Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-15 / 112. szám
1989. május 15. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Danké Mihály újságíró válaszol Mezei Ágnes nyíregyházi olvasónk arról érdeklődött, mikor és hol lehet majd megvásárolni a Révai-lexi- kont, és mennyi lesz az ára? A Bessenyei Könyvesboltban azt a tájékoztatást kaptuk: előjegyzést vesznek fel már most is, de nem tudják garantálni, hogy biztosan kap-e a megrendelő, mert központilag osztják el a lexikont. Elsősorban könyvgyűjtőknek ajánlják, mivel az a század elején lezárt, és ú jabb információkat nem tartalmaz. Hét éven keresztül folyamatosan történik a kibocsátás és évente kilencszáz forintot kell majd fizetni. Gyakran előfordul, hogy nem kapunk újságot, panaszolják a nyíregyházi Rezeda utca lakói. Legutóbb május 6-án nem hozták meg a szombati lapokat. Érdeklődésünkre a borbányai postahivatal vezetője elmondta: az utcánkba szánt köteg újság eltűnt!? Maksai Józsefné, a nyíregyházi 2. sz. postahivatal osztályvezetője ismeri a problémát. Korábban a kézbesítő megbízhatatlansága miatt voltak hiányosságok, aki már eltávozott tőlük. A sajnálatos szombati kimaradást az okozta, hogy betegség miatt egy postás hordta ki az újságot. Ezt a mennyiséget egyszerre nem bírta elvinni, ezért az említett körzet kötegét otthagyta egy nyitott helyiségben, amit ismeretlen tettesek eltulajdonítottak. Hétfőn pótolták a hiányzó lapok kézbesítését. Egy telefonáló kifogásolja, hogy Nyíregyházáról a Do- mus Áruházhoz és vissza közlekedő, úgynevezett Domus autóbuszjáratokat megszüntették. Tóth István, a Nyírdomus Áruház helyettes vezetőjének válasza: az említett buszokat az Ilonatanyai Tangazdaság üzemeltette, s egy-egy járatra csupán ketten, hárman szálltak fel. A járművek közlekedtetésére igencsak ráfizettek. ezért szüntették meg. Egy városkörnyéki bokortanyáról keresték meg lapunkat azzal az észrevétellel, hogy a nyíregyházi Varga-bokori dűlő mellett nagy területű föld nincs megművelve, magas dudva lepi el. A terület a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet tulajdona. Ináncsi István termelési elnökhelyettestől megtudtuk, hogy a tavaszi munkák még folyamatban vannak. Két hete nem lehet gépekkel a földre rámenni az esőzések miatt! Ennek ellenére a tsz-nek lesznek olyan területei, amelyeket ugarolni fognak (pihentetnek). Javasolják az olvasónak, hogy amennyiben földet akar bérelni, van lehetőség egy és több éves időszakra, ez ügyben a tsz vezetőségét kell megkeresni. Bánhidiné a 19-249-es telefonszámról kérdezte, hogy a budapesti gyakorlathoz hasonlóan kapnak-e majd tejjegyet a kisgyermekes családok. Bódi Andrásné, a városi tanács szociálpolitikai csoportvezetője azt a felvilágosítást adta, hogy ez a kedvezmény a kiemelt ipari városokban gyakorlat. A kisgyermekek egyéves koráig meghatározott mennyiségű ingyen tejet biztosítanak tejjegy formájában. Erre a pénzügyi fedezetet a nagy ipari vállalatok adják. A jelenlegi gazdasági viszonyok között Nyíregyházán nem tervezik a bevezetését. Dávid József levelek! olvasónk kérdése, hosry miért nem lehet krumplicukrot vásárolni? A választ a demecseri ke- ményítőgyár főkönyvelője adta meg: az 1920-tól üzemelt gyártó gép elhasználódott, felújítása nem lenne gazdaságos, csökkent az ipariburgonya-termelés, emiatt a gyártást megszüntették. Keményítőcukrot hoznak forgalomba (kis- és nagytáblás formában), ami azonos értékű a krumplicukorral, csak búzalisztből készül. A Bethlen Gábor utca lakói úev hallották, hoey a sütőipari vállalat meeszünteti az ott működő kenyérboltot. A vállalat igazgatója értesítése szerint folyamatban van annak az ingatlannak az eladása, amelyikben a bolthelyiség található. Megvásárlója a Garancia Kisszövetkezet. amely építőipari tevékenységet végez. A tőlük kapott információ szerint — ha létrejön az üzlet —. valószínű, megszüntetik a kenyérboltot. Speciális yetőgép Illetékes... Cj francia gyártmányú speciális aprómagvető gépekkel dolgoznak Nagycserkesz határában. A nyolcsoros mindenféle zöldségfajta vetésére alkalmas gép egy nap alatt tizenöt hektár területet képes bevetni. Képünkön: Keczkó Zoltán háztáji ágazatvezető a vetőgép tartályát fejeskáposzta- maggal tölti fel. (S. A.) m* i ne emlékezne a rá- diókabaré közismert ^ figurájára, Illetékes Elvtársra, aki, mint mondja, mindenhez ért, s aki szerint minden őhozzá tartozik ... Ez a figura gyakran eszembe jut az utóbbi időben. Tapasztalni ugyanis, hogy a nyíltság, a nyilvánosság jegyében, a bontakozó demokratizmus lehetőségeivel élve mind többen nyilvánítanak véleményt a különböző rendezvényeken. Ez igen jó dolog, hiszen sokan kiéheztek a szóra az elmúlt évtizedekben, a monolitikus politikai berendezkedés viszonyai között; arra, hogy bírálatukat, javaslatukat a közösség elé tárják. Most sokkal felszabadultabban beszélhetünk, s nem kell félszemmel az elnökség felé sandítani, hogy a hivatalból okos elvtársnak vajon mi a véleménye a felvetésről. Ugyanakkor megfigyelhető az is: feltűnően tolakodnak egyesek a mikrofonhoz, vagy lépten-nyomon nyújtogatják fel a kezüket, s kérik a szót. Nem ritka, hogy egy-egy testületi ülésen az ilyen mindenben Illetékes Elvtárs — avagy úr — már már zavarja a normális munkát. Nyilvános ülés volt tehát, részt vehettem a megyei pártbizottság egyik korábbi tanácskozásán. Már lassan a második óra vége közeledett, de még nem jutott ötről a hatra a testület a napirenden lévő kérdésben, mert egy valaki a kákán is csomót keresve — lényegtelen részletkérdések miatt csaknem tízszer kért szót. Türelmét elveszítvén, ki is fejezte elkeseredettségét egy másik testületi tag: ilyen módszerekkel sehova sem jutunk, az új bizottság nem ilyen szócséplésre szegődött, amikor bizalmat kapott... Am felfedezhetők ilyen jelenségek a tanácsi szférában is — a helyitől a megyeiig —, ahol szintén megvan ama bizonyos Illetékes Elvtárs (vagy úr), aki mindenhez ért, legyen az gazdaságpolitika, szociális ügy, avagy az elmaradott térségek problémája, netán egy gyógyítóintézet vagy a középfokú oktatás problematikája. ö csak kérdez, belekérdez, mondja a magáét, ami — láthatóan — önmagának tetszik a legjobban. Pedig aki azt a látszatot akarja kelteni, hogy mindenhez ért, gyorsan lelepleződik: valójában semmihez sem ért igazán. Az ilyenek a demokratizmus köntösébe bújva saját fontosságukat akarják bizonygatni azzal, hogy akkor is szót kérnek, amikor pedig okosabb volna, ha hallgatnának. Angyal Sándor Közöny A lapunk május 2-1 számában megjelent Szégyenpad című írás kapcsán már aznap délben telefonált egy kedves hölgy. A cikk az utcán eszméletlen állapotban heverő, részeg emberekről szólt. Az asszony elmondta, hogy a sorok olvastán keserű élményei jutottak eszébe. Ugyanis nagyobbik fia. aki most 34 éves, epilepsziás. Nem egyszer megtörtént, hogy egyedül közlekedve elesett az utcán; az emberek részvétlenül siettek el mellette. Egy Ilyen elvágódás következtében, mikor órákig fetrengett a földön vérbe fagyva, meg kellett volna műteni, de nem volt meg az operációhoz szükséges alapnyag (mivel devizaigényes nyugati termékről van szó); a szerencsétlen beteget hetekig szívószállal kellett etetni. Az édesanya azt is megemlítette, hogy hívott ő már a hóban ittasan heverő férfihoz is mentőt, hiszen ha nem kap idejében segítséget, megfagy. Hozzátette, hogy olyanról Is tud, amikor egy ember infarktust kapott az utcán, s ott feküdt az aszfalton, de hát a járókelők azt gondolták, jól beszívott, megérdemli. A férfi meghalt... (k. zs.) Szigorúan bizalmas, szigorúan titkos... Vannak-e zárolt iratok? Szóbeszéd tárgya, sok találgatás, egyfajta misztikus homály lengi körül az MSZMP megyei pártlevéltárát. Vajon milyen tikokat őriznek ott, kik juthatnak hozzá, mik derülhetnek ki utólag a korábbi politikai vezetésről, döntésekről, etikai és egyéb kérdésekről? Léteznek-e a megyei pártarchívumban titkos, zárolt iratok? ,iSe imádság , se ének / feketét vett igékből / halotti beszédek / mormolunk re- begünk / mi lesz velünk / mi lesz velünk” — írja a Visszafojtott szavak a Há- zsongárdban című nagyerejű versében a 60 éves Ká- nyádi Sándor, akit az egy kori költőtárs, a néhány esztendeje áttelepült Vári Attila készítette portréfilmmel köszöntött a hét végén a televízió. A tavaly forgatott műsorban Kányádi többek között műfordításairól is beszélt: arról az antológiáról, amelyben a máramarosi jiddis népköltészet darabjait tolmácsolja. Az erdélyi magyarság létgondjait munkáiban magasrendű művészi erővel megszólaltató költő, aki a népek lehetséges barátságának hitét a Nagyküfcüllő mentén, saját családjában tette magáévá, vallotta Tamási Áron igazát: a művészetnek az a dolga, hogy akár a politika hóna alatt is a népekhez vezető utat keresse. ö maga a „Lobogónk: Petőfi” — korszakból kálábol- va előbb a személyiség, majd a 70-es évektől egyre inkább a közösség sorskérdéseit vette szemügyre. S a művésznek, akire legnagyobb hatással a szülőföld volt, s aki, ha eljön az idő, kertje végébe szeretne temetkezni, apja, nagyapja, dédapja nyughelye mellé, most azzal kell számot vetnie: nem biztos, hogy megmarad az a kert... Vári Attila tapintatos, kissé megilletődött, a lényeget kerülő, bár ezáltal is arra utaló kérdései nyomán kirajzoldódott a Kányádi-arc,: a Napsugár és a Haza sólymai című gyer- méklapok szerkesztőjének, a szász népköltészeti gyűjtemény fordítójának, egész irodalmi működésével a „Bartóki modell” érvényességét hirdető gondolkozónak időbarázdálta, végtelen humánumot sugárzó arca, aki a néhány hónapja megjelent kötetével (Sörény és koponya) végérvényesem a legjelentősebb magyar költők közé emelkedett. „Kányádi Sándor olyan tükröt tart a Sörény és koponyában a világ elé, amelyben egy agonizáló népre láthatunk, s a költőre, áki Európa fülébe zú- gatja félrevert harangjának segélyhangjait” — írja az Alföld májusi számában Cs. Nagy Ibolya. Az adással a televízió méltóképpen ünnepelte a romániai magyar irodalom legjelentősebb lírikusát, aki szintézisteremtő költészetében a „nyelvben bújdosó” nemzetiség gondjainak vállalásával, a vallomásosságot, s a tárgyiasságot gazdagon ötvöző írásaival ka- tartikiusan fejezi ki korát, s aki az Illyés Gyulának „odaátra” címzett Krónikás énekében alighanem a 80-as évek legnagyobb versét írta meg: „... ég már a szekértábor is / ég még a szekértábor is / a föld is ég füstje a kék / egekben tova- ködlik / potomság / a többit / megírja más / zizegni kezd / zizegni kezd j a hajdani / a majdani / kukoricás”. Karádi Zsolt Németh Péterné, az MSZMP megyei bizottsága pártarchívumának vezetője: — A két munkáspárt egyesítő kongresszusát követően az MDP Politikai Bizottsága kezdeményezésére 1948 őszén hozták létre Budapesten a Magyar Munkás- mozgalmi Intézetet, amely 1956 elejétől Párttörténeti Intézet néven tevékenykedik, s a magyar munkásmozgalom történelmére és a jelenére vonatkozó anyagok gyűjtését kapta feladatul. Az igazi fordulat — Kezdetben a megyei, szabolcsi iratokat, különböző anyagokat is a fővárosba vitték? , — Igen, majd az iratokat publikálás után visszaszállították az eredeti származási helyükre, az állami levéltárakba. Igazi fordulatot a pártlevéltárrá válásban az MSZMP KB Titkárságának 1958-as határozata hozott, amely rögzítette a párt központi szervei által létrehozott iratok levéltári átadási rendjét, s ezzel különválasztotta a napi munkához szükséges ügykezelési és ügyintézési ügyiratoktól a régebbi, immár történeti értéket képviselő dokumentumokat. Szabolcs megyében 1963 tavaszán kezdte meg működését a pártarchívum. 190 méter történelem — Milyen iratokat gyűjtenek a megyei archívumban? — Gyűjtőkörünk kiterjed a megyei pártbizottság és a megye területén működő pártszervek, továbbá az oktatási igazgatóság, a lapkiadó vállalat, a munkásőrség és az ifjúsági szervezetek irataira. Mindig a folyó évet megelőző öt évnél régebbi iratok kerülnek hozzánk. — Hogyan jellemezné — mennyiségre — azt az irathalmazt, amelyet kezelnek? — Az elmúlt év végén a megyei pártarchívum iratállománya közel 190 iratfolyóméter volt. Évenként 8—9 iratfolyóméterrel gyarapszik a levéltár anyaga, s ennek 90 százaléka pártirat. Az 1964- ben a központi pártarchívumtól visszajuttatott MKP- és MDP-iratok összesen 29 folyómétert tettek ki, amelynek 2 százaléka volt MKP- anyag. A szociáldemokrata pártnak, ugyanúgy, mint a többi koalíciós pártnak, nincsenek iratai nálunk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az MKP megyei iratanyagának legfontosabb darabjai megjelentek a „Válogatót dokumentumok Sza- bolcs-Szatmár megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetéből” címmel kiadott, s az 1944— 1948-as éveket felölelő dokumentumkötetben. Anyagi lehetőségeinkhez mérten tevezzük további forrásmunkák megjelentetését, immár az MDP irataiból. Mindig engedélyezik? — Igaz-e, hogy vannak titkos, zárolt anyagok, hozzá nem férhető dokumentumok is a megyei pártlevéltárban? — A megyei pártarchívumban őrzött levéltári anyag teljes egészében hozzáférhető, kutatható, feldolgozható. Természetesen a levéltárunknak is megvan a maga működési rendje, szabályzata, így a bizalmas jelzésű iratokat az archívum vezetője engedélyezi, a szigorúan bizalmast a megyei pártbizottság ideológiai titkára, a titkosokat a megyei pártbizottság első titkára. — És mindig engedélyezi? — Még nem fordult elő, ■hogy bárkit elutasítottak volna. A közvéleményben az a kép él, hogy ide bejutni különlegesen nehéz. A félreértések egy része elkerülhető lesz, ha a pártarchívumok közreadják az állami levéltárakhoz hasonlóan a fond- jegyzékeiket (leltáraikat), s az eddig csak belső használatú szervezettörténeti munkákhoz a kutatók is hozzájuthatnak. Olyan anyag, amely a keletkezésétől számított 25 évig nem kutatható, nincs az archívumunkban. Kutatási korlátozás alá esnek — a személyiségi jog védelme miatt — a részletes személyi javaslatok, határozatok, káderanyagok, fegyelmi ügyek iratai, vagy olyan dokumentumok, amelyek köz-, vagy magánérdek sérelmére fel- használhatók. Bár engedélyezésük ez esetben a megyei első titkár hatáskörébe tartozik, korántsem tekinthetők a kutatók számára hozzáférhetetlen anyagoknak. A felsoroltakon kívül minden irat kutatható különösebb korlátozás nélkül. — Kik látogatják jelenleg a pártlevéltárat? — A pártiratok legfőbb használói maguk a pártszervezetek. Évente több alkalommal kérnek adatokat, iratokat a napirenden lévő politikai kérdések előzményeinek megismeréséhez. A kutatók többsége a pártapparátus dolgozóiból áll, de kutatnak a tanárképző főiskola oktatói, a levéltár, a múzeum és a szerkesztőség munkatársai is. A jelenleg folyó kutatások közül a legnagyobb figyelmet az a program érdemel, amely az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének irányításával kezdődött és a politikai rendszer változásainak hatását kutatja a párt belső viszonyaira. A megyei pártbizottság húszfős kutatógárdával, hét altémával és egy tucat résztanulmánnyal vesz részt az említett programban. Páll Géza
