Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-11 / 84. szám
1989. április 11. Kelet-Magyarorsxág 3 „Csak kóstolgatjuk már egy hete, de elindulni úgy istenigazából még nem tudtunk” foglalja össze előzetesen a helyzetet Hoványi Ferenc, a közös gazdaság répa- és tavaszi árpa ágaziat vezetője. Aztán beülünk a piros Nivába, hogy megkeressük az ugrásra készen várakozó embereket, gépeket. Oda illatot... Első állomásunk a Ferenc- tanya, vagy ahogy a tábla- törzskönvvben hivatalosan szerepel: a 2/1-es tábla. A frissen elmunkált magágy a tűző áprilisi napban üde illatot lehel magából. Cuczor Gyula, és felesége tesz-vesz a furcsa alakú cukorrépacélgép mellett, ami az alkalomhoz előkészítve dereka alatt vetőgépet visel. A tekintélyes oldalszakállt viselő traktorosról az ágazatvezető tömören csak annyit mond: „ a vetést és a további munkákat a répában nagyobbrészt Gyulára alapozzuk”. Szerénykedő mosoly a válasz, aztán néhány részlet a küszöbön álló nagy munkáról. „Négy napja próbáltuk meg először, de éppen csak elkezdtük, megálltunk. Talán ma délelőtt odáig szikkad a föld, hogy már nem kenődik a csoroszlya körül. Látja, ahogy elhalad a gép, utána szalonnás marad ia rög. Addig, amíg ilyen, nem omlik a mag köré a morzsa, és nem jut nedvességhez, lassan és egyenetlenül kél.” Hoványi Ferenccel és Cuczornéval, aki a segítő szerepét látja el a vetőgép mellett, sorra nyi- togatják ki a magtartályokat egy utolsó ellenőrzés céljából, aztán felmorog a nem éppen fiatal masina és elindul. A sor sötét csíkként egyenesük mögötte. Hajt úgy A gumiujjas vetőgép egyenletes mélységbe rakja a magot. Hoványi Ferenc répa- és tavaszi árpa ágazatvezető a vetésmélységet vizsgálja. Ez utóbbi talán részletesebb magyarázatra szorul. Azt jelenti, hogy a traktoros — akinek a kelés után állapít-, ják meg: jár-e prémium — minden részletet kidolgoznak, ha attól eltér, pénze bánja. A Hajdúdorogra vezető földút mentén feltűnik az előbb említett új masina, mellette egy Aró kisteherautó várakozik. Benne két ember, ők hajtanák a vetőgép előtt az MTZ-t, ha lehetne már, de sajnos itt egy kicsit még az előző helynél is nedvesebb a föld ... Hoványi Ferenctől megtudjuk, hogy „ez a nyugatnémet masina arról nevezetes: pontosan 14 centire teszi le a magot, ami a technológiában ugyan előírás, de megtartani nem mindig sikerül”. A tömörítő henger helyén egv-egy gumi- ujjas csillagkerék nyomja a földet a mag köré. A gumi- pálcákon odaragadva a föld, mint az emberek ujján, akik itt is azzal vannak elfoglalva, hogy a sort kikaparva megvizsgálják megvan-e egy méteren a kívánt szemszám. Ha még esne egy kicsi... húsz méternyit, aztán egv lendületes ugrással a gép mögött terem a vezető. Együtt kapargatják a szakemberrel a sort. „14 centi mélyen kell lenni a magnak, az az ideális”, néz fel térdel- téből, pörge kalapja alól az agronómus. Aztán szénfekete körmét mutatja. „Jó néhány métert kikaparok egy nap, hogy biztos legyek a dolog felől.” Elégedetlenség füstölög hangjában amikor a tenyerére vesz egy szemet. „Bevonják a magot rovarölővel, starterműtrágyával, gyökérfekély elleni anyaggal, csak annyira nem telik már a találékonyságukból, hogy ne föld színű legyen.” Pénxa bánja... A gép ismét felpörög, a házaspár elbúcsúzik a vendégektől. Talán eléggé pirkadt már a rög... A Niva a bakhát alakúra simítózott dűlő- úton suhan velünk. Van egy másik vetőgép is, az ennél a most látottnál precízebb, ahhoz vezet utunk. Kövér fácánkakasok, süldőnyulak keresztezik autónk előtt a még csak rügyező fasort. „Gazdaságunk répából a legjelentősebbek közé tartozik a megyében” ismerteti az időszerű munkákon túli részleteket Hoványi Ferenc. „Ennek megfelelő a súlya a termelésszerkezetben is. Tavaiy négy és fél tonna termett 350 hektár átlagában, ami ugyancsak kimagaslónak számít. Igyekszünk minél kevésbé a véletlenekre hagyatkozni, ezért táblára adaptált zárt technológiával dolgozunk.” Átfogó kérdőíves utasszámlálás kezdődik kedden, a MÁV hálózatán. A felmérés célja, hogy a MÁV megismerje az utazási szokásokat, tapasztalatokat szerezzen a nemrégiben bevezetett tarifa- emelések módosító hatásairól. Vizsgálják, hogy az elmúlt csaknem két évtizedben hogyan alakult a budapesti agglomerációban az utasáramlás. A nagy határ mezőben egyelőre csend honol, csak egy távoli traktor hangja szüremlik át az akácligeteken. A vetésre várakozók derekukat egyengetik a haj- longás után, és abban maradnak, hogy „holnaptól talán teljes gőzzel...”. Fölöttünk pacsirta dalol, lépteink alatt engedelmesen süpped bokáig az aprómorzsás fekete föld. A látóhatáron esőt jósló felhők gyülekeznek, de amint a répa- és tavaszi árpa ágazatvezető mondja, az sem lenne baj, ha még esne egy kicsi, a kalászosoknak használ, a répa pedig még nem késik. Esik Sándor Azt is tudni szeretné a MÁV, hogy mit várnak az utasok a vasúttól, s hogyan értékelik a szolgáltatásait. A kérdezőbiztosok április 11-én és 12-én a budapesti vonzáskörzetben, április 14. és 18. között pedig a távolsági személyforgalomban közlekedő vonatokon kérdezik meg az utasokat. Utasszámlálás a rónátokon SZÁMÍTÓGÉPÉN AZ ESZPERANTÓ. Már a második számítógépes tanfolyam befejezéséhez közelednek Jánkmajti- son, a körzeti művelődési házban. Fodrász és tüzépes, Afész irodista és szülésin lévő kismama ismerkedik a programokkal, a művelődési ház igazgatónője vezetésével. Van olyan óvónő is a hallgatók között, aki az ELTE eszperantó szakán tanul, s az elkészített nyelvi programokat hasznosítja. Ennek hatása megmutatkozik a jánkmajtisi eszperantóklub munkájában is. (m. k.) M ár régen elhidegültek egymástól. A szavak és a lepedők kiüresedtek közöttük, — csak megszokásból éltek együtt. Gyerekük nem volt, egy tanácsi bérlakás és egy palo- tapiinesi kötötte össze őket. A férj más nőiknél keresett vigasztalást, a feleség az alkoholban. A válókeresetet kölcsönös beleegyezéssel adták be. Minden simán ment volna, de a kutya olyan oikos és ragaszkodó teremtés, „szakasztott az apja”, gondolta a férj. „Hús az én húsomból, vér az én vérembe!" — állította az asszony. A perben a kutyaelhelyezés kérdése élezte ki az indulatokat. Mindkettő magának követelte az ebet. A feleség azzal a hátsó szándékkal is, hogy a lakást a kutyát gondozó szülőnek szokták ítélni, és különben is egy kétéves kiskutyának anya kell. A férj a kutya hím mivoltára hivatkozva kérte, hogy neki ítéljék — bizonygatva, hogy csak egy férfi képes az eb megfelelő szekszuális nevelését biztosítani. Az ügyvédek mindent elkövettek annak bizonyítására, hogy ügyfelük milyen jó gazdi — míg az ellenérdekű fél állatkínzó szörnyeteg, és régen eljátszotta minden kutyához fűződő jogát. Az egyik tárgyaláson a férj ügyvédje egy kutyaürüléket mutatott fel — benne egy hegyes csontdarabkával — bizonyságul, hogy a féleség, aki a Pubi- ká't eteti, “! akaria íenni láb alól — de iega’ü!?h‘s szakszerűtlenül, életveszélyesen táplálja. A feleség ügyvédje erre bemutatott egy hatalmas szőr,pamacsot, amely a férj brutális sétáltatásai alkalmával tépődik le a kutyáról — amikor az összeereszti mindenféle kóbor ebekkel — és közben perverz módon bámulja őket. A következő tárgyalásra a férj egy doboz bolhával érkezett — amelyeket a kutyából szedett ki •— ezzel kívánta bizonyítani, hogy neje milyen rossz anya és mennyire nem tartja rendben ebét. A feleség erre bemutatott egy orvosi látleletet — ami ükkor készült, amikor egyszer férjét részeg játszadozása közben megkapta a Pubika és elsősegélyben kellett részesíteni. — Még tetanusz ínJCflC’®1 '* . ka_ pott. „Hát megharapta VC!