov! Hol vagy? Gye­re ide! A hátsó sorok valamelyi­kéből felállt és az asztalhoz ment Jezsov. Kínos párbeszéd — Nos, hogy gondolod? — Kérdezte Sztálin. — Tagja maradhatsz a Központi Bi­zottságnak? Jezsov elfehéredett, és el- csukló hangon azt felelte, hogy egész életét a pártnak szentelte, Sztálinnak adta, hogy az életénél is jobban szereti Sztálint, és nem tud­ja mi adhat okot egy ilyen kérdésre. — Igen? — Kérdezte gú­nyosan Sztálin. — És ki volt Frinovszkij? Ismerted? — Természetesen ismer­tem — felelte Jezsov. — Fri­novszkij a helyettesem volt. Ö... Sztálin közbevágott, és azt kérdezte, ki volt Sapiro, ki volt Rizsova (Jezsov titkár­nője), ki az a Fjodorov és még valaki. (Addigra ezeket az embereket mind letartóz­tatták.) — Joszif Visszarionovics! De hiszen én — én magam! — fedtem fel az összeeskü­vést, én mentem önhöz és jelentettem, hogy ... Felháborítónak tartom, hogy az autópályadíj siker­telen bevezetése után a ben­zináremelésben találták meg az útalap anyagi alapját. Az autópályát zömében a korábban amúgy is kiemelten fejlesztett dunántúli és Pest környéki megyék lakói hasz­nálták. Amikor megépítették, senki nem tiltakozott ellene. Most amikor dönteni kellett róla, hogy a kényelmesebb autópályát használók fizesse­Sztálin nem engedte, hogy folytassa. — Igen, igen! Amikor érez­ted, hogy elkapták a karod, akkor jöttél, siettél. De ad­dig? Összeesküvést szőttél? Meg akartad ölni Sztálint? A belügyi népbiztossóg veze­tő munkatársai összeesküvést készítettek elő, te pedig úgy tettél, mintha semmi közöd nem lenne hozzá! Azt hiszed, semmit sem látok! — folytat­ta Sztálin. — Jusson csak eszedbe, ekkor és ekkor kit küldtél Sztálinhoz ügyeletbe? Kit? Revorverrel? Sztálin mellett mi szükség van re­volverre ? Sztálint megölni ? És ha nem vettem volna ész­re? He?! Ezután Sztálin azzal vádol­ta meg Jezsovot, hogy túlsá­gosan buzgó volt, sok ártat­lan embert letartóztatott, akiket pedig le kellett volna tartóztatni, azokat bújtatta. — Nos? Eredj! Nem tu­dom, elvtársak, meghagy ha- tó-e a Központi Bizottságban. Nekem kétségeim vannak. Természetesen gondolják meg.,. Ahogy jónak lát­ják ... Nekem azonban két­ségeim vannak! Jezsovot természetesen egyhangúlag törölték a ké­szülő listáról. A szünet után Jezsov nem tért vissza a te­rembe, és a kongresszuson sem vett részt a későbbiek­ben.” „Milyen régen várok erre!“ Jezsovot azonban még ez­után sem tartóztatták le. Be­járt a vízi közlekedési nép- biztoeiságra. Magatartása sú­lyos depresszióról vagy talán nek-e a kényelmükért, vagy az egész országra kiterjedően emeljék a benzin árát, az il­letékesek az utóbbi mellett döntöttek. Sajnálatos, hogy a tisztelt illetékesek keveset autóznak Szabolcs-Szatmár megyében, s így ismét a végeken csapó­dott az ostor. Bodnár Barna Tisztaberek, Fő u. 79. idegösszeomlásról árulkodott. A népbiztosság kollégiumá­nak ülésein hallgatott, sem­mibe nem szólt bele, olykor galambokat, repülőgépeket hajtogatott papírból, elhají­totta őket, utánuk ment, né­ha az asztal és a székek alá is bemászott. Mindezt egyet­len szó nélkül csinálta. Ami­kor a kongresszus után né­hány nappal a belügyi nép­biztosság munkatársai meg­jelentek a kollégium tanács­termében, Jezsov felállt, és ragyogó arccal így szólt: „Milyen régen várok erre!” Az asztalra tette revolverét. Elvezették. A sajtó azonban nem adott hírt Jezsov letartóztatásáról. Ez az ember, aki a Pravda szerint a „nép kedvence”, „roppant éber, vasakaratú, kifinomult proletár ösztön­nel, óriási szervező tehetség­gel és nem mindennapi érte­lemmel megáldott férfi” volt, egyszerűen eltűnt, soha többé egyetlen újság nem említette a Szovjetunióban p nevét. Jezsovot nem lőtték azon­nal főbe. Ügyében hosszú ideig tartott a vizsgálat. Nem kellett megkínozni, mert rög­tön elismerte az ellene felho­zott vádakat, majd vallomá­sát aszerint változtatta, aho­gyan a vizsgálók követelték tőle. Élete utolsó heteit Moszkva mellett, a belügyi népbiztosság különleges bör­tönében töltötte, ahol „a nép különösen veszélyes ellensé­geit” tartották fogva. 1940. július 10-én végezték ki. (A nép körében az a hír járta, hogy Jezsov megőrült, bolon­dokházában tartják.) (Következik: Nem akarta megosztani a dicsőséget) Rój Medvegyev: ítéljen a történelem (T.) Sztálin elbeszélget Jezsovval Tárgyalás az ellenzékkel Készül a vízmű a nyárra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom