Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. május 23. Lezsák Sándor (MDF) nyilatkozata lapunknak „Fontos, hogy ne a zűrzavar, ne az indulatok uralkodjanak el” A főszerkesztő postájából A nagygéci templom Tucatnyi taggal Fehérgyarmaton is megalakult az MDF helyi szervezete. Meghívásukra a közelmúltban ide látogatott Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum Országos vezetőségének tagja. Előadását követően szívesen nyilatkozott lapunknak. DIcsérőleg szólt a Kelet- Magyarországról, amely — szemben több országos és megyei lappal — többször adott lehetőséget az MDF tagjainak véleményük kifejtésére. Igazinak azonban a saját lapot tartaná, de ehhez nincs elegendő pénzük. „Segítőkész nyugati barátainkat arra kérjük, hogy erkölcsileg támogassanak bennünket, ösztöndíjakkal segítsenek. S nem csak a Fórum tagjait, de mindazokat, akik alkalmasak anra, hogy Nyugat-Európá- ban, vagy a tengeren túl nyelvet — a gazdasági élet szervezését — tanuljanak.” Egy másik kérdésre így válaszolt : „Teljes állásban, sőt túlórában a lakiteleki általános iskola tanára vagyok. Emellett a HITEL című lap rovatvezetője, s az MDF elnökségi tagjaként a szervező- munlka a feladatom. A Hitel-tői kapok annyi pénzt, amiből a fehérgyarmatihoz hasonló utazások benzinköltségét fedezni tudom.” Ezerkilencszázharminchét februárjában tragikus körülmények között életét vesztette — öngyilkos lett Szergo Ordzsonikidze, a párt egyik legnépszerűbb vezető személyisége. Ordzsonikidze, az illegális forradalmi mozgalom jelentős alakja, 1937-ben a Politikai Bizottság tagja és nehézipari népbiztos volt. 1937. február 19-én közzétett kormánynyilatkozat azt közölte, hogy Szergo Ordzsonikidze február 18-án 17 óra 30 perckor a lakásán váratlanul elhunyt: a halál oka szív- Ibénulás. Sztálin provokációi Sztálin, aki nem merte 'közvetlenül megvádolni Ord- zsonikidzét, elhatározta, hogy szép lassan, apránként teszi lehetetlenné: demoralizálja. Letartóztatták Ordzsonikidze bátyját, Populiját. Hamisított vallomását a születésnapján adták át Szergó- nak. Ordzsonikidze szinte naponta értesült róla, hogy valamelyik barátját vagy jó ismerősét kivégezték. Tömegesen tartóztatták le az embereket a nehéziparban. Sztálin rendre megküldte Ord- zsonikidzének ezeknek az embereknek a kínzással kicsikart vallomásait: „Szergo elvtárs — írta Sztálin —, olvasd el, mit írnak rólad!” A Politikai Bizottság Sztálin javaslatára éppen Ordzsoni- kidzét bízta meg azzal, hogy a Központi Bizottság legközelebbi ülésén tartson beszámolót az iparban tapasztalható „kártevésről”. Sztálin még olyan provokációkba is belement, hogy tartsanak házkutatást Ordzsonikidze Kreml-beli lakásán. A sértett és dühös Qrdzsondkid- ze egész éjjel próbálta telefonon elérni Sztálint. Reggel felé sikerült, s ezt hallotta Sztálintól: „Ez egy olyan szervezet, hogy még nálam is tarthat házkutatást. Nincs ebben semmi különös ...” Szergó február 17-én reggel több órás beszélgetést folytatott Sztálinnal. Ezt egy újabb beszélgetés követte, Elmarasztalólag szólt az elbürokratizálódott apparátusokról. „Nekünk jelenleg két függetlenített munkatársunk van. Ha elérjük a 100 ezres tagságot, a megyei ügyviteli irodákkal együtt 40 tővel meg tudjuk oldani szervezeti munkánkat.” Utalt a náluk fizetendő tagsági díjra. „Tízezer forinton felüli tiszta keresettel rendelkezők 200, ezen aluli keresetűek 100, a nyugdíj aahol elszabadultak az indulatok. Kölcsönös sértegetések, orosz és grúz nyelvű szitkok röpködtek a levegőben. Kettejük viszonyában minden összeomlott. Öngyilkosság vagy gyilkosság? Egyes régi bolsevikok később azt állították, hogy Ordzsonikidze nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Érvként például azt hozták fel, hogy a tragédiát megelőző napon Ordzsonikidze a népbiztosságon dolgozott, utasításokat adott, ráadásul másnapra több találkozót beszélt meg. Ordzsonikidze halálának körülményeit nem vizsgálták ki, még a golyó ütötte sebet sem vizsgálták meg. A hamis orvosi jelentést