Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-07 / 81. szám

1989. április 7. Kelet “Magyarország 3 Videotex ás minitex a Postán Folyamatosan bővíti szol­gáltatásait a Magyar Posta. Februártól 30 ezer oldalnyi információhoz juthatnak az előfizetők az újonnan beve­zetett Videotex-rendszerből. Megkezdte működését a Mi­nitex üzenettovábbító rend­szer is, amely zsebre tehető termináljaival Budapesten akár az utcai telefonokon keresztül is használható. A zsebre dugható Minitex terminál (jobbra). Megkezdte működését a VI- deotex-rendszer a Postán (lent). A munkanélküli házaspár Nem öröm az ingyenpénz Hogy milyen érzés munkanélkülinek lenni és minden hó­nap végén várni a segélyt? Erről csak az tud beszélni, aki benne éL A 34 éves újfehértói Seres Ferencnek a helyi ta­nács 3008,60 forintot állapított meg, amelyből az ötszáza­lékos nyugdíjjárulék levonása után 2858,20 forintot kapott kézhez. Mindez mire elég? A Lenin út 63. szám alatt a fiatalember felesége fogad, majd hívja férjét, aki a hát­só udvaron a 11 éves Moszk­vicsot szereli. Láthatóan ide­ges, a szobában azonnal egy cigarettára gyújt, mélyen le­szívja az első slukkot, füst­jét a nyitott ablak felé fúj­ja. Nyugtalanul toporog, mintha szerepet cserélt vol­na velem és ő lenne áz ide­gen. Egyszemélyes Ecsetelni kezdi eddigi élet- történetét, a kereskedelmi szakmunkásképzőtől az egy­személyes boltvezető beosztá­sig. Közben volt járműalkat­rész-eladó, részlegvezető, a katonaság után autóápolási kisipari engedélyt nyitott, de a minimális kereslet miatt visszaadta az ipart. Ezután hat évig a helyi ÁFÉSZ vas­boltjában dolgozott, majd el­vállalta a szövetkezet fű­szerboltjának a vezetését. A ház udvarán alakították ki a boltot, amely három évig üzemelt, havi átlagban 140— 200 ezres forgalommal. Bolt­vezetőként 4270 forint volt a fizetése. — Tavaly nyáron kaptam kézhez a papírt — gyújt rá egy újabb cigarettára és foly­tatja —, hogy nem jövedel­mező a bolt, felszámolják. Felkínáltak egy állást Nyír­egyházán a Vasvill-raktár- ban, de kevesebb bért kap­tam volna, segédmunkára kellettem, a bejárás miatt nem vállaltam. Július elsejé­től augusztus 18-ig már nem kellett dolgoznom és akkor kaptam meg a munkaköny­vem. Sajnos — teszi hozzá keserűen —, a feleségem, aki szintén egy ilyen egyszemé­lyes boltot vezetett, február 15-én kapta kézhez a mun­kakönyvét, szintén a helyi ÁFÉSZ-tól. Tavaly kezdtünk építkezni, már fizetjük a ha­vi háromezres OTP-törlesz­tést, és még vállaltunk egy gyereket. De mindezt miből? „Kénytelenek voltunk..." (Kemecseiné Póka Julian­na, a helyi ÁFÉSZ elnöke: — Kénytelenek voltunk meg­szüntetni mind a két boltot. Ä vezetőséggel közösen mér­legeltük a jövedelmezőséget, amely csak a bérleti díj és a munkabér kifizetésére volt elegendő, a többi költséget az ÁFÉSZ viselte. A havi át­laggal sem voltunk megelé­gedve, példaként eg% hason­ló boltot mondok, ahol havi 400 ezres a forgalom. Abolt teljes felszámolásához az is hozzátartozik, hogy mindket­tőjükkel elégedetlenek vol­tunk. Bár mindkettőjüknek hagytunk időt arra, hogy találjanak máshol munkát és ebben segítettünk is, végül ez nem sikerült. A döntés hosszas tanácskozás után szü­letett, de végül a vezetőség azt az álláspontot alakította ki, hogy a veszteséget nem vállaljuk tovább.) Az új lakást Sereséknek májusig kell elkészíteniük, de a belső szerelés és apróbb külső munkák