Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

10 1989. április 8. II Kelet­a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Batiszy Kristóf; az ördöglovas Nem mindennapi képek fo­gadták a közelmúltban a nyíregyházi Bánki Donát Ipari Szakközépiskola, vala­mint a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola festészetet kedvelő diákjait és pedagógu­sait: a hatvanadik születés­napját ünneplő Heil József (Johe) színpompás alkotásai­ban rendhagyó látásmód, stí­lus és technika szerzett újabb híveket magának. Belépve a kiállítóterembe, azonnal megbabonáz a Heil- művek rendkívül élénk szín­kezelése, az izzó piros, a lán­goló sárga, a villogó kék, s ki tudja még, hány és hány árnyalat, amelyek a termé­szet végtelen gazdagságától meghatott lélek, a gazdag, teremtő képzelet pompázatos látomásai. Heil József virágo­kat, fákat, bokrokat fest, nem természetelvűen, de nem is víziószerűen. Saját látomá­sait közlifu- s e látomások megkapóak, lélekhez szólók. Heil József 1929. március 27-én született Mohácson. Nagybátyja amolyan poli­hisztor volt, aki tanárként írt, festett, előadásokat ren­dezett, kerámiával foglalko­zott. ö lett a példakép, aki sok mindent csinált, mégsem volt hiú. Heil gyermekkora óta zenélt: klarinétozott, fa- gottozott. Felnőttként, hivatá­sos katonaként a határőrség központi művészegyüttesében muzsikált. — Az ötvenes években jár­tam Szabolcs-Szatmárban — emlékszik vissza —. Nyíregyj házán, Nyírbátorban, Zá­honyban adtunk térzenét, ze­nés ébresztőket rendeztünk. Tíz évig zenéltem; de szép idő volt! Ám ekkor is festett a tudo­mányok, a filozófia iránt nyi­tott ember. Most, hatvanéve­sen is hajlandó minden újat befogadni. Gazdag fantáziá­val dolgozik: képei meditá­cióin alapulnak. Nemcsak képzőművész: jró is. Művé­szeti írásai is „meditációiból” születnek. — Céltudatosan alkotok — mondja —, fő célom az em­ber megértése. Azt akarom, hogy újra betörjön az ottho­nokba a szépség, a melegség, a harmónia. Heil József képein feloldó­dik a szorongás, az elkesere­dés. — A művész válságaihoz a közönségnek semmi köze. Amit mások elé tárok, az boldogságot tükrözzön. A fel­oldódást segítse. Aki megve­szi a képemet, az szeresse, ne akarjon megválni tőlük. Heil nem másolja a termé­szetet. A fénnyel manipulál. — E fények az értelem fé­nyei, a színekben az érzelem tör elő — vallja. Az értelem és az érzelem egyensúlyára törekszik. Akik eddig még nem találkoztak műveivel, előbb meghökkentőnek tart­ják őket, színorgiájuk miatt. — Az életem élményeiből táplálkoznak ezek a képek, ’'•első fényük van: mágikus éjükkel felszínre akarnak ,.>rni... A művész azért ragaszko­dik a természethez, mert úgy véli, elszakadtunk tőle ..épp­úgy, mint ahogy egymástól is távol kerültünk. Falakat emeltünk magunk köré. Az utóbbi években szégyen volt kimutatni az érzelmeket. Heil József munkáit szinte a világ minden táján ismerik már: Ausztráliában, Conacry- ban éppúgy, mint Gyulán, Hévizén vagy Budapesten. — Sok időm van még; mint fes­tő, fiatal vagyok. Nem kell el­sietni a dolgokat: érdemes lenne Afrikát is felfedezni. Két vejem is afrikai: én nem­zetközi gondolkodású vagyok. Ez Johe-művészet, amit sen­ki nem csinál rajtam kívül. A tudatalattiban benne van, amit felszínre kell hozni... Johe az ujjával fest, a szí­neket fölviszi, majd kikapar­ja. Képei távolról tűzzo­máncra emlékeztetnek. Mi­vel sosem tanult festeni, nin­csenek gátlásai. A művészet- történészek nem tudják hová besorolni. — Az az állapot, amikor festek, nem normális állapot. Akkor csak az alkotás síkján létezem. A tudatom mélyé­ről törnek elő a szépség irán­ti vágy képei. Ez egyfajta ih­letkényszer : addig nincs nyugtom, amíg elő