Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-24 / 120. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1989. május 24. Kósa Ferenc Itt tanult dobolni... % A zene szentélye Változások a városházán Hivatal értünk A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1989. április elsejével megyei várossá nyilvánította Nyíregyházát. A döntés a város fejlődését ismeri el, ugyanakkor számtalan új feladatot is jelent. Ezek közül kiemelkedő fontosságú, hogy sikerüljön kialakítani az új státushoz igazodó szervezeti-működési feltételeket, kereteket. Erre a belügyminiszter 1989. július 1-jéig adott határidőt. Az átszervezés előkészítésére, koordinálására külön munkabizöttság alakult a városi tanácson, amelynek feladatául tűzték olyan szervezeti megoldások kidolgozását, melyek az új hatáskörök fogadásán túl igazodnak a társadalmi változásokhoz. Mint ismeretes, a „megyei" státus nem jár plusz anyagiakkal, ám amennyiben a meglévő eszközöket sikerül okosabban felhasználni, úgy ilyen haszna i§ lehet a városnak. Első- és másodfok is helyben Az említett szervezőbizottság vezetője. dr. Bárány János elnökhelyettes mondja: „A megyei várossá válással közvetlenebb lehet Nyíregyháza kapcsolata a kormányzati szervekkel, s így nem csak gyorsabban jut információkhoz, hanem hamarabb is tud intézkedni lényeges kérdésekben.” Persze, ez nem ilyen egyszerű, hiszen az államigazgatás bonyolult mechanizmus, az állampolgárok ügyeinek intézése szerteágazó, ugyanakkor komoly szakmai felkészültséget igénylő. Ezért az előmunkálatok során amolyan problémafeltáró tréninget tartottak a városi tanács vezetői részvételével, ahol főként a feladatvégzés racionalizálása volt a téma. Emellett a már említett bizottság tanulmányozta a meglévő megyei városi tanácsok működését, szervezetük továbbfejlesztését és konzultáltak a most alakuló új megyei városi tanácsok illetékes szakembereivel is. Különböző szervezéselméleti anyagokat is hasznosítottak, evégből kapcsolatba léptek a Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodájával és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Jogtudományi Karával. Végül is az előmunkálatok során tisztázódtak bizonyos rendező elvek, amelyeket figyelembe vettek a szervezet jövőbeni felállásánál. így például: nem feltétlenül követendő a központi közigazgatás tagolódása; fokozottabb segítséget kell nyújtani az önkormányzat kibontakoztatására; ne kerüljenek egy szervezetbe egymással ellentétes érdekeltségű tevékenységek; továbbá koncentrálni indokolt az ellenőrzési, a belső szolgáltatási és gazdálkodási munkát. Fontos céllá lépett elő, hogy bővüljön a szervezet ügyfélszolgáltató jellege. Alaposan végig kellett gondolni azt is, hogy ha például megjelenik az önkormányzati tulajdon, akkor miként történik ezek hasznosítása, s ez milyen anyagiak igénybevételével jár? Az viszont kétségtelenné vált: az önállóság leglényegesebb eleme az, hogy az állampolgárok ügyei, melyek a megyei város tanácsánál kezdődtek, itt is fejeződjenek be. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy július elseje után Nyíregyháza megyei város tanácsának szervei intézik első és másodfokon is a város polgárainak ügyeit, és a felülvizsgálati kérelem elbírálására is itt kerül sor. (Mint ismeretes, jelenleg a másodfok a megyei tanács, s a felülvizsgálati kérelem a megyei tanács vb-titkárát illeti meg.) A megyei várossá válással új jogosítványok kerülnek a megyétől a városhoz. így például egyes intézmények irányítása, a közlekedésszervezés, -irányítás, az egészségügyi alapellátás stb. Egyszerűbben és ésszerűbben Az így jelentkező feladatok alapján került sor a megyei városi tanács vb különböző szakigazgatási szervei és hivatala által a jövőben ellátandó hatáskörök, feladatok megosztására. — Ebben a munkafázisban figyelembe vettük az elmúlt évi úgynevezett munkate- her-vizsgálat eredményeit, következtetéseit — mondja dr. Bárány János —, az ügyiratforgalmat és több alternatívás javaslat készült a működés szervezeti keretére. Ezt különböző szinteken egyeztettük, folyamatos kapcsolatot tartva a megyei tanács tisztség- viselőivel,, a megyei tanács átszervezését előkészítő munkabizo.ttsággal is. Végül is olyan szervezeti megoldást tártak a végrehajtó bizottság elé — erre végső soron Nyíregyháza megyei város tanácsa tesz pontot —, amely részben kompromisszum, de alkalmas továbbfejlesztésre. Az új városi szervezet — egyelőre a rajzasztalon. Reméljük, közmegelégedésre fog működni. A városi tanácsnak — mint már azt az előbbiekben említettük — július elsejétől lesz egy első fokú hatósági jogkörrel rendelkező hivatala. Az állampolgár, ha a tanácshoz fordul, ezzel a hivatallal találkozik először, ahol az összes hatósági ügyet (a születéstől a halálig, az építési engedély megszerzésétől a szociálpolitikai, a gyámügyi esetekig) fogadják, intézik. Tudni kell, hogy ez a hivatal különváltan működik a megyei városi tanács szakigazgatási szerveitől; „osztályfelállásban” dolgozik, de egyszerűbben és ésszerűbben szervezik. (Például az együvé tartozó ügyek egy helyen fognak megjelenni, s a komplexitás lesz jellemző a hivatal munkájára.) A hivatal élén elnök áll majd, s az elképzelések szerint öt osztály- lyal dolgozik (családvédelmi, igazgatási, ter- melés-ellátásfelügyeleti, műszaki, adóosztály). Az igazgatási osztályhoz közvetlenül tartozik az az ügyfélszolgálati iroda, amely a jövőben bővített jogkörrel működik, s alkalmassá válik arra, hogy az ügyekben azonnal is intézkedjék. Várhatóan nem kell majd feleslegesen kilincselnie az állampolgárnak. Tekintettel arra, hogy jelenleg nagyon sok jogerős döntés végrehajtása húzódik, (azért is, mert jelenleg nincs olyan szerv, amely közvetlenül ezzel foglalkozna) létrehoznak egy külön csoportot, amely figyelemmel kíséri a döntések végrehajtását, s ha kell, azonnal intézkedik. A közterület-felügyelők is a hivatalhoz tartoznak a jövőben, s nem csupán „fényképezgetnek”. hanem a szó szoros és szigorú értelmében ellenőriznek, bírságolnak, koncentráltabban és hatékonyabban dolgoznak. Tisztul az apparátus tevékenységi köre Nyíregyháza megyei város tanácsa — tehát az úgynevezett másodfok — élén elnök, egy elnökhelyettes és vb-titkár áll. Az elnök segítésére létrehozzák az elnöki titkárságot, amit indokol, hogy a várható jogszabály- változások egyre erőteljesebb önkormányzati tevékenységet követelnek, s az államhatalmi ágak fokozottabb elhatárolódásával lehet számolni. Az elnökhelyettes irányítása alatt dolgozik majd a közgazdasági főosztály (ez •fogja össze a TEFO, a pénzügyi, továbbá a terv- és a munkaügyi osztály, valamint- a beruházási iroda tevékenységét), a szociális és egészségügyi osztály, a művelődési-ifjúsági és sportosztály, az építési-közlekedési, vízügyi osztály (ennek keretében a főépítészi iroda, a városgondnoki csoport, a közlekedési csoport). A végrehajtó bizottság titkára felügyeli a fellebbezéseket elbíráló, a hatósági osztályt, valamint a szervezési és jogi osztályt. A már említett hivatal első fokú döntései ellen ehhez a hatósági osztályhoz lehet majd fellebbezni, méghozzá minden ügyben, s az osztály a legjobb szakemberek bevonásával koncentráltan, gyorsan és egységes szemlélet szerint intézi az ügyeket. A felülvizsgálati kérelem címzettje a jövőben a megyei városi tanács vb-titkára (a másodfokú jogerős döntés után lehet itt az igazságunkat keresni), s ez a helyzet addig lesz így, amíg létre nem jön a közigazgatási bíróság, mint a tanácsi döntések majdani jogorvoslati színtere. Milyen eredménnyel járhat mindez? Várhatóan kitisztul az apparátus tevékenységi köre, s amíg a hivatalnál a napi ügyeket intézik, addig a szakigazgatási szerv vezetői, dolgozói alaposabban végig tudnak gondolni folyamatokat, nagyobb figyelmet fordíthatnak döntés-előkészítésnél a lakossággal történő egyeztetésre stb. Mindezt jórészt a jelenlegi létszámmal kell megoldani (várhatóan csupán hat státust kapnak a megyei tanácstól). De az eddigi felkészülés megnyugtató, s a még júliusig hátralévő idő alatt az „utolsó simításokat” is sikerül majd elvégezni. E munkálkodás eredményeként a városlakók már júliustól érezni fogják a megyei városi státus előnyeit. Angyal Sándor ötvenéves ebben az esztendőben a Nyíregyházi Állami Zeneiskola: 1939 szeptemberében alapították meg Vikár Sándor vezetésével, aki Kodály-tanítvány volt és azt kapta a mestertől útravalónak; menjenek vidékre, ott kell most a zenei neveléssel foglalkozni. (Megérdemelné az évforduló alkalmából, hogy emléktáblát állíttasson tiszteletére a város!) Épp nyolcvan éve szorgalmazta egykori kollégám a Qlyírvidék című itteni lapban, hogy a középosztály zenei szükségleteinek kielégítésére aktuális volna egy városi zenekar megalakítása. A századelőn igen élénk volt Nyíregyháza zenei élete, gyakran rendeztek koncerteket a templomokban, zenés programokat a különféle körökben, pl. kereskedő, iparos ifjak köre, kaszinó. Kereskedők és Gazdák Köre, Polgári Olvasó Egylet, Zsidó Dalkör, városi színház, katonazenekar stb. A zeneiskola elődje a Bessenyei Társaságé volt, és az idő tájt néhány magán zenetanár adott itt órákat, a Kálvi- neum Tanítóképző Intézetben pedig Vikár működött egyre nagyobb sikerrel. (Az ő hívására járt itt 37-ben és 42-ben Kodály: előadást tartott az ének- és zenetanítás fontosságáról, illetve az összkart vezényelte.) Kezdetben Vikár lakásán, szertárban, és ahol tudtak, ott tanítottak, de már a második évben 120 növendék iratkozott be zeneoktatásra. Debrecenből járt át két tanár — ők hárman alkották a zeneiskola első testületét. Eleinte csak zongorát, hegedűt, később éneket is tanítottak. Azt hihetnénk, a zene egyetemes művészet, politikai divatok nem befolyásolhatják a zeneoktatást. Így utólag valóban megmosolyogni valónak látszik pl. — de akkor halálosan komolyan vették —, milyen politikai munkát vállaltak a zenetanárok, pl. 1949- ben a Nevelj jobban! elnevezésű mozgalmukkal. Feladatuk volt első helyen a munkás és paraszt származású tanulók támogatása, faliújság szerkesztése, a szakszervezeti tagdíj pontos befizetése, a Magyar—Szovjet Társaság ének- és zenekarának megszervezése és tanítása. Az 50-es évek elején rengeteg koncertet szerveztek a magyar—szovjet barátság jegyében, szinte kizárólag orosz szerzők műveiből. Közben ugyanis a fúvószene oktatása is megkezdődött, egyre bővült a hangszerpark és 1952-ben megalakult a zenekar, a mai Szabolcsi Szimfonikusok elődje. Sok köze van a zeneiskolának más olyan csoportok és kamaraegyüttesek létrejöttéhez is. melyeknek utódai ma is léteznek. Ilyen az 1955-től működő Nyíregyházi Vegyeskar, a Nyíregyházi Fúvósötös, de ide kell sorolni a 4-es iskola világhírű énekkarát, illetve az If júsági Fúvószenekart. A zenetanárok és a növendékek rendszeresen szerepelnek közönség előtt a koncerteken, és számos más szereplést is vállalnak a zenei élet fellendítése érdekében. Sokat elmond egy iskola szelleméről, erejéről, „levegőjéről” az, hogy visszakíván- koznak-e és milyen arányban az egykori növendékek? Ma a nyíregyházi zeneiskolának 44 kinevezett és 7—8 kisegítő tanára van, közülük 28-an itt jártak annak idején zeneiskolába. Van továbbá néhány híresség, aki itt kezdte és ma a különböző koncerttermekben öregbíti a nyíregyházi zeneiskola hírnevét, mint pl. Budai Lívia, akit a világ minden operájában szívesen fogadnak: Ádám Zsuzsa szintén operaénekes, NDK nagyopera produkcióban játszik, Gyermán István Liszt-díjas hegedűművész. Kovács László, a miskolci főzeneigazgató — most lett Liszt-díjas, Kovács László trombitaművész — NSZK-beli fellépésre készül. Fekete Ferenc csellista, Belohorszky Sári énekművész. Növendéke volt az iskolának többek között Kósa Ferenc filmrendező, aki dobolni tanult itt. Az ötven esztendő alatt sok minden megváltozott a zeneiskola életében, egy-két területen azonban változatlanul megmaradtak a gondjaik, és ezek a mai napig végigkísérik az intézményt. Az első: sohasem férte» el rendesen, mindig szűk volt az iskola, és ma is sokkal többen jelentkeznek, mint amennyit fogadni tudnak. A másik: általában mindig kevés volt a pénz, nehézséget okozott olykor a tanárok bérének előteremtése is — volt is olyan időszak, amikor hosszabb időn át azért szünetelt a tanítás, mert nem tudtak fizetni. Most is nagyon szűkösen vannak, az 50 tanárnak csak 31 terem jut. Délelőttönként fogadják a zeneművészeti szakközépiskolásokat, a délutáni órákban a zeneiskolások jönnek. A magánházből államosított főépületben még a pincéből is próbatermeket csináltak, de az egy kiadósabb esőzés után megtelik vízzel, nem mindig használható. Annak idején nagy segítség volt a Malom utcai szárny megépítése, de ma már azt is kinőtték, sőt, a 81-ben átadott 9 tantermes téliesített faházat is. Így most a város különböző iskoláiban ott tanítanak, ahol éppen befogadják őket, ami elég bizonytalan dolog, és szeptembertől mindenképpen szükséges lesz ezt a helyzetet megváltoztatni. És a pénz — az most is nagyon kevés, ráadásul újabban csillagászati összegeket kérnek el a hangszerekért, amiket egyébként csak valutáért adnak. Pl. egy fuvola (reális) ára 7 ezer forint volt — ma már 37 ezertől 210 ezerig kapható. És hasonló a többi hangszer is. Egy kis japán xilofon 80 ezerbe került. Így aztán jól jött a gyorssegély : a költségvetésen felül kiutalt több mint 2 millió forint — egy-két komolyabb darabot tudnak vásárolni. Mostanában évente nyolcszáz növendékei fogadnák és szinte minden hangszernek működtetnek tanszakokat. Nem oktatnak cite- rát, cimbalmot, hárfát és tangóharmonikát. És vajon mi a helyzet a hangszerek királynőjével? Nagyon ritkán jelentkezik orgonistatehetség, és mivel a zeneiskola álmodni se mert soha saját orgonáról, a tehetséges fiatal helyben az egyházak segítségével folytathatja tanulmányait, a templomi orgonákon gyakorolhat, vagy a másik megoldást választhatja: átjár Debrecenbe, ahol a szak- középiskolának van orgonája. A növendékek zeneoktatásának alapja a hangszeres zenélés és a szolfézs. Az egyéves előkészítő után a harmadik osztálytól tanulják a hangszert, akkortól játszanak zenekarban és kamaracsoportokban. E zenekarok révén bővülnek újabban a nemzetközi kapcsolataik — most járt a vonószenekar az NDK-ban, rendszeres az együttműködésük az ungváriakkal és fogadtak már vendégeket Belgiumból, Japánból is. Jelzi a zeneiskola kisugárzó hatását, hogy a megyében az utóbbi években sorra szerveződtek a kisebb zenei centrumok: eddig hat önálló zeneiskola nyitotta meg kapuit a nyíregyházi hatására, és további hat településen a zenei általános iskolával összevontan működik zeneiskolai tagozat. Azt szokták mondani, zeneoktatásra az jelentkezzen, akit úgy kell elzavarni a hangszertől. Babka József, a zeneiskola igazgatója szerint magánéneklést elkezdeni nincs felső határ, volt már nyugdíjas tanítványuk is. A hangszeres képzésre a 7. év a legideálisabb, vagyis másodikos korban ajánlatos kezdeni. Az lenne a jó, ha minden gyermek tanulhatna zenét, és meg kellene adni a lehetőséget, hogy legalább 2—3 évet minden gyerek foglalkozhasson muzsikával — hadd tartozzék a zene jobban a mindennapi életünkhöz. Kitűnő a finnek példája, akiknél viszont nincs ez az őrült hajtás, ráérnek a lelkekkel is foglalkozni... va.ion elérhetjük-e ezt mi is a következő 50 évben? Mindenesetre szép programja lehetne ez a zeneiskoláknak ... Baraltsó Erzsébet Egy kis zongorista és két kis hegedűs. Ora a jubiláló yárosi zeneiskolában.