aláíró orvosokat hamarosan mind letartóztatták. Nyomban Ordzsonikidze halála után letartóztatták titkárát, testőrségének vezetőjét. Később letartóztatták Ordzsonikidze két öcs- csét és szinte valamennyi rokonát. Ordzsonikidze felesége Zinaida Gavrilovna szerint a férje február 17-én este valóban a népbiztosságon dolgozott. Másnap reggel azonban nem kelt fel, nem öltözött fel és nem ment reggelizni. Azt kérte, hogy senki ne menjen be hozzá. Egész délelőtt írt valamit. Napközben felkereste a barátja, Szergó azonban nem fogadta, csak ebédet adatott neki. Ő maga viszont nem ebédelt. Alkonyodott. A felesége elhatározta, hogy mégis csak bemegy a férjéhez a hálószobába. A nappalin áthaladva villanyt gyújtott. Ebben a pillanatban lövés dör- rent a hálószobában. Zinaida Gavrilovna berohant, s az ágyon fekve ott találta a férjét. Már halott volt, az ágynemű csupa vér. Zinaida Gavrilovna szerint a hátsó bejáraton kívül — ezt használta mindenki — volt a lakásnák főbejárata is. De ezt az ajtót zárva tartották, sőt könyvespolc állt előtte. Ez az ajtó a nappalisok 50 forint tagdíjat fizetnek. Helyi méltányossági szempontok alapján a szervezet dönthet úgy, hogy csak 20 forintot kér havonta. A nagycsaládosok, vagy a nagyon alacsony nyugdíjasok akár mentesülhetnek a tagsági díj fizetése alól.” A választásokról úgy vélekedett, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést akartak, azonban annyira felgyorsultak és tragikussá váltak a belpolitikai események, hogy támogatják a választások előbbre hozatalát, akár novemberre. „Tesszük ezt annak ellenére, hogy az MSZMP-vei szembeni esélyegyenlőségünk nincs meg. Az ok: sodródik az ország egy katonai szükségállapot felé. Nem szeretnénk Grósz Károlyt, de egyetlen politikusunkat sem katonai egyenruhában a tv képernyőjén látni... Nekünk ípntosabb az ország sorsa, hogy ne a zűrzavar, s ne az indulatok uralkodjanak el. Az igazi választások — véleményem szerint — majd a 90-es évek közepén lesznek.” Közel három órán át vitatkoztak a jelenlévők, ütköztetve véleményt gyári munkás és orvos, mérnök és gazdálkodó. (molnár) ba nyílt. Az esetleges gyilkos ezen nem távozhatott, mert Zinaida Gavrilovna a lövés pillanatában a nappaliban volt. Ordzsonikidze felesége azonnal telefonált Sztálinnak, elmondta mi történt. Sztálin nem jött azonnal, előbb összehívta a politikai bizottsági tagokat. Ordzsonikidze sógornője is beszaladt a hálószobába. Az íróasztalon papírlapokat pillan- tot meg, teleírva Ordzsonikidze gyöngybetűivel. Az asszony felkapta a lapokat és a kezébe szorongatta, eszébe sem jutott elolvasni őket. Amikor Molotov, Vorosilov és más politikai bizottsági tagok kíséretében Sztálin belépett a szobába, rögtön észrevette a papírlapokat és kitépte azokat az asszony kezéből. Ordzsonikidze felesége zokogva felkiáltott: „Nem vigyáztak Szergóra, nem maradt meg se nekem, se a pártnak!” „Elhallgass, te ostoba!” — ripakodott rá Sztálin. „Ái igazat kell közölni..." Konsztantyin Ordzsonikidze, Szergo öccse, aki 16 évet töltött börtönben, így emlékezik erre a napra: „Ezen az estén is szokás szerint elindultam a Kremlbe, a bátyámhoz, Szergóhoz. A lépcsőházban Szergó sofőrje így szólt: Siessen! Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az első emeletre érve a feleségemmel az ebédlő felé indultunk, de egy bel- ügyes feltartóztatott minket az ajtóban. Később mégis beengedtek benünket a dolgozószobába, ahol megpillantottam Szergó egyik barátját. Ezt mondta: Nincs többé a mi-Szergónk. Siettem volna a hálószobába, de utamat állták, nem engedtek az elhunythoz. Ká- bultan visszatértem a dolgozószobába, nem értettem mi történt. Később bejött Sztálin, Molotov és Zsdanov. - Előbb az ebédlőbe mentek be. Zsdanov homlokán fekete kötés volt. 1989. április 25-én írt cik- :kük a nagygéci templommal kapcsolatban, enyhén szólva bosszantó. Maga az a tény, hogy arcátlanul név nélkül írták, árrá a következtetésre juttatva az olvasót, hogy amit leírnak, azért felelősséget nem vállalnak. Meggyőződésem, hogy