még hátra vannak. A költségeket csök­kentette, hogy a szakmunkát a rokonság, a segédmunkát Seres Ferenc adta. A nagy­mama 1 hold háztájija is pótolta valamennyire a ki­esett jövedelmet, emellett sokat segítenek mindkettőjük szülei. Ruházkodásra - nem költenek, a hatéves gyerek­nek azért a legszükségesebbe­ket megveszik, de ebben is a szülők támogatják őket. összehúzták magukat, a csurran-cseppen elv alapján élnek. Kilátások — Milyen kilátások van­nak? — kérdez vissza. — A szülők szerint nem lett vol­na szabad elengednie az ÁFÉSZ-nek, de ezen már nem lehet változtatni. A szomszédok ajánlották, hogy nyissuk meg a fűszerboltot maszekben. Ehhez tőke kel­lene, ha most felvennék még 150 ezer OTP-hitelt, a kama­tokkal együtt nyakig el len­nénk adósodva. Most minde­nen spórolni kell. Az ÁFA- vissza térítésből jár nekünk 30 ezer, aranytartalékként van még pénzünk az OTP- ben, de ehhez nem szeret­nénk nyúlni. El vagyunk keskenyedve, sok álmatlan éjszakánk volt, de bízunk ab­ban, hogy mindez megoldó­dik. A férj ígéretet kapott, hogy a vágóhíd helyén elkészült autószerviz alkalmazni fogja. Januárra tervezték az át­adást, de már sokat késik. Számára kedvező megoldás lenne, ha a szakmájában dolgozhatna. Felesége egyelő­re beadja az igényét a mun­kanélküli segélyre, de talán ő is talál munkát a bútor­boltban. A lehetőségek adot­tak számukra és ők is ér­zik, élni kell ezekkel, mert a segély a fiatal házaspárnak a létminimumot sem adja. Máthé Csaba Április 20: Újabb adó­határidő A személyi jövedelemadó bevallásának batárideje le­járt, közeledik viszont ápri­lis 20-a, ameddig az állami költségvetési rend szerint gazdálkodó szerveknek is el kell készíteniük adóbevallá­sukat, és 2 példányban be­nyújtani az adóhatóságnak. Tennivalóikról kérdeztük Gabulya Györgyöt, az APEH osztályvezetőjét. Elmondta: az adóigazgatá­si eljárás végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri ren­delet tartalmazza azokat az adónemeket, amelyeket az APEH-hoz leadandó beval­lásban kell — mint kötele­zettséget — bevallani. Nem kell adóbevallást adni azok­ról a befizetési kötelezettsé­gekről — külön jogszabály szerint — amelyeket a terü­letileg illetékes tanács vagy felügyeleti szervük költség- vetési számlájára kell telje­síteni. — Szeretném felhívni a figyelmet — mondta — hogy a bevallási nyomtatvány egyes adónemeket, támoga­tásokat nem tartalmaz. Az üres 41—44. rovatban a földadót, a 45—48. rovatban a vállalati különadót, a 65— 68. rovatiban elkülönített ter­melői árkiegészítést, a 69— 72. rovatban az építési beru­házási támogatást, míg az egyéb és nyomtatvány sze­rint fel nem sorolt adókat, támogatásokat az „egyéb be­fizetések”, illetve „egyéb tá­mogatások” rovatban kell szerepeltetni. — Megemlítem még, hogy az adó megfizetésé nem mi­nősül bevallásnak. A beval­lás az adóévre vonatkozó kö­telezettséget jelenti, függet­lenül a pénzforgalomtól. Szót kell ejteni arról, hogy a tanácsok és intézmények bérszámfejtését és bérelszá­molását a Tanácsi Költség­vetési és Elszámoló Hivatal végzi, így helyettük a TA- KEH teljesíti a személyi jö­vedelemadó-bevallást, illetve adatszolgáltatást. E szervek­nél előfordulnak olyan és az SZJA hatálya alá tartozó ki­fizetések, amelyeket nem vontak be a központosított elszámolásba. Ezekről a kifi­zetésekről viszont a kifize­tést teljesítő tanácsnak vagy intézménynek kellett adatot szolgáltatni. Ha ez nem tör­tént meg, úgy haladéktala­nul pótolni kell, és e kifize­tést terhelő levonási, fizeté­si kötelezettségről bevallást adni. — Tájékoztatásul elmond­ta még, hogy az egyesületek­nek, vadásztársaságoknak, baráti köröknek és egyhá­zaknak bevallásukat az igaz­gatóság belföldi társas vál­lalkozók osztályához, míg egyéb költségvetési szervek­nek a költségvetési szervek adóellenőrzési csoportjához kell benyújtani. Mihail Genyin: Agyzüllemények A szófukar em­ber logikája: be­fogom a számat, tehát vagyok. ★ Bárhogy csa­vargatod az igaz­ságot, egyszer azért a szemedbe fogom mondani. ★ Nagyon sok pénzünknek kell lennie, ha ezt mondjuk: a pénz nem hoz szeren­csét. A hülyeség az ész keretébe ka­paszkodik. Saját kerete túlságosan szűk számára. ★ Érdekes: emlék nélkül nincs sze­retet. Még érde­kesebb: nem em­lékszünk arra, akit szerettünk. ★ Nem szeretnénk bele egy nőbe az első látásra, ha tudnánk, hogy hol­nap újra látjuk. ★ Ha a ló nem győzi le az aka­dályt, az ő hibá­ja. Ha viszont le­győzi, a lovas ér­deme. ★ Egyes színészek akkor kapnak tapsot ha bejön­nek a színpadra. Mások viszont akkor, amikor el­hagyják a színpa­dot. (Mizser Lajos fordítása) Vita az agrártézisekről Az ütközési pontra EMBER LEGYEN A TALPÄN, aki az MSZMP agrártéziseinek eredeti, teljes változatát egyvég- tében akarja elolvasni. A Nyírség Konzervipari Vállalat pártszervezetében kéttucatnyi vitapartnerrel ültünk le a közelmúltban azzal a céllal, hogy a hely szellemének megfelelően a feldolgozóipar szempont­jából vegyük szemügyre a tekintélyes terjedelmű anyagot. E sorok írója, aki a vitát vezette, már meg­előzően arra a következte­tésre jutott, hogy legyen szó akármilyen nagy hord­erejű határozatról, hasz­nos lenne egy könnyeb­ben áttekinthető összefog­lalót is kezébe adni a nem egyforma felkészültségű emberekből álló párttag­ságnak. Ennek ellenére a beve- zétő szavak után azonnal gátszakadás-méretű — itt- ott hangos — vélemény­összecsapás alakult ki a résztvevők között. Igaz, hogy meglehetősen provo­katív kijelentés hangzott el — vendégtől talán tisz­teletlen módon — amire a vendéglátók azonnal he­vesen reagáltak. A kije­lentés így hangzott: „Ha most itt ülne közöttünk va­lamelyik mezőgazdasági üzem vezetője, nem mu­lasztaná el felemlíteni: tarthat bármilyen mély­ponton a mezőgazdaság, a konzervgyár, és valameny- nyi feldolgozással foglal­kozó üzem, mindig és mindenkor nyereséggel zárta, zárja az évei.” A kijelentés elevenbe vágott. „Ugyan... a hat­vanmillió forint, ami ta­valy keletkezett, mindösz- sze két százaléka a ter­melési értéknek. Még a megyében is van olyan termelőszövetkezet, amely ettől többet hozott össze.” Szó se róla, valóban nem nagy összeg, igazat lehet adni a válaszolónak. Nem jogos tehát a termelők kritikája? „A kezdet, tehát 1964 óta a vállalatnál vagyok” kapcsolódott a témához egy idősebb vitázó. „Én nagyon jól emlékszem, hogy ide mindig mindent be lehetett hozni, és ezzel éltek a partnerek. Még nem is olyan rég elég volt egy telefon a pártbizott­ságról, és beszállítottak olyasmit is, amiről na­gyon jól tudtuk, hogy sen­kinek nem léhet majd el­adni a belőle gyártandó terméket.” Ezen a ponton valóban nem ártott volna, ha jelen van valaki a part­nerek közül, hiányukban ismét belső vizekre lát­szott érdemesnek terelni a beszélgetés hajóját. „MARADJUNK A TÉ­ZISEKNÉL, végül is an­nak megítélését várják készítőik." Fejtegetés kö­vetkezett, amellyel nem mindenki értett egyet. „Kevés a hitele, nem az van benne, amit mi vár­tunk volna” mondta az egyik fiatalember. „Nem látjuk a kibontakozás le­hetőségét. Ez számunkra az lenne, ha teljesen pia­ci alapra helyezkedne a gazdaság. A konzervgyá­rat a szovjet exportra hozták létre, ma meg egyenesen büntetik az oda történő kivitelt. Mondok egy kabaréba illő példát. Mi tizenkét forint értékű valutáért veszünk meg egy konzervdobozt, és ke­vesebb értékű rubelért ad­juk el a szovjeteknek. A benne levő borsó pedig ingyen van.” „Viszont az olajat és a Ladát se értékén vesz­szük”, vág közbe valaki. „Miért kell ezt az egészet így megkeverni, senki se tudja mi mit ér, alkalom a zavarosban való halá- szásra.” „Azért teljesen nem lenne szabad mindent szabadjára engedni sem” hallatszik egy ellenkező vélemény. „Határt kellene húzni valahol. Egyre más­ra alakulnak tsz-ekben, közös vállalatokban mi­nikonzervgyárak. Konku­renciát jelentenek egy­másnak, nekünk, rontják az amúgy se túl rózsásan menő üzletet.” Replika: „Akkor beavatkozzunk, vagy ne? A kettő kizárja egymást.” Valóban: kissé tudathasadásos állapot, mert a piacnak két arca van, vagy annál is több. Talán annak van igaza, és ebben végül mindenki egyetért, hogy átmeneti állapotban leledzünk. A régi szisztéma még nem a múlté, az új pedig még nem teljesen kidolgozott, működni pedig még nem működik. Ennek ponto­sabb körvonalai hiányoz­nak leginkább a tézisek­ből, legalábbis ami a fel­dolgozóipart illeti. Miben? „Nem kellene félnünk a tőzsde beveze­tésétől, és ha bevezetjük, akkor annak valóságos mivoltát kell mintának te­kinteni és nem valami „sajátosságainknak meg­felelőt”. Csak az nyújt igazi információt és ter­melési biztonságot. Vala­mennyi fejlett országban ott méretik meg az áru minősége, és egyáltalán az, hogy szükség van-e rá. Sőt az államnak is ezen a csatornán van módja be­avatkozásra. És ami a legfőbb előny: mindenki tisztán lát mindent, és mindennek az értékét”. E gondolatok Ipfejfőjévei senki sem vitatkozott, mindenki egyetértett vele. A kiegészítések közül: „könnyű a termelőknek minket hibáztatni, nem tu­dom azonban mit szólná­nak hozzá, ha hozzájuk helyezkedne át az az üt­közési pont, ami jelenleg nálunk vgn”. Ez nem más ■—7—. foglalhatjuk röviden össze — mint a feldolgo­zóipar. : ™Á:, világpiac igé­nyét. itt érzik, a termelők felhozatalát úgyszintén. A kettő úgyszólván soha nem találkozik. AZ ÁLLÁSPONTOK KÖZELEDTEK UGYAN a vitázók között, mégsem álltunk fel megnyugodva a beszélgetés után. ösz- szefoglalás sem született, ebben az írásban csak a legfontosabb megoldandó problémákat igyekeztem felszínre hozni. Befeje­zésként pedig álljon itt az egyik résztvevő által fel­sorolt hárompontos leltár arról, miben kellene a té­ziseket erősíteni. Rendet a pénzügyekben. Mert a termelő azonnal szabadul­ni akar termelvényétől, és még aznap pénzt látni. A kereskedelem legszíveseb­ben csak a napi eladandó készletet szállítaná el a gyárból. Az egyéb beszál­lítók pedig, akik alatt a műanyag-, üveg- és pa­pírgyárak értendők, nem veszik tudomásul a kon- zervgyártás szezonjellegű voltát. Mindez nagyon ért­hető húsz százalék fölötti kamat mellett. Egyedül a konzervgyáraknak van fogytán a türelme, mert udvaraiban hegyekben állnak a készletek. Esik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom