Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

1989. május 15.

Kelet-Magyarország

7

Ámult a nagykövet felesége

Világversenyekre alkalmas

lugusztusban amerikai kosarasok

„Csodálatos ez a ház! Ha tehetném, egy ez egyben elvinném szülővárosomba!” — mondta nyíregyházi látogatása alkalmából L. Las beli az indiai nagykövet felesége. A ház: a Bujtosi Szabadidő

Csarnok. A létesítmény immár fél esztendeje szolgálja a megye, a város lakosságát. Hogy mi történt a csarnok „életében” az eltelt hat hónap alatt? Erre keresünk választ az impozáns épületben. Beszélgető partnerünk List- ván Lajos a szabadidő- és sportcsarnok igazgatója.

— Nem bánta meg, hogy elvállalta a csarnok vezetését?

— Nem megbánás kérdése ez. Korábban tíz és fél évig Nyíregyháza város sportéletében végeztem irányító munkát. Kialakultak a kapcsolatok, ennék most is hasznát veszem. Nem tagadom, kezdetben igen sok tennivaló akadt, előfordult, hogy napi 16 órát dolgoztunk. Most is vannak jócskán feladatok, most már csak 12 óra a csarnokban töltött munkaidő.

— Mennyiben más ez a feladat?

— Felelősségében azonos a tevékenység, munkastílusban viszont változó. Kis és nagy kérdésekben kell állást foglalni, véleményt nyilvánítani, gondolkodni, hogy az anyagi háttér biztosítva legyen. Más ez a feladat, mert amíg előző beosztásomban három és félmillióval gazdálkodtam, itt évi negyven millió a pénzforgalom.

— Mit jelent a csarnok a megye- a város életében?

— Eddig soha nem látott lehetőséget. A csarnok világ és Európa-ibajnökságOk rendezésére alkalmas több sportágban. Kevés hasonló van az országban, megtalálható benne a ringvilágítás. De a többi sportágban, így kézi- és röplabdában, kosárlabdában, súlyemelésben, kispályás labdarúgásban korlátlanok a lehetőségek. A 60X30 méteres küzdőtér a BS után nemcsak a legnagyobb, de minőségileg is kiváló. Nem beszélve az öltözőrendszerről, az orvosi ellátásról, a megépített szaunáról. Ezen túlmenően kulturális rendezvényeink, a számos könnyűzenei koncert elismerést váltott ki a nézőkből.

— Az ünnepélyes átadása óta fél év telt el. Elégedettek a szolgáltatott sport- és kulturális műsorral?

— Valamennyi tervezett eseményt meg tudtuk rendezni, volt közte kevésbé látogatott műsor is. Az elért silkerék mellett voltak kudarcok is. Ez utóbbi kapcsán át kívánjuk gondolni az eddigi műsorpolitikát.

— Melyek voltak a vártnál jobban sikerült rendezvények?

— Ilyen volt a két Hofi- előadás, a Taurus Tamás Erika koncertje, a KM labdarúgótorna. Ez utóbbit hagyományossá kívánjuk tenni. Sikeres rendezvény volt továbbá a Gyermékkaró- csony előadása, három előadáson 12 és félezer nézővel! A teremcross, a magyar-svéd válogatott kézilabda mérkőzés. ..

— Hogyan alakul a pénzügyi mérleg?

— Tudjuk, hogy az életszínvonal feszültségei miatt nem lehet 5—600 forintos jegyekkel megjelenni. Az eddig eladott legdrágább belépőnk 150 forint volt. Érezzük, hogy a lakosság elfogadja tevékenységünket, ezt az utat kívánjuk továbbra is járni. Eddigi időarányos bevételeink tekintetében nincs ráfizetés a csarnok működtetésiében.

— Jártak-e neves vendégek a csarnokban?

— A rendezvényen túl a csarnok látogatása a kül- és

A legrangosabb események egyike volt a magyar—svéd válogatott kézilabda mérkőzés.

belföldi vendégek részére rendszeres. Járt nálunk a finn testvérváros küldöttsége, a leendő nyugatnémet test-, vérváros polgármestere. Jártak itt indiaiak, svédek, hollandok, amerikaiak. Legutóbb Moszkvából volt vendégünk egy építészküldöttség. Itt ülésezett a Magyar Olimpiai Akadémia Bizottsága, a világot járt szakemberek szántén elismeréssel szóltak a létesítményről.

— Mit terveznek az elkövetkező fél évre?

