Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-07 / 81. szám
1989. április 7. Kelet “Magyarország 3 Videotex ás minitex a Postán Folyamatosan bővíti szolgáltatásait a Magyar Posta. Februártól 30 ezer oldalnyi információhoz juthatnak az előfizetők az újonnan bevezetett Videotex-rendszerből. Megkezdte működését a Minitex üzenettovábbító rendszer is, amely zsebre tehető termináljaival Budapesten akár az utcai telefonokon keresztül is használható. A zsebre dugható Minitex terminál (jobbra). Megkezdte működését a VI- deotex-rendszer a Postán (lent). A munkanélküli házaspár Nem öröm az ingyenpénz Hogy milyen érzés munkanélkülinek lenni és minden hónap végén várni a segélyt? Erről csak az tud beszélni, aki benne éL A 34 éves újfehértói Seres Ferencnek a helyi tanács 3008,60 forintot állapított meg, amelyből az ötszázalékos nyugdíjjárulék levonása után 2858,20 forintot kapott kézhez. Mindez mire elég? A Lenin út 63. szám alatt a fiatalember felesége fogad, majd hívja férjét, aki a hátsó udvaron a 11 éves Moszkvicsot szereli. Láthatóan ideges, a szobában azonnal egy cigarettára gyújt, mélyen leszívja az első slukkot, füstjét a nyitott ablak felé fújja. Nyugtalanul toporog, mintha szerepet cserélt volna velem és ő lenne áz idegen. Egyszemélyes Ecsetelni kezdi eddigi élet- történetét, a kereskedelmi szakmunkásképzőtől az egyszemélyes boltvezető beosztásig. Közben volt járműalkatrész-eladó, részlegvezető, a katonaság után autóápolási kisipari engedélyt nyitott, de a minimális kereslet miatt visszaadta az ipart. Ezután hat évig a helyi ÁFÉSZ vasboltjában dolgozott, majd elvállalta a szövetkezet fűszerboltjának a vezetését. A ház udvarán alakították ki a boltot, amely három évig üzemelt, havi átlagban 140— 200 ezres forgalommal. Boltvezetőként 4270 forint volt a fizetése. — Tavaly nyáron kaptam kézhez a papírt — gyújt rá egy újabb cigarettára és folytatja —, hogy nem jövedelmező a bolt, felszámolják. Felkínáltak egy állást Nyíregyházán a Vasvill-raktár- ban, de kevesebb bért kaptam volna, segédmunkára kellettem, a bejárás miatt nem vállaltam. Július elsejétől augusztus 18-ig már nem kellett dolgoznom és akkor kaptam meg a munkakönyvem. Sajnos — teszi hozzá keserűen —, a feleségem, aki szintén egy ilyen egyszemélyes boltot vezetett, február 15-én kapta kézhez a munkakönyvét, szintén a helyi ÁFÉSZ-tól. Tavaly kezdtünk építkezni, már fizetjük a havi háromezres OTP-törlesztést, és még vállaltunk egy gyereket. De mindezt miből? „Kénytelenek voltunk..." (Kemecseiné Póka Julianna, a helyi ÁFÉSZ elnöke: — Kénytelenek voltunk megszüntetni mind a két boltot. Ä vezetőséggel közösen mérlegeltük a jövedelmezőséget, amely csak a bérleti díj és a munkabér kifizetésére volt elegendő, a többi költséget az ÁFÉSZ viselte. A havi átlaggal sem voltunk megelégedve, példaként eg% hasonló boltot mondok, ahol havi 400 ezres a forgalom. Abolt teljes felszámolásához az is hozzátartozik, hogy mindkettőjükkel elégedetlenek voltunk. Bár mindkettőjüknek hagytunk időt arra, hogy találjanak máshol munkát és ebben segítettünk is, végül ez nem sikerült. A döntés hosszas tanácskozás után született, de végül a vezetőség azt az álláspontot alakította ki, hogy a veszteséget nem vállaljuk tovább.) Az új lakást Sereséknek májusig kell elkészíteniük, de a belső szerelés és apróbb külső munkák még hátra vannak. A költségeket csökkentette, hogy a szakmunkát a rokonság, a segédmunkát Seres Ferenc adta. A nagymama 1 hold háztájija is pótolta valamennyire a kiesett jövedelmet, emellett sokat segítenek mindkettőjük szülei. Ruházkodásra - nem költenek, a hatéves gyereknek azért a legszükségesebbeket megveszik, de ebben is a szülők támogatják őket. összehúzták magukat, a csurran-cseppen elv alapján élnek. Kilátások — Milyen kilátások vannak? — kérdez vissza. — A szülők szerint nem lett volna szabad elengednie az ÁFÉSZ-nek, de ezen már nem lehet változtatni. A szomszédok ajánlották, hogy nyissuk meg a fűszerboltot maszekben. Ehhez tőke kellene, ha most felvennék még 150 ezer OTP-hitelt, a kamatokkal együtt nyakig el lennénk adósodva. Most mindenen spórolni kell. Az ÁFA- vissza térítésből jár nekünk 30 ezer, aranytartalékként van még pénzünk az OTP- ben, de ehhez nem szeretnénk nyúlni. El vagyunk keskenyedve, sok álmatlan éjszakánk volt, de bízunk abban, hogy mindez megoldódik. A férj ígéretet kapott, hogy a vágóhíd helyén elkészült autószerviz alkalmazni fogja. Januárra tervezték az átadást, de már sokat késik. Számára kedvező megoldás lenne, ha a szakmájában dolgozhatna. Felesége egyelőre beadja az igényét a munkanélküli segélyre, de talán ő is talál munkát a bútorboltban. A lehetőségek adottak számukra és ők is érzik, élni kell ezekkel, mert a segély a fiatal házaspárnak a létminimumot sem adja. Máthé Csaba Április 20: Újabb adóhatáridő A személyi jövedelemadó bevallásának batárideje lejárt, közeledik viszont április 20-a, ameddig az állami költségvetési rend szerint gazdálkodó szerveknek is el kell készíteniük adóbevallásukat, és 2 példányban benyújtani az adóhatóságnak. Tennivalóikról kérdeztük Gabulya Györgyöt, az APEH osztályvezetőjét. Elmondta: az adóigazgatási eljárás végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri rendelet tartalmazza azokat az adónemeket, amelyeket az APEH-hoz leadandó bevallásban kell — mint kötelezettséget — bevallani. Nem kell adóbevallást adni azokról a befizetési kötelezettségekről — külön jogszabály szerint — amelyeket a területileg illetékes tanács vagy felügyeleti szervük költség- vetési számlájára kell teljesíteni. — Szeretném felhívni a figyelmet — mondta — hogy a bevallási nyomtatvány egyes adónemeket, támogatásokat nem tartalmaz. Az üres 41—44. rovatban a földadót, a 45—48. rovatban a vállalati különadót, a 65— 68. rovatiban elkülönített termelői árkiegészítést, a 69— 72. rovatban az építési beruházási támogatást, míg az egyéb és nyomtatvány szerint fel nem sorolt adókat, támogatásokat az „egyéb befizetések”, illetve „egyéb támogatások” rovatban kell szerepeltetni. — Megemlítem még, hogy az adó megfizetésé nem minősül bevallásnak. A bevallás az adóévre vonatkozó kötelezettséget jelenti, függetlenül a pénzforgalomtól. Szót kell ejteni arról, hogy a tanácsok és intézmények bérszámfejtését és bérelszámolását a Tanácsi Költségvetési és Elszámoló Hivatal végzi, így helyettük a TA- KEH teljesíti a személyi jövedelemadó-bevallást, illetve adatszolgáltatást. E szerveknél előfordulnak olyan és az SZJA hatálya alá tartozó kifizetések, amelyeket nem vontak be a központosított elszámolásba. Ezekről a kifizetésekről viszont a kifizetést teljesítő tanácsnak vagy intézménynek kellett adatot szolgáltatni. Ha ez nem történt meg, úgy haladéktalanul pótolni kell, és e kifizetést terhelő levonási, fizetési kötelezettségről bevallást adni. — Tájékoztatásul elmondta még, hogy az egyesületeknek, vadásztársaságoknak, baráti köröknek és egyházaknak bevallásukat az igazgatóság belföldi társas vállalkozók osztályához, míg egyéb költségvetési szerveknek a költségvetési szervek adóellenőrzési csoportjához kell benyújtani. Mihail Genyin: Agyzüllemények A szófukar ember logikája: befogom a számat, tehát vagyok. ★ Bárhogy csavargatod az igazságot, egyszer azért a szemedbe fogom mondani. ★ Nagyon sok pénzünknek kell lennie, ha ezt mondjuk: a pénz nem hoz szerencsét. A hülyeség az ész keretébe kapaszkodik. Saját kerete túlságosan szűk számára. ★ Érdekes: emlék nélkül nincs szeretet. Még érdekesebb: nem emlékszünk arra, akit szerettünk. ★ Nem szeretnénk bele egy nőbe az első látásra, ha tudnánk, hogy holnap újra látjuk. ★ Ha a ló nem győzi le az akadályt, az ő hibája. Ha viszont legyőzi, a lovas érdeme. ★ Egyes színészek akkor kapnak tapsot ha bejönnek a színpadra. Mások viszont akkor, amikor elhagyják a színpadot. (Mizser Lajos fordítása) Vita az agrártézisekről Az ütközési pontra EMBER LEGYEN A TALPÄN, aki az MSZMP agrártéziseinek eredeti, teljes változatát egyvég- tében akarja elolvasni. A Nyírség Konzervipari Vállalat pártszervezetében kéttucatnyi vitapartnerrel ültünk le a közelmúltban azzal a céllal, hogy a hely szellemének megfelelően a feldolgozóipar szempontjából vegyük szemügyre a tekintélyes terjedelmű anyagot. E sorok írója, aki a vitát vezette, már megelőzően arra a következtetésre jutott, hogy legyen szó akármilyen nagy horderejű határozatról, hasznos lenne egy könnyebben áttekinthető összefoglalót is kezébe adni a nem egyforma felkészültségű emberekből álló párttagságnak. Ennek ellenére a beve- zétő szavak után azonnal gátszakadás-méretű — itt- ott hangos — véleményösszecsapás alakult ki a résztvevők között. Igaz, hogy meglehetősen provokatív kijelentés hangzott el — vendégtől talán tiszteletlen módon — amire a vendéglátók azonnal hevesen reagáltak. A kijelentés így hangzott: „Ha most itt ülne közöttünk valamelyik mezőgazdasági üzem vezetője, nem mulasztaná el felemlíteni: tarthat bármilyen mélyponton a mezőgazdaság, a konzervgyár, és valameny- nyi feldolgozással foglalkozó üzem, mindig és mindenkor nyereséggel zárta, zárja az évei.” A kijelentés elevenbe vágott. „Ugyan... a hatvanmillió forint, ami tavaly keletkezett, mindösz- sze két százaléka a termelési értéknek. Még a megyében is van olyan termelőszövetkezet, amely ettől többet hozott össze.” Szó se róla, valóban nem nagy összeg, igazat lehet adni a válaszolónak. Nem jogos tehát a termelők kritikája? „A kezdet, tehát 1964 óta a vállalatnál vagyok” kapcsolódott a témához egy idősebb vitázó. „Én nagyon jól emlékszem, hogy ide mindig mindent be lehetett hozni, és ezzel éltek a partnerek. Még nem is olyan rég elég volt egy telefon a pártbizottságról, és beszállítottak olyasmit is, amiről nagyon jól tudtuk, hogy senkinek nem léhet majd eladni a belőle gyártandó terméket.” Ezen a ponton valóban nem ártott volna, ha jelen van valaki a partnerek közül, hiányukban ismét belső vizekre látszott érdemesnek terelni a beszélgetés hajóját. „MARADJUNK A TÉZISEKNÉL, végül is annak megítélését várják készítőik." Fejtegetés következett, amellyel nem mindenki értett egyet. „Kevés a hitele, nem az van benne, amit mi vártunk volna” mondta az egyik fiatalember. „Nem látjuk a kibontakozás lehetőségét. Ez számunkra az lenne, ha teljesen piaci alapra helyezkedne a gazdaság. A konzervgyárat a szovjet exportra hozták létre, ma meg egyenesen büntetik az oda történő kivitelt. Mondok egy kabaréba illő példát. Mi tizenkét forint értékű valutáért veszünk meg egy konzervdobozt, és kevesebb értékű rubelért adjuk el a szovjeteknek. A benne levő borsó pedig ingyen van.” „Viszont az olajat és a Ladát se értékén veszszük”, vág közbe valaki. „Miért kell ezt az egészet így megkeverni, senki se tudja mi mit ér, alkalom a zavarosban való halá- szásra.” „Azért teljesen nem lenne szabad mindent szabadjára engedni sem” hallatszik egy ellenkező vélemény. „Határt kellene húzni valahol. Egyre másra alakulnak tsz-ekben, közös vállalatokban minikonzervgyárak. Konkurenciát jelentenek egymásnak, nekünk, rontják az amúgy se túl rózsásan menő üzletet.” Replika: „Akkor beavatkozzunk, vagy ne? A kettő kizárja egymást.” Valóban: kissé tudathasadásos állapot, mert a piacnak két arca van, vagy annál is több. Talán annak van igaza, és ebben végül mindenki egyetért, hogy átmeneti állapotban leledzünk. A régi szisztéma még nem a múlté, az új pedig még nem teljesen kidolgozott, működni pedig még nem működik. Ennek pontosabb körvonalai hiányoznak leginkább a tézisekből, legalábbis ami a feldolgozóipart illeti. Miben? „Nem kellene félnünk a tőzsde bevezetésétől, és ha bevezetjük, akkor annak valóságos mivoltát kell mintának tekinteni és nem valami „sajátosságainknak megfelelőt”. Csak az nyújt igazi információt és termelési biztonságot. Valamennyi fejlett országban ott méretik meg az áru minősége, és egyáltalán az, hogy szükség van-e rá. Sőt az államnak is ezen a csatornán van módja beavatkozásra. És ami a legfőbb előny: mindenki tisztán lát mindent, és mindennek az értékét”. E gondolatok Ipfejfőjévei senki sem vitatkozott, mindenki egyetértett vele. A kiegészítések közül: „könnyű a termelőknek minket hibáztatni, nem tudom azonban mit szólnának hozzá, ha hozzájuk helyezkedne át az az ütközési pont, ami jelenleg nálunk vgn”. Ez nem más ■—7—. foglalhatjuk röviden össze — mint a feldolgozóipar. : ™Á:, világpiac igényét. itt érzik, a termelők felhozatalát úgyszintén. A kettő úgyszólván soha nem találkozik. AZ ÁLLÁSPONTOK KÖZELEDTEK UGYAN a vitázók között, mégsem álltunk fel megnyugodva a beszélgetés után. ösz- szefoglalás sem született, ebben az írásban csak a legfontosabb megoldandó problémákat igyekeztem felszínre hozni. Befejezésként pedig álljon itt az egyik résztvevő által felsorolt hárompontos leltár arról, miben kellene a téziseket erősíteni. Rendet a pénzügyekben. Mert a termelő azonnal szabadulni akar termelvényétől, és még aznap pénzt látni. A kereskedelem legszívesebben csak a napi eladandó készletet szállítaná el a gyárból. Az egyéb beszállítók pedig, akik alatt a műanyag-, üveg- és papírgyárak értendők, nem veszik tudomásul a kon- zervgyártás szezonjellegű voltát. Mindez nagyon érthető húsz százalék fölötti kamat mellett. Egyedül a konzervgyáraknak van fogytán a türelme, mert udvaraiban hegyekben állnak a készletek. Esik Sándor