az újságíró a leírtak valódiságáról nem győződött meg, íróasztal és telefon segítségével látott hozzá cikkét írni. Még az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy azt a bizonyos TV 2. adást sem látta. Nagygéc község nem azért szűnt meg, mert körgát veszi körül. Körgát nem is létezik. Igaz, van gát Komlódtótfalu és Kisdohos között, amely a Szamos és a Túr folyó között van a határ mentén. Azonban a gáton kívül 5 községtől, (amelyben Nagygéc is benne van) keletre sem magyar, sem román területen semmilyen gát nincs. Ide vizet engedni egyenlő Szatmárnémetit elönteni vízzel. Vagyis körgátról szó sem le-, hét. Az öt község sorsa az 1970-es kormány (dózer nélküli) faluleépítési politikájának következménye. A másik nagy hiba, hogy egyetértését adta a megyei múzeumigazgató elképzeléséhez, hogy romboljuk el a templomot Nagygécben, és azt a nyíregyházi skanzenben felépítik. Én erre azt Később mindhárman bementek a hálószobába. Megálltak az elhunyt mellett, majd visszatértek az ebédlőbe. Meghallottam Zinaida Gavrilovna hangját: — Erről hírt kell adni a sajtóban. Sztálin így felelt neki: — Közölni fogjuk, hogy szívszélhűdésben halt meg. — Senki nem fogja elhinni — vetette ellen Zinaida Gavrilovna, .majd hozzátette: Szergo szerette az igazságot, az igazat kell közölni. — Miért ne hinnék el? Mindenki tudta, hogy szívbeteg, el fogják hinni — fejezte be Sztálin a párbeszédet. Kis idő múlva az ebédlőben összegyűltek a politikai bizottsági tagok és más magas beosztású személyek. Megjelent Lavrentyij Béri ja is. Zinaida Gavrilovna gazembernek nevezte Bérij át, s elindult feléjé, hogy megpofozza. Berija rögtön eltűnt, és többé be sem tette a lábát Szergo lakásába. Az elhunytat a hálószobából áthozták a dolgozószobába. Itt Molotov fivére lefényképezte Sztálinnal, Mo- lotovval, Zsdanovval és a kormány más tagjaival. Zinaida Gavrilovna Nyiko- laj Jezsovhoz fordult, s kérte, értesítse Grúziában a rokonságot, hogy Szergo bátyja, Populija részt vehessen a temetésen. Jezsov így válaszolt: — Populija Ordzsonikidzét letartóztatták, s mi a nép ellenségének tartjuk, töltse csak le a büntetését, küldhet neki meleg ruhát és élelmiszert. A többi rokont értesítjük, adja meg a címüket. Később megérkezett Szergo személyi titkára. A szörnyű kép láttán tombolni kezdett. Kis híján meg kellett kötözni, erőszakkal kellett hazaküldeni. Szergo másik . titkára a látványtól lesújtva ezt mondta: Megölték a gazemberek! „Szavait soha nem felejtem el.” — mondta az emlékező Konsztantyin Ordzsonikidze. (Következik: Sztálin elbeszélget Jezsovval) mondom, ez a politika nem más mint Ceausescu fialu- romboló politikája. Abban egyetértett Németh Péterrel, hogy azért fog elpusztulni a templom, mert nincs pénz a megjavítására, villany sincs és így az élet elképzelhetetlen. Ha ott járt volna tapasztalhatta volna: olyan köves- útón mehet végig, amelytől én Nyíregyházán rosszabbat is láttam. Villanyvezeték végig van a falun és a közvilágítás takarékossági ökokból csak ott nem ég, ahol nem laknak. Mélyfúróit kút pedig éppen a templommal van szemben. Állandó lakója valóban négy család van, de engedély nélkül épült vikendház több is van. Mindezek valódiságát elmondta az Országos Műemlékfelügyelőségtől nyilatkozó. Ezek szerint Budapesten jobban tudják mi ván Nagygécben, mint Nyíregyházán? Hogy kerek legyen a félremagyarázás, azt írták, hogy az Országos Műemlékfelügyelőség és az egyház arra ösztönzi az állampolgárokat; engedély nélkül építkezzenek, s költözzenek visz- sza. (Nem igaz! Ezt nem mondták...) Azt mondták, oldják fel az építési tilalmat és idővel (5—10 év) újra lehet belőle település. Írják: kinek van pénze feljavítani a templomot? Abban igaza van, hogy kevés a pénz és sok a gond. De kérdem: arra van pénz, hogy egy templomot lebontsunk Nagygécben, elszállítsuk 100 kilométerre és felépítsük mint műemléket? Megáll az ész! Nagyon itt az ideje a Kelet-Magyar- ország lapszerkesztésében is a realista szemléletnek. A félreértések elkerülése végett közlöm: 1952 óta tagja vagyok az MSZMP-nek, a csengeni városi tanácsnak és Komlódtótfalu elöljárója vagyak. If j. Csorvási Pál Komlódtótfalu Tisztelt ifj. Csorvási Pál! ön megvádol engem, hogy egy általam talán nem is látott tv-műsorról' mondtam véleményt. Én csak kérdezek: ön olvasta a cikkemet? Mert azok az állítások, melyeket ön abban „felfedezett”, vagy nem úgy állnak a cikkben, vagy nincsenek is benne, sajnálom, hogy azokat is „kiolvasta" a sorok között. Megértem az indulatait: a „buldózer nélküli falurombolást”, amire a szatmári térségben is van példa, magam is elitélem. Viszont az tény, hogy Nagygéc lakosságát az árvíz után és amiatt telepítették ki, a víz ellen építették a gátat. Az is tény; nincs az államnak pénze az értékes nagygéci templomot a helyszínen megóvni. A nagygéci „infrastruktúrára” pedig egyelőre nem képzelhető el jövedelmet is hozó idegen- forgalom. Bizonyára észrevette: olyan rövid írásokat, mint az említett cikk is volt, nem szokás aláírni. Amit ön arcátlanságnak nevez, az egyszerű hírlapírói gyakorlat — ott volt egyébként a b. e. a szerző nevének kezdőbetűi. Üdvözlettel: Baraksó Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) csúcstalálkozójának küszöbén azzal a felhívással fordulnak annak tagállamaihoz, hogy mérlegeljék a mo-. dem világ új realitásait, és használják ki a „hidegháború” európai és nemzetközi következményeinek teljes felszámolására most megnyíló esélyét. A Varsói Szerződés tagállamai, törekedve Európa egymással szembenálló katonai tömbökre való felosztásának felszámolására, síkra száll- , nak a két katonai-politikai szövetség egyidejű feloszlaHorn Gyula a Nagy Imre- perről Nagy Imrének és mártírtársainak pere, csakúgy, mint az ítélet a törvénysértések sorába tartozott. Az MSZMP KB történelmi albizottságának rendelkezésére álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható: politikai indíttatású koncepciós pert folytattak ellenük. „Ha pedig erről van szó — s erről volt szó —, akkor mindenképpen szükséges és elodázhatatlan, hogy a társadalom, a nemzet igazságot szolgáltasson Nagy Imrének és társainak” — jelentette ki Horn Gyula, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter azon a politikai vitafórumon, amelyet az MSZMP Eger Városi Reform Körének szervezésében tartottak hétfőn a dohánygyár kultúrtermében. Lecke a kínai vezetésnek Az előző két nap vészterhes feszültsége után hétfőn — a változatlanul érvényben lévő, de megvalósíthatatlan rendkívüli állapot harmadik napján — oldottabb volt a hangulat, gyakorlatilag megszűntek az utcai tömegtüntetések Pekingben. Ennek magyarázata az, hogy megbízható források szerint a fővárost gyűrűbe záró katonai alakulatok parancsnoksága biztosította a diákok képviselőit: semmiképpen nem vonulnak be a hadsereg egységei Pekingbe azért, hogy erőszakot alkalmazzanak a diákok és a lakosság ellen. Egy dolog azonban az ígéret és más lehet annak betartása. Ami biztos, a Peking külső körzeteiben felállított úttor- laszok és barikádok továbbra is megvannak, s a lakosság és a diákok éberen figyelik, valóban elvonulnak-e a katonák a főváros közeléből. Szemtanúk szerint egyes motorizált és páncélos alakulatok már megkezdték az elvonulást. Peking: egy tüntető diák irányítja a forgalmat a Tie- nanmen téren, az ötödik hete tartó diákmegmozdulások miatt bevezetett rendkívüli állapot második napján. tásáért, első lépésiként pedig katonai szervezeteik felszámolásáért. Az ehhez a célhoz vezető úton haladva a Varsói Szerződés tagállamai és az Északi-Atlanti Szövetség tagjai közös erőfeszítéseket tehetnének a katonai szemben állásról történő lemondás módjainak feltárása, az államok együttműködésének fejlesztése érdekében, függetlenül attól, hogy melyik szövetséghez tartoznak, a béke és az együttműködés Európájának,., létrehozására a fenálló területi-politikai realitások teljes tiszteletben tartása mellett. Rój Medvegyev: ítéljen a történelem (6.) Ordzsonikidze halála IVSZ tagállamainak felhívása