nem ho­zom őket. Engedni kell a belső késztetésnek. Mindent meg kell tanulni és mindent el kell felejteni. Ha az intuí­cióim irányítanak, akkor lesz a kép igaz. Az ész manipulál. Akkor mondunk igazat, ha a belső világunkra támaszko­dunk. * „A művész az, — írja Heil József egyik prózai munká­jában —, aki önmagában és másokban képes az áhitat ér­zését felkelteni. Csak az áhí­taton keresztül lehetünk ré­szesei a csodának, ami az al­kotóból és az alkotásból fe­lénk árad. Az élet és a ter­mészet is tele van ilyen cso­dákkal, de akiből hiányzik az áhitat és a nyitottság, az va­kon megy el mellettünk. ’ Heil József a rákkutatás ja­vára 12 képét, 68 ezer forint értékben, s egy jótékonysági kiállításából 46 ezer forintot ajánlott föl. Ebben az évben az AIDS-kutatás javára ál­doz. — Az ember, aki gazdag, aki többet kapott, többet kell, hogy adjon. Én gazdagnak érzem magam. Jövőre ismét rendezek egy kiállítást. El­végre még csak hatvanéves vagyok... Legutóbbi budapesti tárla­tának megnyitóján háromszá­zan voltak. Képeit a helyszí­nen sokan megveszik. Ra­jongói eljöttek Pécsről, Gyu­láról, Szegedről, Miskolcról, Gyöngyösről, Mosonmagyar­óvárról, sőt Münchenből és Bécsből is. — Fantasztikus érzés volt — meséli. Egyik méltatója, Gomola György 1986-ban így írt róla: „Megvív minden új saját el­képzelésért, minden képe meggondolt, a játékos techni­kai könnyedség alatt ott a szerkesztett alkotás szigorú szabályossága, de a színek kavargása ezt a titkot csak a mélyen és komolyan szemlé­lőnek árulja el. Hosszú és gazdag életút előtt áll a mű­vész, alkotásai értékét van még ideje az időnek érlelni, azonban kiállításainak szín­világa ma is sejteti a nagyér- tékűség hallatlan ajándékát.” K. Zs. A nyírbátori Báthory Ist­ván Múzeum és Baráti Köre tiszteletreméltó vállalkozásba kezdett 1986 végén. Ugyan nem előzmény nélküli a mú­zeum kiadói munkája, hiszen jó három évtized alatt hu­szonöt füzetet jelentetett meg, melyek ma már nélkü­lözhetetlen forrásai a hely­történetírásnak, a hagyomá­nyok felvállalása mellett új kezdeményezés a Folia His- torica et Ethnographica elne­vezésű sorozat útnak indítá­sa. „Mivel a Báthory István Múzeum feladata a Nyírség történeti és kulturális múltja emlékanyagának gyűjtése, tu­dományos feldolgozása és be­mutatása, a kiadványsorozat is az e téren születő feldolgo­zásoknak kíván publicitást biztosítani, ... kötelességünk­nek tartjuk, hogy hivatásos kutatók tanulmányai mellett megjelenési lehetőséget biz­tosítsunk a honismereti moz­galom keretein belül készült, s a tudományos publikációk­kal szemben támasztott köve­telményeknek eleget tévő pá­lyamunkáknak, helytörténeti, néprajzi dolgozatoknak is.” — írja a Tanulmányok Nyírbá­tor és a Báthory család törté­netéhez című kötet bevezető­jében Dám László, a múzeum igazgatója, a sorozat gondozó­ja. A tanulmánykötet alapos film Ha megvernek se tudom megmondani, miért Vadon a címe András Ferenc új film­jének. Áthidaló válasznak kínálkozik, hogy azért, mert ugyanez a címe Dobai Pé­ter regényének is, amely e film alapjául szolgált, de be kell vallanom, hogy ott sem éreztem meggyőzőnek vagy találónak ezt az elnevezést. Szabó Dobaival dolgozik együtt Amikor hírét vettem, hogy András Ferenc Dobaival szövetkezett történelmi témá­ban, aggodalmam támadt. A rendező korábbi munkái (Veri az ördög a feleségét, Dögkeselyű, A Nagy Generá­ció) egészen másfajta szelle­miséget képviselnek, mint az író hideg világa (áhhoz, hogy ezt például Szabó Ist­ván, aki az utóbbi években Dobaival dolgozik együtt, integrálni tudja, fél kellett adja azt a személyességet, amely korábbi munkáit jel­lemezte, s amely alapján szá­momra mindmáig fontosabb és jelentősebb