— Vannak terveink a sport- a kulturális és a szabadidősport területén. Meghirdettük a nyári sportnapközit, amely önköltséges lesz.

Árusítással egybekötött termékbemutatót is rendezünk, gondoltunk autószalon nyitására is. Egyébként, előrehaladott tárgyalások folynak ebben a kérdésben. Augusztus végén itt szerepel az Egyesült Államok egyetemi férfi kosárlabda-válogatottja, mi rendezzük a magyar—román junior kézilabdatomát. A Nyírségi Ősz keretében komoly megmérettetésben lesz részünk, a programban szerepel tűzijáték, megyebál. Kiemelkedő eseménynek számít a Verdi-rekvi em bemutatása, az NYVSSC nemzetközi férfi kézilabdatomája.

Kovács György

Vitorlázó VB

Szombaton délután az ausztriai Wiener Neustadtban megkezdődött a 21. vitorlázórepülő- világbainoksáfi. A hivatalos megnyitón mintegy száztíz pilóta jelenlétében dr. Jozef Lencz, az osztrák AERO Club elnöke mondott ünnepi beszédet, majd Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára üdvözölte a verseny résztvevőit.

A megnyitó után az eget kémlelve simogatták a hófehér szárnyú ^ repülőcsodákat az NSZK-ból és Jugoszláviából kölcsönkapott négy gépet a mieink: Kassai Béla. Papp Sándor, Halasi Gábor és Guráiy Béla. (Sajnos, senki sem tudja: miért mellőzték a válogatásnál a nyíregyházi repülöklub pilótáit — köztük a sokszoros magyar bajnok Borosnyay Károlyt. — aki a hazai szakemberek szerint a legjobb magyar vitoriázórepü- Iö. Szívesen adnánk helvet a válogatott keretet összeállító „szakemberek” magyarázkodásának.)

Véget ért egy fejezet

Ktzis bíró, aki nagypályán kezdte

Szabolcsi játékvezetői páros fújta a sípot az NB I-es kézilabda-rangadón. Nem is olyan régen még igazat mondott az, aki ezt állította. Volt egy páros. amelyiket legendásként Is lehetne emlegetni. A sportág berkeiben csak úgy hívták őket: Kiss Jóska és Nagy Jóska. Nevükkel ellentétben áll termetük. Nagy az alacsonyabbik. Kiss a magasabbik. Tizenhárom évig együtt járták az országot, majd Kiss Jóska más párral folytatta. Most ő is búcsúzik, lemondott NB-s játékvezetői kerettagságáról.

— Játékosként kezdtem én is. sok társamhoz hasonlóan. Jobbszélsőt játszottam a 110. sz. Szakmunkásképző csapatában, az 50-es évek elején, majd Budapesten. a IX. kerületi Vörös Meteorban folytattam. 1959-ben jöttem haza és Sallai Ernő lett az edzőm. Emlékszem, volt olyan, hogy kerékpárral mentünk mérkőzésre a megyében.

— Hogy lettem játékvezető? Még játékoskoromban vizsgáztam a nagypályás kézilabda szabályaiból és vezettem is ilyen meccset. Az igazi pályafutásom azonban 1961-ben kezdődött, ekkor tettem le az NB-s játékvezetéshez szükséges vizsgát. Kezdetben a kispályán egy bíró és két gólbíró vezette a mérkőzéseket. később alakult csak ki a kettős játékvezetés.

— Nem lehet elfelejteni azt a tizenöt évet —, így Kiss —. amit az első osztályú bajnokság mérkőzései tettek izgalmassá. Minden héten lestük feleségemmel a postaládát, érkezik-e már a levél. vajon a hétvégén hová kell utazni? Győr, Pécs? Özd? Vagy éppen Csömör? Ez utóbbi helység férficsapata volt az egyik legkeményebb együttes a 70-es évek bajnokságában. Az ózdi katlanban gyakran 6—7 ezer ember adta a játékvezető tudtára, hogy nem ért egyet az ítélettel. Sokat jártunk Debrecenbe, a Dózsa meccseit vezettük. Akkor még volt 5 perces kiállítás és egy Dózsa—Szegedi Volán MNK- döntőn a világválogatott debreceni Varga István kapott szövegért ilyen büntetőt. A végén elismerte. hogy ez volt az egyik oka annak, hogy kikaptak.

— Ez alatt az idő alatt körülbelül 150—160 mérkőzést vezettünk. mindent elértünk, amit eg.y páros elérhet. Egyedül a nemzetközi porondra nem sikerült kilépnünk, mert Kiss Jóskának abba kellett hagynia. Én egy debreceni kollégámmal társultam. Taizs Istvánnal, vele is nagyon jól megértettük egymást. Sajnos, a debreceni vezetés három év után szétválasztott bennünket. így ismét szabolcsi páros lettünk. Olmann Lacival.

— Miért csináltam 26 évig? Nem azért a , .hatalmas” összegért, amit egy-egy mérkőzésért kaptam. Nem is azokért az ajándékokért. amivel a nézők szerint minden játékvezetőt lefizetnek. Csak azért, mert szeretem a kézilabdát. Most tavasszal búEgy D. Dózsa—Tatabánya mérkőzés bírójaként. Káló (TBSC) kapitánya mellett.

csúztattak el Csillebércen, ahol megrendezték az idei felméréseket. Ez nem azt jelenti, hogy végleg abbahagyom, a megyei

| Megrágni egy lányt? |

Sára,fehérben

Az egészről a plakát tehet. Pontosabban egy bizonyos plakát, amely a nyíregyházi 5-ös iskolában volt kirakva. Semmi mást nem tett, csak dolgát végezte: hírül adta,

hogy a kick-box iránt vonzalmat érző fiatalok hol ismerkedhetnek meg ezzel, az Amerikában kifundált új küzdősporttal. Mindez négy esztendeje történt.

Az olvasói között ott volt Karádi Sára is, aki nagyot gondolt, és egyik barátnőjével elment a hírverő edzésre. Majd a következőre, és a többire is, egyszóval ottragadt. Pedig korábban nem sportolt, a kíváncsiság hajtotta, majd megfogta. De mi tartja ott egy lányt, hiszen ez igazán férfias sportág, itt ütnek, rúgnak, és ezt állni kell?

— Elsősorban a társaság, jó a hangulat az edzéseken, a versenyeken. A másik: a tanulás mellett van még valami ami leköt, célt ad. Nincs az, hogy csak úgy jönnek egymás után a napok, és nem történik semmi, vélekedik Sára.

Pedig a napok ugyanúgy jönnek egymás után, de már vannak célok, és vannak eredmények. Első versenyén az országos serdülő bajnokságon már ezüstérmes lett. Azóta csak egyetlen versenyén nem szerzett érmet, egyébként szép kis gyűjtemény jött már össze. Az utóbbi időben két arannyal gazdagodott a kollekció, áprilisban a II. osztályú felnőtt bajnoki címmel, és a középiskolás diákolimpiái győzelemmel.

Persze ezért keményen meg kell dolgoznia, a hétvégék kivételével (ekkor majd mindig verseny van) naponta kell gyakorolni. Háromszor a stadion ökölvívótermében a fiúkkal. Akik eleinte bizony csodálkoztak, hogyan kerül oda egy lány, ám minden csoda három napig tart. Igaz, még mindig akadnak olyan edzőpartnerek, akik nem veszik komolyan: egy lányt

megrúgni? Pedig a továbbfejlődéshez a sok gyakorlás elengedhetetlen, és Sára nagyon szeret küzdeni. Egyébként békés természet, nem különbözik a többi tizennyolc éves leánytól. A pénzügyi szakközépiskolában harmadikos, és az osztálytársak már megszokták, hogy egy harcos amazon jár velük.

Időnként azért még előfordul, hogy valami érdekeset, látványosan be kell mutatnia a szünetben.

Bátyja'korábban cselgán- csozott, ám a mamája még mindig idegenkedik attól, hogy a leány nem a legnőiesebb sportágat választotta. Legutóbb elkísérte egy szegedi versenyre (ahol aranyérmet nyert), és valamit enyhült benne a tiltakozás. Látja, hogy gyermeke komolyan vesz valamit, és ezt még eredményesen is csinálja. Sára pedig szeretne bekerülni a válogatottba, ami nem köny- nyű, hiszen a magyarok a nemzetközi élmezőnybe tartoznak. Ráadásul súlycsoportjában (60 kg alatt) ott a nagy favorit, Bene Márta. Ám az idő neki dolgozik, és a céltudatos munka mindig meghozza gyümölcsét.

Különlegesnek tartja-e magát — kérdezem, hiszen nem mindennapi sportot űz, mégpedig sikerrel.

— Nem, hiszen most már nagyon sok sportág nőiesedett: súlyemelés, labdarúgás, külföldön ökölvívás. Miért lennék és különleges ? — kérdez vissza.

Tényleg, mi különleges van abban, hogy valaki egy számára leginkább megfelelő elfoglaltságot választ, és keményen dolgozik sikereiért? Hiszen ezt máshol kamatoztathatja.

Mán László

Leveleit kaptunk Székesfehérvárról. írója azt kérdezi: hol van, mit csinál Czeczeli Károly, a Videoton, majd az NYVSSC csapatának NB I-es iabadrúgó- j'a?

Nos, az egyszeres válogatott futballista, akinek játékát mindig a könnyedség jellemezte, aki megoldotta a legbonyolultabb helyzeteket is, akit minden szurkoló szívesen tapsolt, aki szabadrúgásból volt gólkirály — Nyíregyházán lakik, itt is dolgozik.

— Karcsi! Hogyan alakult az életed, miután Nyíregyházán 1984-ben elbúcsúztattak a jéták- tól?

— Csak az aktív futtballtól búcsúztam el, ma is játszom a Kó- taj csapatában. Kevés idő jut az edzésekre, munkahelyem van, a Tokaji-borozó üzletvezető-helyettese vagyok. Főnököm — Czabó Imre — sokat segít abban, hogy még ma is játszhatok. Három gyermekem van, elsős gimnazista a legnagyobb.

— Hány évet játszottál az élvonalban?

— Több mint tizenkét esztendeig rúgtam a labdát, utoljára az NYVSSC színeiben.

— Nem öregszel! Elárulnád hány éves vagy?

— Harmincnyolc leszek decemberben.

Óriási lövőerejéről volt ismert. Technikailag nagyszerűen felkészült játékos.

Bombagól, á la Czeczeli

— Miként sikerült ezt a tudományt elsajátítanod?

— A Kaposvári Vasas ifjúsági csapatában az edzőm felfigyelt arra, hogy nagyot rúgok. Gyakran kint maradt velem, s tanít- gatta a szabadrúgás végrehajtásának különböző módjait. Aztán néhány gól meghozta a kedvem.

— Kamatozik-e még a régi „tudomány”?

— Jelenlegi csapatomban középhátvédként játszom, kevés lehetőség nyílik a gólszerzésre. Ha szabadrúgás adódik, azért rendszerint én állok a labda mögé.

— A bolgárok ellen a válogatottságig is eljutottál. Melyik posztot kedvelted leginkább?

— A középpályát. Ott kiélhettem a játókkedvem. Sokat lehetett nálam a labda, szervezhettem, támadhattam a kaput is, s kicsit kevesebb volt a felelősség is, minit elöl, vagy hátul.

— Mi a góllövés titka?

— Szerintem sokat jelent a merészség, a küzdőszellem, a helyzetfelismerés. És persze nagy szerepe van a szerencsének is.

— Melyik volt életed legemlékezetesebb gólja?

— A gól akkor lehet igazán értékes, ha a csapatnak nagy szüksége van rá. Mint akkor Kispesten. . . Két, 22 méteres szabadrúgásból, szinte megszólalásig azonos helyzetből találtam a válogatott Gujdár hálójába. Sanyi barátunk bizonyosan egy életen át emlékezni fog rá. Sajnos — mégis kikaptunk 3:2-re.

— Mit szólsz egykori csapatod, a Szpari szerepléséhez?

Búcsú a nyíregyházi stadionban, kézszorítás dr. Bihari Albert ügyvezető elnökkel.

— Nehéz nekem erről nyilatkozni. A mi időnkben is akadt hullámvölgy, de túljutottunk a nehézségen. Ügy érzem, lesznek még nagyok a nyíregyházi piros- ikékek. Szóval, erről ennyit.

— Térjünk vissza az eredeti témához. Meddig még?

— Ügy tervezem, nyáron befejezem a futballt, de nem végleg kívánok szakítani vele. . .

— Ma már nosztalgia a Temesvári-csapat. Az 1980—8l-es bajnokságban — újoncként — hetedikek lettetek, legyőztétek a Dózsát, a Videotont, a Vasast, .a Honvédőt. Azt a bajnokságot hány cipőben játszottátok végig?

— Kettőiben.

— Nem kevés ez?

— Egy is elég lett volna, de mindig babonás voltam. Ha valamelyik cipőben nem ment a góllövés, kicseréltem.

Ha az a cipő mesélni tudna. . .

K. Gy.

mérkőzéseken ugyanúgy fújom majd a sípot, mint eddig.

Szilágyi Zsuzsa