_ na, ha szereti ?” — tette fel a végén a költői kérdést. A békéltető tárgyaláson a férj kutyaugatással bizonyította, hogy ő már megtanulta kedvence nyelvét is, hogy társalogni tudjon viele. És a kutya is azt állítja, hogy vele akar élni. A féleség erre előhozakodott azzal, hogy ő is jól ismeri a kutya nyelvét, hiszen már régóta szexuális kapcsolatot folytat ebével — és az is viszontszereti őt. A felek ilyen elszántsága láttán a bíróság tanácstalan volt. „Bízzuk a döntést a kutyára” — javasolta a népi ülnök. „Amelyikhez előbb odamegy, azt szereti jobban — ítéljük annak." Hogy a döntés igazságos legyen — a házaspár — és 10 másik ember fejére zsákot húztak — és befújták őket mindenféle desodorral — nehogy csalogató illatanyagokat kibocsátva, magukra vonják kutyájuk figyeim“!. - Si,keA kísérlet nem rült, áhogy tervezték. a kutya a preparált házaspárt nagy ívben elkerülve a bíró zsebét kezdte szaglászni — amelyben ott lapult szalámis zsemléje — amit a 10 órás szünetben szokott volt elfogyasztani. Ez úgy meghatotta a jóságos elnököt, hogy megosztotta vele szerény eledelét és kihirdette az ítéletet. „A kis Pübika állami gondozásba vétessék, és helyeztessék el a városi állatkertben. Így elkerülhető, hogy gazdáik egymás rovására szeressék és kisajátítsák.” — A láthatás így mindkét fél számára biztosított a ketrecben, az állatikért nyitva tartása idején.” A palotapincsiit a főbejárat közelében helyezték el — „Eberszabású kutya", felirattal — latinul homó- caniis... E ddig volt, mese volt. Viszont a valóságban a gyerekek nem így terülnek gondozásba. A/OÍC2Í a szülők kuíi'üba se veszik. Kulcsár ÁÍÍIÍ» A költészet napja f prilis 11., a költészet napja. József Attila születésének dátuma, a líra ünnepe gondolkodta- tásra késztet: mi a vers szerepe ma, amikor az olvasásra, az érzelmek megmutatására, hovatovább a szép szó használatára egyre kevésbé alkalmas korban élünk. Számomra az érvényes választ Juhász Ferenc adta meg a Költészet és a jövő című versprózájában: „ ... Egy költőnek sincs hatalma arra, hogy elhallgattassa az átkozott fegyvereket ... Egy költőnek sincs hatalma arra, hogy szája próféiatüzével elolvassza ... a bűnözést, a hatalmi tébolyt, az elnyomást, a koncentrációs táborokat, ... a könyvégetést és könyvbezúzást, a fajgyűlöletet, a kizsákmányolást, az ember és a költészet szép szabadságának hisztérikus gyűlöletét... Mi hát a lehetősége ... a Költészetnek általában? Mi a lehetősége és a kötelessége? Hogy éljen hitével és reményével! Mert ez a hatalma! ... A költészetnek őriznie kell önnön szabadságát: a szó, a nyelv, a kimondás, az ítélet, a konokság szabadságát. A tisztaságét. Az aggódás szabadságát ... A Költészetnek csak jelene van és jövő-reménye. Hite. Hite, hogy az ember nem adja föl magát. Hite, hogy az emberiség nem adja föl magát... A Költőnek hite van és reménye ... Hogy nem pusztul el ostobán és reménytelenül a Föld ... Hite, hogy nem hal meg az Értelem, az ember legszebb reménye, a költő legtisztább szerelme, hite, hogy nem pusztul el... az a nép, amelyből vétetett, az a nagyálmú és nagyszen- vedésü nép, amelyből szólnia kiválasztatott, hite, hogy nem szárad el... az a nyelv, amelyen szólnia rendeltetett, most és mindörökké.” Azon toliforgatók többsége, aki megyénkben él, szintén a Nagy László-i morált vallja magáénak. A tájhoz, a szülőföldhöz való kötődés megváltása, ,.a kisebb haza” megéneklése, s az elemi, emberi értékek kifejezője, ez a költészet. A Tiszta szívvel füzetsorozatban napvilágot látott kötetek ezt a tartozást állítják az olvasó elé. A Hogy a világ megmaradjon, a Holdrajz óra, az Üzenetváltás, az Ikarosz készülődik című antológiákban bemutatkozó alkotók — hol jobban, hol rosz- szabbul — vállalják a Farkas Árpád-i gondolatot: „Alagutakat a hóban.” Váci Mihály, Ratkó József költészete példa számukra. S ha forgatjuk verseiket, eszünkbe jutnak Utassy József sorai: „mérni mérhetetlenséget / nem marad más — csak az ének: / ki csillagról csillagra száll.ki csillagról csillagra száll.” K. Zs. Nem a véletlenre alapoznak Hegyekben áll a répa ősszel egész szezonban a nagycserkeszi termelőszövetkezet majorságában — meggyőződhet erről mindenki, akit arra visz a sorsa. Répát szedni és szállítani nem leányálom — különösen ha esős a tél eleje. Vetni se öröm, tegyük hozzá, bár most még hagyján. Magot zsíros földbe Válóper
