Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-17 / 114. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. május 17. A Szovjetunióban tervezett különleges gazdasági övezetekkel kapcsolatos elképzelésekről számol be a The Wallstreet Journal. A lap idézi Dmitrij A. Beszkrnyikovot, az Állami Külgazdasági Bizottság egyik vezetőjét, aki szerint a különleges gazdasági övezetek létrehozatala azt a célt szolgálja, hogy a külföldi tőke bekapcsolódjék a szovjet gazdaság fejlesztésébe, s meghonosodjék a korszerű nyugati technika. Ezekben a zónákban nem lennének vámok, valamilyen formában megvalósulna a valutakonvertibilitás, az általános szovjet gyakorlattal ellentétben itt a nyugati partnerek akár 100 százalékban is tulajdonosai lehetnének egy-egy vállalatnak. De lennének az övezetben vegyes vállalatok, illetve teljes egészében szovjet tulajdonban lévő vállalatok is — mondta a szovjet vezető. Hozzátette: a lényeg az, hogy az egyes vállalatok — függetlenül a tulajdonformától — azonos feltételek között működnének. Tájékoztatása szerint az övezetekkel kapcsolatos végső tervek nyáron készülnek el, s ekkor kerülnek a parlament elé. Eddig két területet jelöltek ki: az egyik Leningrádtól északra, a finn határ mellett lévő Viborg város közelében lenne, a másik a szovjet Távol- Keleten. Ezek a tervek is jelzik, hogy Moszkva komolyan gondolja a gazdaság átalakítását — jegyzi meg a lap. Már kétszer is módosítottá* a külkereskedelmi törvényt azóta, hogy 1987-ben a külföldi befektetések támogatását ösztönző törvényt meghozták. Eddig 400 vegyes vállalatot jegyeztek be, egyes szovjet vezetők szerint azonban még mindig nem elég liberálisak a külföldiek vállalatalapításáról szóló előírások. Frankfurter Allgemeine Zeitung Személyi találgatások Leginkább a pártelnöki funkció irányából van mitől tartania Grósz Károlynak, véli a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Most újra be kell tölteni az eredetileg Kádár János számára létesített tisztséget, és erre a posztra csakis reformer hírében álló és nem aggastyán személyiség jöhet számításba. A lap a legtöbb esélyt e tekintetben Nyers Rezső államminiszternek adja, feltételezve egyúttal, hogy az új pártelnök egy lényegesen fiatalabb embert kívánna megtétetni a jövőben — adminisztratív főtitkárnak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung „A Grósz-korszak végéhez közeledik” című vezércikkében nagy elismeréssel ír arról, hogy a fiatal Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke, egykor Grósz Károly védence, most bebizonyította önállóságát, és egyre inkább eltér elődje politikájától. Botrány az érettségin Kiszivárogtak a tételek Bizonyítottnak tekinthető, hogy az ez évi gimnáziumi érettségi matematikatételek egyes budapesti és vidéki gimnáziuimokbain idő előtt ismertté váltak a vizsgázók előtt. Emiatt a Művelődési Minisztérium úgy döntött: a felelősség megállapítására rendőrségi vizsgálatot kér, amelynek eredményét nyilvánosságra hozza. A kedden a gimnáziumokban írt matematikai dolgozatokat nem értékelik, az év végi matematika érdemjegy kerül az érettségi bizonyítványba. Mindazok az érettségizők, akik úgy éraük, ez számukra hátrányos, szóbeli vizsgát tehetnék e tantárgyból. Tekintettel arra, hogy a tárgyak többségéből ezután lesz vizsga, a minisztérium felszólítja a középiskolák igazgatóit, hogy minden további gyanús esetbén éljenek azzal a jogukkal és kötelességükkel, hogy az írásbeli vizsgát felfüggesztik, és új tételsort kémek az Országos Pedagógiai Intézettől. Az MM tisztában van azzal az erkölcsi kárral, amit ez az esemény a pedagógu- gusoik, a szülők és a diákok számára okozott. A felelősségi vizsgálaton túl ezért kidolgoz olyan új módszereket, amelyek a jövőben kiküszöbölhetővé teszik a hasonló visszaéléseket. fl főszerkesztő postájából „Kire kell haragndni, anya?” „Jó volt, anya?” — kérdezi középsős fiam, miután a három órán át tartó rendkívüli szülői értekezlet után homokosán, maszatosan, kiflivéget majszol. • Rám várt eddig. Csúszdázott. Elindulunk végre hazafelé. Motyogok valami válaszfélét, kitérőt, hisz úgysem érti az egészet, hogy is értené?... Űristen, hiszen magam sem értem. Nem értem, ahogy ülünk ott, a csoportszobában, mi, szülők, kínosan feszengve, a számunkra kényelmetlen gyermekszékeken. Fő helyen, az óvónői asztal túloldalán az illetékesek, a tanácsi tisztségviselő, két szakmai vezető. Eljöttek, végre. Oldalt meghúzódva, gyermekeink óvónénii. Nem értem a számokat, a 2. sz. Szabolcs utcai óvoda megszűnésének összefüggését a városi iskolastruktúrával. Számok, tények, elvont forintok sora — mintha ez önmagában bármit is megmagyarázna. Ülünk ott kiszolgáltatottan, tehetetlenül. Előnytelen és igazságtalan a pozíciónk — ha többen is, de kicsik vagyunk, állampolgárok — a parányi lábú kopott székeken, hisz döntés után ; ' Rój Medvegyev: ítéljen a történelem* (2.) Sztálin feleségének öngyilkossága Ezerkilencszázharminckettő november 9-én hajnalban öngyilkos lett Sztálin felesége. Nagyezsda Allilujeva Sztálin második felesége volt. Első felesége, Jekatyerina Szvanidze 1907-ben halt meg, amikor fiuk, Jakov alig egy- esztendős volt. Szergej Allilujevvel, második feleségének apjával Sztálin még 1903-ban ismerkedett meg, amikor Tiflisz- ben járt. Néhány év múlva Bakuban ismét összehozta őket a sors. Sztálin ekkor ismerhette meg Allilujev kislányát, Nágyát, aki akkor mindössze hatéves volt. Az Allilujev család hamarosan Pétervárra költözött. Lakásuk a bolsevikok illegális találkozóhelye lett. Gyakran megfordult itt Sztálin is, és felfigyelt bakui elvtársa szép, tizenhat éves lányára. Az októberi forradalom győzelme után bevonta a fiatal lányt a nemzetiségügyi népbiztosság munkájába. Amikor a szovjet kormány 1918 tavaszán átköltözött Moszkvába, Sztálin magával vitte Nagyezsda Allilujevát is, aki hamarosan felesége lett. Belépett a pártba, és Sztálinnal együtt a caricini frontra ment. Moszkvába visszatérve a fiatalasszony Lenin titkárságán dolgozott. Hamarosan megszületett a fia, Vaszilij, néhány évvel később pedig a lánya, Szvetlána. Lenin halála után Nagyezsda az egyik folyóirathoz került. A húszas évek végén beiratkozott az akkor induló Ipari Akadémiára, hogy megtanulja a műszálgyártás technológiáját. Nem fejezte be tanulmányait. A harmincas évek elején a moszkvai városi pártbizottságon dolgozott. Nagyezsda Allilujeva személye és Sztálinhoz fűződő viszonya körül sok pletyka és legenda született. így például az egyik szerző (aki az Esszad-bej álnév mögé rejtőzött). azt állítja, hogy Sztálin. akár egy keleti kényúr, * Részlet Rój Medvegyev ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyv- * kiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-élet- rajzából. Apa és leánya: Sztálin és Szvetlána. bezárva tartotta feleségét a Kremlben lévő nagy lakásában, és Sztálinnak a Kremlben lakó munkatársai soha nem látták még az arcát sem. Browning Berlinből Igazából Nagyezsda Allilujeva nagyon barátságos asz- szony volt, pártkörökben jól ismerték. Jó barátnője volt Molotov felesége. Jó viszonyban volt Nyikita Hrus- csovval, akit az Ipari Akadémiáról ismert, Jakov Dzsu- gasvilivel, Sztálin első házasságából született fiával, aki mindössze öt évvel volt fiatalabb nála.. Nagyon bántották Sztálin és fia gyakori veszekedései, és megrendítette Jakov sikertelen öngyilkossági kísérlete. Sztálin lánya, Szvetlána szerint Jakov nagyon lojális volt az apjával, de nem istenítette. „Apám mindig tézisekben beszél” — mondta egy alkalommal Jakov Szvetlánának. Sztálin ridegen, sőt ellenségesen bánt a fiával. Ezért próbálta főbe lőni magát Jakov. „Szerencsére csak megsérült — ír ja Szvetlána Allilujeva. — De apám itt is talált okot a gúnyolódásra: Haha, nem talált! — mondta. Anyámat megrendítette az eset.” Nagyezsda Allilujevának egyre nehezebb lett az élete Sztálin mellett. Gyakran veszekedtek. Egyik alkalommal Nagyezsda fogta a gyerekeket és otthagyta Sztálint. Ám apja és rokonai rábeszélésére néhány hónap múlva visz- szatért hozzá. Az asszony rokonai, amikor a vitákról, veszekedésekről tudomást szereztek, többnyire Sztálin pártját fogták. Mivel legközelebbi hozzátartozóinál sem talált megértésre. Nagyezsda Allilujeva az öngyilkosság gondolatával kezdett foglalkozni. Amikor testvére. Pavel. -aki hadmérnök volt, szolgálati útra külföldre ment, Nagyezsda megkérte, hozzon neki egy revolvert. Pavel teljesítette a kérést, Berlinből hozott egy kis női browningot. Cigaretta a dekoltázsban Nagyezsda Allilujeva ön- gyilkosságát az alábbi eset előzte meg. 1932. november 8-án a Kremlben összejöttek a bolsevik vezetők és családtagjaik, hogy megünnepeljék az októberi forradalom 15. évfordulóját. Ott volt Nagyezsda Allilujeva is, Sztálin azonban késett. Amikor megérkezett, Nagyezsda gúnyos megjegyzést tett rá. Sztálin felfortyant és gorombán válaszolt. Néha nem pipázott, hanem cigarettázott. Azzal töltötte ki a haragiát, hogy az égő cigarettát váratlanul felesége arcába vágta. A cigaretta a ruha kivágásába esett. Nagyezsda kikapta a cigarettát, felugrott, de Sztálin hirtelen sarkon fordult és elrohant. Rögtön utána távozott a felesége is. Mint később kiderült. Sztálin kiment a nyaralójába. Nagyezsda pedig hazament a Kremlben lévő lakásukba. Az ünnepi hangulat elromlott. Néhány óra múlva azonban sokkal rosszabb történt. Telefonáltak Sztálin lakásáról, Avel Jenukidzét és Szergo Ordzsónokidzét kérték,' hogy azonnal menjenek oda. Nagyezsda agyonlőtte magát. Mellette hevert egy kis női revolver és egy Sztálinnak címzett levél, amelyet természetesen senki sem mert elolvasni. Azonnal telefonáltak Sztálinnak a nyaralóba, s ő hamar meg is érkezett. Felesége halála megrendítette, de nem szólt egy szót sem. Nagyezsda Allilujeva ön- gyilkosságáról semmit sem írt a sajtó. Az újságokban megjelent egy közlemény Sztálin feleségének váratlan megbetegedéséről és haláláról, meg egy hamis orvosi jelentés. Nem ment el a temetésre Nagyezsda Allilujeva családja nem ítélte el Sztálint felesége haláláért, hanem az volt az első reakciójuk, hogy valamiképpen segíteni kell Sztálinnak átvészelni ezt a tragédiát. Nagyezsda bátyja, Pavél Allilujev sürgősen hazatért Berlinből és egész családjával Sztálin nyaralójába költözött, több évig ott lakott. Sztálin többször beszélgetett vele NagyezsdáróL Időnként hibásnak érezte magát, és megpróbálta mejn- tegetni magát Pavel előtt: „Mindent megtettem, amit akart — mondta Sztálin. — Oda ment, ahova akart, azt vehetett, amihez kedve támadt. Idenézz!... Kihúzta az íróasztalfiókot, amely nem volt bezárva: tele volt papírpénzzel.” (Szvetlána Alliluje- va szerint Sztálin a háború után sem költötte el óriási fizetését, amelyet sokféle tisztsége után kapott. A borítékokat, amelyekben a pénzt kapta, fel sem nyitotta, hanem berakta az íróasztalfiókba.) Sok fikció fűződik Nagyezsda Allilujeva temetéséhez is. Sztálin néhány rajongója ma is arról beszél, hogy Sztálin gyalog ment felesége koporsója mögött a Kremltől a temetőig. Még olyan meséket is hallani, hogy Sztálin hetente egyszer kiment felesége sírjához, és reflektorok fényében órák hosszat üldögélt ott. A valóság azonban egészen más volt. Allilujevát a mai GUM- ban ravatalozták fel (a harmincas években a Kreml különböző hivatalai voltak itt). Sztálin a temetés kezdete előtt érkezett, odament felesége koporsójához, és hirtelen olyan mozdulatot tett, mintha eltaszítaná magától a koporsót. Jól kivehetően ezt mondta: „Ügy ment el, mint ellenség”. Majd sarkon fordult és távozott. Nem vett részt a felesége temetésén, s élete végéig egyszer sem ment ki a: sírjához. Feleségé hálála után Sztálin özvegyen élt. Voltak rövid ideig tartó és nem túl gyakori kapcsolatai különböző nőkkel. Ezekből gyermekek is születtek; de ők az' anyjuk nevét kapták. Egyetlen nő sem volt rá semmilyen hatással, soha nem látta házasságon kívül született gyermekeit. Sőt nyolc unokája közül is csak hármat látott. A család és a családi élet számára 1932-ben megszűnt. (Következik: A nagy éhínség délen) kész tények elé állítottak. Az ovi megszűnik, és kész. Lesz itt valami más. Kell a hely, mert nincs hely. Mindegy, hogy mire (sok mindenre) — nyilván — fontosabbra, sürgetőbbre. Ebben az évben most, szeptember elsejétől. Az óvoda állítólag drága fenntartását a tanács majd lesz szíves kivenni valamelyik másik zsebéhői* Itt az óvoda márpedig megszűnik. Az összes támadható érvet (sok van ilyen) ellenérvekkel támadjuk, egymás szavába vágva. Diadalmas mosoly, széttárt karok. Ez van. Csak egy fél, egy fikarcnyi kompromisszumot kérünk: hadd maradjanak máshol együtt ,.. Nem megoldható! (Még szerencse, hogy a „humánus” mellett ez a társadalom magát gyermekközpontúnak nem kiáltotta ki, mert még- annyi bizonyítékot sem tudna alátámasztására felsorakoztatni.) Előkészítetlen döntésekbe belevitt testületek, tervszerűtlen intézkedések, információhiány. Információt legfőképpen időben ne, nehogy megakadályozhassák a már elhatározott szándékot, az előre eldöntöttet. Jól időzített (a nyílt levéllel kicsikart) hivatalos bejelentés a beiratkozási időszak végén — a gyereket át kell valahová íratni, kinek jutna eszébe fellebbezni? Ilyenek vagyunk, mindent így intézünk. így intéz a hivatal. Ripsz-ropsz, gyorsan," csak semmi ellenállás. Akit érint, arra meg aztán igazán nem tartozik! Van egy vízióm: az egész ország egy nagy Szabolcs utcai óvoda. Érzelmek, indulatok kavarognak, itt is, ott is villognak a pengék. „Több mint 30 évvel ezelőtt cselédlakás, istálló volt. Nem is óvodának épült.” Az egész múltja, a sok gyerek tévedés volt? Eleve hiba? „Kicsi az udvara.” Nem számít, hogy akik itt felnőttek, jól érezték magukat, hogy a szülők elégedettek, szakmailag kifogástalan munka folyt, a gyerekek imádnak idejárni? Az óvodával családok élnek egy udvarban — ragaszkodnak egymáshoz. Az sem érdekel senkit, hogy a máshol be nem illeszkedett, szorongó, körömrágós, az asztmás, az idegileg labilis gyerek boldogan jön ide reggelente? A fiam új óvodájából a munkahelyem felé erre vezet majd az utam. Nagyon elégedett leszek a tanáccsal, a tisztségviselőkkel, s felháborodásunkat igazságtalannak fogom tartani, ha azt fogom tapasztalni, hogy jobban hasznosult, megérte a gyerekeket megszokott környezetükből száműzni. A szemben lévő autóbuszmegállóban a doktornő anyuka magyarázza gesztikulálva két gyermekének — láthatóan — a történteket. Bár messze vannak, fejtartásukon látom, ők sem értik. Fiam homlokát ráncolja, pityereg: „már biztosan vége van a mesének”. „Igen, már a híradónak is” (ma az Országlyűlés épp a jövő generációjáról tárgyalt). Már sír. Nem érti, miért nem látta ma a mesét. Idegesen rántok egyet a karján. Érzi bennem a feszültséget, s azt is, hogy ez nem neki szólt, de nem ért sejn- mit. Rámnéz onnan lentről: „most kire kell haragudni, anya?” Danes Tamásné Nyíregyháza A világlapok írják Wall-Street Journal: Szovjet elképzelések a különleges gazdasági övezetekről