alkotó.) A februári filmszemle egy vitája során felállt a neves szakíró és megkérdezte, hogy juthatott el a szakma olyan mélypontra (már nem em­lékszem biztosan, de mintha a morális jelzőt is elébe tette volna), hogy senki sem szólt András Ferencnek me­net közben, hogy amit a Va­donban művel, az helyenként csak dillettánsnak minősíthe­tő. A végeredmény: ismét több eggyel azoknak a szóra is alig érdemes filmeknek a száma .amelyek a 48—49-es szabadságharc utáni, kiegye­zés-táji történelmi periódus­sal foglalkoznak (Élve vagy halva, Klapka légió). Az utóbbi esztendőkben elkövetett filmes bűnök kö­zül a legjellemzőbb a dra­maturgiai átgondolatlanság volt, az utóbbi időben fel­zárkózott ehhez a műfaji tisztázatlanság is. András Ferencnek nem sikerült el­döntenie, mit akar kezdeni a történettel. A cselekmény középpontjában az az 1859- ben lezajlott valóságos tör­áttekintést ad a XVI. század Báthory családdal és Nyírbá­torral kapcsolatos eseményei­ről. Zofia Libiszowska len­gyel történész Báthory István 1576—1586 közötti lengyelor­szági uralkodását elemzi a tudományos kutatások és a történetírás legújabb ered­ményeinek tükrében. Péter Katalin és Benda Kálmán szintén Báthóry Jutván erdélyi fejedelem, lengyel király Er­délyben betöltött szerepét, il­letve országegyesítő törekvé­seit ismerteti. Kahler Frigyes tanulmánya is az Erdélyből kiinduló országegyesítő tö­rekvéseket veszi szemügyre, kiterjesztve vizsgálódásait a XVII. századra is. Külön fi­gyelmet érdemlő munka Bú­za János a Báthoryak korában elterjedt pénzforgalmat be­mutató írása. Bán Imre a ré­gi magyar irodalomban elő­forduló Báthory-ábrázolások- kal ismerteti meg az olvasót, Csohány János és Takács Pé­ter a reformáció nyírségi el­terjedéséről és a magyar tör­ténelem protestáns személyi­ségeiről értekezik. Entz Géza értő művészettörténeti írásá­ban Nyírbátor műemlékeiről szól. A kötet végére maradt Jenei Károly 1962—63-ban született kitűnő munkája Nyírbátor mezőváros a Káro­lyi családdal folytatott száz­éves harcáról, mely pontos ténelmi esemény áll, hogy az Itáliában megszervezett Ma­gyar Légió előőrse hazatért Magyarországra és Somogy­bán végrehajt néhány hadmű­veletet, amelynek során fel­morzsolódik. Ez földolgozha­tó történelmi drámaként, ro­mantikus kalandfilmként, esetleg parabolaként, de min­denképp el kell dönteni, me­lyik műfaj keretei között bontódjék ki a történet, mert az csak látszólag megoldás, amit András Ferenc alkal­maz, hogy ebből is egy ki­csit, meg abból is egy ki­csit. A különféle-műfaji sajá­tosságok itt egymás ellen dolgoznák. Hiú reménység az alkotók részéről abban a hitben élni, hogy a nézők többsége pon­tosan tájékozott Solferino, Garibaldi és az Októberi Diploma dolgában, még ak­kor is, ha az író mindent el­követ — a Stúdió ’89 riport­alanyaként, illetve a film­ben „alakított” császári tiszt bőrébe bújva —, hogy elma­gyarázza ezeket a viszony­latokat. A történet leginkább a kaiandfilm lehetőséget kí­nálja fel, s néhány megol­dásból arra következtetek, hogy a rendezőben talán meg is lett volna a kedv ebbe az irányba terelni a dolgokat, s itt találkozhatott volna a rég kielégítetlen nézői igé­nyekkel. Ki tudja, miért állt meg félúton, s elégedett meg néhány látványos lovasjele­net és a szép környezet be­mutatásával. Ki legyen a főhős? Azt sem ártott volna el­dönteni, ki legyen a főhős. Ahogy András Ferenc egy nyilatkozatából értesülök, szándéka szerint Néve- dyné Zsablyai Amadea (tiszteletem a keresztszülő­nek!) lenne az, a film alap­ján azonban Batiszy száza­részletességgel nyomon köve­ti a város történetének és to­vábbi fejlődésének oly fon­tos évtizedeit. A Folia Historica et Eth­nographica új — második — kötete 1989 legelején hagyta el a nyomdát —, a múzeumi évkönyvek szokáááírták plég- felelően — rrílnijlpkífiÖ- nösebb tematikai"SsSZefoglaló cím nélkül. A tartalomjegy­zéket felütve szembetűnik, hogy a mostani válogatás jó­val sokszínűbb, időben és tartalmilag is. Ha belelapo­zunk, már színvonalas illuszt­rációkkal, rajzokkal és fotók­kal is találkozunk. Az első -tanulmány Istvánovits Esz­ter és Kurucz Katalin munká­ja, mely ismerteti az 1984—86 között Szabolcs-Szatmár me­gyében folytatott régészeti ásatásokat és azok leletanya­gát. Ezen időszak alatt 59 helyszínről számtalan lelet került elő, elsősorban a me­gye nyugati feléből. Különö­sen a kálmánházi Kiss Já­nos gépész járult hozzá a történészek munkájához az őskoritól az Árpád korig ter­jedő időszak tárgyi anyagai­nak gyűjtésével. Módy György hosszabb lélegzetű munkájának most közreadott első részében a Szabolcs me­gyei két Gut falu történetét kíséri végig a XIV. századig. dós, vagy Görgényi alispán iközül 'kellene választanom. Egyébiránt nehezen tudom elfogadni hiteles jellemnek ezt a XIX. századi hölgyet, akinek a gondolkodás- és vi­selkedésmódja inkább napja­inkból van visszavetítve a történelmi környezetbe. (A figurát Maria Glatkowska játssza; ki tudja, hányadik lengyel, aki a közelmúlt ma­gyar filmjeiben a női fősze­repet alakítja. Lassan az a benyomásunk támadhat, hogy a hazai színésznők kö­zött csak okosak vannak, a szépekért a szomszédba kell menni.) Visszaszerezni a nézők bizalmát A Vadon legszerencsétle­nebb jelenetében Névedyné Zsablyai Amadea a Légió egyik tisztjétől kap egy tisz­tességes pofont. Mit nem ad­nék érte, ha valaki hitelt ér­demlően el tudná magyaráz- n, mi szükség volt erre. Dra- maturgiailag persze, mert aki más megközelítésből akarná hitelesíteni, azt csak annyira lehetne komolyan venni, mint itt az alkotókat. Egy védtelen nőt megütő honvédtiszt még a deheroi- záló filmek idejében is viszo- lyogitató lett volna, ráadásul az adott történelmi hely­zetben a maroknyi csapat­nak létkérdés volt, hogy a polgári lakosság bizalmát megnyerje. Mint ahogy a magyar film számára is létkérdés, hogy a nézők bizalmát meg-, vagy visszaszerezze. Ám ez ügyiben a Vadon felér egy pofonnal. A Batiszyt meg­formáló Oszter Sándor hiába igyekszik, láthatólag elté­vedt: azt hiszi, operettbe ke­rült. Nyírbátor történetének azt az 1708—1711 közötti három évét ismerteti, melynek kezdetén a mezőváros lakossága egyedül­álló módon testületileg je­lentkezett Rákóczi kuruc had­seregébe, ezzel szabadpa­raszti közösséggé válva, a vármegyei hatáskörből kike­rült. Takács Péter tanulmá­nyából képet nyerhetünk a XVIII. századi szabolcsi vásá­rok és vásározó szabolcsiak, rangjáról, szokásairól, az 1772-es Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor kivett pa­raszti vallomások alapján. Mészáros Pál a XIX—XX. század fordulójának Nyírbá­tor és környékére kiterjedő agrárszocialista mozgalmait veszi számba, elemzi a nyír­ségi mozgalmak kialakulásá­nak okait, a főbb történéseket az I. világháború végéig. Sza­bó Géza egy 1982-ben rende­zett konferencián elhangzott előadását adja közre, mely­ben a megye huszadik száza­di történeti kutatásainak hiá­nyosságaira hívja fel a figyel­met, mind a tematikai, mind a korszakonként; fogyatékos­ságokra. A jövő feladata a történelem fontos, de még feltáratlan szakaszainak ala­pos szemrevételezése és a tu­dományos eredmények közzé­tétele. Giczey Péter Urbán György: Freskótöredék. (Az Ibrányi Képtár anya­gából) Hamar Péter Könyvespolcunk II Báthory István Múzeum kötetei Három évtized alatt huszonöt füzet i KM vendége tííil M feSÉRZ Heil József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom