Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-28 / 99. szám
1989. április 28. Kelet-Magyarország Mi rejlik a vita mögött? Indulatok nélkül a nai»y kallói „presztízs-harcról” A nagykállói elme- és ideggyógyintézet belső vitájának nyilvánosságra kerülése ellentmondó véleményeket, vegyes érzéseket és heves indulatokat váltott ki az érintett felekből. A szakmai körök, az intézet dolgozói és a közvélemény álláspontja természetesen a rendelkezésre álló információk és személyes érdekek, rokonszen- vek és ellenszenvek alapján oszlik meg. Napjainkban minden szervezet, intézmény, hivatal rákényszerül, hogy valós szakmai és társadalmi funkcióját és ..küldetését” mérlegelje, a működése iránt támasztott közösségi igényeket „bemérje” és tevékenységét — ha tudja — ennek szolgálatába állítsa. Az ilyen tartalmi, szervezeti és személyi hatásokkal is járó változás vitákat kavar, megrázkódtatásokat idéz elő, törvényszerűen hozza felszínre az érdekek tagoltságát. Véleményem szerint a kiéleződött nagykállói probléma hátterében egy tudományosan le nem zárt szakmai vita húzódik, melynek következtében a gyógyintézet funkciója nem egyértelműen tisztázott és elfogadott az* ott dolgozó szakemberek részéről sem. Ennek a meghatározása a szakmai felügyeletet gyakorló szerv tiszte és kötelessége. Szakmai vitáknak természetesen mindenkor helye van bármely munkahelyen. Ügy vélem azonban, hogy ez kellő kulturáltság mellett nem fajulhat a közösséget megosztó személyi presztízsvitává. A merész és sértő .általánosítással kinyilatkoztatott „szociális selejt- raktár” minősítés — bárki szájából hangzott is el — meggondolatlan, tapintatlan és joggal sérti az intézményben dolgozó orvosok és betegeik önbecsülését. ‘ Ma már közhelynek tűnik, de valós tény. hogy a hamis tekíntélyelven működő társadalmi, politikai rendszer hierarchikus berendezkedése az intézményekben is éreztette negatív hatását. A demokratikus véleménynyilvánítás fórumai — ha működtek is — sokszor formális játéknak bizonyultak. Nem véletlen hát, hogy a gondolati és véleményszabadság szele megérintette a közösségeket és intézményeket, s a hosszúra nyúlt hallgatás után a hangok harsányabbak lettek. a fogalmazás esetenként sar- kosra sikeredik. Annak csak örülhetünk, ha egyre őszintébben és nyíltabban ütköznek a vélemények és eltérő érdekek. Az egyes „szólamokat” a közösségi szűrő minősíti, rendezi harmóniává. Hogy közben disszonáns hangok is elhangzanak? Ez szinte természetes, de kiszűrhető. Idő, türelem és korrekt együttműködési készség kell hozzá. A vitáknak azonban a helyzet elmérgesedése helyett meg kell maradniuk az észszerű elképzelések pontos, ismételt és tárgyszerű kifejtésénél. Az igazság tudata, a meggyőződés ereje is kelthet indulatokat, de ezeket fegyelmezni szükséges. Az emberléptékű vitákban tisztázódhatnak a „frontok”, rendeződhetnek a sorok, mégpedig az önként vállalt értékek mentén. A kritikus helyzeteket csak a kompromisz- szumok segítenek megoldani! A vezetéselmélet máig sem tisztázta kellően — s a vezetők többsége vonakodik követni — a kollektív vezetést és egyszemélyi felelősség gyakorlati játékszabályait, valamint ,a vezetési funkciók közösségi gyakorlásának célszerű módszereit. A kizárólag utasításokra épített diktatórikus vezetési stílus ideje lejárt. A dolgozói kollektíva véleményének figyelembe vétele, a végrehajtók beava- tottsága és azonosulása nélkül bármilyen nemes cél elérhetetlennek tűnik. A személyiség méltóságát tiszteletben tartó vezetői hangnem pedig alanyi jogon illet meg minden dolgozót. Jelen esetben a pártalap- szervezet integrált erőként képvisel egy véleményt, amely érdemi megfontolást igényel az intézményvezetés és irányítás részéről. Egy szervezet joggal várja el, hogy partnernek tekintsék őket. A pártszervezet azonban nem sajátíthat ki, nem igényelhet magának olyan közvetlen ..közhatalmi" szerepet, amelyben maga akar hozni hatáskörét meghaladó döntéseket. Ezeket meg kell hagynia az illetékes szerveknek. Ferku Imre Eső jön, eső megy, a munkák állnak Tocsogós kikelet Csarodán Haragoszöld köntöst öltött magára a természet mindenfelé, nem kivétel ez elől iBereg sem. Igaz, hogy május közeleg már, de szokatlan, hogy elvirágzott a kökény, a fűznek pedig arasznyi a hajtása. A csarodai termelőszövetkezet elnöke, Balogh Béla egy nagy kockás füzetben vezeti a folyó munkákat, mivel, hogyan állnak. Szívesen számolna be arról: mennyit haladtak a vetéssel, a kukorica talajának előkészítésével... Erről azonban a legutóbbi napok, hetek feljegyzései nem árulkodhatnak. Annál inkább beszédes egy hosszú számoszlop: áprilisban átlag minden harmadik napon esett, és nem kevesebb, mint 80 milliméter csapadék áztatta a földeket. A határba természetesen csak a négy kerék által meghajtott Aro típusú terepjáróval tudunk kimenni. A hatalmas tocsogók láttán legszívesebben visszafordulnánk, de a Soprota partján, amely a Dédai erdő mellett 'található, virágzik a repce, mégpedig nem is akármilyen. Két héttel előbb jár Kis László főagronómus szerint azt feltétlenül meg kell nézni. A dűlőút, már ahol nem szabdalják tengelyig érő pocsolyák, teljesen érintetlen előttünk. Sem ember, sem gép nyoma nem látható rajta, jelezvén: várni kell még egy darabig arra, hogy munkához lehessen látni. Az ablak hamarosan tele lesz sárpettyekkel, de azért nem maradnak rejtve előttünk a zsendülő határ szépségei. Özek húznak át egyik táblából a másikba, a levegő tele van tébolyultan zsongó fekete bársonylegyekkel. — Legalább két hétteL • jár előbb a természet, mint azt megszoktuk — mondja az elnök, amikor a repce széléhez érkezünk. Egy különösen nagy vízfolt előtt kiszállunk az Aroból, hogy annyival is könnyebb legyen a megkínzott motorjának. — A korai kikelet különösen a repcén látszik meg! — folytatja, és körmeivel bontogatja a bimbókat. Némelyiknek enélkül is látszik fesleni ké- ’ szülő sárga szirma. — Meglepett -bennünket, de nemcsak minket. A kereskedelem is későbbre várta a vegyszerigények csúcsosodását. Nehezen jutunk Sys—67-hez, Dithanhoz, Fundazolhoz. A védekezéssé] azonban nem lehet várni. Egyelőre persze maximum a levegőből lehetne permetezni, a földeken csak a mezei vad képes elmenni. A főagronómus ennek ellenére bizakodó. Ereje van a napnak — Ereje van a napnak, -törli meg a homlokát. — Ha egy kis szellő is lengeabból, amire már bizton lehet számítani. A búzából már nem látszik ki az összefutott víz, féltérdig ér az állomány. A lóbab többet ígér, mint korábban bármikor. Az idén fénymagot is vetettek, ezzel most próbálkoznak először. — ötven hektárt szántunk neki — ismerteti a döntés kozilk a magyarázathoz Balogh Béla. — Elsősorban a jövedelembiztonsági okok késztettek bennünket, hogy csatlakozzunk azokhoz, akik ismét gyümölcsöt telepítenek. Éppen a mostani lehetetlen időjárás is nagyszerűen bizonyítja, hogy kell valami, ami tartósan biztos bevételt hoz. Ügy látjuk, dez, három-négy nap múlva meg lehetne kezdeni a talaj - előkészítést. 350 hektár kukoricát kell elvetnünk, ezen-; kívül 170 hektárt szilázs- nak. Van egy IH—80-as vető- gépünk, az falja a területet, ha megfelelően elő van készítve. Az elnök sorolja, milyen új gépéket vásároltak nemrég, köztük a legnagyobb „harci erőt” a T—150-es traktor képviseli. Ha tartósan szárazra fordul az idő, megpezsdül a határ Csarodán és Tákoson, ahol a termelőszövetkezet gazdálkodik. És ha mégsem? Érdemes felidézni egy rövid leltárt A mostani levelet a szokottól hosszabban írta Margitka sógornő. De ugyancsak nem mamaradt el a mosolyt késztető befejezés: „Választ mielőbb! Elnézést a csúnya írásért." Holott az egy év híján hetvenéves kéz, meglehetősen jól tartja még az írószerszámot. \ Maga a levél nem is kívánna semmi nyilvánosságot. Ám ezúttal megállapításai, adatai indokolttá teszik ezt. Már ebben a megdrágult világban egyes városiaknak van olyan tévhitük: persze, minden má- sabb a falusiaknak!... □ András sógoréknál különösen az utolsó háborút követő, akármilyen demokráciának mondott, közelgő félévszázados időszakában, mindenkor mindenük megvolt, kitartóan sok munkával és megbecsüléssel. Ha valaki megszorult a családban, kérnie kellett. András sógorék tudtak adni. Mindenki arra érdemeshez jó volt a szívük, nem voltak megbotránkoztatóan önkuporgatók. Építés helyett tekintve már a korukat, erősen aláalapoztatták a tornácos házat, tágas csűrt építettek az udvarra, új sertésólat rakattak. A termelőszövetkezetben végzett munka mellett otthon éveken át gyönyörű exportképes bikákat, több tucat sertést nevelt András sógor; Margitka gazdaasz- szony a házikertből „teremtett” elő sok minden hasznosat, s mindenkor seregnyi baromfit mondhatott forintért, egyik 29, másik 30 kilogramm. Hazavitel 100 forint. „Nem lehet az ól üresen.” S mindjárt egy zsák malactáp 547 forint. „Máma fizettünk 1400 forintot 100 darab naposcsirkéért. Ezeknek is egy zsák indítótáp 578 forintért. Minmagáénak. Pénzt tettek a takarékszövetkezetbe, de az otthont se hagyták soha anélkül. Segítségükkel épült fel családos fiuk szép háza. □. Mostani levelükben, hogy jó András sógorunk már a nyolcvanadik évéhez közeledik, Margitkánk pedig hetven előtt áll, többek között az is írva van: „Számunkra, meg legtöbbjének itt a faluban, különösen már ez az év nem indul jól. Nagy drágaság lett mindenben. De adni kell ki a pénzt, hogy legyen valami, meg egy része legalább majd megtérüljön...” Aztán sorjázza a sógornő, mire adtak és adnak ki még pénzt ezen a tavaszon. Vettek két süldő malacot '0 denért sok pénz kell, kedves testvérem és sógorkám.” □ A levélből még olvasható, hogy a már katonaviselt, vasesztergályos Sándor unokafiú szép kocsit vett. Az apai nagyszülőkhöz ment, 5500 forintot kölcsön kérni a kocsi árába. 500-as és más apró lévén 6000-et kapott. Nem kell megadni, maradjon névnapi ajándéknak — mondták a nagyszülők. Írva pedig így van: „Mit meg nem tesz az ember a családjáért?” Továbbá, a vezetékes jó vizet bevezettetik az udvarba. ftfem egészen három év alatt, mindenkori kiegészítő tartaléknak, a sógor húszas juhállományt gyarapítót! Mára értéke közelíti a százezer forintot. Írja kedves sógornő: „Egyszer a kútból is kifogy a víz.” S most először még hozzáteszi: „ ... kiürül a kis hurkos.” Ezt még soha nem írta. Hogy a mindenkori házi költségekre otthon, régi paraszti szokás szerint kis, biztonságosan hurkos zacskóban tartott költőpénz kifogyott vagy azelőtt állnak. S a jelzett, megdrágult kiadások közelítik a húszezer forintot. A kettőjük ötezer körüli nyugdíját havonta igen beosztva kell elhordani az ABC- be, a vegyesboltba, a gázcseretelepre, a különböző állattápok lerakaitába. Közben ruházat, lábbeli használódik el, másat szükséges venni. Nagyon megiramodott tempóban megy ezerfelé a pénz, veszedelmesen ürül a sógorék sokáig biztonságosnak hitt kis hurkosuk. P ersze idővel valameny- nyi térül vissza. De addig sok újabb gondra, türelemre, s főleg munkára és ismételt kiadásokra van szükség, míg fejlett baromfik lesznek a csirkékből, készre hízott sertések a süldőkből, bepótolnak a juhok á gyapjúból... Asztalos Bálint hogy ismét eljött az ideje a gyümölcsnek, azt azonban nem kockáztatjuk, hogy egyre tegyünk fel mindent.' Ha szeret bennünket... Az Aro visszafelé veszi az Irányt velünk, most már csak a szélvédőn keresztül szemlélődünk. Ismét és ismét visszatér a szánkra, hogy mennyire dús a vegetáció. Zöld alagútban halad velünk az autó. A lóheretábla, amely a kövesút elérése előtt még feltűnik mellettünk, ugyancsak májusi állapotot mutat. Kasza alá érett, és amint megbírja a betakarí - tógépet, nem is kerüli el a sorsát. Tavalyi telepítés, gyom nem is látszik benne," egyenletes állományú. Jó magfogás ígérkezik róla, bár éppen Beregben meglehetősen kockázatos vállalkozás, mert gyakori, hogy renden megy tönkre a gyönyörű termés. Egy utolsó nagy nekirugaszkodással kikászálódik a meggyötört terepjáró a szilárd burkolottal bíró barabási országútra. Amint gyorsul, a kerekekről leszakadó sárdarabok dobolnak a padló alatt. Az elnök mégegy- szer előveszi a csapadékki- mutatását, aztán a verőfényes égboltra tekint. — Most már mindenképpen jó időnek kell következni, és az is jön, ha szeret bennünket a természet. Esik Sándor Naplórészlet a csapadékeloszlásról. előzményeit Kis László. — Madáreleségnek szerződtük le. Ha sikerül, máskor is megpróbáljuk, tulajdonképpen tanuljuk a termesztést. Közrejátszott a választásban az is, hogy ősszel abba a táblába gyümölcsöst telepítünk, a fénymag pedig ha- , mar lekerül, lesz idő az ültetéshez előkészíteni a talajt. — Alma lesz a fénymag után, de mellette szilva és más csonthéjas is — csatla»» ehúzom az gf ajtót, kétszer ráfordítom a kulcsot. Hívom a liftet, hallom, ahogy búgva közeledik. Amikor megáll, kinyitom az ajtót, belépek és megnyomom az F betű mellett álló gombot. Reggeli szertartás, szinte oda se figyelek a beidegződött mozdulatokra. Egyik nap azonban meglepetés ér. Gombok Nem találom a földszint gombját. Erre akkor jövök rá, amikor belenyúlok a helyén tátongó lyukba. Valaki talán régen vágyott egy ilyen szép, fekete, műanyagdarabra és egy éjszaka elég volt arra, hogy kipiszkálja a helyéből. De az is lehet, hogy az a gondolat vezette, hogy egy emeletnyi gyaloglás még senkinek sem ártott meg. Nem akarok ötleteket adni, de egy ilyen táblán tizenegy fekete gomb van, ami már „gombfoci” csapat létszám és a vészjelző lehetne a tartalék. (szilágyi) Jó termést ígér a repce. Kis László főagronómus és Balogh Béla elnök a növényzet állapotát vizsgálja.
